1. Prokrusztésznek, Poszeidón fiának állítólag több neve is volt (Damasztész, Polüpémón, Prokoptasz), de a mai ember kegyetlen és furcsa szokása és az ágyai miatt emlékszik rá. Kegyetlen és gonosz útonálló volt a mitológikus régi időkben, Athén és Eleuszisz között: mindenkinek menedéket adott, hogy aztán kedvenc időtöltésének hódolva, a sziklába vájt ágyak valamelyikébe fektetve az ágy méretéhez igazítsa a vándort. Ha magas volt, kicsiny ágyba fektette és levágta a kilógó részeket, ha alacsony volt a "vendég", nagy ágyba tette és addig nyújtotta, míg elérte a kellő méretet.[1]
Az ELTE Eötvös Kiadó által a közelmúltban megjelentetett kötet címe ("Közigazgatási bíráskodás Prokrusztész-ágyban")[2] arra utal, hogy a közigazgatási bíráskodás sajnos olyan keretek között van (olyan ágyba fektették), melyek nem illeszkednek hozzá. A kötet alcíme ("A közigazgatás feletti bírói kontroll változó körülmények között, változatlan formában") önmagában egy tanulság, mondhatni egy ítélet, ez maga a könyv végkövetkeztetése. Ezért is van jó helyen annak elején. Azt, hogy nyújtják-e szegény közigazgatási bíráskodást vagy éppen a kilógó részeket vágják le róla, a könyv elején még nem tudjuk. Kérdés, kiderül-e a végére. S az is kérdés, hogy a Prokrusztész-ágyból megmenekül-e az áldozat, jön-e tehát Thészeusz athéni király, aki majd lecsapja az útonálló fejét.
2. A jó stílusban megírt, jelentős részben olvasmányos könyv a magyar közigazgatási jogtudomány örökzöld témájában született, de maga is keserűen állapítja meg, hogy e téma - a tárgykörben írt számos és színvonalas könyv és tanulmány ellenére - nem hatotta át a közigazgatási jogról való gondolkodást. Tegyük hozzá: már akiét. Mert e sorok írójáét áthatotta, s bizony áthatotta a szerzőét is. Ez azonban nála (sem) jelent dogmatikai merevséget, a közigazgatás feletti teljes körű és teljes értékű bírói kontroll kérdését - akármelyik oldalról is vizsgálja - érvekkel és logikus okfejtésekkel kapcsolja az adott közigazgatási jogi problémához.
A provokatív cím magyarázatára igazából csak a 64. oldalon kerül sor, ott jelenti ki F. Rozsnyai Krisztina, hogy a közigazgatási bíráskodást ki kell szabadítani a Pp. XX. fejezetének Prokrusztész-ágyából. A polgári igazságszolgáltatás általános és különös szabályai jelentik tehát a túl rövid ágyat, melybe az "útonálló", a jogalkotó (fogalmaz udvariasan a szerző; tehát az Országgyűlés) szorította ezt a jogállami alapintézményt. Azonban az, hogy a tartalmi értelemben vett, teljes körű közigazgatási bíráskodás alapvető jogállami funkciói (szubjektív jogvédelem, objektív jogvédelem, "reguláló" hatás) számára a funkció betöltését akadályozó keretet nyújtanak a Pp. szabályai, már a könyv bevezető részében megtudjuk. Ez a bevezető rész sokkal több egyszerű problémafelvetésnél vagy exponálásnál: egy érett és komoly koncepció a "hogyan másként" értelmében. A középpontba helyezett probléma tehát az, hogy a Pp. alapelveinek korlátlan érvényesülése mellett szabályozott közigazgatási perek, melyeknek célját a Perrendtartás sehol meg nem határozza, a közigazgatási bíráskodásnak a hatalommegosztásban betöltött és nap mint nap újra betöltendő szerepét akadályozzák; nem megvalósítják a funkciót, hanem korlátozzák annak érvényesülését. Rövidebben megfogalmazva: a közigazgatási bíráskodás jelentése és jogrendszerbeli szerepe szerint önálló, külön igazságszolgáltatási ágazat, nem pedig egy a sok különleges polgári perből, mint a mai hatályos jog szerint.
3. Ezt az alapvető tételt és problémát sokféle módon és eszközzel lehet igazolni, belátni. Rozsnyai Krisztina könyvében olyan eszközökkel él, melyeket ilyen részletességgel még nem alkalmaztak, olyan kérdésköröket vizsgál, melyeknek ilyen jellegű vizsgálata a közigazgatási bíráskodással kapcsolatban még nem, vagy nem ilyen mélységben történt meg. Természetesen - mint minden tudományos témakörnek - a közigazgatási bíráskodásnak is vannak hagyományos vagy szokásos kérdéskörei, melyeket a könyv szükségképpen érint, de azok részletes vizsgálatát adottnak veszi, legfeljebb felidézi. Miközben a valódi (teljes körű, "sajátképi") közigazgatási bíráskodás hiánya, mint alapprobléma a jogállami rendszerváltozás óta fennáll, a folytonosan változó társadalmi és gazdasági környezet, a vele együtt folytonosan változó közigazgatás (közigazgatási jog) és - tegyük hozzá - a szintén
- 674/675 -
változó bírói szervezet mind olyan kérdéseket vetnek elénk, melyek alapos vizsgálata nélkül e könyv nem lenne más, mint az eddigi eredmények ismételgetése.
4. De ez a könyv nem ilyen. Stabil közigazgatási dogmatikai alapokkal rendelkező, elkötelezett és következetes fiatal kutató könyve ez, aki a feltett kérdéseire mindig válaszol. Persze nem biztos, hogy minden válasz (következtetés) bizonyul majd helyesnek ezek közül, vagy nem biztos, hogy mindennel egyet lehet érteni. Hiszen nem is ez volt a célja, mert nem lehet ez a célja egyetlen tudományos igényű műnek sem. A cél a saját, önálló vizsgálat elvégzése és a kellően megokolt, alátámasztott saját, önálló következtetések levonása volt, ami sikerült is. F. Rozsnyai Krisztina érvei nem légből kapottak. Nem valamely tudományos instancia tekintélyéből vezeti le őket. Logikus és olykor szenvedélyes érveivel csak hasonló alapossággal lehetne vitatkozni. A könyv legfontosabb és ezért sok oldalról igazolt alaptétele, hogy a magyar "közigazgatási bíráskodás" (azaz a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata) változatlan eszközökkel és majdnem változatlan jogi keretek között zajlik, a sokrétűen változó körülmények ellenére.
5. A könyv végkövetkeztetései (de lege ferenda javaslatai) a szakirodalomban megjelenő, a közigazgatási bíráskodást érintő javaslatok között a mérsékeltebbek közé tartoznak. Jelenlegi helyzetünket jól jellemzi, hogy ezek is radikálisnak hatnak. A ma fragmentáltan működő, létező hatásköreiben ötfelé tagolt közigazgatási bíráskodás nem képes és nem is lesz képes az alkotmányos követelményeknek maradéktalanul megfelelni. Így a jelenlegi hatásköri szabályozás kettős értelemben való feladása nélkül nem juthatunk el a valódi közigazgatási bíráskodáshoz. Egyrészt ma közigazgatási természetű jogvitát különböző bírói fórumok, különböző jogi és eljárási rezsim alatt intéznek: a munkaügyi közigazgatás és a társadalombiztosítási szervek határozatai feletti Pp. XX. Fejezete szerinti kontrollt első fokon a munkaügyi bíróságok, a klasszikus hatósági határozatok feletti kontrollt a megyei bíróságok (kollégiumi elkülönülés nélkül), önkormányzatok egymás közötti jogvitáinak egy részét a polgári bíróságok, szabálysértési határozatok ügyében a helyi bíróságok járnak el stb. Ezek egy "kézben" való egyesítése a hatásköri rendezés egyik lépése. [F. Rozsnyai Krisztina nem említi külön, de nem szabad megfeledkeznünk az Alkotmánybíróság közigazgatási bírói szerepéről sem. Közvetlen, egyedi határozatok feletti kontrollt gyakorol az OVB és az Országgyűlés népszavazási és népi kezdeményezési ügyekben hozott határozatai felett, és közvetetten tölti be ezt a funkciót a normatív formában kiadott, de egyedi döntéseket tartalmazó aktusok feletti (éppen a forma miatti) alkotmányossági kontroll esetén is.] A másik lépés a hatáskörök területén a ma még bíróság elé nem vihető döntés és aktusfajták bírói kontrolljának megteremtése kell, hogy legyen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
