A politikatudományban az érzelmek, különösen a félelem stratégiai használata hatékony eszközként szolgál a közvélemény formálásában és a választási eredmények befolyásolásában. A félelem természeténél fogva figyelmet parancsol, megzavarja a racionális gondolkodási folyamatokat, és sürgős reakciókat vált ki azokból, akiket érint. Ez a tanulmány a félelem sokrétű szerepét vizsgálja a politikai kommunikációban, és arra világít rá, hogy hogyan használják a politikai alanyok azt az általános figyelem felkeltésére és fenntartására, a választók befolyásolására és politikai célok elérésére.
A félelem tanulmányozása a politikában nem pusztán a választási mechanizmusok feltárása, hanem a politikai viselkedés pszichológiai és társadalmi alapjainak mélyreható vizsgálata is. Annak megértésével, hogy a félelem hogyan manipulálhatja az észleléseket és befolyásolhatja a közvélemény viselkedését, a politológusok és stratégák betekintést nyerhetnek a hatalom és az ellenőrzés dinamikájába a politikai kontextusban. Ez az írás széles körben támaszkodik tudományos kutatásokra, köztük számos olyan kulcsfontosságú tanulmányra, amelyek hangsúlyozzák a félelem, a médiareprezentáció és a politikai stratégia közötti kölcsönhatást.
A tanulmány célkitűzése, hogy megteremtse az alapot a félelem által vezérelt figyelemalapú politika elméleti, empirikus és etikai dimenzióiról szóló átfogó diskurzushoz. A munka egyes szakaszai a tudományos kutatások, eredmények és lényegi felismerések kritikai vizsgálatát végzi el, ehhez pedig a politikatudományi gondolkodás eszköztárát használja fel. A cél nem csupán az, hogy feltérképezzük, hogyan alakította a félelem a közelmúlt és kortárs politikai tájképet, hanem az is, hogy kritikai elemzést nyújtsunk annak a jövőbeli politikai gyakorlatra és közpolitikára gyakorolt hatásairól.
Miközben elmélyedünk az elméleti alapokban, a különféle esettanulmányokban, valamint a média módosító, felerősítő szerepében, folyamatosan visszautalunk azokra a
- 141/142 -
kulcsfontosságú tanulmányokra, amelyek hozzájárultak a félelem politikában betöltött szerepének megértéséhez. Ez a megközelítés a félelmet kihasználó stratégiák és a kiváltott érzelmek média általi felerősítésének tanulmányozását, valamint a társadalomra gyakorolt hatások átfogó vizsgálatát ígéri.
Ezen az alapon állva a tanulmány arra vállalkozik, hogy érdemben hozzájáruljon a politikai kommunikációról szóló diskurzusokhoz, és olyan meglátásokkal szolgáljon, amelyek mind tudományos szempontból, mind pedig a gyakorlatban relevánsak. Azzal, hogy alaposan megvizsgáljuk, hogyan befolyásolja a félelem a politikai elkötelezettséget és a döntéshozatalt, feltárjuk azokat a mechanizmusokat, amelyeken keresztül a félelem a politikai szférában működik, és arra számítunk, hogy ez a tudás etikusabb és hatékonyabb politikai stratégiákhoz fog vezetni a jövőben.
A politikatudományban az érzelmek, különösen a félelem manipulálása jól dokumentált stratégia, amit a közvélemény befolyásolására és a kedvező választási eredmények elérésére használnak. A félelem, amely közvetlenségre és ösztönös reakciók kiváltására való képesség jellemez, felülírhatja a racionális döntéshozatali folyamatokat és a közvélemény figyelmét meghatározott kérdésekre vagy fenyegetésekre irányíthatja. Mindezek alapján amellett érvelünk, hogy a félelem használata a politikában, különösen a politikai kampányokban olyan erőteljes eszköz, amelynek megértése és vizsgálata sokat elárul az emberi pszichológia, a média működési mechanizmusa és a politikai stratégia metszéspontjáról.
A félelem hatékonysága a politikában mélyen gyökerezik, amelyet a tudományos szakirodalom széles körben dokumentál. Ridout és Searles tanulmánya például kiemeli, hogy az érzelmi, különösen a félelmet kiváltó felhívások jelentősen növelik a politikai reklámok megjegyezhetőségét és meggyőző erejét. Elemzésük megvilágítja a félelem stratégiai felhasználását a választók figyelmének megragadásában.[1] Ugyanakkor önmagában a politikai reklám nem lenne képes a fenti hatás kiváltására. A média szerepe elengedhetetlen ebben a folyamatban, ugyanis a média és a félelemre épülő politikai üzenetek közötti kölcsönhatás felerősíti a félelem-stratégiák hatásait, amint azt Schemer az ösztönös, csak későbbiekben tudatossá váló negatív érzelem, reklámokra irányuló szelektív figyelem megerősítő spiráljáról szóló tanulmányában tárgyalja. A szerző empirikus bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a médiacsatornák nem pusztán az információk közvetítői, hanem az érzelmi tartalmak, különösen a félelem aktív erősítői.[2]
A fejezet további részében először röviden áttekintjük a főbb pszichológiai, szociológiai és médiaelméleti megközelítéseteket a félelem- és figyelemalapú politika vonatkozásaiban. Ebben a részben a politikatudomány és különösen a politikai kommunikáció számára releváns eredmények kapnak helyet. A későbbi fejezetekben pedig a két vizsgált jelenség fontosabb következményei kerülnek elő.
- 142/143 -
A félelem a politikai kommunikációban betöltött szerepének megértéséhez több interdiszciplináris elméletbe kell elmerülni, amelyek a félelem pszichológiai hatását, szociológiai funkcióit és a média által felerősített hatásait magyarázzák. Ez a fejezet ezeket a dimenziókat vizsgálja, a tudományos kutatások széles spektrumával alátámasztva, amelyek bemutatják a félelem politikai folyamataiban betöltött szerepének összetettségét.
A félelem, mint ősi érzelem, mélyreható pszichológiai hatással van az emberi viselkedésre, különösen a politikai kommunikáció kontextusában. A figyelem felkeltésére és azonnali reakciók kiváltására való képessége erőteljes eszközzé teszi a politikai kampányokban és a kormányzás során. Ez az alfejezet áttekintést nyújt azokról a mechanizmusokról, amelyeken keresztül a félelem befolyásolja a kognitív folyamatokat és a viselkedési eredményeket.
A félelem pszichológiai hatása a politikában mélyreható és sokrétű, de pontos kimenetelei körül nincs egyetértés. E vita középpontjában a félelem mint a figyelem és a viselkedés mozgatórugója áll, amely fogalmat különböző pszichológiai elméletek segítségével vizsgálják. Egyik megközelítés a félelem-riadalom és információfeldolgozás kapcsolódásait dolgozza fel, amit a "félelemhajtás modellje" (Fear Drive Model) magyaráz. A modell szerint a félelem nemcsak a figyelmet ragadja meg, hanem az egyéneket is felkészíti az üzenetek elfogadására, különösen akkor, ha ezek az üzenetek megoldást kínálnak a félelem okozta fenyegetésre. Coan és munkatársai ezt a jelenséget vizsgálják, bemutatva, hogy a félelem hogyan egyszerűsítheti a politikai üzenetek kognitív feldolgozását, ami jellemzően heurisztikus és nem szisztematikus gondolkodáshoz vezet.[3] Ez a modell mélyreható érveket sorol fel amellett, hogy a félelemmel teli üzenetek miért lehetnek hatékonyabbak a politikai kampányokban, mivel közvetlenül az agy érzelmi feldolgozó központjaira fejtenek ki hatást. Ebből a modellből fakad, hogy a félelem által hangolható a választók gondolkodása, és a jól felkészült kampánycsapat pontosan ismeri, hogy milyen reakciókra lehet számítani az üzenet befogadóitól. A kondicionált félelemválaszokról szóló viselkedéspszichológiai tanulmányok rávilágítanak arra, hogy a politikai üzenetek milyen kondicionált félelemválaszokat válthatnak ki.[4] Ezek az üzenetek gyakran használnak olyan képeket vagy nyelvezetet, amelyek múltbeli szorongásokat vagy traumákat idéznek fel, és így fokozzák az állampolgári, politikai viszonyok között pedig a választói
- 143/144 -
viselkedésre gyakorolt hatásukat. Az ilyen taktikák nyilvánvalók az olyan politikai hirdetésekben, amelyek nemzetbiztonsági fenyegetésekkel vagy gazdasági válságokkal kapcsolatos szimbólumokat vagy retorikát használnak.
Összegezve, a félelem-gerjesztés pszichológiai megközelítése azt sugallja, hogy a felfokozott érzelmi állapotok, mint amilyen a félelem, jelentősen befolyásolják az egyének információfeldolgozásának módját. Ez különösen fontos az olyan nagy tétet jelentő eseménysorozatoknál, mint a politikai kampányok, ahol a bemutatott információk gyakran a személyes és közösségi biztonságot, a gazdasági stabilitást és a nemzetbiztonságot érintik. A félelemkeltő ingerek természetszerűleg megragadják a figyelmet, ami a kognitív pszichológiában széles körben dokumentált jelenség. A félelem ugyanis nemcsak a figyelmet vonzza, hanem bizonyos típusú információkat is előnyben részesít másokkal szemben, elősegítve a szűkített fókuszt, ami kihasználható a politikai üzenetközvetítésben.[5] Az érzelmi tartalmak, különösen a félelmet kiváltó tartalmak nagyobb valószínűséggel maradnak meg az emlékezetben, mint a nem érzelemre ható tartalmak. A félelemre alapozott felhívások általában növelik a tartalomra való emlékezést, illetve az azzal való érzelmi elköteleződést.[6] Ez a fokozott megjegyezhetőség teszi a félelmet az üzenet megragadását célzó politikai reklámok kedvelt eszközévé.
A politikai üzenetek gyakran használják a kondicionált félelemreakciókat, amikor bizonyos gondolatok vagy képek ismételt összekapcsolása negatív érzelmekkel ahhoz vezet, hogy ezek az ingerek maguk is félelmet váltanak ki. Ez a módszer a retorika olyan stratégiai használatában érhető tetten, amely a politikai ellenfeleket vagy politikákat fokozott kockázattal és veszéllyel kapcsolja össze. A történelmi félelmek, szimbólumok, vagy nyelvezet használata kondicionált félelemreakciókat aktiválhat. Például a múltbeli gazdasági visszaesésekre, háborúra, esetleg terrortámadásokra való hivatkozások a politikai diskurzusban kondicionált félelemreakciót válthatnak ki, ami a közvélemény megítélését és döntéshozatalát a biztonságot és stabilitást ígérők javára befolyásolja.
Az empirikus tanulmányok jelentős bizonyítékokkal szolgálnak a politikai kommunikációban alkalmazott félelemkeltés hatékonyságáról és mechanikájáról. Az ilyen tanulmányok jellemzően a politikai vezetőkön keresztül tesznek megállapításokat, mivel a központi politikai szerepükből fakadóan jelentősen képesek befolyásolni a közgondolkodást. Ratcliff kutatása például arra világít rá, hogy a félelmen alapuló narratívák, különösen azok, amelyek a fegyverek ellenőrzésével és a politikai pártokhoz való tartozással kapcsolatosak, miként befolyásolhatják a közvéleményt és a politikai döntéseket. Az Egyesült Államokban végzett kutatás a félelem és a figyelemalapú politika találkozási pontját vizsgálja a fegyvertartással és hangsúlyosan a demokrata párti tisztségviselők a fegyverjogok korlátozásának fenyegetéseként való ábrázolásával összefüggésben. A tanulmány kiemeli a félelem hatalmát a politikai diskurzus alakításában és a meghatározott
- 144/145 -
napirendek támogatása melletti mozgósításában, kiemelve a félelem, a figyelem és a politikai döntéshozatal közötti bonyolult kapcsolatot a fegyverellenőrzés és az USA elnökeinek politikájával kapcsolatban.[7] Hasonlóan a politikai vezetőkre fókuszálva, de nemzetközi példát használva Hyndman azt vizsgálja a tanulmányában, hogy hogyan jelenik meg a félelem politikája a nemzetközi segélynyújtásban, hangsúlyozva, hogy az adományozó országok fokozatosan helyezik előtérbe a sebezhetőséget annak érdekében, hogy a folyamatos segélyezés politikailag indokolt legyen. A félelem és nemzetközi segélyezés közötti metszéspont kiemeli a félelem alapú narratívák, a figyelemfelkeltő stratégiák és a politikai döntések közötti összetett kapcsolatot, különösen a katasztrófák utáni forgatókönyvek összefüggésében, például a Srí Lankán 2004-ben történt szökőár után.[8] Ez a vizsgálat abban is segítséget nyújt, hogy rávilágít, a félelmet nem pusztán politikai kampányokban vagy a közpolitika gyakorlása közben lehet alkalmazni, hanem tág politikai kontextusokban, a válságokra adott válaszok alakítására és a nemzetközi kapcsolatok befolyásolására is használható.[9]
A félelem a kollektív viselkedés és a társadalmi normák alakításával mélyen befolyásolja a szociológiai folyamatokat. A félelem kikényszeríti a konformitást, elriasztja a társadalmon belüli ellenvéleményt, illetve a politikai hatalom és ellenőrzés fenntartásának hatékony eszközeként szolgál. A politikai kommunikációban a félelem stratégiai bevetése manipulálhatja a társadalmi dinamikát és befolyásolja a közvélemény hozzáállását a kormányzáshoz, a politikához és a biztonsághoz. A félelem szociológiai vonatkozásai túlmutatnak az egyéni pszichológiai hatásokon, befolyásolják a kollektív viselkedést és a társadalmi struktúrákat. A félelem szerepe jól ismert a társadalmi kontroll vonatkozásában. A félelem politikai felhasználása a társadalmi ellenőrzés eszközeként működhet, manipulálva a közvéleményt és fenntartva a társadalmi rendet. Ezt az aspektust az elhallgatási spirál elmélete szemlélteti, amely szerint az egyének a társadalmi elszigetelődéstől vagy megtorlástól való félelem miatt elnyomhatják az eltérő véleményeket, emiatt ez a jelenség hatékonyan fenntartja a domináns politikai narratívákat.[10] Az elhallgatási spirál döntő fontosságú annak megértéséhez, hogy a félelem hogyan hallgattatja el az ellenzéket és hogyan kényszeríti ki a társadalmi normákat. A demokratikus diskurzusra gyakorolt hatásai jelentősek, mivel befolyásolják a nyilvános viták sokszínűségét és élénkségét.
A jelenséget másik oldalról vizsgálva a piacorientált megközelítésekhez érkezünk. A szervezetek, különösen a politikai szervezetek a közvélemény félelmeinek manipulálása
- 145/146 -
révén érik el, hogy a már ismert és bevált alternatívákat válasszák az emberek - például a kormányon levő politikusokra szavazzanak - az ismeretlen lehetőségekkel szemben - például a még nem kipróbált ellenzéki jelöltek helyett. Ezzel a domináns politikai narratíva a status quo lesz, amit a közvélemény hajlamos elfogadni. A politikai üzenetek stratégiája ilyen esetekben a nyilvánosság legmélyebb szorongásaira rezonál, ezáltal befolyásolják a választási eredményeket és végső soron a közpolitikát is.[11] Ennek értelmében a politikai alanyok a hegemónia fenntartása érdekében manipulálják a társadalmi félelmeket, politikájukat a vélt fenyegetésekkel szembeni védelemként tüntetik fel, így érzelmi eszközökkel, nem kényszerrel biztosítják a beleegyezést.
A politikusok és a pártok, tehát, kihasználják a társadalmi félelmeket, és a választók félelmeihez igazítják üzeneteiket, hogy befolyásolják a választói magatartást és a politikai preferenciákat. A közhangulat ilyen jellegű manipulálása kéz a kézben jár a félelem szándékos felerősítésével, ami óhatatlanul eltorzíthatja a közvélemény valóságérzékelését, befolyásolhatja a politikai diskurzust és a választási eredményeket. Az ilyen manipulációt célzott kampányüzenetek, a politika és a média interakciói, valamint a veszélyt és a védelem szükségességét hangsúlyozó retorikai stratégiák segítik elő. A félelmet sikeresen alkalmazó politikai kampányok esettanulmányai példákat kínálnak a félelem szociológiai hatásáról. Ezek a tanulmányok bemutatják, hogyan mozgósítja a félelem a választói bázist, hogyan nyomja el az ellenzéki hangokat, és hogyan teremt politikai töltésű környezetet. A félelemre való szocializálódásban kiemelt szerepet kap a bűnözéstől való félelem és a szélesebb körű társadalmi szorongások közötti bonyolult kapcsolat, amely gyakran a társadalmi nyugtalanság érzésén keresztül nyilvánul meg.[12] Ez a kapcsolat kiemeli, hogy a félelem hogyan szolgálhat szimbólumként a makroszociológiai átalakulásokból eredő összetett és absztrakt érzelmek leképezésére a közfelfogás és a politikai válaszok alakításában. Azaz, a félelem eszközként használható a közvélemény megítélésének és a politikai döntések alakítására, míg a figyelemalapú stratégiák befolyásolják a nyilvános napirendet és a politikai diskurzust.[13]
A kvantitatív és kvalitatív elemzések alkalmasak arra, hogy számszerűsítsék azokat a szociológiai következményeket, amelyek a félelem szavazási szokásokra és a politika támogatására gyakorolt hatását mutatják. Az elemzések, beleértve a kampánybeszédek és a médiaközvetítések tartalomelemzését, a félelemkeltésre használt narratív technikákat tárják fel. Sajátos megközelítést mutat Rutherford tanulmánya, aki tanulmányában a félelem, a hatalom és a vágy összetett kapcsolatát vizsgálja a zimbabwei mezőgazdasági munkások civil társadalmának fejlődésével összefüggésben. A következtetések között megjegyzi a szerző, hogy miként érintkeznek a farmmunkások a fehér farmtulajdonosokkal, miközben olyan kezdeményezésekben vesznek részt, mint a farmfejlesztési bizottság,
- 146/147 -
hogy javítsák életkörülményeiket.[14] Ez a tanulmány rávilágít arra, hogy a félelem, a vágy és a hatalom hogyan keresztezik egymást a politikai tájkép és a közösségi szerepvállalás folyamatának alakításában a mezőgazdasági környezetben. Hasonlóan kis területre kiterjedő esettanulmányt használva, Pandya hangsúlyozza a mikropolitikában a feminista perspektíva elfogadásának fontosságát.[15] Ugyan a tanulmánya a természetvédelemre összpontosít India egyik nemzeti parkja vonatkozásában, koncepciója alkalmazható a félelem és a figyelemalapú politika összetettségének megértését célzó szélesebb társadalmi kontextusokban.[16] A különböző nézőpontok bevonásával és a hatalmi dinamikák különböző szinteken történő elismerésével árnyaltabb ismeretek születhetnek arról, hogy a félelem és a figyelem hogyan alakítja a politikai diskurzust és a döntéshozatali folyamatokat.
A média, amint arra már utaltunk, sajátságos társadalmi szerepéből fakadóan képes erősíteni a félelmet, illetve működésmódjának sajátossága, hogy figyelemgeneráló jellemzőkkel bír, emiatt kulcsfontosságú szereplő a félelemre épülő politikai üzenetek terjesztésében és megerősítésében. Ez az alfejezet azt vizsgálja, hogy hogyan magyarázzák a médiaelméletek a média a közvélemény félelemformálásában játszott szerepét és hatásait. A hatások felismerése, nem újdonság, de nagy magyarázó erővel bír a figyelemalapú politika vagy a félelempolitika működési mechanizmusaira. Az egyik ilyen elmélet a kultivációs elmélet, amelyik ahhoz nyújt érveket, hogy a túlzott médiafogyásztás hogyan alakíthatja és néha torzíthatja a valóságról alkotott képet, ami a nyilvánosságot fogékonyabbá teszi a félelemalapú üzenetekre. A médiatartalmaknak való tartós kitettség alakítja a nézők valóságérzékelését, gyakran úgy torzítva azt, hogy a veszélyt és a fenyegetéseket hangsúlyozza, ezáltal növelve a lakosság általános félelmét és szorongását. Ez az elmélet döntő fontosságú a média hatalmának megértéséhez a közvélemény napirendjének meghatározásában és a politikai kérdések olyan módon történő megfogalmazásában, amely fokozza az érzékelt fenyegetettséget.[17] Jó lehet, a kutatások hasonló hatásokról számoltak be a számítógépek uralta világban is,[18] de médiahatások ilyen megismerése továbbra is gyerekcipőben járnak a politikai kommunikáció területén.
Ugyanakkor nem kérdés, hogy a médiumok gyakran szelektíven számolnak be olyan kérdésekről, amelyek megfelelnek ideológiai álláspontjuknak, ami megerősítheti és fel-
- 147/148 -
erősítheti a közvélemény félelmeit. A negatív hatások megerősítő spiráljáról szóló empirikus bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy a média megteremtheti és fenntarthatja a félelem légkörét, befolyásolva a közvélemény attitűdjeit és viselkedését bizonyos politikai szereplőkkel vagy azok elképzeléseivel szemben.[19] A félelem kultivációja fontos annak megértéséhez, hogy a hírekben és a szórakoztató médiában a félelem által vezérelt narratíváknak való folyamatos kitettség hogyan vezethet ahhoz, hogy az emberek a valóságosnál fenyegetőbbnek érzékeljék a világot. A negatív és félelemkeltő tartalmaknak való médiaexpozíció erősíti és fokozza a már meglévő félelmeket, befolyásolva a közvélemény különböző politikai kérdésekkel kapcsolatos attitűdjeit.[20] Következtetésképpen, a média nem csupán az általános félelemérzetet képes kelteni, hanem a nyilvánosság napirendjét is meghatározza azáltal, hogy konkrét témákat választ ki, amelyeket feldolgoz, így irányíthatja a figyelmet és alakíthatja a közbeszédet.[21] Azzal, ahogyan a média a kérdéseket keretbe foglalja, bizonyos szempontokat kiemelve, míg másokat kihagyva, manipulálhatja a közvéleményt és erősítheti a félelmet. A média keretezése fokozhatja a félelmen alapuló üzenetek hangsúlyosságát, ami a kockázat és a sürgősség torzított észleléséhez vezethet, ami igazodik a konkrét politikai napirendekhez.[22]
A félelem használata a politikában nem új jelenség, mivel a média történelmileg döntő szerepet játszott a félelem népszerűsítésében bizonyos politikai célok elérése érdekében.[23] A félelem ápolása a hírmédián keresztül hatással lehet a társadalmi tapasztalatokra és alakíthatja az egyének fenyegetésekkel kapcsolatos felfogását.[24] Emellett a döntéshozók üzeneteinek továbbítása során a médiabeszámolókon keresztül történő félelemkeltés fokozhatja a veszélyérzetet, különösen az olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a terrorizmus, amelyet gyakran politikai célokra használnak.[25] A közösségi médiaplatformok szintén olyan terekként szolgálnak, ahol a politikai félelem állandósulhat a félelmekre és bi-
- 148/149 -
zonytalanságokra apelláló, érzelmileg keretezett tartalmak terjesztése révén. Ez az érzelmi keretezés sekélyes információfeldolgozáshoz és a veszélyek túlértékeléséhez vezet, ami hozzájárul a félelem felerősítéséhez a politikai diskurzusban.[26]
A digitális és a közösségi média megjelenésével a félelem felerősítésének jelensége fejlődött. Az új médiaplatformok lehetővé teszik a félelemalapú tartalmak gyors terjesztését és potenciálisan ellenőrizetlen terjedését. A digitális platformok gyakran visszhangkamrákként működnek, ahol a felhasználók túlnyomórészt hasonló gondolkodású nézetekkel találkoznak, amelyek megerősítik félelmeiket és felfogásukat.[27] Az online viselkedés érzelmi hátterét vizsgálva, különös tekintettel a digitális nyilvánosságban megjelenő dühre és félelemre, Wollebek és szerzőtársai arra a megállapításra jutottak, hogy míg a düh a visszhangkamra jelenséget és a lövészárok típusú kommunikációs "háborút" táplálja az online diskurzusban, a félelem potenciálisan ellensúlyozhatja ezeket a mintákat.[28] Ugyanakkor a félelemkeltő tartalmaknak való szelektív kitettség fokozhatja az egyének érzelmi reakcióit és polarizálhatja a közvéleményt.
Az empirikus kutatások betekintést nyújtanak abba, hogy milyen mértékben és milyen mechanizmusok révén erősíti a félelmet a média a politika területén. A médiakampányok és a nyilvánosság reakcióinak elemzése példákkal szolgálhat a digitális média félelemerősítő hatalmára. Jól látszik a fenti mondat gyakorlati megvalósulása, ha a terrorszervezetek kommunikációját vizsgáljuk. Az ilyen, erőszakos szervezetek előszeretettel használják a médiát a félelem terjesztésére. Az ISIS terrorszervezetről szóló esettanulmány például azt mutatja be, hogy hogyan használták stratégiai célokra a médiát. A márkaépítés és a politikai marketing célja volt a félelemkeltés és a figyelem megragadása, ami által növelni tudták a befolyásukat a terroristák.[29] A félelem politikáját tehát eszközként használták arra, hogy ellenőrizzék a közfigyelmet, valamint arra, hogy a politikai narratívák és akciók alakításában a szervezettel szembeni pozitív pszichológiai beállítást érjék el a közönség körében. Ha nem is ennyire explicit és látható módon, de hasonlóan működik a félelem eszközként való használata a demokratikus viszonyok között zajló politikai kampányokban. Ezzel pedig újra visszakanyarodtunk oda, hogy a média szerepe nem merül ki pusztán abban, hogy tudósít, hanem aktívan részt vesz a közvélemény félelmének politikai célokra történő alkalmazásában.
Némileg elkalandozva a félelem és figyelem kapcsolatától, más, hasonló eszközöket is találunk, amelyek hatékonyan befolyásolják a választói magatartásokat. A félelemérzet oldására alkalmas a humor és gyakran megfigyelhető, hogy a politikai ellenfelek ezzel az ellenstratégiával operálnak, amikor kritizálják a félelmet használó politikai alanyok kommunikációját. Davis és szerzőtársai a humor politikai szerepét vizsgálták a közösségi mé-
- 149/150 -
diában bemutatva azt, hogy a humor milyen szerepet tölt be a kampányokban. Megállapításuk szerint a humor mint a közönség bevonásának és a politikai diskurzus alakításának eszköze a félelemhez hasonlóan manipulálja az érzelmeket, illetve felerősíti azokat a digitális térben. A 2016-os amerikai elnökválasztást vizsgálva, ahol a humor jelentős szerepet játszott a közvélemény megítélésének alakításában, a választói figyelem struktúrái nem mutattak jelentős eltérést, mint a félelem használatánál.[30]
Látható tehát, hogy a digitális média különböző mechanizmusokon keresztül jelentős szerepet játszik a politikában a félelem felerősítésében. A politikai információk közösségi médiaplatformokon való terjesztése a félelem felerősödéséhez vezet azáltal, hogy az egyének olyan tartalmaknak vannak kitéve, amelyek kiemelik a fenyegetéseket és veszélyeket. A félelmet keltő tartalmaknak, például a terrorizmussal és erőszakos cselekményekkel kapcsolatos híreknek való kitettség növelheti az egyének félelemszintjét.[31] A politikai információk közösségi médiában való áramlásának módja hatással lehet a politikai rendszerekre, mivel az olyan platformokra, mint a Facebook, nyomás nehezedik, hogy foglalkozzanak az észlelt fenyegetésekkel.[32] Továbbá, a közösségi média szerepe az ezredforduló után születettek politikai szerepvállalásában rávilágít arra, hogy a közösségi média aktivitás a bizalomépítésen és az információmegosztáson keresztül közvetlenül és közvetve is befolyásolhatja a politikai szerepvállalást. A közösségi média nemcsak a politikai véleménynyilvánítást teszi lehetővé, hanem megkönnyíti a politikai szereplőkkel való interakciókat is, elősegítve a politikai kérdésekkel való kapcsolódást és cselekvések iránti elkötelezettséget.[33] Összefoglalva, a közösségi média hatása a politikai diskurzusra felerősítheti a félelmet azáltal, hogy az egyének félelmet keltő tartalmaknak, érzelmileg keretezett üzeneteknek és politikailag motivált félelmi taktikáknak vannak kitéve. Annak megértése, hogy a félelem hogyan állandósul a közösségi médián keresztül kulcsfontosságú a politikai részvételre, döntéshozatalra és társadalmi megítélésre gyakorolt hatásának elemzésében.
A félelem és a figyelem politikai használatának áttekintésével felállítottuk azt az elméleti keretet, amivel a félelem stratégiai felhasználását tudjuk elemezni a politikai kommunikációban. Az alfejezetben külön egységekben vizsgáljuk a félelem demokratikus folyamatokra és közbizalomra gyakorolt lehetséges hosszútávú hatásait, valamint reflektálunk a politikai eszközként való alkalmazásának etikai megfontolásaira.
- 150/151 -
A félelem stratégiai alkalmazása a politikai kommunikációban nem pusztán taktika, hanem a politikai tájkép és a közvélemény viselkedésének mélyreható befolyásolója. A politikai diskurzus és a demokratikus szerepvállalás egészségének értékeléséhez elengedhetetlen ennek következményeinek megértése. A félelem ugyanis jelentősen befolyásolhatja a választói magatartást, illetve a jelöltekkel és témákkal kapcsolatos vélemények alakításával befolyásolhatja a választási eredményeket.
A félelem erőteljes motivációként hathat a választási részvételre azáltal, hogy olyan egzisztenciális fenyegetéseket hangsúlyoz, amelyek látszólag konkrét politikai intézkedésekkel vagy jelöltekkel enyhíthetők. Ezzel szemben a félelem a szavazók elnyomásához is vezethet, amikor a szavazással kapcsolatos eltúlzott fenyegetések (például erőszak vagy csalás) eltántorítják a lakosságot a részvételtől. Egyes tanulmányok szerint a félelem a szorongás kiváltása révén változásokat eredményezhet a politikai választásban,[34] míg más kutatási eredmények szerint a szorongás nem motiválhatja a politikai cselekvést.[35] Megint más tanulmányok szerint a félelem és a politikai részvétel közötti kapcsolatot különböző tényezők befolyásolják, beleértve az attitűdöket, a motivációkat és a tartalmat.[36] Ugyanakkor egyes kutatók megjegyzik, hogy a félelem politikai részvételre gyakorolt hatása szórványos, sőt időnként demobilizáló is lehet.[37] A kutatások a külső és belső motivációk jelentőségét is kiemelik mint a politikai részvétel erős előrejelzőit.[38] Megállapítható tehát, hogy nincs egyetértés abban a kérdésben, hogy a félelem valóban a politikai részvétel mozgatórugója-e, vagy csak eszközként használják bizonyos csoportok. Ez alátámasztja annak szükségességét, hogy megértsük a politikai motivációk összetettségét.
Az állampolgári elkötelezettséggel összefüggésben a félelem a kollektív cselekvés gátlójaként működhet, befolyásolva az olyan érzelmek hatását mint a düh és a csoporthatékonyság. Tanulmányok arra is utalnak, hogy a személyiségjegyek mellett olyan pszichológiai konstrukció, amilyen a negatív értékeléstől való félelem, mérsékelhetik az állampolgári elkötelezettséget.[39] Továbbá a félelem befolyásolhatja az állampolgári elkötelezettséget azáltal, hogy alakítja a spiritualitással kapcsolatos percepciókat és befolyásolja a viselkedést az etnikai kisebbségek közösségében.[40] A félelem szerepe a politikai
- 151/152 -
részvétel motiválásában ezek szerint sokrétű, amelyet az egyéni attitűdök, motivációk és külső tényezők befolyásolnak.
A félelem befolyásolja az egyének politikai ellenfelekkel szembeni attitűdjeit és viselkedését. Továbbá, a félelem fokozhatja a politikai polarizációt, mivel a pártok és a jelöltek kihasználják a társadalmi félelmeket, hogy élesen megkülönböztessék magukat ellenfeleiktől. Ezt gyakran úgy érik el, hogy ellentétes nézeteket vagy csoportokat egzisztenciális fenyegetésként állítanak be, ami széttöredezettebb és antagonisztikusabb politikai környezethez vezet. A kutatások azt mutatják, hogy a félelem szoros kapcsolatban áll az állandósult politikai állapotok támogatásával, nem pedig a radikalizmussal és a polarizációval.[41] A politikai ellenfelektől való félelem, akár diszpozicionális félelemként, akár szituációs félelemként, különbözőképpen működhet a polarizáció erősítésében. Sőt, a félelem a haraggal együtt közvetíti az elitviták hatását a politikai viselkedésben részt vevő állampolgárokra, hozzájárulva az affektív polarizációhoz.[42] Az affektív polarizáció politikai ellenfelekkel szembeni ellenszenvet eredményez, csökkenti a bizalmat és elősegíti a félretájékoztatás terjedését.[43] Emellett a konzervatív érzelmű szavazók körében - a fokozott szabályozástól való félelem - hozzájárul a politikai következményekkel kapcsolatos aggodalmakon alapuló pártpolitikai megosztottsághoz. Kutatók bemutatták, hogy az emberi tevékenységből fakadó környezeti katasztrófáktól való félelem változást idéz elő a konzervatívok éghajlati attitűdjeiben, ami összhangban van a fenyegetés-érzékelési irodalommal.[44] Röviden összefoglalva, a félelem befolyásolj a a politikai polarizációt azáltal, hogy alakítja az egyének politikai ellenfelekkel szembeni észleléseit, attitűdjeit és viselkedését, hozzájárulva a különböző politikai csoportok közötti szakadék elmélyüléséhez.
A félelem használata ráirányíthatja a közvélemény figyelmét bizonyos kérdésekre, ezáltal alakítva a politikai prioritásokat és a kormányzási stratégiákat. A politikai szereplők kihasználhatják a közvélemény félelmeit olyan politikák előmozdítására, amelyek más érzelmi
Steensland, Brian et al. : The Discursive and Practical Influence of Spirituality on Civic Engagement. Journal for the Scientific Study of Religion 2022/2. 389-107. pp.
- 152/153 -
légkörben nem kapnának támogatást. Például a nemzetbiztonsággal kapcsolatos fokozott félelmek szigorúbb törvények és intézkedések végrehajtásához vezethetnek, amelyek korlátozhatják a polgári szabadságjogokat. Empirikus kutatások korábban már bemutatták, hogy a politikai szereplők manipulálják a félelmeket, hogy a közpolitikát a saját programjukhoz igazítsák, és ezzel befolyásolják a jogalkotási és közigazgatási intézkedéseket.[45] Például a COVID-19 félelme számos politikai intézkedést indokolt meg, a korlátozások bevezetését, a kijárási tilalmakat, az egészségügyi rendszer telítettségére adott kormányzati választ és a gazdasági hatások csökkentése érdekében tett próbálkozásokat.[46] Ezekre a sokszor többtényezős kérdésekre a kormányok különböző sikeres vagy éppen kevésbé sikeres válaszokat tudtak adni. Kommunikációjukban azonban a figyelmet a sikeres intézkedések felé terelték, a kormányzati reakciókban mint a félelemre adott megoldások voltak beállítva a kormányzati üzenetek. Így a sikeres politikai erő szerepét játszhatták el. Ez a példa jól megvilágítja, hogy a félelem csökkentése érdekében hatékony kormányzati politikákra van szükség, amelyek képesek csökkenteni a lakosság félelmét, függetlenül az emberek politikai hovatartozásától.
A félelem befolyásolhatja a közpolitikák támogatottságát is. Ez akkor is igaz, ha egyes kutatások azt mutatják, hogy az emberek attitűdjei, politikai preferenciái és társadalmi, demográfiai jellemzői kevés magyarázó erővel bírnak a közpolitikai intézkedések támogatottsága terén. Emellett a kormányzat hatékonysága a válságkezelés során is befolyásolja az emberek attitűdjeit a közszférával szemben, és ezáltal a közpolitikák iránti támogatottságot.[47] Az emberek félelme továbbá hatással lehet a kormányzati döntésekre és a politikai intézkedésekre. Például a bűnözés félelmének csökkentése érdekében bevezetett program hatékony volt a bűnözést övező félelem csökkentésében, ami pozitív hatással volt az érintett területen dolgozók éjszakai biztonságérzetére.[48] Ezenkívül a félelem befolyásolja az emberek politikai bizalmát és ideológiai preferenciáit, amelyek hatással vannak a kormányzati kiadásokra és politikákra.[49]
Etikai dilemma akkor merül fel, amikor a félelmet a közvélemény manipulálására vagy félretájékoztatásra használják. A félelem politikai kommunikációban való alkalmazásának etikai következményei mélyrehatók, amit ez az alfejezet csak érinteni tud. Például, a politikai
- 153/154 -
kommunikátorok felelőssége nagy jelentőséggel bír abban, hogy biztosítsák az üzenetek pontosságát és tisztességességét, mivel a félelemmel való visszaélés alááshatja a politikai intézményekbe vetett bizalmat és hitelességet. A politikai kommunikáció összetett tevékenység, amely magában foglalja a nyelvet, szimbólumokat, vezető személyeket, médiát, társadalmat és különböző közpolitikákat. A tudományterület irodalmában, visszatérő módon, a populista, jobboldali populista diskurzusokban jelenik meg a félelemkeltés a politikai kommunikáció kapcsán, ahol a politikai célok elérése érdekében a félelemre támaszkodnak a politikai szereplők.[50]
A digitális média korában fontos, hogy az információk etikus és tiszta módon kerüljenek átadásra. Az etikai kódexek és bizottságok kialakítása a politikai pártok részéről is hozzájárulhat az etikus kommunikáció előmozdításához.[51] Az etikus szervezeti és kampánykörnyezet kialakítása, ami magában foglalja az etikus vezetést és az etikus szervezeti kommunikációt, kulcsfontosságú a nem kívánatos magatartások megelőzése szempontjából. Ezzel pedig a félelem és félelemkeltés indokolatlan használata is visszaszorítható lenne. A félelem tartós használata ugyanis alááshatja a demokratikus értékeket, mivel a vitát érzelmekkel terhelt, érdemi nézetütköztetést nélkülöző eszmecserére redukálja. Ez csökkentheti a politikai cselekvésbe és intézményekbe vetett közbizalmat, ami végső soron gyengíti a társadalom demokratikus szerkezetét.
A félelem és figyelem politikai kommunikációt érintő kapcsolódásainak átfogó elemzése jelentősen túlmutat a tanulmány terjedelmén, de ebből az írásból is jól látszik, hogy tudományos szakirodalom szélesebb körét foglalja magába, és részletesebben vizsgálja a pszichológiai, szociológiai és médiával kapcsolatos folyamatokat. A félelem használata, bár hatékony, etikai és gyakorlati kérdéseket vet fel, amelyek részletes empirikus kutatása, valamint elméleti összefüggések feltárása elengedhetetlenek a politikatudományban folyó diskurzus szempontjából.
Ez a tanulmány azt mutatta be, hogy a félelem és a figyelemalapú politika szorosan összekapcsolódik, valamint az érzelmi vonzalmak döntő szerepet játszanak a közvélemény alakításában és a választói magatartás befolyásolásában. A félelem stratégiai felhasználása a politikai kampányokban és a kommunikációban jelentős hatással van a politikai diskurzusra, a politikai döntéshozatalra és a társadalmi folyamatokra. A félelem, a figyelem és a politika kommunikáció metszéspontjának különböző elméleti kereteken és empirikus tanulmányokon keresztül történő vizsgálatával ez a tanulmány rávilágít a félelemvezérelt politikai stratégiák sokrétű természetére és szélesebb körű társadalmi hatásaira. E dinamikák megértése alapvető fontosságú a politikai kommunikáció és a politikai döntéshozatal megalapozottabb és társtudományokra nyitottabb megközelítéseinek kidolgozásához.
- 154/155 -
A félelem stratégiai használata erőteljes eszköz a politikai kommunikációban, ami képes alakítani a választási eredményeket, befolyásolni a politikai döntéseket és manipulálni a közhangulatot. Míg a félelem hatékony lehet a rövid távú politikai célok elérésében, a demokratikus folyamatokra és a társadalmi bizalomra gyakorolt hosszútávú hatása összetett és gyakran káros. Ezért a politikai kommunikátoroknak és a politikai döntéshozóknak óvatosan kell alkalmazniuk a félelmet, szem előtt tartva az etikai következményeket és a lehetséges károkat.
A jövőbeni kutatásoknak az összehasonlító elemzések területeire kellene összpontosítaniuk, hogy elmélyítsék a félelem és a figyelem politikai kommunikációban való alkalmazásának megértését. Ahhoz, hogy megértsük az egyetemes és a kontextus-specifikus jelenségeket annak vizsgálatára lenne szükség, hogy miként változik a félelem- és figyelemalapú politika a különböző kulturális és politikai rendszerekben. Ezzel együtt hosszútávú kutatásokra is szükség lenne külön fókusszal az állampolgárok politikai elkötelezettségére és az intézményekbe vetett bizalomra, ami választ adhat a félelemalapú politikai stratégiák fenntarthatóságába. Végezetül pedig olyan kommunikációs stratégiák feltárása is szükségesnek látszik, amelyek hatékonyan ellensúlyozhatják a félelem negatív hatásait, elősegítve a racionálisabb és befogadóbb politikai diskurzust.
The study explores the strategic use of fear in political communication, emphasizing its effectiveness in shaping public opinion and influencing electoral outcomes. Fear captures attention, disrupts rational thinking, and stimulates urgent reactions, making it a powerful tool in political campaigns. This paper examines how political actors utilize fear to garner and maintain public attention, influence voters, and achieve political goals. Fear's manipulation in political science is a well-documented strategy used to influence public opinion and achieve favorable electoral results. Its directness and ability to provoke spontaneous reactions can override rational decision-making, directing public attention to specific issues or threats. Understanding and investigating the use of fear in politics reveals significant insights into human psychology, media mechanisms, and political strategy.
Fear, as an ancient emotion, has profound psychological impacts on behavior, especially in political communication. It can capture attention and prompt immediate reactions, making it a potent tool in campaigns and governance. Fear affects cognitive processes and behavioral outcomes, often leading to heuristic thinking, simplifying political messages, and enhancing their effectiveness. However, fear's influence extends beyond individual psychological effects to shape collective behavior and social norms. It enforces conformity, discourages dissent, and serves as an effective tool for maintaining political
- 155/156 -
power and control. Moreover, the media is essential in spreading and reinforcing fear-based political messages. The media often selectively reports on issues aligning with their ideological stance, amplifying public fears.
In conclusion, fear's strategic use is a powerful tool in political communication, capable of shaping electoral outcomes, influencing political decisions, and manipulating public sentiment. While effective for short-term political goals, its long-term effects on democratic processes and social trust are complex and often harmful. Political communicators must use fear cautiously, considering ethical implications and potential harm. Future research should explore the dynamics of fear and attention-based politics to develop more robust and ethical communication strategies. ■
JEGYZETEK
* A kutatást a Szegedi Tudományegyetem Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központ (IKIKK) Humán és Társadalomtudományi Klaszterének Digitális Társadalom Kompetenciaközpontja támogatta. A szerző a Digitális nyilvánosság jogi, politikai aspektusai kutatócsoport tagja.
[1] Ridout, Travis N. - Searles, Kathleen: It's My Campaign I'll Cry if I Want to: How and When Campaigns Use Emotional Appeals. Political Psychology 2011/3. 454-456. pp.
[2] Schemer, Christian: Reinforcing Spirals of Negative Affects and Selective Attention to Advertising in a Political Campaign. Communication Research 20 12/3 . 425-426. pp.
[3] Coan, Travis G. et al. : Emotional Responses Shape the Substance of Information Seeking under Conditions of Threat. Political Research Quarterly 2021/4. 943-944. pp.
[4] Holland, Curtis - Rabrenovic, Gordana: Masculinities in Transition? Exclusion, Ethnosocial Power, and Contradictions in Excombatant Community-based Peacebuilding in Northern Ireland. Men and Masculinities 2018/5. 729-755. pp.; Jackson, Nigel A. - Lilleker, Darren G.: Just Public Relations or an Attempt at Interaction? British MPs in the Press, on the Web and 'In Your Face'. European Journal of Communication 2004/4. 507-533. pp.; Suk, Jiyoun et al.: Do Improving Conditions Harden Partisan Preferences? Lived Experiences, Imagined Communities, and Polarized Evaluations. International Journal of Public Opinion Research 2020/4. 750-768. pp.; Wollebaek, Dag et al.: Anger, Fear, and Echo Chambers: The Emotional Basis for Online Behavior. Social Media + Society 2019/2. https://doi.org/10.1177/2056305119829859.
[5] Coan et al. 2021, 951. p.
[6] Ridout - Searles 2011, 453. p.
[7] Ratcliff, Shawn: Presidential Firepower: The Effect of the Presidential Party on Gun Ownership, 1980-2018. Social Science Quarterly 2022/3. 739-741.; 746-747. pp.
[8] Hyndman, Jennifer: The Securitization of Fear in Post-Tsunami Sri Lanka. Annals of the Association of American Geographers 2007/2. 369-370. pp.
[9] A nemzetközi válságok más aspektusáért l. Kacziba, Péter: A líbiai polgárháború szerepe a görög-török konfliktus elmélyülésében. Pólusok 2020/1. 47-82. pp.
[10] Noelle-Neumann, Elisabeth. The Spiral of Silence a Theory of Public Opinion. Journal of Communication 1974/2. 43-51. pp.
[11] Ormrod, Robert P. - Savigny, heather: Political Market Orientation: A Framework for Understanding Relationship Structures in Political Parties. Party Politics 2012/4. 494. p.
[12] Cops, Diederik: Socializing into Fear: The Impact of Socializing Institutions on Adolescents' Fear of Crime. Young 2010/4. 387-388. pp.
[13] L. Harris, Allison P. et al. : No Justice, No Peace: Political Science Perspectives on the American Carceral State. The Journal of Race, Ethnicity, and Politics 2020/3. 427-449. pp.
[14] Rutherford, Blair: Desired Publics, Domestic Government, and Entangled Fears: On the Anthropology of Civil Society, Farm Workers, and White Farmers in Zimbabwe. Cultural Anthropology 2004/1. 140-142. pp.
[15] Pandya, Revati. Micro-Politics and the Prospects for Convivial Conservation: Insights from the Corbett Tiger Reserve, India. Conservation and Society 2022/2. 149. p.
[16] A megközelítés különösen fontos lehet az Európai Unió viszonylatában is. Lásd: Soós Edit: A mélyülő európai integráció. Pólay Elemér Alapítvány. Szeged, 2013. 38-42. pp.
[17] Gerbner, George - Gross, Larry: Living with Television: The Violence Profile. Journal of Communication 1976/2. 172-194. pp.
[18] Cöster, Angelica - Shehata, Adam: From Cultivation to Self-Cultivation: Alternative Media and Reinforcing Spirals in a Fragmented Media Environment. International Journal of Communication 2024/[S.l.], v. 18.
[19] Schemer 2012, 414. p.
[20] Schemer 2012, 415. p.; Williamson, Harley et al.: Fear of Terrorism: Media Exposure and Subjective Fear of Attack. Global Crime 2019/1. 2-3. pp.
[21] McCombs, Maxwell E. - Shaw, Donald L.: The Agenda-Setting Function of Mass Media. Public Opinion Quarterly 1972/2. 176-187. pp.
[22] Druckman, James N. : The Implications of Framing Effects for Citizen Competence. Political Behavior 2001/3. 225-256. pp.
[23] Jeffries, Fiona: Mediating Fear. Global Media and Communication 2012/1. 42-43. pp.
[24] Altheide, David L. et al.: Terrorism and the Politics of Fear. In: Linke, Uli - Smith, Danielle Taana (eds.): Cultures of Fear: A Critical Reader. Pluto Press. New York, 2009. 54-69. pp.
[25] Glied Viktor: Migration and Terrorism in North Africa. In: Besenyő, János et al. (eds) :Terrorism and Political Contention: Perspectives on Development in the Middle East and North Africa (MENA) Region. Springer. Cham, 2024. 21-42. pp.; Williamson et al. 2019, 1-2. pp.
[26] Al-Jarf, Reima: Sectarian Language and Perception of the "Other" after the Arab Spring. Bulletin of the Transilvania University of Brasov. Series IV: Philology and Cultural Studies 2022/2. 41. p.
[27] Erickson et al.: Bridging Echo Chambers? Understanding Political Partisanship Through Semantic Network Analysis. Social Media + Society 2023/3. https://doi.org/10.1177/20563051231186368
[28] Wollebaek, Dag et al. 2019.; A magyar esettanulmányért l. Farkas Xénia - Bene Márton: Orbán Viktor vizuális és verbális populista stílusa a Facebookon. Politikatudományi Szemle 2022/3. 82-108. pp.
[29] Simons, Greg: Brand ISIS: Interactions of the Tangible and Intangible Environments. Journal of Political Marketing 2018/4. 322-353. pp.
[30] Davis, Jenny L.: Seriously Funny: The Political Work of Humor on Social Media. New Media & Society 2018/10. 3898-3916. pp.
[31] Onat, Ismail: Fear of Terrorism and Fear of Violent Crimes in the United States: A Comparative Analysis. Crime & Delinquency 2023/5. 906. p.
[32] Dubois, Elizabeth: Who to Trust on Social Media: How Opinion Leaders and Seekers Avoid Disinformation and Echo Chambers. Social Media + Society 2020/2. https://doi.org/10.1177/2056305120913993
[33] Bahtiar, Mohamad: Youth Offline Political Participation: Trends and Role of Social Media. Jurnal Komunikasi: Malaysian Journal of Communication 2018/3. 193-194. pp.
[34] Brader, Ted: Striking a Responsive Chord: How Political Ads Motivate and Persuade Voters by Appealing to Emotions. American Journal of Political Science 2005/2. 401 p.
[35] Valentino, Nicholas A.: Election Night's Alright for Fighting: The Role of Emotions in Political Participation. The Journal of Politics 2011/1. 159-160. pp.
[36] Gastil, John - Xenos, Michael: Of Attitudes and Engagement: Clarifying the Reciprocal Relationship between Civic Attitudes and Political Participation. Journal of Communication 2010/2. 320. p.
[37] Groenendyk, Eric W. - Banks, Antoine J.: Emotional Rescue: How Affect Helps Partisans Overcome Collective Action Problems. Political Psychology 2014/3. 364. p.
[38] Lilleker, Darren G. - Koc-Michalska, Karolina: What Drives Political Participation? Motivations and Mobilization in a Digital Age. Political Communication 2017/1. 36. p.
[39] Dang, Lisa et al.: Explaining Civic Engagement: The Role of Neighborhood Ties, Place Attachment, and Civic Responsibility. Journal of Community Psychology 2022/3. 1740-1740. pp.; Miller, Daniel A. et al. : The Relative Impact of Anger and Efficacy on Collective Action Is Affected by Feelings of Fear. Group Processes & Intergroup Relations 20 09/4. 450-452. pp.
[40] Phan, Van - Kloos, Bret: Examining Civic Engagement in Ethnic Minority Youth Populations: A Literature Review and Concept Analysis. American Journal of Community Psychology 2023/1-2. 55-56. pp.;
[41] Erisen, Cengiz - Vasilopoulou, Sofia: The Affective Model of Far-Right Vote in Europe: Anger, Political Trust, and Immigration. Social Science Quarterly 2022/3. 646. p.; Kákai László - Glied Viktor: Civil Society in the Crosshairs. Studia Politologiczne 2023/70. 63-64. pp.; lásd továbbá: Juhász Krisztina: A Visegrádi Csoport migrációs és menekültügyi politikája. Pro Publico Bono 20 1 8/2 . 44-45. pp.
[42] Lee, Jiyoung - Choi, Yunjung: Effects of Network Heterogeneity on Social Media on Opinion Polarization among South Koreans: Focusing on Fear and Political Orientation. International Communication Gazette 2020/2. 120. p.; Renström, Emma A. et al.: Threats, Emotions, and Affective Polarization. Political Psychology 2022/6. 1341. p.; Szabó Gabriella: Politikai Purifikáció: Morális leértékelés, bűntudat- és szégyenkeltés Márki-Zay Péter miniszterelnökjelölti kampányában. Politikatudományi Szemle 2024/1. 94-95. pp.
[43] Juvalta, Sibylle et al. Young People's Media Use and Adherence to Preventive Measures in the "Infodemic": Is It Masked by Political Ideology? Social Science & Medicine 2029/317. 2. p.
[44] Garneau, Christopher et al. : Fear and Climate Change: How Natural Disasters and Environmental Fears Shape American Climate Attitudes across Political Orientation. Research Square Platform, 2024. (megjelenés alatt); Orr, Margaret et al.: Investigating Connections between Need for Cognitive Closure and Climate Change Concern in College Students. International Journal of Environmental Research and Public Health 2020/15. https://doi.org/10.3390/ijerph17155619
[45] Ormrod - Savigny 2010, 489 p.
[46] Cerda, Arcadio A. - García, Leidy Y.: Factors Explaining the Fear of Being Infected with Covid-19. Health Expectations 2022/2. 507. p.
[47] Mizrahi, Shlomo et al.: How Well Do They Manage a Crisis? The Government's Effectiveness During the Covid-19 Pandemic. Public Administration Review 2021/6. 1121. p.
[48] Benavente, José Miguel - Goya, Daniel: The Fear-Increasing and Fear-Decreasing Effects of a Pilot Policy to Reduce Fear of Crime. PLOS ONE 2023/3. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0282461
[49] Rudolph, Thomas J. - Evans, Jillian: Political Trust, Ideology, and Public Support for Government Spending. American Journal of Political Science 2005/3. 661-661. pp. - Egy rövid gondolat erejéig ki kell térni a válságokra is. A válságok során a közvélemény megítélésének kezelését nagymértékben befolyásolhatja a félelem. A hatékony válságkommunikáció vagy csillapíthatja a közvélemény félelmeit, vagy fokozhatja azokat, jelentősen befolyásolva a közvélemény reakcióját és a kormányzati kezdeményezésekkel való együttműködést. A téma rendkívül szerteágazó, ami túlmutat e tanulmány szűk keretein, ezért nem kerül külön kifejtésre.
[50] Wodak, Ruth: The Politics of Fear: What Right-Wing Populist Discourses Mean. SAGE Publications. Thousand Oaks, 2015.
[51] Gori, Nicolai: Codes of Ethics for Political Parties and Their Role in Communication (in the Time of Electoral Campaigns). Postmodern Openings 2018/1. 152-153. pp.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, SZTE ÁJTK, Politológiai Tanszék.
Visszaugrás
