Kovács László Imre ennek a folyóiratnak ma minden bizonnyal vezető szerzője lenne, ha élne. Korai halála kegyetlen hirtelenséggel akadályozta meg őt abban, hogy a neki is kedves témákról e lapban publikáljon. Kitűnő tollú és sajátos, gyönyörű hangú tanárember volt, aki szenvedélyesen szeretett tanítani, és akit szerettek a diákjai, a kollégái és az olvasói is. Szakmai érdeklődése homlokterébe már a kezdetektől a választási rendszerek kerültek, s immáron tanítványok és követők egész sora, tisztelők egész nemzedéke folytatja az általa megkezdett utat. A könyv, amelyről itt szó lesz, neki állít emléket.
Kukorelli István a tanárembernek ugyancsak azt a prototípusát képviseli, akit tanítványainak hatalmas száma és legjobb követőinek kikezdhetetlen szakmai minősége is jellemez, s aki iskolát, sőt iskolákat teremtett, és olyan tudományos műhelyeket (itt is indokolt a többes szám) hozott létre, amelyek számára az alapító tudósi és erkölcsi tekintélye egyformán mérce. Ezt a könyvet, amelyet itt recenzeálni módunk van, ő lektorálta, és ezt a tényt a szerzők okkal tartották fontosnak a borítón is feltüntetni.
Cserny Ákos - említett tanáraihoz hasonlóan - maga is nagy hatású tanárfigura, aki fiatal kora ellenére már mostanra is jelentős tudományos életművet hozott létre, melyben alapjogi és intézményi, elméleti és gyakorlati megközelítésű publikációk egyaránt szép számmal szerepelnek. Témánk szempontjából különösen fontos az általa szerkesztett, 2013-as, majd később többször bővített alkotmánytankönyv, továbbá az ugyancsak általa szerkesztett, 2014-es választójogi kommentárgyűjtemény, és ennek továbbfejlesztett, kibővített változata, a Választójogi és népszavazási kommentárok című munka, amely 2017-ben látott napvilágot.
Az ő szerkesztésében legutóbb megjelent, A választási rendszerek egyes intézményei az uniós országokban (HVG-ORAC, Budapest, 2018.) című kötet méltó a fenti előzményekhez és a megidézett nevekhez. Alapos, hiánypótló, gazdag ismeretanyagot tartalmazó, imponáló adatmennyiséget feldolgozó, magas színvonalú, jelentős alapmű. Olyan, amelyre már régóta szükség volt.
Nem is nagyon érthető, hogyan is lehettünk meg eddig nélküle. Valahogy tudtuk is időnként, hogy egyes országokban mi hogy van, de csak nagyon nehezen nézhettünk utána az adatoknak, eseményeknek, összefüggéseknek, és most egyszeriben telibe kapjuk a legrészletesebb tájékoztatást a kontinensnyi tapasztalatokról.
A vállalkozás nagysága már csak ezért is imponáló. És ezért feltehető, hogy a szerkesztés mindenekelőtt szervezést, összehangolást, noszogatást és koncepciókialakítást igényelt, hiszen a kötet által felölelt széles terület különböző szakértői-
- 165/166 -
nek egybeterelése és egységes felfogás szerinti munkálkodásának előmozdítása rátermettséget kívánó, született szerkesztőknek való klasszikus feladat, amelyre Cserny Ákos mind alkatilag, mind tekintélyes tapasztalatai alapján elsődlegesen alkalmas, és ennek e munkában is tanújelét adta.
A könyv ugyanis mélyebbre nyúl, mint a választási rendszerekkel és a választójogi intézményekkel foglalkozó legtöbb tanulmánygyűjtemény, és ezzel még legjelentősebb elődjén, a Fábián György által szerkesztett Választási rendszerek című, 1997-ben megjelent köteten is túlmutat, hiszen nagymértékben túlterjeszkedik a választási rendszerek politikatudományi fogalmán, és mindenekelőtt közjogi megközelítéssel a választási rendszerek egyes, egymástól eltérő és egymáshoz hasonló intézményeit mutatja be - lényegében az összes európai uniós tagállamban.
E jellegzetességéből adódóan a kötet igazi kézikönyvként, afféle jogszabály-magyarázatként, normakommentárként, európai alkotmányjogi úti könyvként, intézménykalauzként, rendszermutatóként, közjogi kiskátéként is forgatható, amely bármikor felüthető egy adott ponton, ha valamely problémával találkozván egy adott európai ország intézményi gyakorlatára akarunk ránézni. A könyv legfőbb érdeme és haszna éppen az, hogy alapos tárgyi ismeretekkel szolgál az érdeklődőnek, és ezzel az ismeretszolgáltatással kellően ki is elégíti az elsődleges érdeklődést. Ráadásul ezt nem megúszós, sumákolós, elhallgatós módon teszi, hanem utánaered a legkevésbé felkutatott intézményi megoldásoknak is, és minden egyes fejezetében a teljes képről törekszik beszámolni, a részletek között nem elveszve az egész problémát tárja fel, és kifejezetten azt célozza, hogy az unió minden országából hozzon tanulságot.
Nyilvánvaló, hogy ezt a célkitűzést csak egységes szerkezetben, világos szerkesztési elvek mentén képes teljesíteni. A szerkesztői választás arra a megoldásra esett, amely olvasóbarát módon, intézménykarakterisztikus jellegzetességek feltárásával végigveszi a normákat és a praktikákat az egyes országokban, vagyis egy-egy jelenséget mutat be több helyszínen, tehát nem is annyira az országokon, hanem inkább a gyakorlatokon vezeti át az olvasót. Ilyenformán egy-egy fejezet a választási szervekről, a kampányokról, a pénzügyekről, a jelölési metódusokról, a jogorvoslatokról szól, és ez alá a felszín alá helyezi az Európa-térképet, igyekezvén valamennyi példát felmutatni. Minden fejezetben új utazásra indulunk tehát, hogy meglessük, hogyan működik az adott intézmény egyik vagy másik, illetve számos további államban.
Maga a szerkesztő a parlamenti választások jelölési rendszereiről szóló fejezettel gazdagította a körképet szerzőként. Az általa írt részből kiderül, hogy a jelöltállításnak számtalan formája és fajtája létezik, hiszen nincs általánosan preferált rendszer, mint ahogy legjobb módszer sincs, és ahány ország, annyi egyaránt elfogadható metódus található az európai szcénán. Nem tudni, vajon a szerkesztői szerénység okozta-e, hogy ez a fejezet nem a könyv élére került, mert kétség kívül ott lenne a helye, ha a választások lebonyolításának kronológiája mentén sorjáznának a részek.
- 166/167 -
Ám a jelek szerint nem a választási eljárási cselekmények sorrendje a sorvezető. A kötet végén ugyanakkor az eseménysor utolsó fázisáról, a választási jogorvoslati eljárásokról olvashatunk, Temesi István tollából. Magáról a szűkebb értelemben vett választási rendszerről a Stumpf Péter Bence és László Róbert szerzőpáros által írt utolsó előtti fejezet tudósít, és ez az a terület, amelyről még viszonylag a legtöbbet tájékozódhatott az átlagolvasó, mielőtt e kötetbe fogott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
