A Marcus Tullius Cicero összes perbeszédei című kötetben harminc beszédet olvasunk, pontosabban perbeszédet, mert ebből van egy vádbeszéd-csokor, az összes többi pedig védőbeszéd. Illetőleg azért van olyan is, aminek a műfaja éppen lehetne politikai beszéd, de meggyőzött az előszó, hogy miért van mégis itt a helye. Vagyis ez a mű valóban minden olyan beszédet tartalmaz, ami perbeszédnek minősíthető - talán egy kicsit többet is. Az előszó azt is jelzi, hogy ez az első teljes kiadása magyar nyelven az összes perbeszédnek. Minthogy nekünk már volt egy közös munkánk, Quintus Tullius Cicerónak a "Hogyan nyerjük meg a választásokat?" címmel megjelent kis kötete, amelyben elkövettük azt a hibát, hogy azt első megjelenésnek minősítettük, és volt egy kolléga, aki minden fórumon hangoztatta, hogy ez mekkora tévedés, hiszen 1856-ban ennek már megjelent egy fordítása, ezért utánanéztem, hogy a harminc beszéd közül hány volt már eddig lefordítva. Azt kell mondanom, hogy néhány természetesen létezett eddig is magyar nyelven, de például a Verres elleni beszédekből csak egy. Holott nekem mint ókortörténésznek igen fontos, hogy most már az egész hozzáférhető. Azért megemlítem, hogy Sárváritól 1856-ban "Ciceró kiemelt szónoklatai" címmel megjelent egy kötet, amely vegyesen politikai, illetőleg perbeszédeket közöl, ahogy Fábián is a "Cicero vegyes munkái. Rétorizmus és filozófikumok" című kötetében, ami 1865-ben jelent meg. Ha tehát valaki Cicero-szónoklatainak friss fordításait keresi, akkor az itt ismertetett könyvet javaslom.
A bevezetés, amely 143 oldal terjedelmű (plusz a 160 oldalnyi jegyzet) azt írja, hogy csak a konszenzusra jutott állításokat foglalja össze. Mindössze az a célja, hogy betekintést nyújtson az olvasónak abba, hogy ki volt Cicero, és hogy mit lehet ezeknek a beszédeknek a hátteréről tudni. Utánanéztem, hogy létezik-e Cicero-monográfia magyarul. Létezik. Ponori-Thewrek Emil "Cicero élete és műve" 1890-ben jelent meg 119 oldal terjedelemben. Tehát ennek a könyvnek az előszava is monografikus terjedelmű, és nagyobb terjedelmű, mint amit valaha valaki erről a jeles szónokról magyarul írt. Nézzük meg részletesebben, hogy mit is tartalmaz ez a kötet. Például a bevezetésnél maradva azt hiszem, hogy olykor az ismert dolgok megfogalmazásának módja az, ami a leginkább mutatja a szerző saját véleményét, a saját arcélét: a megfogalmazások nagyon is "Nótári Tamás-megfogalmazások". Ennek bemutatásához egy egészen rövid történelmi visszatekintés szükséges.
Kr.e. 63-ban Cicero consul volt, és mint consul a Catilina-összeesküvés felgöngyölítésével, illetőleg a főkolomposok egy részének nem teljesen jogszerű kivégzésével a haza megmentője lett, sőt, a haza atyjának nevezték ezután. Természetesen nem mindenki örült ennek a győzelemnek, és egy Clodius nevű politikai kalandor megtámadta őt - amit Nótári Tamás így fogalmaz meg: "58 végén előterjesztette a lex Clodia de capite civiumot, amely szerint mindazokat, akik római polgárt bírósági eljárás nélkül végeztettek ki, törvényen kívül kell helyezni. Ezen visszaható hatállyal hozott törvény név szerint nem említette ugyan Cicerót, viszont a jogtipró jogalkotás célja egyértelművé vált mindenki számára." Vagyis az a botrány fordult elő Rómában, hogy a római jog alapjait lábbal tiporva visszamenő hatályú törvényt hoztak.
Természetesen az a politikai kalandor, Clodius, aki ezt meg merte tenni, és aki egészen konkrét politikai okoknál fogva tette ezt - ez a törvény ugyanis nyilvánvalóan Ciceró ellen irányult - nem végezte jól. Egy oldallal később a következőt olvassuk: "Clodiusnak sikerült elüldöznie Cicerót Rómából", és nem elég hogy elüldözte, vagyonát elkobozták, és lerombolták a házát (csodálatos villája volt). Nótári azt írja: "Clodius egy további törvénnyel elérte, hogy Cicero teljes vagyonát elkobozzák, a száműzöttnek pedig megtiltották, hogy Rómától 500 mérföldnél közelebb válasszon magának lakhelyet. Cicero porig rombolt palatinusi villája helyén Clodius Libertas istennőjének állított templomot. Nem ez volt az első - de mindenképpen talán az egyik legvisszataszítóbb - visszaélés a szabadság nevével". Azt hiszem, hogy ebből is látszik: ez a bevezetés nem nélkülözi a szerző igen markáns véleményét, azokról az eseményekről, amiket bemutat.
Azt is meg kell azonban említenem, hogy ebben az egyébként tényleg monumentális könyvben vannak olyan dolgok is, amiket nem fogadtam egyértelmű öröm-
- 358/359 -
mel. Az egyik - bár az előszóban Nótári Tamás megmagyarázza, hogy miért teszi ezt - az, hogy a görög nevek latinos formában szerepelnek. Például ott van Pericles: Pericles Periklész, de a latinos alakot egy normális magyar ember Periklesznek fogja kiolvasni, és ezzel az utolsó hidat is felégettük, ami a szó jelentéséhez vezetne vissza, hogy "peri-klész" vagyis "körös-körül híres". Jobban örültem volna, ha a görög nevek szokásos módon lennének átírva. De rendben van, az előszó meggyőzött arról, hogy ha Cicero így használta, akkor legyen így. Az a megállapítás azonban, hogy Cicero a legnagyobb szónok a világtörténelemben, egy kérdést vetett fel bennem: hát Démoszthenész mi? A második legnagyobb szónok? Ugyanis amikor Démoszthenész alkotta a műveit, akkor még nem volt előtte egy Démoszthenész, akire támaszkodhatott volna, ezzel szemben Cicero nagyon jól ismerte Démoszthenész műveit. Én azt mondanám, hogy Cicero mindenképpen a legnagyobb római szónok, és az egyik legnagyobb szónok a világon - lehet, hogy azért még befér az első három közé Démoszthenész is. A harmadik: amikor Verres kifosztja Szicíliát, és elviszi az összes műalkotást, konzekvensen érc szobrot olvasunk. Az aes azt jelenti, hogy "bronz", ám annyira hasonlít a magyar érc szóra, hogy mindenki ezt használja. (Tudom, hogy a fejemre lehet olvasni az egyik könyvem címét "Ércéi maradandóbb" - de az egy Kosztolányiidézet.) Biztosan lehetne még más fogást is találni az 1275 oldalt számláló könyvön, de nekem egyelőre nem sikerült, ami azt jelenti, hogy nagyon alapos munka, és értékes forrásokat tesz hozzáférhetővé az olvasók számára. Nemcsak a joghallgatók, hanem a történészhallgatók, és tegyük hozzá, az irodalmárok számára is. Mert ez irodalom a javából.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
