Megrendelés
Magyar Jog

Fizessen elő a Magyar Jogra!

Előfizetés

Dr. Rokolya Gábor: Királyi közjegyzőség a két világháború között és a II. világháború idején (1927-1945) (MJ, 2012/10., 598-617. o.)

1. A közjegyzőség mozgalmai

a) A közjegyzői kar vándorgyűlései

Charmant Oszkár halálával egy új korszak kezdődött a magyar királyi közjegyzőség történetében. A közjegyzőség mozgalmai mögül eltűnt az az egyéniség, aki személyében ötvözte a közjegyzőség programját és cselekvését, s ily módon egy személyben határozta meg a közjegyzői intézmény fejlődését. A vesztes első világháború és az azt követő trianoni békeszerződés új, a korábbiaknál szűkebb kereteket adott a közjegyzői érdekképviseletek számára, hogy érdekeiket és törekvéseiket érvényesíteni tudják. Az 1920-as évek végére feltűnt egy új közjegyzői generáció, akik már nem voltak részesei a közjegyzői intézmény alapításától kezdődő közjegyzőségi mozgalmaknak. Az új nemzedék jeles képviselője és meghatározó alakja a két világháború közötti közjegyzői közéletnek Fekete László volt, akinek szerkesztésében sikeresen újraindult a közjegyzőség szakmai folyóirata, a Királyi Közjegyzők Közlönye. E lap biztosított fórumot a közjegyzői reformtörekvéseknek, és adott hangot a közjegyzőket sújtó problémáknak. A lap 1927 januárjában történt újraindulása ezért a közjegyzői hivatás történetében egy új korszakot jelöl. Pesthy Pál igazságügyi miniszter a folyóirat első számának beköszöntőjében kiemelte, hogy "a nemzeti erők konzerválásának egyik leghatékonyabb eszköze a jogbiztonság fokozása"[1].

A közjegyzők az igazságszolgáltatás keretein belül a megelőző jogvédelem eszközeivel tudják szolgálni a gazdasági és társadalmi stabilitást. Az újjáéledő közjegyzői szervezetek, mint a Magyarországi Királyi Közjegyzők Országos Egylete, a közjegyzői kar tagjainak együttműködésére új formát keresett akkor, amikor az 1927. márciusi központi bizottsági ülésén elhatározta az évenkénti vándorgyűlések tartását. A közjegyzői kar vándorgyűléseit évenként más-más vidéki kamara székhelyén és rendezésében tartották meg, amelyhez a közjegyzőket érintő egy-egy aktuális szakmai probléma megvitatását tűzték ki célul. Az első közjegyzői vándorgyűlést 1927. június 4-6. között tartották Debrecenben. A vándorgyűlés hivatalos programjában Galánffy János, a rendező Debreceni Királyi Közjegyzői Kamara elnöke bevezető előadásában kiemelte annak fontosságát, hogy a közjegyzői intézményt minden erővel az önállóság és a függetlenség irányába kell fejleszteni.[2] A vándorgyűlésen Madarász István pécsi közjegyző az örökösödési eljárási novella végrehajtási rendeletének a közjegyzői kar által előterjesztett tervezetéről tartott előadást. Kőrössy Bertalan budapesti közjegyző a novella örökösödési bizonyítványra vonatkozó részét elemezte korreferátumában. Horthy István nyíregyházi királyi közjegyző a közjegyzői intézmény fejlődéséről beszélt előadásában. A vándorgyűlés második napján Teleszky Béla előadását az egy székhelyen működő közjegyzők örökösödési ügyekben való működési körének megállapításáról - az előadó betegsége miatt - Velsz Elemér közjegyzőhelyettes ismertette. Mándi András debreceni közjegyzőhelyettes a kinevezéseknél a valódi helyetteseket az álhelyettesekkel szemben ért méltánytalanságok megszüntetéséről tartott előadást. Ennek kapcsán a vándorgyűlés elhatározta, kéréssel fordulnak a miniszterhez, hogy a jövőben betöltésre váró közjegyzői állásoknál elsősorban a valódi helyettesek pályázatait vegye figyelembe.

A második vándorgyűlést 1928. május 27. és 29. között Pécsett tartották. Madarász István, a pécsi kamara elnöke megnyitóbeszédében kifejtette, hogy a súlyos gazdasági körülmények, a küzdelmes megélhetés mellett nehéz szakmailag igényes munkát végezni. E körülmények javítása érdekében készítette el Galánffy János a nyugdíjintézet felállítására vonatkozó javaslatát. A tanácskozás nyitóelőadását Pálffy Gyula a következő mottóval tartotta meg: Hatósággá kell-e átalakulnia a királyi közjegyzőnek ahhoz, hogy az örökösödési ügyeket egészen önállóan intézze el? A gyűlésen javasolták, hogy a hagyaték bírói átadása és a bírói hagyatékátadó végzés szűnjön meg. Helyette a királyi közjegyző által hivatalos hatáskörében kiállított hagyatéki osztálytanúsítvány legyen az az okirat, amely az örökösödést hivatalosan tanúsítja, és a telekkönyvi bekebelezés alapjául szolgál. Rónay Károly, az Országos Közjegyzői Egylet elnöke A korlátolt felelősségű kereskedelmi társaságok intézményének várható hatása a királyi kincstár és a királyi közjegyzők érdekeire címmel tartott előadást. Ebben azt indítványozta, hogy a kft. megalakítására és a részvénytársasági jog átalakítására vonatkozó törvényjavaslatot fogadja el a kormányzat, valamint az ingatlanforgalmi irodákat iparengedélyük megvonása terhe mellett tiltsák el a szerződések készítésétől. Szemerjay-Petrán Tibor előadásának tárgya a királyi közjegyzőség jövője volt. Az előadást követő hozzászólásokban kiemelték, hogy a katonai hatóságok, valamint a községi elöljáróságok hitelesítési jogköre csorbítja a közjegyzők hatáskörét. Gálffy Ferenc közjegyzőhelyettes a közjegyzőhelyettesek jogállásáról tartott előadást, amelynek központi gondolata az volt, hogy az igazságügyi miniszter a helyetteseket erősítse meg állásukban a közjegyzői kinevezéssel, mert így az állás köztisztviselői jellege is megerősödne. A pécsi vándorgyűlésen a közjegyzői díjrendelet kiegészítését és a helyszíni hagyatéki tárgyalások díjainak megállapítására vonatkozó rendeletek alkalmazását is megvitatták.

-598/599-

Az országos egylet harmadik vándorgyűlését 1929. június 8. és 10. között Szegeden tartották. A tanácskozás egyetlen tárgyát a közjegyzői intézmény létét fenyegető ügyvéd-közjegyzőség bevezetésével szembeni küzdelem képezte. Holitscher Szigfrid budapesti közjegyző Okirati kényszer és okirat-szerkesztési jogosítvány címmel, Közjegyzőség és ügyvéd-közjegyzők alcímmel tartott előadást. Az előadás szövegének memorandum formájában átdolgozott példányát küldöttség adta át az igazságügyi miniszternek.

A negyedik vándorgyűlést 1930. június 22-én és 23-án Szombathelyen tartották, ahol Pottyondy Béla kamarai elnök köszöntötte a megjelenteket. Beszédében az ügyvédségnek a közjegyzői karral szemben tanúsított magatartására hívta fel a figyelmet. Telman Sándor csepregi közjegyző A magyar közjegyzői intézmény fejlődésének iránya és időszerű problémái című előadásában azt emelte ki, hogy a sajtópropaganda, valamint az okirati kényszer bevezetése segíthetne a közjegyzők helyzetének erősítésében. Mint mondta, a törvényhozás alsó házában a közjegyzői képviselet megengedése egy fontos érdekérvényesítő lépés lehetne. A vándorgyűlés törvényi szabályozásra javasolta, hogy a fel- és lemenők közötti jogügyletekre, valamint a gyámoltak és a gondnokoltak jogügyleteire közokirati kényszer kerüljön bevezetésre. Sümeghi László budapesti közjegyző A közjegyzőség Nagy-Magyarország megszállt részein és az utódállamokban címmel tartott előadást. Kovách Elek nyíregyházi közjegyző a váltótörvény módosítását javasolta oly módon, hogy váltóóvást jelöltek is vehessenek fel, és ezt naponta délelőtt 9 órától délután 5 óráig lehessen végezni.

A teljes tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges.

A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.

Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére