Az Európai Unió jogalkotói a terrorfenyegetés valóságos, de az általános hisztéria által irracionálisra torzított vagy növelt viszonyai között, akárcsak a tengeren túli kollégák, hajlamosak elveszíteni a mértéket, elvetni a sulykot. Márpedig Európa alkotmányos államai és az Unió jogában is a polgár alapjogainak korlátozása csak akkor legitim, ha a korlátozás elrendelése előtt bebizonyították, hogy az alkotmányosan indokolt érték (pl. közös biztonságunk) biztosítása az adott korlátozás nélkül nem lehetséges. Fölösleges ezt külön hangsúlyozni, de jelzem, bizonyítani kell, hogy a korlátozás hatékony eszköz a fenyegető veszélyek elhárítására. Az erre figyelmet nem fordító szomorú kapkodás - az irányelv bevezetése kifejezetten utal arra, hogy az a madridi terrortámadásra kíván válaszolni - jellegzetes terméke a távközlési adatok megőrzéséről, visszatartásáról szóló irányelv (a tervezet száma 2005/C 298/01), amely a személyes adatoknak az elektronikus kommunikációs ágazatban történő feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58 EK irányelvet módosítja.
Az új irányelv indoklása kertel ugyan, de nem beszél mellé. A kiindulópont annak felismerése, hogy a polgárok mindennapi tevékenységeik és ügyleteik során egyre inkább használói is, foglyai is az elektronikus hírközlő hálózatoknak és szolgáltatásaiknak. Bármerre járnak (zsebükben a mobiltelefonnal) a valóságos és (számítógépük mellett üldögélve) a virtuális térben, ezenközben "forgalmi adatokat" és/vagy "helymeghatározó adatokat" hagynak maguk mögött. Ezek vastag kondenzcsíkként követik őket, és általuk tudható például a hívó fél tartózkodási helye, a hívott szám, a hívás időpontja és időtartama ugyanúgy, mint az internetező minden lépése is.
A technológiai fejlődés, a változó üzletpolitikák (átalánydíjas, valamint az előfizetéses és ingyenes elektronikus hírközlési szolgáltatások terjedése, internetes telefonálás helyhez kötött telefonos beszélgetésekre átalányszolgáltatás) miatt a szolgáltatók a forgalmi adatokat kevésbé megbízhatóan tárolják talán, mint korábban, mert a tároláshoz fűződő üzleti érdek, például a számlázás elvének változása miatt, megszűnik. Holott ez lenne az adatkezelés jogalapja. "...e fejlődést hozó változások nagymértékben megnehezítik a hatóságoknak a szervezett bűnözés és a terrorizmus megelőzésével, valamint az ezekkel szembeni küzdelemmel kapcsolatos feladatát, továbbá megkönnyítik az elkövetők számára az egymással való kommunikációt anélkül, hogy attól kellene tartaniuk, hogy a közléseikre vonatkozó adatok alapján a bűnüldöző hatóságok megtalálhatják őket." - tartja az irányelv indoklása. Ezért döntött úgy a jogalkotó, hogy Európa-szerte szabványosítani kell a forgalmi adatok megőrzésére vonatkozó szabályokat. Ennél a pontnál szokott kiakadni a jogvédő, az egyszerű zsaru, és az informatikai szakértő, legújabban meg az üzletember is, azaz mindazok, akik ismerik az elektronikus technológiák nyújtotta rejtőzködési lehetőségeket. A jogvédő azt mondja: már megint mindenkit potenciális terroristának, bűnözőnek néznek, a zsaru azt mondja: belefullad a rengeteg adatba, a bűnelkövetőnek meg bottal ütheti a nyomát, az informatikus azt mondja: aki nem akarja, hogy megtalálják, azt nem fogják meg, az üzletember meg azt mondja: megint az ő zsebében kotorásznak. Aki valami keveset ért a technológia és a bűn kapcsolatáról, az tudja: a minimálisan képzett bűnözőnek gondja van arra, hogy lopott, nem megszemélyesíthető, feltöltős stb. mobiltelefont használjon, internet-használata során pedig könnyűszerrel feltörli, eltünteti nyomait, azonosítását teljesen vagy majdnem lehetetlenné teszi. Maradnak az azonosítható balekok, a kis halak és legtöbben: a becsületesek. Az európai "adatvédelmi hatóságok", a jogvédő civil szervezetek és az elektronikus hírközlési cégek példás egyetértésben a legfeljebb hat hónapos megőrzési időt tartották alkotmányosan indokolt arányos korlátozásnak. Az adatvédelmi irányelv 29. cikke által létrehozott Adatvédelmi Munkacsoport szerint a forgalmi adatoknak hat hónapnál hosszabb megőrzése nem elfogadható, és szükségtelen is. Az érintett cégek, melyeknek főhet a fejük egész naplózási rendszerük átalakítása miatt, arra hivatkoztak, hogy amúgy is ritka, mint a fehér holló a hat hónapnál régebbi esetre vonatkozó hatósági adatkérés. A cégek az irányelv költségeit is panaszolták, és felvetették esetleges kompenzációs igényüket.
A Bizottság nem tartotta szükségesnek szakértők véleményének kikérését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
