A terjedelmi korlátokra tekintettel jelen tanulmánynak nem célja a teljes orosz öröklési jog részletes bemutatása, pusztán annak ismertetése.
Az orosz polgári jogrendszer a bizánci hagyományon keresztül a római jogból származik, amit a német és a holland normák erősen befolyásoltak a XVIII-XIX. században. 1922 és 1991 között a nemzeti szocialista eszmék befolyásolták, míg az 1990-es évek elejétől kezdve pedig a kontinentális Európa normái vannak rá hatással.
A SzovjetUnió megszűnését követően az Orosz Föderáció nagyszabású jogalkotási projektet folytatott egy új polgári törvénykönyv kidolgozása érdekében. 1994 júliusában Borisz Nyikolajevics Jelcin elnök rendelettel létrehozta a "Magánjog megalapítása és fejlesztése Oroszországban" elnevezésű programot[2]. A program keretében egy jogi kutató csoportot kértek fel egy új polgári törvénykönyv létrehozására a nemzet számára. A programot kezdetben a teljes orosz politikai réteg ellenezte.[3] A program keretében az Orosz Föderáció polgári törvénykönyve 4 részben lépett hatályba. Az első rész, amely az általános rendelkezéseket tartalmazza (mint például a "törvény szellemét", megnevezi a jogi személyeket) 1995-ben, a második rész (szerződések joga) 1996-ban, a harmadik (öröklési jog) 2002-ben, míg végül a negyedik rész (szellemi tulajdon) 2008-ban lépett hatályba.
Hasonlóan a magyar öröklési joghoz, Oroszországban is örökölni törvény és végrendelet alapján lehet. Jelen tanulmányban az orosz végrendelkezésre vonatkozó szabályok és a törvényes öröklés főbb szabályai kerülnek ismertetésre. Az orosz öröklésre vonatkozó anyagi szabályokat az Orosz Föderáció Polgári Törvénykönyve (a továbbiakban: GK RF) tartalmazza. Az orosz hagyatéki eljárás szabályai közé tartozik a GK RF mellett az Orosz Föderáció polgári perrendtartásáról szóló törvény[4], és a közjegyzőket érintő
- 40/41 -
részletszabályok. Amennyiben a hagyatékban érdekeltek között nincs vita, úgy Oroszországban is közjegyzői hatáskörbe tartozik a hagyatéki eljárás. Vita esetén azonban bíróság jár el. A GK RF 5. része tartalmazza az öröklésre vonatkozó anyagi szabályokat. Magyarországgal szemben Oroszországban a hagyatéki eljárások nyilvántartása és vezetése központosított, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy bárki rá tud keresni - az örökhagyó adatainak birtokában -, hogy adott személy után indult-e hagyatéki eljárás, és amennyiben igen, úgy melyik közjegyző illetékes az eljárás lefolytatására. Véleményem szerint egy hasonló rendszer bevezetése Magyarországon is hasznos lehet tekintettel arra, hogy a mindennapi munka során tapasztalhatjuk, hogy a hagyatékban érdekeltek érdeklődnek, hogy adott személy után indult-e hagyatéki eljárás, illetve melyik közjegyző az illetékes. Bár a MOKK rendelkezik elhalálozás alapján közjegyző keresővel, azonban a kereső nem mutatja meg, hogy az eljárás ténylegesen annál a közjegyzőnél indult-e meg, ha egyáltalán megindult. Személyes tapasztalatom, hogy egy szlovák kolléga kérte a segítségemet abban, hogy hogyan tudna utána járni, hogy egy nála lévő romániai állampolgárságú, magyar lakcímmel rendelkező, de náluk elhunyt örökhagyó után Magyarországon folyt-e hagyatéki eljárás.
Oroszországban az orosz öröklési szabályok vonatkoznak mind az orosz állampolgárokra, mind a külföldiekre, akik Oroszország területén telepedtek le, továbbá az Oroszország területén fekvő ingatlanok átadására is. A természetes személy személyes joga annak az országnak a joga, amelynek a személy az állampolgára. Ha egy személy orosz állampolgárságon kívül más állampolgársággal is rendelkezik, akkor személyes jogának az oroszt kell tekinteni. Ha egy külföldi állampolgár lakóhellyel rendelkezik az Orosz Föderáció területén, akkor személyes jogának szintén az orosz jogot kell tekinteni.[5] Ha egy személynek több külföldi állampolgársága van, akkor személyes jogának a lakóhelye szerinti állam jogát kell tekinteni.[6] Az állampolgársággal nem rendelkező személy, azaz a hontalan személynek a személyes joga annak az országnak a joga, amelyben lakik.[7] A menekült személyes joga annak az országnak a joga, amelyben menedéket kapott.[8] Ingatlan esetében a tulajdonjogra és az ingatlanhoz kapcsolódó más vagyoni jogra annak az államnak a joga lesz az irányadó, ahol az ingatlan fekszik.[9]
Az orosz öröklési jog kötelesrészt biztosít minden kiskorú és fogyatékkal élő gyermek, valamint az örökhagyó fogyatékkal élő házastársa és fogyatékkal élő szülei, valamint minden fogyatékkal élő, eltartott hozzátartozója számára is. A kötelesrész mértéke az örökölt vagyon 50%-a[10]. Az örökséget az öröklés megnyíltától számított hat hónapon belül át kell adni[11]. A hat hónapos határidő lejárta után az elhunyt vagyonának örökölése főszabály szerint nem lehetséges kivéve, ha a bíróság indokolt okból nem állítja vissza az
- 41/42 -
öröklés határidejét. A magyar eljáráshoz képest lényegesen rövidebb időközt az teszi lehetővé, hogy az orosz közjegyzők maguk készíthetik el a hagyatéki leltárt, sokkal szélesebb körben férnek hozzá a központi nyilvántartásokhoz. Ezek a szélesebb körben biztosított jogosítványok véleményem szerint magyar eljárást is gördülékenyebbé és biztonságosabbá tenné, ha itthon is a közjegyző közvetlenül hozzáférhetne az anyakönyvi nyilvántartáshoz. A gyakorlatban lényegében az örökösök köre bemondás alapján történik, az önkormányzati hagyatéki előadó nem ellenőrzi, hogy az örökhagyónak valóban csak annyi gyermeke vagy testvére volt, mint ahányat a leltárba felvenni kértek. Személyes tapasztalat, hogy gyakran találkozok olyan esetekkel, hogy a hagyatéki tárgyaláson derül ki, hogy igazából vannak még örökösök a leltárban feltüntetett személyeken kívül is. Ilyenkor a közjegyző kénytelen a tárgyalást elhalasztani, hogy az új örökösök adatait beszerezze és megidézze őket a tárgyalásra. Ez az eljárás elhúzódását eredményezi és többletköltséget jelent az örökösök számára.
Az örökhagyó hagyatékát képezi az örökhagyó halálakor az örökhagyót megillető jogok és kötelezettségek. A GK RF külön kiemeli, hogy az örökhagyó vagyonát képezi különösen a tartásdíj, a polgárok életének vagy egészségének okozott károkért való felelősségből eredő követelések, a GK RF által tiltott öröklésből eredő követelések, továbbá azon vagyontárgyak, amiknek öröklését más jogszabály kizárja. Nem örökölhetők a személyhez kötött jogok és más, immateriális javak. A magyar szabályozáshoz képest lényeges eltérés, hogy 2006 óta Oroszországban az öröklés teljesen adómentes.
Az eljárás lefolytatására vonatkozó illetékességet - a magyar szabályokhoz hasonlóan[12] - elsődlegesen az örökhagyó utolsó lakóhelye határozza meg[13]. Amennyiben az elhunyt személy utolsó lakóhelye ismeretlen vagy az Orosz Föderáció területén kívül volt, úgy a vagyontárgy fekvésének helye lesz az irányadó. Az illetékesség megállapítására vonatkozó szabályok közötti lényeges eltérés több, különböző helyen fekvő vagyontárgy esetében mutatkozik meg. A Hetv. 4. § (4) bekezdése úgy határoz, hogy ha az illetékességet a vagyon fekvése határozza meg, és több közjegyzői székhelyen (a fővárosban: működési körzetben) működő közjegyző is eljárhatna, közülük az jár el, akit - az örökösként érdekeltek lakóhelyét és a vagyontárgyak fekvését figyelembe véve - a jegyző választ. Ezzel szemben Oroszországban, abban az esetben, ha több vagyontárgy van, illetve ingó és ingatlan vagyon egyaránt képezi a hagyaték tárgyát, úgy elsődlegesen az ingatlan fekvésének helye, több ingatlan esetén a legmagasabb értékű ingatlan fekvésének helye, ingatlan hiányában az ingó vagyon fekvésének helye, több ingó vagyon esetében, pedig a legmagasabb értékű ingó vagyontárgy fekvésének helye lesz a meghatározó[14].
A GK RF 1116. cikkében az örökösök körét általánosságban úgy határozza meg, hogy az örökhagyó után az jogosult örökölni, aki az örökhagyót túlélte, továbbá azon személyek, akik az örökhagyó életében már megfogantak és az elhalálozást követően élve születtek. Végrendelet alapján nemcsak természetes, hanem jogi személyek is jogosultak örökölni. A GK RF külön kiemeli, hogy végrendelet útján az örökhagyó a hagyatékából
- 42/43 -
részesítheti az Orosz Föderációt, az orosz régiókat, önkormányzati szerveket, külföldi államokat és nemzetközi szervezeteket is. Azokat, akik ugyanazon a napon haltak meg, úgy kell tekinteni, mintha együtt haltak volna meg. Ilyen esetben mindkét örökhagyó örökösei együtt örökölnek.
A GK RF külön cikkben szabályozza azon személyek körét, akik az öröklésre érdemtelenek. Érdekesség, hogy ezen személyeket az örökhagyó még végrendelet útján sem részesítheti hagyatékából. A GK RF alapján, - amennyiben bíróság előtt bizonyítást nyer, -akkor érdemtelen az örökségre: az, aki az örökhagyó életére vagy annak örököseinek életére tört; aki az örökhagyó végakaratának nyilvánításának akadályoztatásában közreműködött vagy az örökösök felkutatását akadályozta. Nem örökölhet továbbá az örökhagyó szülője sem, ha bíróság a szülőtől a szülői jogait megvonta, feltéve, ha az öröklés megnyílásáig nem állították szülői jogait vissza. A magyar szabályozáshoz képest lényegesen szigorúbb rendelkezés, hogy a fenti, érdemtelenségre vonatkozó szabályok kiterjednek az érdemtelen személy örököseire is. Amennyiben a végrendelet olyan rendelkezést tartalmaz, amely szerint az örökösöknek olyan személy részére kell valamiféle szolgáltatást teljesítenie, aki egyébként a fent leírtak alapján érdemtelen lenne az örökségre, úgy ennek a személynek a részére teljesített teljes szolgáltatás értékét meg kell térítenie.
Aki az örökhagyót megelőzően vagy vele egyidejűleg meghal, annak örökrészét az örökösei egyenlő arányban öröklik. Nem örökölhet az, akit az örökléstől az örökhagyó megfosztott. Az az örökös, aki a hagyaték megnyíltát megelőzően elhunyt vagy az örökhagyóval egyidejűleg halt meg, továbbá aki nem jogosult örökölni.
A hagyatéki vagyon a törvényes örökléstől eltérően csak végrendelet útján ruházható át. Végrendeletet az a polgár tehet, aki belátási képessége teljes birtokában van a végrendelkezés pillanatában. Egyezően a magyar szabályozással, végrendelkezni csak személyesen lehet. Kizárt a képviselet útján történő végrendelkezés. Végrendeletet csak egy személy tehet. A több személy által készített végrendelet nem megengedett, azonban - a magyar szabályokhoz hasonlóan -, házastársak jogosultak közös végrendelet készítésére. Ennek indoka az, hogy a gyakorlatban jelentős igény volt a közös végrendelet tételére a lakosság körében, továbbá a jogintézmény bevezetésével megbízott szakbizottság hasonlóan ítélte meg a kérdést, szakmai véleményükben hivatkoztak Európa vezető országainak gyakorlatára és említést tettek arra vonatkozóan, hogy Németországban az elkészített
- 43/44 -
végrendeletek 57%-a közös végrendelet volt 2017-ben[17]. A magyar szabályozáshoz hasonlóan az orosz jogalkotó is lehetővé teszi a közös végrendelet egyoldalú visszavonását a másik házastárs értesítési kötelezettsége mellett. Amennyiben a közös végrendelet megtételét követően valamelyik házastárs végrendeletet tesz, az annullálja a közös végrendelet rendelkezéseit.
A végrendelet egyoldalú jognyilatkozat, amely jogokat és kötelességeket teremt az örökség megnyitása után. A végrendelkező meghatározhatja, hogy ki, milyen arányban, ki milyen vagyontárgyat örököljön. Az örökhagyó nem köteles megindokolni, hogy örökösei közül kit miért nem kíván juttatásban részesíteni. Fontos, hogy ez nem összekeverendő a kitagadás szabályaival. Az örökhagyó végintézkedési szabadsága nem korlátlan, ugyanis orosz jog korlátozza az örökhagyó végintézkedési szabadságát. Természetesen, az örökhagyónak jogában áll a korábban tett végrendeletét visszavonni vagy módosítani indokolás nélkül. Az örökhagyó nem köteles senkit tájékoztatni arról, hogy végrendeletet tett, a végrendelet tartalmáról, vagy éppen a meglévő végrendelet módosításáról vagy visszavonásáról. A végrendelkező teljes vagyonáról vagy annak egy részéről egy vagy több végrendelet útján szabadon rendelkezhet. A végrendelkező egy vagy több olyan személy javára is végrendelkezhet, akik egyébként a törvényes örökösei, vagy azokon kívüli más személyekre is. Az örökhagyó "alörököst" is nevezhet arra az esetre, ha az örököse nem kíván örökölni vagy nem méltó az örökségre.
A végrendelet készítésénél nem lehet tanú: a közjegyző vagy más személy, aki a végrendeletet hitelesíti; a végrendelet által juttatásban részesülő személy házastársa, gyermeke, szülője; nem teljesen cselekvőképes személy; írástudatlan személy; olyan testi fogyatékossággal élő személy, akinek fogyatékossága nem teszi lehetővé a cselekmények megértését; továbbá olyan személyek, akik nem rendelkeznek elegendő mértékben annak a nyelvnek az ismeretével, amelyen a végrendelet készült. A tanúk jelenléte kötelező, amikor a végrendelet készül, amikor a végrendeletet a végrendelkező aláírja, illetve, amikor a végrendelet a közjegyzőnek átadásra kerül. Érdekesség, hogy a GK RF a tanú jelenlétét közjegyző közreműködése mellett is kötelezővé teszi, és annak hiánya súlyos következményeket von maga után. Az előbbi esetekben, ha a tanúk nem vesznek részt, az a végrendelet érvénytelenségét eredményezi, vagyis a végrendelet érvénytelenségének elismerésének alapjául szolgál. A tanúk mellett a végrendelet érvényességének a kelléke, hogy tartalmaznia kell - szemben a magyar szabályozással, amely kötelezően csak a végrendelet keltének idejét írja elő[18] - a végrendelet keltének helyét és idejét is.
- 44/45 -
A közjegyző által hitelesített végrendeletet a végrendelkező írja meg vagy a közjegyző írja meg a végrendelkező saját szavaival. A végrendelet készítésénél technikai eszközök is igénybe vehetőek például az írógép és a számítógép, amiket a törvény maga is említ. A közjegyző által a végrendelkező szavaival írt végrendeletet a végrendelkezőnek teljes egészében el kell olvasnia a közjegyző előtt az aláírást megelőzően. Abban az esetben, ha a végrendelkező nem tud olvasni, akkor a végrendeletet a közjegyző olvassa fel neki, továbbá megmagyarázza a végrendelet jogkövetkezményeit is, és megindokolja - valamint a végrendeletben rögzíti is -, hogy a végrendelkező miért nem volt képes saját maga elolvasni a végrendeletet. Ezt követően a végrendeletet a végrendelkező írja alá a saját kezével. Ha az örökhagyó testi fogyatékosság, súlyos betegség vagy írástudatlanság miatt saját maga képtelen aláírni a végrendeletét, akkor az örökhagyó által felkért más személy írja alá a végrendeletet a végrendelkező nevében a jelenlévő közjegyzővel. Ilyen esetben a végrendeletnek tartalmaznia kell annak indokát, hogy a végrendeletet miért nem a végrendelkező írta alá, valamint a végrendelkező helyett aláíró személy teljes nevét és bejelentett lakóhelyét összhangban a személyazonosságát igazoló igazolvánnyal. A közjegyző által készített végrendelet elkészítése során akkor kell jelen lennie a tanúnak, ha a végrendelkező kifejezetten így kívánja, egyebekben csak az aláírásnál kell jelen lennie. A végrendeletnek ilyen esetben tartalmaznia kell a tanú személyazonosságát igazoló igazolvánnyal összhangban a tanú nevét és bejelentett lakóhelyét. A közjegyző figyelmezteti a tanút, és a végrendelkező helyett aláíró személyt, hogy a végrendelettel kapcsolatban titoktartásra kötelesek. A közjegyző köteles tájékoztatni a végrendelkezőt a kötelesrészre jogosultak köréről és annak mértékéről. Amennyiben egy orosz jogszabály szerint az Orosz Föderáció önkormányzati szerveinek és konzuli intézményeinek tisztviselői jogosultak közjegyzői tevékenységek elvégzésére, akkor a végintézkedést a közjegyző helyett az illetékes tisztviselő hitelesíti a végrendelet formájára, a végrendelet közjegyzői hitelesítési eljárására vonatkozó szabályoknak megfelelően. A magyar jogszabályokkal ellentétben, Oroszországban nemcsak közjegyző jogosult közvégrendeletet készíteni. Ezen személyek köre és eljárásuk esetei a későbbiekben kerülnek ismertetésre.
A magyar Végintézkedések Országos Nyilvántartásához hasonlóan, Oroszországban is működik a végrendeletek nyilvántartása. Szemben a magyar nyilvántartással, az orosz Egységes Közjegyzői Információs Rendszer nemcsak arról ad igazolást, hogy az örökhagyó melyik közjegyzőnél készített végrendeletet, hanem annak tartalmához is hozzáférést biztosít. Ennek a többletfunkciónak az indoka az volt, hogy az eljárást gyorsítsák és a közjegyző a leggyorsabban ellenőrizni tudja az örökhagyó végakaratát, továbbá csökkentse a végrendeletek hamisításának kockázatát és az azokkal való visszaélést.
- 45/46 -
Ez a végrendelkezési forma első pillantásra hasonlónak tűnhet a közjegyzőnél letétbe helyezett végrendelet esetére, azonban lényegesen eltérő szabályok vonatkoznak rá. A végrendelkező jogosult úgy végrendelkezni anélkül, hogy más személyeknek, köztük a közjegyzőnek is lehetőséget biztosítana a végrendelet tartalmának a megismerésére. A zárt végrendeletet a végrendelkezőnek saját kezűleg kell írnia és aláírnia. Ezen szabályok be nem tartása a végrendelet érvénytelenségét okozza. A végrendeletet lezárt borítékban a végrendelkező a közjegyzőnek átadja két tanú együttes jelenlétében, akik a borítékot aláírásaikkal látják el. A tanúk által aláírt borítékot egy másik borítékba kell helyezni, és le kell zárni a közjegyző jelenlétében, aki a lezárt borítékhoz egy záradékot fűz, amely tartalmazza azokat az adatokat, hogy a közjegyző kitől vette át a végrendeletet, az átvétel helyét és idejét, valamint a tanúk nevét és lakóhelyét azok személyazonosító igazolványaikkal összhangban. A közjegyző köteles kioktatni a végrendelkezőt a zárt végrendelet elkészítésének szabályairól, és annak alaki kellékeiről, továbbá köteles tájékoztatni a végrendelkezőt a kötelesrészre jogosult személyek köréről és örökrészük arányáról. Ezen kötelességet teljesítésének a megtörténtét a tanúsítványban rögzíteni kell. Az átvételről a közjegyző átvételi elismervényt állít ki a végrendelkezőnek, amivel igazolja, hogy a végrendelkező zárt végrendeletét átvette. A zárt végrendeletet készítő végrendelkező személy halálának tényét igazoló hatósági iratot a végrendeletet átvevő közjegyzőnél be kell mutatni. A közjegyző az igazolás bemutatását követő 15 napon belül legalább két tanú és a részvételi szándékukat jelző törvényes örökösök jelenlétében nyitja ki a zárt borítékot. A boríték kinyitása után a közjegyző azonnal felolvassa a benne elhelyezett végrendelet teljes szövegét, majd a közjegyző összeállít és aláír a tanúkkal együtt egy jegyzőkönyvet, amelyben elismerik, hogy a borítékot felnyitották, és a végrendelet teljes szövegét a közjegyző előttük felolvasta. Az eredeti végrendelet a közjegyző őrizetében marad. A felbontásról szóló jegyzőkönyvnek a közjegyző által hitelesített példányát azonban ki kell adni az örökösöknek.
Ez a végrendelkezési forma hasonlít ugyan egyes mozzanataiban a magyar közjegyző előtti végrendeleti letéti eljáráshoz, azonban lényeges eltérést mutatnak az anyagi és eljárási szabályok is, ezért nem érdemes a két eljárás között párhuzamot vonni.
Ahogy az már említésre került, jogszabály felruházhat a közjegyző mellett más személyeket is közvégrendelet hitelesítésére meghatározott körülmények között. Ezek a következők: az Orosz Föderáció lobogója alatt hajózó hajó kapitánya jogosult a hajón szolgáló személy végrendeletét hitelesíteni. Amennyiben a végrendelkező kórházi ápolásban vesz
- 46/47 -
részt fekvőbeteg intézményben, kórházban, más helyhez kötött gyógykezelő intézményben, vagy időskorúak és fogyatékossággal élők ápolási házában, úgy ezen intézmények főorvosai, igazgatói, az orvosi munkáért felelős főorvos helyettesei vagy ezekben az intézményekben szolgálatot teljesítő ügyeletes orvosok is jogosultak a végrendelkező végrendeletét a közjegyzőhöz hasonló módon hitelesíteni. Akik kutatásban vesznek részt, sarkvidéki vagy más expedícióban, úgy ezen személyek végrendeletét jogosult hitelesíteni az expedíció vezetője. Katonai egység parancsnoka jogosult hitelesíteni a végrendelkező végrendeletét abban az esetben, ha a szolgálati helyszínen nincs közjegyző. Az egység parancsnoka nemcsak a katonai szolgálatot teljesítő katona végrendeletét jogosult hitelesíteni, hanem az egység munkáját segítő civilek és azok családtagjainak végrendeletét is. Büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodó személy végrendeletét az intézet vezetője jogosult hitelesíteni.
A fenti személyek által hitelesített végrendeletet is alá kell írnia a végrendelkezőnek, a hitelesítő személynek és egy tanúnak. A végrendelet elkészítésére vonatkozó egyéb szabályok megegyeznek a közjegyzői hitelesítésnél ismertetett követelményekkel. Az így készített végrendeletet a végrendelkező lakóhelye szerinti illetékes végrehajtó hatalom bűnüldözési, ellenőrzési és felügyeleti funkciókat ellátó szövetségi testületének területi szervein keresztül kell eljuttatni a lehető legrövidebb időn belül a közjegyzőség részére. Amennyiben a végrendelet hitelesítését végző személy tudja az illetékes közjegyző kilétét, úgy abban az esetben a végrendeletet közvetlenül az illetékes közjegyzőnek is megküldheti. Fentiekkel ellentétben Magyarországon csak közjegyző előtt lehet közvégrendeletet készíttetni.
Fentieken túl említést kell tenni a pénzintézeteknél tehető elhalálozási rendelkezésről is, mely jogintézményt az orosz jogrendszer is ismer, és ennek jogi kereteit a végrendelet szabályai között határozza meg. Érdekes eltérés a magyar szabályozáshoz képest, hogy GK RF lehetőséget biztosít arra, hogy az örökös a zárolt számláról az örökhagyó eltemettetéséhez - igazoltan - szükséges pénzösszeget levegyen a hagyaték megnyíltát követő hat hónapon belül[22].
Az a személy, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely a fentiekben meghatározott módon írásbeli végrendelet tételét nem teszi lehetővé, egyszerű írásbeli formában is végrendelkezhet. A végrendelkezőnek az egyszerű magánokirati formában megfogalmazott utolsó akarata a végrendeletének tekintendő, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a saját kezével írt dokumentumban elismeri, hogy az a nyilatkozat az ő végrendelete. Fentiekből megállapítható tehát, hogy a Ptk. 7:20. §-ában rög-
- 47/48 -
zített hasonló esetben sem jogosult a végrendelkező a végrendeletet szóban megtenni, csakis kizárólag - ugyan enyhébb feltételekhez kötötten -, de csak írásban. Az életet fenyegető rendkívüli körülmények között létrejött végrendelet érvényességét veszti, ha ezen körülmények megszűnését követő egy hónapon belül az örökhagyó nem tesz egyéb, a jogszabály által meghatározott formájú végrendeletet. A rendkívüli körülmények között létrehozott végrendelet csak akkor teljesíthető és rendelkezései figyelembe vehető, ha az érintett személyek kérésére eljáró bíróság megerősíti azt a tényt, hogy a végrendelet ténylegesen rendkívüli körülmények között jött létre. Az eljárást a hagyaték átadását megelőzően kell megindítani.
Az örökhagyó a végrendelet létrehozása után bármikor visszavonhatja vagy megváltoztathatja az általa tett végrendeletet a visszavonás vagy a megváltoztatás okának megjelölése nélkül. A végrendelkezőnek senkinek a hozzájárulására nincsen szüksége a végrendelet visszavonásához vagy megváltoztatásához, különösen azoknak a személyeknek nem, akik a megváltoztatandó vagy visszavonandó végrendelet alapján juttatásban részesülnének. Amennyiben az újabb végrendelet nem tartalmaz közvetlen utalást a korábbi végrendelet visszavonására, úgy a korábbi végrendelet rendelkezései hatályban maradnak, amennyiben azok nem ellentétesek a később tett végrendelet rendelkezéseivel. Vagyis a korábbi végrendeletnek az újabb végrendelet rendelkezéseivel nem ellentétes rendelkezései - ha az örökhagyó eltérő akarata nem állapítható meg - hatályban maradnak, és a hagyaték átadására a két vagy több végrendelet rendelkezései együttesen lesznek irányadóak. Egy későbbi végrendelet által teljes egészében vagy részben visszavont végrendelet nem tekintendő hatályosnak, abban az esetben sem, ha a későbbi végrendeletet az örökhagyó teljes egészében vagy annyiban visszavonja, amennyiben az a korábbi végrendelet releváns részeire vonatkozik. Azonban, ha a későbbi végrendelet érvénytelensége megállapítást nyer, a hagyaték átadására a korábbi végrendelet rendelkezései lesznek irányadóak, a korábbi végrendelet lesz hatályos. A végrendelet visszavonására a végrendelet létrehozására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, vagyis a végrendelet visszavonására is formakényszer vonatkozik.
GK RF rendelkezéseinek megsértése a végrendelet érvénytelenségét okozza, az érvénytelenség okától függően a végrendelet érvénytelennek minősül annak alapján, hogy azt bíróság állapította meg (hatálytalanság), vagy függetlenül az elismeréstől (semmisség).
- 48/49 -
A bíróság csak az olyan személy által benyújtott megtámadás alapján jár el, akinek jogait vagy törvényes érdekeit a végrendelet sérti. A végrendeletet nem lehet vitatni a hagyaték megnyílása előtt. Mind a végrendelet, mind annak konkrét rendelkezése lehet érvénytelen.
A végrendeletben szereplő konkrét rendelkezés érvénytelensége esetén a többi rendelkezés érvényes marad, feltéve, ha a végrendelet részleges fennmaradása az örökhagyó feltehető akaratával nem ellentétes, továbbá a végrendelet többi részét nem befolyásolja az érvénytelen rendelkezés. A végrendelet érvénytelensége nem foszthatja meg az abban örökösként vagy kedvezményezettként megjelölt személyeket az öröklés jogától törvényben vagy egy másik érvényes végrendelet alapján. Ha egy végrendeleti rendelkezés szó szerinti jelentése homályos, akkor azt a végrendelet más rendelkezéseivel kell összehasonlítani, és a teljes akarat értelmezésével kell megállapítani. Ilyen esetekben biztosítani kell az örökhagyó akaratának teljes körű érvényesülését.
A végrendelet végrehajtását elsődlegesen az örökösök végzik a végrendelet alapján, kivéve abban az esetben, amikor annak teljesítését részben vagy egészben a végrendelet végrehajtója hajtja végre.[26] Az örökhagyó végrendeletében jogosult konkrét személyt megjelölni (végrendeleti végrehajtót) a végrendelet végrehajtására, függetlenül attól, hogy a megjelölt személy egyébként az örököse vagy sem.[27] Hasonlóan a magyar szabályokhoz a végrendeleti végrehajtónak az orosz öröklési jogban is el kell fogadnia megbízatását. Az elfogadást a végrendeleti végrehajtó vagy már a végrendelet készítésekor aláírásával elfogadja, vagy az örökség megnyílásától számított 1 hónapon belül teheti meg írásbeli nyilatkozatával az illetékes közjegyzőnél. A végrendeleti végrehajtó elfogadásának tekinthető az, ha a végrendelet végrehajtója cselekszik, vagyis, ha az örökség megnyíltától számított egy hónapon belül a végrendelet végrehajtását elkezdi. Az örökség megnyitása után a bíróság akár saját, akár az örökösök kérésére felmentheti a végrendelet végrehajtóját kötelezettségei alól, ha vannak olyan körülmények, amelyek akadályozzák feladatainak végrehajtásában. A végrendeleti végrehajtó megbízatásának létrejöttét a közjegyző állapítja meg, amelyről tanúsítványt állít ki. Ha a végrendelet másként nem rendelkezik, a végrendelet végrehajtója megteszi a végrendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, nevezetesen[28]:
a) gondoskodik a hagyatéki vagyonnak az arra jogosult örökösökre történő átruházásáról, mind a törvénynek mind az örökhagyónak a végrendeletében megfogalmazott kifejezett kívánságának megfelelően;
b) közvetlenül vagy a közjegyzőn keresztül közvetve intézkedik a hagyatéki vagyon kezelése és megőrzése iránt az örökösök érdekében;
az örökhagyót megillető pénzösszegeket és más járandóságokat kezelhet az örökö-
- 49/50 -
söknek történő átruházás céljából, kivéve, ha jogszabály alapján a vagyontárgy más személyt illet;
c) végrehajtja a végrendelet rendelkezéseit, továbbá jogosult az örökösöktől követelni a végrendelet rendelkezéseinek betartását, különösen abban az esetben, ha a végrendelet kötelezettség teljesítését írja elő;
d) a végrendelet végrehajtója saját nevében jár el a végrendelet végrehajtásával kapcsolatban, különösen a bíróság, más kormányzati szerve és intézmények előtt.
A végrendelet végrehajtója a végrendelet végrehajtásával összefüggésben felmerült költségeinek megtérítésére, továbbá a hagyatékba tartozó számlán lévő díjazására jogosult, feltéve, ha erre a végrendelet rendelkezést tartalmaz.
Ha az örökhagyó végrendelet nélkül halt meg, az utána történő öröklésre a törvényes öröklés szabályai lesznek irányadóak. Az öröklésre a törvény sorrendet állít fel, amely meghatározza az öröklésre jogosultak nyolc körét. A magyar szabályozáshoz hasonlóan a GK RF is különböző parentélákba sorolja az örökösöket. A GK RF kifejezetten rögzíti azt is, hogy a következő csoportba sorolt örökösök akkor jogosultak örökölni, ha az őket megelőző kategóriába soroltak kiestek az öröklésből. Az azonos kategóriába sorolt örökösök egyenlő mértékben örökölnek, kivéve a kiesett örökös helyébe lépő örökösöket. Az öröklés megnyílása esetén az örökbefogadott egyrészt jogosult örökölni úgy, mint az örökbefogadott vérszerinti gyermeke, másrészt jogosult örökölni vérszerinti szülei gyermekeként is. Az első parentélába az örökhagyó gyermekei, házastársa és szülői tartoznak. Az unokák a kiesés következtében örökölhetnek[30]. Abban az esetben, ha az örökhagyónak nincs az első parentélába tartozó rokona, úgy a második parentélába tartozó édes - és féltestvére, továbbá mind az anyai mind, pedig az apai ágon felmenő nagyszülői, valamint az édes- és féltestvérek gyermekei - a kiesés folytán - jogosultak örökölni[31].
Fentiek hiányába az örökhagyó szülőinek testvérei - nagybácsik és nagynénik jogosultak örökölni -, az ő kiesésük folytán, pedig azok leszármazói, vagyis az örökhagyó unoka-testvérei[32]. Ők alkotják tehát az örökösök harmadik körét. Az örökösök következő körét a rokonság harmad, negyed és ötöd rokonsági fokai adják, azok, akik az előző parentélákba nem sorolhatóak be. A rokonság fokát a születések száma határozza meg, ez választja szét a rokonságot egymástól. Az örökhagyó születése ebben az esetben nem számít. Fentiek értelmében tehát a negyedik kategóriába tartoznak a rokonság harmadik fokába tartozó személyek, vagyis az örökhagyó dédszülői[33] és azok leszármazói. Az ötödik parentélát adja a rokonság negyedik foka, vagyis az örökhagyó ükszülői és azok leszárma-
- 50/51 -
zói. A hatodik csoportba a rokonság ötödik foka tartozik, azaz az örökhagyó szépszülői és azok leszármazói. Ha az örökhagyónak a fentiek alapján nincs örököse, akkor az örökösök hetedik köre jogosult örökölni. Ide tartozik az örökhagyó mostoha gyermekei és mostoha szülői[34].
A fogyatékossággal élő személy - a törvényes örökösökkel megegyező, egyenlő arányban örököl - akkor is, ha öröklési kategóriája alapján csak kiesés következtében örökölne. Ennek feltétele, hogy a hagyatéki eljárás megindulását megelőző legalább egy évig az örökhagyó által eltartott hozzátartozó legyen, függetlenül attól, hogy az örökhagyóval együtt élt-e vagy sem. Az örökhagyó kiskorú vagy fogyatékossággal élő gyermeke, fogyatékossággal élő házastársa, szülője vagy más eltartott rokona jogosult örökölni végrendelet esetén is. Az örökösök ezen körét annak fele része illeti meg, ami neki, mint törvényes örökösnek jutna. Öröklési igényüket akkor is teljes egészében ki kell elégíteni, ha az csökkenti más törvényes örökösök jogait.
Ha az örökhagyónak nincsen törvényes vagy végrendeleti örököse, vagy ha egyikük sem rendelkezik öröklési joggal, vagy ha az örököst megfosztották öröklési jogától, vagy egyikük sem fogadta el az öröklést, vagy egyikük sem jelezte, hogy örökrészükről egy másik örökös érdekében mond le, abban az esetben az örökség az államra száll. Az Orosz Föderáció területén található lakóépület formájában lévő vagyon - az ingatlanok, törvényi sorrendben -, annak az önkormányzati egységnek a tulajdonába kerülnek, amelyben ezeket a lakóhelyiségeket találják, vagy ha az ingatlan szövetségi jelentőségű városban helyezkedik el úgy mint Moszkva vagy Szentpétervár, úgy az ingatlan ezen városok tulajdonába kerül. Ezeket a lakóhelyiségeket be kell vonni a szociális felhasználás céljára szolgáló megfelelő lakásállományba.
Szót kell ejtenünk arról is, hogy Oroszországban hogyan kerül meghatározásra az alkalmazandó jog külföldi elem esetén. Erre vonatkozó rendelkezéseket a GK RF is tartalmaz. A külföldi állampolgárok vagy külföldi jogi személyek részvételével járó polgári jogi kapcsolatokra vagy más külföldi tényezővel rendelkező bonyolult polgári jogi kapcsolatokra alkalmazandó jogot - különösen olyan esetekben, amikor a polgári jogviszony tárgya külföldön található - nemzetközi szerződések, a GK RF, más törvények alapján kell meghatározni. Ha a fentiek alapján lehetetlen meghatározni az alkalmazandó jogot, annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amellyel a külföldi tényező által bonyolított polgári jogi kapcsolat szoros kapcsolatban áll. Ha az Orosz Föderáció által kötött nemzetközi szerződés anyagi jogi normákat is tartalmaz az adott ügyre vonatkozóan, akkor tilos az ilyen anyagi jogi normák által teljesen szabályozott kérdéseket szabályozó kollíziós normák
- 51/52 -
meghatározása. Az alkalmazandó jog meghatározásakor a jogi kifejezéseket az orosz törvényekkel összhangban kell értelmezni, kivéve, ha a törvény másként írja elő. Abban az esetben, ha már az alkalmazandó jog meghatározásra került, de olyan jogintézményt tartalmaz, amely az Orosz Föderációban ismeretlen vagy más szóhasználattal vagy más értelemben ismert és ezeket az Orosz Föderáció jogszabályainak nem lehet megfeleltetni, akkor a külföldi jogot kell alkalmazni. Azokban az esetekben, amikor egy olyan ország joga az alkalmazandó, amelyben több jogrendszer is létezik, az adott ország jogával összhangban meghatározott jogrendszert kell alkalmazni. Ha az adott ország joga alapján lehetetlen meghatározni, melyik jogrendszert kell alkalmazni, akkor azt a jogrendszert kell alkalmazni, amelyhez az ügy - sajátosságaiból is adódóan - a legszorosabban kapcsolódik. Ha egy külföldi jog alkalmazása a viszonosságtól függ, akkor a viszonosságot létezőnek kell tekinteni, kivéve, ha az ellenkezőjét bizonyítják. Amikor külföldi jog kerül alkalmazásra, akkor a jogalkalmazó meghatározza a külföldi jogi norma tartalmát összhangban a külföldi állam jogrendszerével, annak alkalmazási gyakorlatával. A külföldi jogszabályok tartalmának megállapítása céljából a bíróság az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériumához és más illetékes testületekhez vagy az Orosz Föderációban és külföldön működő szervezetekhez segítségért fordulhat a külföldi jog tisztázásért, vagy ennek érdekében szakértői szolgáltatást is igénybe vehet. Az ügyben részt vevő személyek benyújthatnak olyan dokumentumokat, amelyek megerősítik a hivatkozott külföldi jogszabályok tartalmát, hogy alátámasztják követeléseiket vagy kifogásaikat, és egyéb segítséget nyújthatnak a bíróságnak e normák tartalmának megállapításához.[36] A meghatározott külföldi irányadó jogra tekintet nélkül alkalmazni kell az Orosz Föderáció jogának azon rendelkezéseit, amelyek tartalmából és céljából egyértelműen megállapítható, hogy azok e jogviszonyokban is feltétlen érvényesülést kívánnak, különösen a törvény által védett jogok védelme érdekében. Bármely ország jogának alkalmazásakor a bíróság figyelembe veheti a viszonyhoz szorosan kapcsolódó másik állam imperatív szabályait, ha az adott ország joga szerint ezek a normák az adott jogviszonyra feltétlen érvényesülést kívánnak, függetlenül az alkalmazandó jogtól. Ezekben az esetekben a bíróságnak figyelembe kell vennie az ilyen normák célját és jellegét, valamint alkalmazásuk és figyelmen kívül hagyásuk következményeit. Amennyiben az alkalmazandó külföldi jog az orosz közrendbe ütközik, vagyis annak alkalmazásának eredménye az adott ügyben nyilvánvalóan és súlyosan sértené az orosz jogrendszer alapvető értékeit és alkotmányos elveit, úgy a külföldi jog alkalmazását figyelmen kívül kell hagyni. Ilyenkor, szükség esetén, az Orosz Föderáció jogszabályait kell alkalmazni. A külföldi jogszabályok alkalmazásának megtagadása nem alapulhat kizárólag az adott külföldi állam jogi, politikai vagy gazdasági rendszerének az Orosz Föderáció jogi, politikai vagy gazdasági rendszerétől való eltérésén.
- 52/53 -
Fentiek ismeretében elmondható, hogy az orosz szabályozás a magyarhoz képest szélesebben védi a törvényes örökösök jogait - például a kötelesrész magasabb mértéke, fogyatékossággal élő személyek jogai, a törvényes örökösök szélesebb körének meghatározása -, míg a végrendelkezés tekintetében szigorúbb szabályokat állapít meg - például az írásbeliség szabályai még rendkívüli helyzet esetén is -, ugyanakkor az orosz jog sajátosságaira, a történelmi, gazdasági és politikai viszonyokra is tekintettel szélesebb körben teszi lehetővé a végrendelet közokiratba foglalását. Szintén szigorúbb szabályozásnak tekintendő, hogy az eljárás lefolytatására biztosított határidő hat hónapban maximálva van, és csak bíróság hosszabbíthatja meg ezen határidőt különösen indokolt esetben.
Napjainkban jelenleg az orosz Alsóház törvényhozásért felelős bizottsága[37] foglalkozik az öröklési jog megreformálásával. Ennek keretében 2019. május 30-án parlamenti képviselők, a Szövetségi Közjegyzői Kamara vezetősége, nevesebb ügyvédek és jogtudósok megvitatták az öröklési jog sürgető kérdéseit, mint például a közös végrendelet, az öröklési szerződés bevezetésének lehetőségét. Ezek az orosz jogban teljesen új jogi intézmények, amelyek bevezetésének szükségességét a modern gazdasági kapcsolatok fejlődése, a hagyatéki eljárásban növekvő számú külföldi elem megjelenése, valamint az orosz lakosság összetételének megváltozása indokolja. ■
JEGYZETEK
[1] Jelen tanulmány a Гражданский кодекс Российской Федерации (rövidítve: ГК РФ), azaz az Orosz Föderáció Polgári Törvénykönyv rendelkezései alapján készült.
[2] Указ Президента РФ от 7 июля 1994 г. N 1473 "О программе Становление и развитие частного права в России" По состоянию на 25 сентября 2006 года
[3] Полный текст интервью будет опубликован в третьем выпуске альманаха И?иП УрО РАН «ДискурсПи» за 2003 г. Nauka Urala, No. 13. (841)
[4] "Гражданский процессуальный кодекс Российской Федерации" от 14.11.2002 N 138-ФЗ
[5] GK RF 1195. Cikk 3. pont.
[6] GK RF 1195. Cikk 4. pont.
[7] GK RF 1195. Cikk 5. pont.
[8] GK RF 1195. Cikk 6. pont.
[9] GK RF 1206. Cikk 1. pont.
[10] GK RF 1149. Cikk 1. pont.
[11] GK RF 1154. Cikk 1. pont.
[12] A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. Törvény (a továbbiakban: Hetv.) 4. § (1) bekezdés.
[13] GK RF 1115. Cikk.
[14] GK RF 1115. Cikk.
[15] GK RF 1116. Cikk.
[16] GK RF 62. Fejezet.
[17] Медведев Дмитрий Анатольевич, Головина Светлана Юрьевна, Гонгало Бронислав Мичиславович, Крашенинников Павел Владимирович: Аннотация к книге "Коди?икация российского частного права 2019" 2019, ISBN: 978-5-8354-1547-2
[18] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.).
[19] GK RF 1125. Cikk.
[20] GK RF 1126. Cikk.
[21] GK RF 1127. Cikk.
[22] GK RF 1128. Cikk.
[23] GK RF 1129. Cikk.
[24] GK RF 1130. Cikk.
[25] GK RF 1131. Cikk.
[26] GK RF 1133. Cikk.
[27] GK RF 1134. Cikk.
[28] GK RF 1135. Cikk.
[29] GK RF 63. Fejezet.
[30] GK RF 1142. Cikk.
[31] GK RF 1143. Cikk.
[32] GK RF 1144. Cikk.
[33] GK RF 1145. Cikk 2. pont.
[34] GK RF 1145. Cikk 3. pont.
[35] GK RF 66. Fejezet.
[36] Р.С. Бевзенко, С.Л. Будылин, Е.В. Кожевина, Е.А. Останина, Е.Ю. Петров, Е.П, Путинцева, И.Г. Ренц, С.А. Смирнов: Наследственное право: постатейный комментарий к статьям 1110-1185, 1224 ГК РФ под редакцией Е.Ю. Петрова. 564. o., 2018. ISBN 978-5-9500177-7-3
Lábjegyzetek:
[1] A szerző közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
