2006. decemberében jelent meg A hiteles fordítás és hites tolmácsolás alapvető kérdései című könyv a HVG-ORAC kiadó gondozásában. A kötet szerzői - Boóc Adám, Dömötör László és Sándor István, továbbá Szappanos Géza arra vállalkoztak, hogy a hiteles fordítás és hites tolmácsolás kérdésére vonatkozó legfontosabb jogi problémákat összefoglalják, és nemzetközi kitekintést is alkalmazva a hazai szabályozás vázlatát is megadják. A több fejezetből álló könyv - mely a témakörben az első magyar nyelvű kézikönyvnek tekinthető - a komplex jogi szabályozással bíró jogterületet szabatosan, precízen, de mégis közérthetően és olvasmányosan tárja az olvasó elé.
A hiteles fordítást, hiteles tolmácsolást manapság már külön szakmának lehet tekinteni. Az eltérő jogi nyelvezet igencsak megnehezíti a fordítók munkáját, így a nyelv mellett az adott ország államigazgatását, kultúrkörét is behatóan kell ismerni ahhoz, hogy megfelelő fordítást lehessen készíteni.
"A fordítás ferdítés" - emlékeztetnek a szerzők az olasz mondásra a könyv bevezetőjében, utalva arra, hogy gondolataink és üzleti szándékunk korrekt és hiteles módon idegen nyelvre történő átültetésének hatalmas lett a szerepe, felelőssége. Magyarország sem jelent kivételt ez alól, hiszen egyre több magyar gazdasági társaság létesít üzleti kapcsolatot az Európai Unió más tagországában működő partnerrel. Magyarországon számos külföldi befektető hozott létre vállalkozást, megnőtt a külföldi cégalapítások száma.
A mű célja, hogy a magyar olvasók számára bemutassa az eltérő szabályozási rendszereket a külföldi államokban, és megismerhetővé tegye a magyar szabályozást a külföldi nyelvet beszélőkkel. A hiteles fordítás, hiteles tolmácsolás készítése, felhasználhatósága egy komplex terület, amely nyelvészeti-nyelvtudományi kérdéseket is felvet, így a mű második fejezetében egy elméleti alapvetés, a jogi szakfordítás néhány lényeges pontjának elemzése olvasható.
A jogi szakfordítás az elmúlt évtizedekben kétségtelen változáson esett át, és számos módon osztható fel kategóriákra. Peter Sandrini négyfelé osztja a jogi szövegek fordítását: 1. a jogi szövegfordítás két jogrendszer között, 2. jogi szövegfordítás különböző jogkörökből, 3. jogi szövegfordítás egy jogkörön belül, 4. jogi szövegfordítás egy jogrendszeren belül. A jogi szakfordítással foglalkozó elméleti tevékenység relatív újnak tekinthető.
A jogi fordítás nehézségeit igen jól mutatják be a többnyelvű államok törvényhozásai. Különösen jó példa egy olyan ország, ahol a common law dominanciája mellett a kontinentális jog is érezteti hatását. Kanada és Svájc törvényeinek felépítése komoly eltéréseket mutatnak a klasszikus római jogi törvény szerkezetétől, így ez a tényező megnehezíti a törvény tartalmának megfelelő színvonalú fordítását.
Jogi fordításnál a szerkezeti elemek mellett rendkívül fontos, hogy a törvény egyes mondatai hogyan kerülnek lefordításra. Az ókorig nyúlik vissza a hagyomány, hogy egy statútum egy mondat hosszúságú legyen. Eugen Huber, a svájci polgári törvénykönyv megalkotója úgy tartja, hogy minden törvénycikkely legfeljebb három bekezdésből állhat, egy bekezdésben egy mondat szerepelhet, és egy szabályozási gondolatot fejezhet ki egy adott mondat.
A jogi szakszövegek fordítójának további nehézségekkel is szembe kell néznie. Kritikus pont a jogi nyelv összetettsége. Az angol jogi nyelv például a francia és a latin nyelv lexikájából származik, ugyanakkor a X. század közepére tehető skandináv hatás sem hanyagolható el. A mű arra is kitér, hogy az angol law szó is skandináv eredetű.
Jelentős eltérés mutatkozik az eltérő nyelvű ítéletek között is. A francia határozatokat szigorú formakényszer jellemzi, így egy eltérő jogi kultúrával rendelkező nyelvre történő átültetése nehéz feladatot jelent. A szerkezeti eltéréseken túl a jogi nyelv stíluselemeire is komoly figyelmet kell szentelnie a jogi szakszöveg fordítójának. A kanadai büntetőtörvénykönyvben ugyanis az írásbeli kérelmet előíró szabályt az angol jogi nyelv felszólító módban, a francia viszont kijelentő módban, szenvedő szerkezetet felhasználva fogalmazza meg. Számos problémát vet fel, hogy a németnyelvű jogrendszerek sem mutatnak teljes egységet. A Besitz mint birtok ugyanis nem teljesen ugyanazt jelenti a svájci, német, illetve osztrák jogban, mivel az előbbi két jogi nyelv csupán a birtoklást, az osztrák pedig a tulajdonlási szándékkal járó birtoklást érti alatta.
Ennél még komplikáltabb a for-
- 183/184 -
dító helyzete, ha egy államon belül azonos államnyelv esetében eltérő jogi nyelvek élnek egymás mellett. A legtipikusabb példa Hollandia, az európai területek, a Holland Antillák, valamint Aruba jogi nyelve egymástól jelentősen eltér.
A nemzetközi jogi fordítás terén többször felmerülnek a fordításokból eredő eltérő értelmezési nehézségek. Ez a nemzetközi egyezmények nemzeti jogba történő átültetéséből is fakad. Itt kell megjegyezni, hogy a jogrendszerek eltéréséből adódó módon különbség van aközött, hogy a fordító a jogot, vagy a jogi szöveget fordítja le. A jogi fordítónak nem csupán a forrásnyelv jogi szaknyelvéről a célnyelvre, hanem célnyelv jogi szaknyelvére kell megfelelő módon lefordítania a szöveget. Kevésbé problematikus, ha a két jogrendszer hasonlít egymásra, ilyen esetben a szaknyelvek ismerete nyomán a szakszavakat könnyen össze lehet párosítani egymással. Nehezíti a fordító feladatát, ha egy-egy jogi szakkifejezéshez más jelentés társul eltérő országokban. Spanyolországban például a bírónak két jelentése van: az egy bíróból álló testületben eljáró bírókat juecesnék nevezik, míg a több tagból álló testületben eljáró bírókat magistrados-nak.
Felmerülhet a kérdés, hogyha adott kifejezést nem lehet lefordítani idegen nyelvre, mi a megoldás? A holland Gerrard-René De Root szerint három lehetősége van a fordítónak: 1. a kifejezést nem fordítja le, szövegben hagyja, és a későbbiekben megmagyarázza, 2. forrásnyelvben parafrázis kerül használatra, 3. a forrásnyelvben neologizmussal egy új kifejezés kerül bevezetésre. Susan Sarcevic szerint a megfelelő módszer a "természetesítés", vagyis a forrásnyelv kifejezése a célnyelv szabályainak megfelelően nyelvi adaptálásra kerül.
Fontos megemlíteni, hogy a jogi fordításban lehet és célszerű a római jogi alapokra támaszkodni, de nem jelent minden esetben kizárólagos megoldást. A római jogi terminológia eredeti latin formájában ma már egyfajta nemzetközi jogászi szaknyelvet is jelent.
A szakfordítás kérdéskörében felmerült, hogy megfelelő megoldást jelentene az illusztrált problémák elkerülésére egy jogi szakszótár létrehozása. Természetesen számos szakszótár létezik, Gerard-René De Root felállított néhány kívánalmat ezzel kapcsolatosan. De Root szerint érdemes felhívni az olvasó figyelmét arra, milyen típusú problémák merülhetnek fel a jogi szakfordítás során. Amennyiben pedig egy adott kifejezés szó szerinti lefordítása nem lehetséges, úgy azt külön ki kell emelni, jelezni szükséges.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
