Sokrétű szakmai és politikai vita után az Országgyűlés elfogadta a 2003. évi II. törvényt (a Btk. és a Be. legújabb novelláját), amelynek anyagi jogi rendelkezései 2003. március 1. napján léptek hatályba. A jogi és politikai vita lényegében két fő kérdésre koncentrálódott: a kábítószerrel visszaélés újfajta megközelítésére és az újszülött megölésének problematikájára. Ez utóbbi körében olyan "megoldás" született, amelyet - meggyőződésem - senki sem akart.
Nevezetesen: a novella hatályon kívül helyezte a Btk. 166/A. §-át, az újszülött megölésének az emberölés alapesetéhez képest privilegizált tényállását, s hatályban tartotta a Btk. 166. § (2) bekezdés i) pontját, az emberölés minősített esetének azt a fordulatát, mely szerint a büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést a tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen követik el.
Ezzel a Csemegi-kódex hatálybalépése óta eltelt több, mint 120 évet tekintve, egyedülálló megoldás született: az emberölés minősített esetévé vált az a bűncselekmény, amely vagy privilegizált esetként került szabályozásra [1878. évi V. tc. és 1998. évi LXXXVII. tv.) vagy pedig "hallgatott" róla a Btk. (1961. évi V. tv. és 1978. évi IV. tv.]. A hallgatással azonban nem a büntetlenséget kívánta biztosítani a jogalkotó, hanem azt, hogy az újszülött megölése a büntetőjogi felelősség általános szabályai alapján, a szándékos emberölésre vonatkozó rendelkezések szerint kerüljön elbírálásra.
A kétféle megoldás (privilegizáció illetve hallgatás) mellett és ellene számos érv hozható fel. Érveltek a témában pro és kontra számosan, ezért itt elegendőnek tartjuk az utalást a vonatkozó néhány monográfiára, tankönyvre és kommentárra az elmúlt 40 év "terméséből".
Legutóbb - de még a 2003. évi II. tv. elfogadása előtt - Varga Zoltán bíró úr fejtette ki álláspontját "Gondolatok az újszülött megölésének bűncselekményéről" címmel a Magyar Jog 2002/11. számában.
Egyetértek a szerző megállapításaival, s osztom konklúzióját is: "Azt hiszem, a jogalkotás és különösen most, a büntetőtörvény kodifikálása során az elsődleges cél az, hogy a törvényből kikerüljenek az olyan törvényi tényállások, amelyek sem dogmatikailag, sem jogpolitikai értelemben nem állják meg a helyüket."
Arra azonban Varga bíró úr sem gondolhatott, hogy a korábbihoz képest "még rosszabb" variációt fogad el az Országgyűlés.
A törvényjavaslat egyébként a Btk. 166. § (2) bekezdés i) pontját, valamint a 166/A. §-t egyaránt hatályon kívül akarta helyeztetni. Ennek indokait úgy summázhatjuk, hogy az újszülött megölésének privilegizált esete a bírói gyakorlatban nem vált be és számos elméleti, dogmatikai problémát okozott; s mivel az emberi élet abszolút érték, az nem parcellázható fel a sértett életkora szerint. A törvényjavaslat szerint visszaállt volna a korábbi jogi helyzet: az újszülött megölését a szándékos emberölés szabályai szerint kellett volna elbírálni, figyelemmel a szülő nő sajátos pszicho-fiziológiai állapotára.
Az országgyűlési vitát követő kompromisszum ráadásul további hibát szült. A novella a törvényjavaslat logikájának megfelelően a büntethetőség elévülésénél már nem vette figyelembe a Btk. 166. § (2) bekezdés i) pontját. Ezért a Btk. 33. § (2) bekezdés c) pontját úgy változtatta meg, hogy
"(2) Nem évül el ...
c) az emberölés súlyosabban minősülő esetei [166. § (2) bek. a)-h) pontjai] büntethetősége."
Vagyis a tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés büntethetősége elévülhet, míg a többi minősített eset büntethetőségének elévülését a törvény kizárja. Ez - álláspontunk szerint -koherencia-zavar, amelynek feloldása elengedhetetlen.
Azzal tehát, hogy a 2003. évi II. törvény miközben fenntartotta a tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett szándékos emberölés minősített esetét, és hatályon kívül helyezte az újszülött megölésének privilegizált tényállását, a 2003. március 1. után hatályos jogra nézve az alábbi legfontosabb következtetések vonhatók le.
1. Az a nő, aki születendő gyermekét a szülés alatt, vagy megszületett gyermekét közvetlenül a szülés után szándékosan megöli, az emberölés minősített esetét valósítja meg és tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő. Abüntet-hetőség húsz év után elévülhet.
2. Elméletileg nem zárható ki, hogy az elkövető cselekménye más minősített esetet is megvalósít, hiszen az előre kiterveltség és a különös kegyetlenség ab ovo nem zárható ki. Az ikrek megölése: több emberen elkövetett emberölésnek is minősül.
3. A részesek (felbujtó, bűnsegéd) cselekményének minősítése a minősített eset szerint történik.
4. Amennyiben a bíróság - figyelemmel a szülő nő sajátos helyzetére, pszichikai és fizikai állapotára - túl szigorúnak tartja a büntetési tétel legkisebb mértékét, a Btk. 87. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával legkevesebb ötévi szabadságvesztést is kiszabhat. Kísérlet és bűnsegély esetén "kétszeres leszállásra" van lehetőség.
(Megjegyezzük, hogy a novella hatályon kívül helyezte a Btk. 87/A. §-át, amely csak különös méltánylást érdemlő esetben tette lehetővé az emberölés minősített eseténél az enyhítő § alkalmazását.)
5. Az emberölés minősített esete miatt kiszabott háromévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést
fegyházban kell végrehajtani [Btk. 42. § (2) bek. b/2. pont], ám a 45. § (2) bekezdésére figyelemmel - a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre (83. §), különösen az elkövető személyiségére és a bűncselekmény indítékára tekintettel - börtön is meghatározható.
6. Ha a bíróság - szakértő bevonásával - megállapítja, hogy a szülő nő az elmeműködés kóros állapota folytán korlátozva volt a cselekmény következményeinek felismerésében, a büntetés korlátlanul enyhíthető. Amennyiben pedig a pszichés deffektus kizárta az elkövető beszámítási képességét - úgy nem büntethető
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
