Napjainkban egyre több szó esik a kapcsolati erőszak- és az emberkereskedelem áldozatairól, jogi szabályozásáról, segítő lehetőségekről, azonban olyan átfogó tanulmány nem készült a témában az elmúlt időszakban, amely az áldozatok megsegítésére létrehozott intézményrendszerről, és annak aktuális helyzetéről szólna.
Cikkemben arra vállalkozom, hogy rövid jogi áttekintést követően bemutassam a hazai ellátórendszer kialakulását, jelenlegi működését, kifejezetten nagy hangsúlyt fektetve az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (a továbbiakban: OKIT/Szolgálat) tevékenységére.
A kapcsolati erőszak- és az emberkereskedelem áldozatainak megsegítésére létrejött hazai intézményrendszer szakmai, jogi működésének számtalan jogszabályi előzményét és egyben keretét tartjuk számon mind nemzetközi, mind pedig hazai szinten.
A nőkkel és gyermekekkel szembeni erőszak témáját illetően számos kötelező és nem kötelező erejű nemzetközi dokumentum készült, melyek közül az alábbiakat szeretném kiemelni.
1979-ben született meg a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló CEDAW Egyezmény[1], mely megerősíti, hogy az emberi jogok mindenkit megilletnek, a férfiak és nők egyenlő jogokkal rendelkeznek, és rámutat arra, hogy a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetések sértik ezen elveket és akadályozzák azok tényleges megvalósulását. A CEDAW Bizottság 19. számú Ajánlása (1992) kimondja, hogy a nemi alapon elkövetett erőszak diszkriminációnak és a nők emberi jogainak megsértésének minősül. 1993-ban létrejött a Nők Elleni Erőszak Felszámolásáról szóló Nyilatkozat[2], mely elvárja az államoktól, hogy büntető, polgári és igazgatási eszközökkel is segítsék a nők elleni erőszak áldozatait, illetve az elkövetők megbüntetését.[3] 1995-ben a Nők IV. Pekingi Világkonferenciájának Cselekvési Programjában és Zárónyilatkozatában megjelenik a gender (a társadalmi nem)[4] fogalmán alapuló szemlélet[5], mely azt állítja, hogy nem elegendő nemek közötti egyenlőséget de iure biztosítani, de facto megvalósítására is törekedni kell. A gyermekek erőszakkal, kizsákmányolással szembeni védelmének fontosságára a New York-i Gyermekjogi Egyezmény[6] és az ahhoz fűzött 1998. ENSZ Gyermeki Jogi Bizottsága Első Kormányzati Jelentéséhez fűzött Ajánlása is felhívja a figyelmet.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 2000-ben fogadta el a nők elleni erőszakra vonatkozó 1450. számú Ajánlást, majd 2002-ben a nők elleni családon belüli erőszakról szóló 1582. számú Ajánlást, míg az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2002-ben a nők erőszakkal szembeni védelméről szóló 5. számú Ajánlást. Ezek kitérnek arra is, hogy a kapcsolati erőszak minden formáját büntetendővé kell nyilvánítani, a tagállam köteles gondoskodni az áldozatok hatékony védelméről, ingyenes jogi tanácsadásról, pszichológiai és pénzügyi segítségnyújtásról,
- 33/34 -
szakemberek képzéséről.[7] Magyarország 2014. március 14-én írta alá a nők elleni és a kapcsolatierőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli (CAHVIO) Egyezményt[8], mely a 3. cikk b) pontjában a kapcsolati erőszak[9] fogalmát is meghatározza: "a fizikai, a szexuális, a pszichológiai vagy a gazdasági erőszak mindazon cselekményei, amelyek a családon vagy a háztartási egységen belül, vagy a volt vagy a jelenlegi házastársak vagy partnerek között történnek, függetlenül attól, hogy az elkövető az áldozattal azonos helyen él vagy élt-e."
Az Európai Parlament és Tanács a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU Irányelvét[10] 2015. november 16-ig kellett átültetni a magyar jogba, mely követelménynek több jogszabály módosításával tett hazánk eleget. Preambulumában a hozzátartozók közötti erőszakot[11] az alábbiak szerint írja le: "... az áldozat jelenlegi vagy volt házastársa vagy partnere, vagy más családtagja követ el erőszakot függetlenül attól, hogy az elkövető az áldozattal egy háztartásban él-e vagy korábban egy háztartásban élt-e. Az ilyen jellegű erőszak lehet fizikai, szexuális, pszichológiai vagy gazdasági jellegű, és eredményezhet fizikai, szellemi vagy érzelmi sérülést vagy gazdasági hátrányt...," különleges védelmi intézkedésekre lehet szükség esetében. "A nőket aránytalanul nagy számban érinti az erőszaknak ez a típusa, a helyzetet pedig súlyosbíthatja az, ha a nő gazdaságilag, társadalmilag vagy a tartózkodáshoz való joga szempontjából függ az elkövetőtől." Az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelv a tagállam hatósága által a veszélyeztető személlyel szemben meghozott korlátozások határon átnyúló érvényesülését írja elő, a 606/2013/EU rendelet pedig a polgári ügyekben elrendelt védelmi intézkedések kölcsönös elismerését.
A kapcsolati erőszak fogalmát hosszú ideig nem határozta meg jogszabály. A családon belüli erőszak kezelésével és a kiskorúak védelmével kapcsolatos rendőri feladatok végrehajtására kiadott 13/2003. (III. 27.) ORFK intézkedés[12] egyenlő felek közötti konfliktusként kezelte a problémát, míg az azt felváltó 32/2007 (OT 26.) ORFK utasítás már a felek között fennálló hatalmi, függő viszony meglétére helyezte a hangsúlyt. 2003-ban az Országgyűlés határozatot hozott a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról[13], melyben célkitűzésként szerepelt többek között a biztonságos menedékház hálózat bővítése, korszerűsítése és speciális áldozatvédelmi kríziskezelő központok létrehozása is a bántalmazottak és hozzátartozóik számára. Ugyanebben az évben született meg az Országgyűlés Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiájára 2003-2013 vonatkozó határozata[14], mely a családon belüli erőszak megelőzése érdekében hatékony intézkedések bevezetésének szükségességét emeli ki. Ennek következményeként jött létre 2005. április 1. napján az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) és kezdődött el a regionális kríziskezelő hálózat kialakítása. A távoltartás kényszerintézkedés[15] bevezetésére 2006-ban, míg a hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható ideiglenes megelőző és megelőző távoltartás[16] bevezetésére 2009-ben került sor. Utóbbi törvény a hozzátartozók közötti erőszak fogalmát is meghatározta és a megelőzését szolgáló jelzőrendszer kiépítéséről is rendelkezik. 2008-ban az 1978. évi Büntető Törvénykönyvünk vezeti be a zaklatás[17], majd a 2012. évi Büntető Törvénykönyvünk a kapcsolati erőszak törvényi tényállását.[18] A gyermekvédelmi törvényünk[19] céljai között szerepel a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése, illetve megszüntetése, előírja a gyermek bántalmazással, (fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal), az elhanyagolással szembeni védelmét, a kínzás, testi fenyítés és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetés, illetve bánásmód tilalmát, valamint gyermekvédelmi jelzőrendszer működtetéséről is rendelkezik. 2010-ben a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia[20], majd 2013-ban a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia 2013-2023[21] került elfogadásra, 2015-ben pedig a kapcsolati erőszak elleni hatékony
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
