A családi jog alapelvei azok a jogi eszközök, melyek a családi kapcsolatok szabályozásának fejlődési irányait jelentősen képesek befolyásolni. Az alapvető tudományos kutatások tárgyát elsősorban az általános elméleti megközelítések képezik (lásd például: Bohinics О. L.[1], Kologyij А. М.[2], Pohrebnyák Sz. P.[3], Rabinovics Sz. P., Pankevics О. Z.[4]), ugyanakkor Ukrajnában Csernega V. M.[5] és Jávor O. A.[6] tudományos munkái részletezik e kérdéskört. Mindezek ellenére a családjog elveiből adódó problémakör továbbra is számos kérdést vet fel, mivel ezen jogelvek természetének megértését és érvényesülését a családi viszonyok sokszínűsége és dinamikus fejlődése megnehezíti, így egységes tudományos megközelítés ebben a körben nem alakult ki sem Ukrajnában, de még az Európai Unió tagállamaiban sem. Jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy hogyan is érvényesül az igazságosság elve a családi kapcsolatok tekintetében Ukrajnában, utalással néhány más kelet-európai ország jogára is.
Az igazságosság elvének alkalmazása a római jogban vált elterjedté. Babics І. G. álláspontja szerint a igazságosság elve a római magánjogban a helyesség mércéjének megfelelően, a jog tulajdonságaihoz mérten és a pozitív jog normáinak értelmezése függvényében került alkalmazásra. Az "igazságosság" kategóriája a "justitia" kifejezésből nyert értelmet, ugyanakkor megjelenik benne az "aequitas" (méltányosság)[7] kategóriája is.
Az igazságosság értékelésének alapja a természetjogból ered. Természetjogi szempontból az igazságosság egyfajta erkölcsi követelmény, mely nemcsak a jogalkotási aktusokra (cselekményekre) van hatással, de megfogalmazódik benne az embereket megillető alapvető jogok értelmi lényegét képező "helyesség" követelménye is. Az igazságosságot gyakran úgy értelmezik, mint a kijelölt cél eléréséhez választott eszközök arányos és megfelelő alkalmazását.
Holubjeva N. J. szerint az igazságosság elvének alkalmazása megköveteli a felelősségvállalást a cselekedetek és azok következményei tekintetében. Az igazságosság elvének azonban meghatározó szerepe van a magánjogban is, hiszen ezen az elven kell alapulnia a magánjogi szabályozás rendszerének és módszereinek. Az igazságosság elve általános értelemben azért is jelentős, mert kompromisszumok keresésére készteti a különböző jogviszonyok alanyait, ami legfőképp az egyén és a társadalom, illetve az állampolgárok és az állam között érhető tetten[8]. Primák V. D. véleménye szerint az igazságosságot egy olyan attribútumként lehetne meghatározni, mely egyike a jogállamiság számos megnyilvánulásának és egyben egységes, integrált jellemzője a jogrendnek, amelyre a jogállamiság alappillére épül.[9]
Az igazságosság elve mind a polgári jogi, mind a családjogi viszonyokat illetően a jogalanyok formális jogegyenlőségével kapcsolható össze, álláspontunk szerint azonban tartalmilag ennél többet jelent. Az igazságosság ugyanis feltételezi az egyenlő bánásmódot, de nemcsak a családi kapcsolatok tipikus alanyai (házastársak, szülők), hanem a körülményektől függően más, fokozott védelemben részesülő, kiemelt kategóriába tartozó sze-
- 46/47 -
mélyek (így például gyermekek, terhes nők stb.) vonatkozásában is.
Az igazságosság elve ezenkívül kapcsolatban áll a jóhiszeműség alapelvével is, hiszen, ha valaki ezen tudatállapotnak megfelelően jár el, az az igazságosság elvének érvényesülését is feltételezi. A jogirodalomban alapvetőnek számít az a megközelítés is, miszerint a jóhiszeműség egy belső kritérium a jogalkotással szemben is, ugyanakkor az igazságosság és észszerűség külső vagy objektív mércéje a jogszabályoknak. Számunkra az az álláspont elfogadható, miszerint a jogállamiság alapja, az igazságosság, észszerűség és jóhiszeműség követelményének együttes érvényesülése. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy a fent említett alapelvek is csak az emberi méltóság tiszteletben tartásának alapvető követelményével szoros kapcsolatban értelmezhetők, azaz az igazságosság az emberi méltóság érvényesülésének gyakorlati megerősítését szolgálja és ezzel együtt a demokratikus társadalom civilizációs értékei hierarchiájának csúcsát alkotja. Az észszerűség és a jóhiszeműség azonban viszonylag önálló alapelvek, melyek egymással és a többi jogelvvel kölcsönhatásban alkotják az igazságosság megvalósulásának feltételeit. Végül elmondható, hogy a jogállamiság elvének intézményi és instrumentális elemeit képezik az igazságosság, észszerűség és a jóhiszeműség alapelvi követelményének betartása és betartatása.[10]
Az ukrán magánjogi törvénykezésnek, valamint Babics I. G. álláspontjának megfelelően az igazságosság elve az alanyi jogok esetleges korlátozhatósága tekintetében is csak az alábbi követelmények betartása mellett alkalmazható:
1. a felek között fennálló szerződésnek vagy jogszabályi követelményeknek megfelelő, jogkövető magatartás;
2. a közérdek és a társadalom erkölcsi alapjainak figyelembevétele;
3. a joggal való visszaélés elkerülése.[11]
Csernegi V. M. szerint az igazságosság elve a családjogi kapcsolatokban inkább erkölcsi fogalom/követelmény, amely az egész családjogi szabályozás alapját jelenti, és amely valamennyi fél vonatkozásában korrekt, objektív és elfogulatlan hozzáállást feltételez.[12]
Az igazságosság elve biztosítja a családi kapcsolatok megfelelő jogi szabályozását és az érintettek jogainak védelmét olyan mértékben, amely minden résztvevő érdekének megfelel. Az igazságosság egyszerre egyetemes/általános és egyedi kategória, melyet a törvények is tükrözniük kell, és amely változatos jogalkalmazói tevékenységgel és bíróság nyújtotta védelemmel valósul meg.
Az ukrán Családjogi Törvény (a továbbiakban: Cst.) 9. rész 7. cikkelye szerint a családi kapcsolatok szabályozását az igazságosság, az észszerűség és a jóhiszeműség elve vezérli, a társadalom erkölcsi elvárásainak megfelelően.
Az ukrán Cst. nem tartalmaz közvetlen szabályt az igazságosság alkalmazására, ugyanakkor a fenti cikkelyre tekintettel ez a szabályozás alapja. Példaként említhető a férfiak és nők azonos házasságkötési korhatárának megállapítása, mely jelenleg 18 év Ukrajnában, vagy akár a házasulandókat megillető jogok és kötelezettségek összessége tekintetében érvényesülő igazságosság (Cst. 30., 31., 35. cikkelyei), melyek a teljesség igénye nélkül a következők: az identitáshoz való jog, a fizikai és szellemi fejlődéshez való jog, a névválasztás joga, a kötelezettségek és terhek közös viselése, megosztása és a családi életet érintő kérdések közös eldöntése, a családról való gondoskodás kötelessége, a szabadsághoz és személyes biztonsághoz való jog (Cst. 51-56. cikkely), a nő gyermekvállaláshoz fűződő jogainak biztosítása (Cst. 49. cikkely), a férfi apasághoz való joga (Cst. 50. cikkely).
Az igazságosság elve megjelenik a férj és a feleség személyes magántulajdonára /különvagyonára (Cst. 57-59. cikkely), valamint a házastársak közös vagyonára (Cst. 60-73. cikkely) vonatkozó jogosultságokban, illetve a családként, de nem házasságban élő férfi és nő jogait (Cst. 74. cikkely) illetően.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
