A jogászfoglalkozások helyzetének változásai egy jogrendszer működésének velejárója. "A jogászságnak, mint hivatásnak kifejezett és meghatározott társadalmi szerepe van, másrészt ez a társadalmi szerep korszakonként változik."[2] Ma már közhely, de a rendszerváltás a közjegyzői szakma életében is gyökeres változást hozott. A lassú, de megindult gazdasági liberalizálódás igényeit az állami közjegyzőség adottságai nem elégítették ki, az európai mértékkel mért közjegyzői intézmény megvalósítása egyszerű átszervezéssel nem volt megoldható, annak teljes átalakítására volt szükség. Ennek felismeréseként az addig állami közjegyzőként működő jogászoknak alig egy év alatt kellett létrehozniuk működésük új kereteit és alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. Túlzás nélkül állítható, hogy mind a kamarák, mind a működésüket megkezdő közjegyzők óriási feladatot teljesítettek, amikor addig ismeretlen politikai és gazdasági viszonyok között kialakították a ma ismert rendszer alapjait. "A szabadfoglalkozású közjegyzői intézmény létrehozása - pontosabban visszaállítása - általános társadalmi igényként merül fel. A körültekintő nemzetközi összehasonlítás egyértelműen igazolja, hogy az úgynevezett magánközjegyzői intézmény képes egyedül azoknak a jogi szolgáltatásoknak a biztosítására, amelyeket az állampolgárok a közjegyzőség intézményétől várnak. A magánközjegyzőség létrehozásakor különös gondot kell fordítani arra, hogy a közjegyzők szakmailag felkészült, erkölcsileg szilárd jellemek legyenek, mert a magánközjegyzőség csak így biztosíthatja az állam és polgárai számára a megbízható ügyintézést; ezen a területen a jogbiztonság megteremtése mind az államnak, mind pedig az állampolgároknak különösen fontos."[3]
A rendszerváltás a civil szféra feléledését is jelentette, és az akkori viszonyoknak megfelelően a politikától és a mindenkori hatalomtól távolabb álló szervezetek létrehozásában gondolkodtak. A jogállam kiépítése (ahogy leépítése is) mindig jogászi segédlettel megy végbe. A jogászi kultúra tágabb összefüggéseinek - és a tanulmány kereteit meghatározó - vizsgálatához tartozik a jogászok mögöttes tudásának elemzése (honnan szerezték, hogyan érvényesítik a gyakorlatban) de a jogalkalmazóra és a jogalkotóra is igaz, hogy háttértudása meghatározó lesz abból a szempontból, hogy milyen tartalommal tölti meg az absztrakt jogi fogalmakat: ilyen pl. az autoriter rendszerekben az autonómia általuk történő aktuális értelmezése, majd újradefiniálása és tartalmának meghatározása.
Jogállami keretek között az intézményi rendszerek (köztük az igazságszolgáltatási rendszerek) differenciálódása akár kedvező hatással lehet a társadalom közjogi berendezkedésére. Ez azonban nagyban függ a létrehozás körülményétől, a hagyományoktól, a szervezet vezetőitől, a működésük feletti kontrolltól. A hatalmi környezet, az intézményi kultúra, a hatalommegosztás tényleges állapota minden esetben meghatározza egy szervezet működését a társadalomban.[4]
A rendszerváltáskor elfogadott Alkotmány értelmében a Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni.[5] Az Alkotmány felhatalmazása alapján törvényt alkottak az egyesülési jog új szabályairól, mely értelmében a magánszemélyek, a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei társadalmi szervezetet hozhatnak létre és működtethetnek.[6] A rendszerváltás időszakában vegyesen voltak jelen az érdekképviseleti és a kamarai szervek, pontos meghatározás és feladataik elkülönítés nélkül. Ezzel egyidőben megindul a piac szereplőit reprezentáló valódi kamarai rendszer kiépítése, - első körben tehát az egyesülési törvény alapján - így még nem törvényen alapuló, hatósági jogkörrel is rendelkező szervezetként. (Erre a nagyobb szervek
- 431/432 -
esetében is csupán az 1990-es évek derekától kezdődően kerülhetett sor.) "Ezek egy részének létét társadalmi súlyuk indokolttá teszik, másokat viszont nem, azonban különböző érdekcsoportoknak sikerült erőteljesen érvényesíteni akaratukat kamarák alakítására, hogy íly módon lehetőséghez jussanak az adott tevékenység szabályozására, igazgatására, felügyeletére."[7] A Magyarországon újra működő kamarákat nem lehet egységes kategóriába sorolni, mivel a különböző szervezetek között alapvető különbségek mutatkoznak már a létrejöttükben, szervezeti felépítésükben és ezt követően mindennapi működésükben. Az azonban elmondható, hogy a rendszerváltozás nyomán ismét megalakult kamarai önkormányzatok az időnkénti működési zavaraik ellenére ma már újra jelentős szerepet töltenek be a magyar társadalom életében.
A társadalmi szervezeteket meghatározó, feladataikat elkülönítő átfogó törvényi szabályozás csak a Polgári Törvénykönyv módosításával születik - kiegészítve a Ptk. rendelkezéseit - meghatározva a köztestület fogalmát,[8] melynek definíciója szerint egyik fajtája lesz a kamara, ami társadalmi szervként nem, csak törvény által létrehozva működhet.[9] A kamarák egyben törvényes érdekképviseletek is lettek, ami azt jelentette, hogy törvény hozta létre őket, meghatározva struktúrájukat, feladataikat és mozgásterüket. A kamarai szervezeti keretek között jöttek létre az ún. szakmai kamarák, amelyek valahol félúton állnak az állami intézmények és a polgárok önálló kezdeményezése által létrejövő önszerveződések között - a szakmán kívüliek meglátása szerint. A jogászi hivatásrendhez kapcsolódó kamarák a törvény által jöttek létre (az állam hozta létre őket, meghatározott feladatokat is átruházott rájuk), miközben deklaráltan az adott szakma érdekképviseletét jelentették. Mennyiben tekinthetők azonban valódi érdekképviseleteknek, hiszen a törvény a feladataik között általában rögzítette a tagjainak törvényes érdekképviseletét, egyes időszakokban azonban eltérő mértékű volt a mozgásterük a kormányzattal szembeni érdekérvényesítésre.
A hivatásrendi kamarák esetében átalakításukkor, vagy újra-szabályozásuk esetében csak részben támaszkodtak a spontán folyamatokra, a jogalkotás már gyorsan, tervszerűen megy végbe és a foglalkozás gyakorlásának kötelező részévé teszi a kamarába történő belépést, és mindez meghatározó lesz a tagok szervezetükhöz fűződő viszonyában. A rendszerváltást követően a közjegyzői kamara is újjáéledt, e régi-új szervezeteknek több mint negyven esztendős szünet után kellett szakmájukat újra megszervezniük és érdekképviseleti tevékenységet folytatniuk. A funkciójában meglévő kettősség ma is végig kíséri a működésüket, a kormányzattól elméletileg függetlenül kellett megjeleníteniük az érdekeiket úgy, hogy kezdetektől fogva az állam a jogalkotással (és kinevezési gyakorlatával, bevételüket meghatározó díjszabás meghatározásával) gyakran megpróbált befolyást gyakorolni rájuk. Ezért joggal merül fel a kérdés, hogy valójában mekkora is ezen szervezetek autonómiája, a törvényi, rendeleti, belső szervezeti szabályozásuk milyen mértékű önkormányzatiságot biztosított számukra, és vajon mennyire voltak képesek élni eme jogosítványaikkal.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
