Ismeretesen a bűncselekmények súly szerinti hármas felosztása a modern büntetőjogban eredetileg a francia jogból származik: az 1791. évi, majd az 1810. évi Code Pénal is crime (bűntett), délit (vétség) és contravention (kihágás) között tett különbséget. Azt a megoldást, amely a bűncselekmények - súly szerinti - hármas felosztását követi, trichotom rendszernek nevezzük.
A Csemegi-kódex és a hozzá kapcsolódó kihágási büntető törvénykönyv (Kbtk.) hatálybalépését követően hazánkban hosszú évtizedeken át a bűncselekmények súlyuk szerint három kategóriára oszlottak: a bűntettekre, a vétségekre és a kihágásokra. Ez azonban nem volt merev kategorizálás, mivel a Csemegi-kódex ismerte az ún. korrekcionalizáció intézményét is. Eszerint, ha az in thesi bűntett miatt a bíróság vétségi büntetést (börtön helyett fogházat) szabott ki az enyhítő rendelkezések alapján, ezáltal a bűntett átminősült vétséggé.
Az akkori büntetőjogi irodalom azonban túlnyomó részben elítélte a hármas felosztást. Finkey szerint ugyanis a Csemegi-kódexbeli hármas felosztásnak elvi alapja egyáltalán nincs, "mert nem a cselekmény lényegéből indul ki, tulajdonképpen csak elnevezésbeli különbségeket állít fel, de a büntetések egyes nemeinek ez elnevezésekhez kötése által sok complicatióra ad okot s megköti a bíró kezét az enyhítésben. Perjogi előnye sincs többé, mert a legtöbb államban a bíróságok hatáskörének megállapításánál nem a hármas felosztást veszik alapul."
Az 1843. évi magyar büntető törvénykönyvi javaslat a bűncselekmények kettős felosztását alkalmazta, vagyis a bűncselekmény bűntett, illetve (rendőrségi) kihágás volt. Az 1950. évi Btá. a bűntetteket és kihágásokat ismerő kettős felosztású, azaz bichotom rendszerre tért át, majd 1955-ben a kihágásokat is megszüntették. Közülük néhány bűntetté alakult át, túlnyomó részükből viszont szabálysértés lett, és átkerült az államigazgatási jog területére. Ettől kezdve büntetőjogunk több mint másfél évtizeden át a bűncselekményeknek csupán egyetlen kategóriáját ismerte: a bűntettet.
Időközben azonban megindultak bizonyos differenciálódási folyamatok is, amelynek keretében megjelentek az ún. kisebb súlyú, kisebb jelentőségű bűncselekmények. Ez még nem változtatott azon, hogy a törvény szerint minden bűncselekmény egységesen bűntettnek minősült, de történeti előzménye volt az 1971. évi büntető novellának (Bn.), amely különbséget tett a bűntettek és a vétségek között.
A Bn. legsúlyosabb fogyatékossága az volt, hogy a gondatlan bűncselekményeket is bűntetté nyilvánította, ha a szankciójuk a három évi szabadságvesztést meghaladta. A szándékos bűncselekmények viszont akkor minősültek bűntettnek, ha egy évi szabadságvesztésnél súlyosabban voltak büntetendők. Hazai büntetőjogunk fejlődési szakaszaiban tehát találunk példát mind a hármas, mind a kettős felosztásra, mind a súly szerinti kategorizálást mellőző egységes bűncselekmény-fogalom, pontosabban bűntett-fogalom érvényesülésére.
Az 1978. évi hatályos büntető kódexünk 11. §-a értelmében:
Btk. 11. § (1) A bűncselekmény bűntett vagy vétség.
(2) Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el. Minden más bűncselekmény vétség.
Azt a helyes elvet, hogy a gondatlan bűncselekmény csak vétség lehet, a hatályos Btk. juttatta érvényre. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a szándékos bűncselekmény is immár csak akkor minősül bűntettnek, ha a törvény két évet meghaladó szabadságvesztést rendel, de lege lata csupán annyi említendő, hogy az elhatárolás szempontjából természetesen a büntetési tétel felső határa az irányadó. A bűntettet tehát egyrészt a bűnösség formája, másrészt - szándékos bűncselekményeknél - a Btk. Különös Részében megállapított büntetési tétel határolja el a vétségtől. A vétség ("minden más bűncselekmény") kategóriájába tartozik tehát egyrészt valamennyi gondatlan deliktum, függetlenül a törvényben rögzített büntetési tétel felső határától, másrészt a kétévi vagy a két év alatti szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény. De lege ferenda azonban egyéb megfontolások is figyelmet igényelnek.
A bűntett és a vétség megkülönböztetésének a Btk. Általános Részében több rendelkezés jelentőséget tulajdonít azzal, hogy a vétségekre kedvezőbb, míg a bűntettekre súlyosabb szabályokat és jogkövetkezményeket állapít meg, mint pl. a szabadságvesztés végrehajtási fokozata, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának felfüggesztésénél a próbaidő meghatározása, vagy a mentesítés tekintetében. A bűntett és vétség felosztásnak az anyagi büntetőjogon kívül a büntetőeljárásban is jelentősége van, ezen alapul lényegében a bűntetti és a vétségi eljárás elhatárolása. A bűntett és a vétség elhatárolásánál a törvényi büntetési tételt kell figyelembe venni, vagyis a felosztásnál csak a törvény által fenyegetett főbüntetéseknek van jelentősége, a mellékbüntetéseknek és intézkedéseknek viszont nincs.
A súly szerinti felosztás európai áttekintése alapján megállapítható, hogy azt a törekvést, amely szerint az egyes bűncselekményi típusokat nem csupán mennyiségi, hanem minőségi ismérvekkel is megkülönböztetnék, nem sikerült megvalósítani. Előfordul mind a trichotom (pl. francia, svájci büntetőjog), mind a bichotom felosztás, sőt az 1997. januártól hatályba lépett új orosz Btk. négyes osztályozást vezetett be.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
