Az alkoholizmus Magyarországon óriási méretű, egyéni életeket és családokat megnyomorító népegészségügyi probléma évtizedek óta. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2017-ben 379 ezer főre becsülte a magyar alkoholisták számát,[1] amely arányaiban nagyjából a világon a nyolcadik legtöbb alkoholistát jelenti. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az alkoholfüggők mindössze négy százaléka nyilvántartott, tehát kezelés alatt álló vagy kezelést valamilyen módon igénylő beteg.[2]
Az alkoholizmushoz kapcsolódó nemkívánt jelenség a szeszes italt fogyasztó emberek jelenléte az utcákon. Az alkoholizmus lehet direkt kapcsolatban a bűnözéssel, gondoljunk csak arra, amikor részeg emberek felrúgják a közterületre tett hulladékgyűjtőket, vagy állhat közvetett okként a háttérben (akinek kell a függősége miatt a pénz, az képes pl. a villamoson is kizsebelni az utasokat),[3] akárhogy is, az alkohol által befolyásolt személyek bűnözése, viselkedése rossz példát mutat gyermekeinknek, valamint veszélyt jelent mindenkire.
Országos szinten érzékelhető a társadalmi nyomás a közterületen történő szeszes ital fogyasztása elleni hatósági fellépés irányába. E nyomásnak köszönhetően született meg a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabálysértési törvény) tiltó rendelkezése: "aki a szeszes ital árusítására vagy a közterületen történő fogyasztására vonatkozó - törvényben, kormányrendeletben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott - tilalmat megszegi,
b) vendéglátó üzletben tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részére szeszes italt szolgál ki,
c) a szeszes ital eladása során közterületen vagy nyilvános helyen szemmel láthatóan részeg állapotban lévő személynek szeszes italt szolgál ki,
d) közterületen vagy nyilvános helyen fiatalkorút szándékosan lerészegít,
szabálysértést követ el", mely "szabálysértés miatt a közterület-felügyelő is szabhat ki helyszíni bírságot".
Mint látjuk, a Szabálysértési törvény már megelőlegezi, hogy az önkormányzatok a szeszes ital árusítására vagy a közterületen történő fogyasztására vonatkozóan rendeletet alkotnak. Magyarország Alaptörvénye 32. cikk (2) bekezdése alapján "feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot".
Az önkormányzatok tehát eldönthetik, hogy a szeszes ital fogyasztásának tilalmát felállítják-e, de más jogágba tartozó szankciót nem írhatnak elő. [Tehát a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Szankciótv.) sem alkalmazható].[4]
Van azonban még egy jogszabály, amelynek segítségével az önkormányzatok indirekt módon szoríthatják vissza az alkoholfogyasztást: A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.) 6. § (4) bekezdése alapján a települési önkormányzat képviselő-testülete "- a helyi sajátosságok figyelembevételével - rendeletben szabályozhatja
a) az üzletek éjszakai (22 és 6 óra közötti) nyitvatartási rendjét, valamint
b) a világörökségi területen működő, szeszes italt kimérő, árusító kereskedelmi, illetve vendéglátó üzletek 24 és 6 óra közötti nyitvatartásával összefüggő - a közbiztonság, illetve a köztisztaság fenntartásához kapcsolódó - többletfeladatokhoz igazodó összegű felügyeleti díjat."
A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény határozza meg a szeszes ital fogalmát: szeszes ital "minden alkohol tartalmú ital, kivéve a gyógynövények gyógyászati jellegű szeszes kivonatát és az ezek felhasználásával készült terméket, továbbá az 1,2%-nál kevesebb alkoholtartalmú üdítőitalokat".
A közterület meghatározását három törvény tartalmazza. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény alapján a közterület "közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván".
A közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény alapján a közterület: "a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amelyet rendeltetésének megfelelően bárki használhat, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom számára a tulajdonos (használó) által megnyitott és kijelölt részét, továbbá az a magánterület, amelyet azonos feltételekkel bárki használhat".
A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5.023/2014/3. számú határozatában rámutatott: van arra lehetőség, hogy "az önkormányzati rendeleti szabályozás az állami vagy önkormányzati tulajdonban álló, bárki által használható ingatlan-nyilvántartásban közterületként bejegyzett földterületen kívül körre is vonatkozzon, ha annak megvannak a megfelelő garanciái".
Így helyénvaló például Dunaharaszti Város Önkormányzata Képviselő-testületének 15/2016. (IX. 30.) rendeletében foglalt definíció, amely szerint "közterület: minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló, közhasználatra szolgáló terület, melyet rendeltetésének megfelelően bárki használhat, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom számára a tulajdonos (használó) által megnyitott és kijelölt része, továbbá az a magánterület, amelyet azonos feltételekkel".
Ha e két fogalommeghatározás nem lenne elég, a Szabálysértési törvény is definiálja a közterületet: "közterület a tulajdonos személyétől, illetve a tulajdonformától függetlenül minden olyan közhasználatra szolgáló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül
- 14/15 -
vagy azonos feltételek mellett igénybe vehető, ideértve a közterületnek közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elől el nem zárt részét is". Taksony Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének a közterületen történő szeszesital fogyasztásról szóló 10/2015. (V. 28.) önkormányzati rendelete egyszerűen csak behivatkozza a Szabálysértési törvényt: "közterület: a szabálysértési törvény 29. § (2) bekezdés a) pontban szabályozott terület". Pontosan ugyanígy hivatkozza be a fogalmat Sály Község Önkormányzata Képviselő-testületének szeszesital közterületen történő fogyasztásának tilalmáról szóló 9/2018. (IX. 28.) önkormányzati rendelete.
Budapest Főváros XV. kerület Rákospalota, Pestújhely, Újpalota Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi környezet védelméről szóló 20/2002. (VII.2.) önkormányzati rendelete ezzel szemben Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény definícióját hivatkozza be.
A szeszes ital fogalma a Kertv. szerint: "minden alkohol tartalmú ital, kivéve a gyógynövények gyógyászati jellegű szeszes kivonatát és az ezek felhasználásával készült terméket, továbbá az 1,2%-nál kevesebb alkoholtartalmú üdítőitalokat".
Érdekes fogalommeghatározásra bukkanunk Gyál Város Önkormányzata Képviselő-testületének a közterületen történő szeszes ital fogyasztás korlátozásáról szóló 2/2015. (I. 30.) önkormányzati rendelet módosításáról szóló 12/2018. (V. 31.) önkormányzati rendeletében, mely szerint fogyasztás, ha valaki "szeszes ital közvetlen tárolására szolgáló palack, doboz, egyéb ilyen eszköz csomagolását kinyitja, annak tartalmát fogyasztja, illetve nyitott állapotban testközelben tartja".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
