Az osztrák eljárásjog - eleinte főként a nemperes eljárások területén - ugyan élen járt a digitális technológia alkalmazásában, az elektronikus eljárások kérdéskörével elsőként mélyrehatóbban foglalkozó 1999. évi bécsi eljárásjogi világkonferenciára készített nemzeti jelentések összeállítása idején mégis elképzelhetetlennek tűnt egy teljesen digitalizált bírósági eljárás. Teljesen digitalizált eljárás abban az értelemben, amelyben a bírósági épületen kívül tartózkodó felek a bírósággal és egymással kizárólag a modern telekommunikációs eszközök segítségével lépnek kapcsolatba. Egy olyan bírósági eljárásnak a víziója, melyben a kezdőirattól kezdve a tárgyaláson át egészen az ítélet kihirdetéséig, illetőleg kézbesítéséig az iratokat csak elektronikus adatcserével valósítják meg, (tehát mindent nagyobbrészt technikailag vigyenek végbe), nem tűnt reálisnak.[1] Az információs technológia (IT) használata kezdetben főként az elektronikus bírósági ügyvitel, adminisztráció területén volt jellemző. Az elektronikus aláírás jogi környezetének megteremtése hamar lehetővé tette az elektronikus okirati forma használatát.[2]
Az elektronikus adatfeldolgozás lehetősége idővel sokoldalúbbá vált az igazságszolgáltatásban. Leszögezhetjük tehát, hogy a mai megoldások, illetve kínálkozó megoldási lehetőségek már messze túlmutatnak az olyan kezdeti kérdéseken, mint az elektronikus okiratok bizonyító ereje, értéke. Sokkal szélesebb körben mutatkozik felhasználhatónak az IT a polgári eljárásjogban, mint azt akár egy évtizeddel ezelőtt elképzelni tudtuk volna. Ezzel azonban fokozottan jelentkezik az alapelvekkel való kollízió kérdése, illetve az eljárás hagyományos struktúrájának esetleges megváltoztatásának igénye.[3] A modern információs technológiának a bírósági eljárásban történő bevetéséből fakadó racionalizálási és gyorsítási potenciál bizonyos mértékig függ az adott eljárás struktúrájától. A peres eljárás viszonylagosan bonyolult, összetett struktúrája az információs technológia használata elé, − már technikai okból is, − bizonyos mértékig akadályokat állít. Ezt tovább nehezíti a tény, hogy a bírósági eljárás az egyének számára − az elektronikus kereskedelemmel, sőt még bizonyos területen a közigazgatással szemben is − nem egy mindennapos rutinfolyamat, hanem kivételes jelenség. Több lehetőség rejlik benne az egyszerűen strukturált eljárásoknál, melyek lefolyása inkább rutinszerű, amelyekben a döntési folyamat sematikus, és standardizálhatóbb.[4] Nem lehet a véletlennek tulajdonítani, hogy számos országban, így hazánkban is a fizetési meghagyásos eljárást tekintették ilyennek. A szabályozás kialakítása során arra is figyelemmel kell lenni, hogy amennyiben teret engedünk az automatizált feldolgozásnak, akkor a "döntéshozó" programnak a hagyományos eljárás vizsgálatait kell leképeznie.[5]
Elektronikus adatfeldolgozás segíti a fizetési meghagyásos eljárás lefolytatását pl. Ausztriában, Svédországban, Németországban, Szlovéniában, valamint 2010-től Lengyelországban[6] is. Habár a kérelem elektronikus formában is előterjeszthető,[7] a francia injonction de payer eljárásban az automatizáltság nem olyan mértékben jellemző, mint pl. Ausztriában és Németországban. A leghosszabb múltra visszatekintő elektronikus adatfeldolgozás Ausztriában található, melyet 1989-ben vezettek be.[8] Hazánkban a 2008-as módosítás utat nyitott az elektronikus fizetési meghagyásos eljárás bevezetése előtt, ám a részletszabályok kidolgozásával még adós maradt. Az eljárásnak a gépi feldolgozása (automatizálása) számos megoldandó kérdés vetett fel a jogalkotó számára. Jelentősebb változást a 2009. évi L. törvény eredményezett: egyfelől bizonyos mértékig érintette az eljárás struktúráját, másfelől pedig megteremtette az elektronikus feldolgozás lehetőségét. A közjegyzői hatáskörbe átkerülése nagy terhet vett le a bíróságokról, lehetővé téve számukra, hogy az érdemi ítélkező tevékenységre koncentrálhassanak. Ezt az első év számai igen jól tükrözik: 532 329 fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet nyújtottak be, és az ez alapján kibocsátott fizetési meghagyások száma 526 363 volt.[9] Mindezt említésre méltó ügyhátralék nélkül tették meg a közjegyzők, aminek egyik feltétele a megfelelő informatikai háttér biztosítása volt.
Az IT felhasználása számos módon megvalósulhat a polgári eljárásokban. A rendelkezésre álló technikai lehetőségekre építve a szabályozás kialakítás során mindenképpen figyelemmel kell lenni arra, hogy automatizálás esetén a programnak a hagyományos eljárás folyamatát kell leképeznie. A modern információs technológia kínál olyan lehetőségeket is melyek segítségével kimondottan javítható az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, könnyebbé válik a jogi képviselő nélküli eljárás az átlagos jogkeresők számára. Gondoljunk itt pl. az elektronikus űrlapok rendszeresítésére, az Interneten való közzétételére. Ezekkel nagyobb automatizmus érhető el, főképp ha az esetleges online kitöltésüket segédprogramokkal támogatják. Emellett a segédprogram a kitöltési hibákat is csökkentheti pl. automatizált illeték- vagy költségszámítással, határidő-számítással.[10] A fizetési meghagyásos eljárás automatizálása kapcsán leszögezhető, hogy minden a fizetési meghagyásos eljárás keretében használt kérelem és kibocsátandó határozat standardizálható. Nemcsak a rendszerbe történő felvitelüket és továbbításukat lehet számítógép által támogatott módon megoldani, hanem pl. a fizetési meghagyás iránti kérelem vizsgálatát is.[11] Erre Kodek szerint azért is fontos figyelmet szentelni, mert beadványok továbbításának megkönnyítése, vagy gyorsabb feldolgozása csak az eljárás külső lebonyolítását érinti; az eljárás struktúrája (annak "kulturális magja") tekintetében csak alárendelt szerepe van. Nehezebb az információs technológia egyéb felhasználási lehetőségeit érintő összefüggések kérdése.[12] Az elektronikus fizetési meghagyásos eljárások szabályrendszerének kialakítása során elsődlegesen a következő kérdések igényeltek alaposabb átgondolást: az eljáró szervezet struktúrája, az eljárás folyamata, a munkamegosztás és az egymásba kapcsolódó eljárási cselekmények rendszere, az eljárás megindítása, az előkészítési, információs, kommunikációs, dokumentációs és döntéshozatali folyamatok.
Németországban a fizetési meghagyásos eljárás volt az első olyan eljárás, ahol az elektronikus feldolgozást a gyakorlatban is megvalósították.[13] A ZPO 689. § (1) bek. szövege ad felhatalmazást a gépi feldolgozásra, melynek konkrét bevezetéséről a tartományi kormányok határozhatnak.[14] A német fizetési meghagyásos eljárás jellegzetessége, hogy teljesen automatikusan folytatják le, azaz az IT nem csak a bírósági tisztviselő munkájának támogatásaképpen kerül alkalmazásra, hanem a döntési folyamatban is jelen van.[15] Lényegében emberi beavatkozás nélkül bocsátja ki a rendszer a fizetési meghagyást.[16] Nemcsak az válik lehetővé, hogy a felek beadványaikat elektronikusan továbbítsák a bíróság felé, hanem hogy az eljárás fejleményeiről üzenetet kapjanak (a kézbesítés megtörténtéről, a határozat kibocsátásáról, az ellentmondásról, beadványok benyújtásáról, költségekre vonatkozó fejleményekről adnak hírt ezen az úton).[17] A kérelmek vizsgálatát is alapvetően egy számítógépes rendszerrel végzik, ám az eljáró bírósági ügyintéző (Rechtspfleger) bármikor beavatkozhat az automatikus vizsgálati rendszerbe,[18] az elektronikus eljárásban is az "eljárás ura" marad: az egyébként automatikusan zajló folyamatot az eljárás ellenőrzése érdekében bármikor megszakíthatja avagy teljesen befejezheti a gépi feldolgozást.[19]
Az osztrák fizetési meghagyásos eljárás különlegessége nemcsak a kötelező voltában van, hanem az elektronikus lefolytatásban is. Ennek a kettőnek a megfelelő kombinációja messzemenően tehermentesítette az osztrák bíróságokat.[20] Amennyiben a kérelmet nem elektronikus úton terjesztik elő a bíróságnál, akkor a bíróság viszi fel a rendszerbe az adatokat. A rendszer - egy logikai vizsgálat alapján - egy határozat javaslatot dolgoz ki, amelyet a Rechtspfleger a képernyőn ellenőriz, majd vagy megerősíti, vagy módosítja azt. Az automatikus vizsgálat a bizonyos szembetűnő hibákra utal és azok megoldására megfelelő döntést javasol, de magát a határozatot soha nem automatikusan hozza meg.[21] A Rechtspfleger által ellenőrzött és kibocsátott fizetési meghagyás egy kód segítségével automatikusan elkészül és központilag a a bécsi "Bundesrechenzentrum"-ban kinyomtatásra, borítékolásra, valamint elküldésre kerül. A szabályszerű kézbesítés tényét felviszik a számítógépes rendszerbe, amely a jogorvoslati határidőt és a befizetéseket automatikusan figyeli, a határidő lejártát követően automatikusan egy listát állít elő, amelyet a Rechtspfleger ellenőriz, majd megerősíti, hogy a végrehajthatóvá nyilvánítás megtörténhet.[22] Az osztrák eljárás tehát nem olyan mértékig automatizált, mint a a német, a döntés végül is emberi kézben maradt. Sujecki azonban joggal veti fel, hogy a Rechtspfleger általi jóváhagyás nemcsak szimbolikus-e az eljárások nagy számára tekintettel.[23]
Hazánkban az elektronikus feldolgozás gyakorlati megvalósulását - többszöri nekifutásra - végül a 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) szabályozása biztosította. A törvény a közjegyzők hatáskörébe utalta az eljárást és tartalmazza az elektronikus, automatizált eljárás kialakításához szükséges részletes szabályokat. A szabályozás kialakításánál a német nyelvterület megoldásai szolgáltak mintaként. Szécsényi-Nagy megfogalmazása szerint az "automatizálás alatt itt nem csupán azt értjük, hogy a hatóság munkáját részben informatikai alkalmazások segítik, hanem azt, hogy egyes eljárási cselekmények, sőt ideális esetben egész eljárás számítógépes programok és eszközök működésével emberi közbeavatkozás nélkül zajlik le, lényegében a hatóság határozatát fizikai értelemben a számítógép hozza meg, és csak a felelősség van a hatósági szervre vagy személyre telepítve." Ehhez szükséges az is, hogy "az eljárás során ne legyenek mérlegelést igénylő kérdések, az egyes döntési folyamatok, a döntés alapjául szolgáló információk, adatok kellően tipizálhatók legyenek."[24] Az Fmhtv. 1. § (3) bek. szerint a fizetési meghagyásos eljárásban a közjegyző a kifejezetten emberi közreműködést nem igénylő eljárási cselekmények a MOKK számítógépes rendszere útján az eljáró közjegyző nevében automatizáltan is végezhetők. Az automatizált eljárási cselekmények tulajdonképpen két típusba sorolhatók: egyfelől a közjegyző érdemi döntéseit segítő intézkedések (pl. automatikus hibaellenőrzés) másfelől pedig a törvénybe rögzített igen szigorú határidők túllépését hivatottak meggátolni. Mindamellett így is maradnak olyan döntések [pl. költségkedvezményekről való döntés, vö. Fmhtv. 26. § (4) bek.], amelyeknél az emberi közreműködés nem iktatható ki, többnyire azért mert ezeket a közjegyző mérlegeléssel hozza meg, így kevésbé automatizálhatók.[25] Mindez azonban összességében nem vezet ahhoz, hogy ne tekinthetnénk az eljárást automatizáltnak. Szécsényi-Nagy szerint ahhoz, hogy a fizetési meghagyásos eljárás valóban automatizáltnak tekinthessük "különösen az alábbi intézkedések meghozatalára kell alkalmasnak lennie a MOKK rendszerének: automatikus hibaellenőrzés, hiánypótlási felhívás automatikus kibocsátása, kérelem hivatalbóli elutasítása automatikusan, fizetési meghagyás automatikus kibocsátása, ellentmondásról szóló értesítés automatikus kibocsátása a jogosultnak, eljárási díj elektronikus fizetése és a befizetett díjak nyilvántartása, ügyelosztás, rendszeren belüli és kívüli irattovábbítás, postai úton kézbesítendő iratok központi nyomdában történő előállítása."[26]
Az elektronikus eljárások (eljárási cselekmények) megjelenése megváltoztatja a bíróságok (közjegyzők) belső munkamegosztását is, hatással lehet a struktúrára is.[27] A szervezeti keretek újragondolásához empirikus kutatásokra is szükség van elsődlegesen ami a szervezetet, az eljárás folyamatát, a munkamegosztást és az egymásba kapcsolódó eljárási cselekményeket illeti az eljárás megindítása, az előkészítési, információs, kommunikációs, dokumentációs és döntéshozatali folyamatok területén.[28] A fizetési meghagyások gépi feldolgozásánál a centralizáció a jellemző,[29] hiszen így az infrastruktúra kiépítése kevesebb pénzügyi ráfordítást igényel. Ráadásul az automatizált eljárások esetében nincs jelentősége a feldolgozó bíróság földrajzi elhelyezkedésének, hiszen úgyis az Interneten zajlik a kommunikáció.[30] Az egész eljárást, − nem utolsó sorban a költségtakarékosság miatt − lehetőleg kevés, de specializálódott személyzettel kell ellátni, amely szerencsés esetben strukturálisan és infrastrukturálisan is elkülönül.
A fizetési meghagyásos eljárás legtöbb európai államban bírósági hatáskörbe tartozik, rendszerint alsóbb szintű bíróságok járnak el. Abban a tekintetben, hogy bíró jár-e el már színesebb a kép. Ez utóbbi rendszerint attól is függ, hogy az adott fizetési meghagyásos eljárási modellben vizsgálják-e a kérelem megalapozottságát, illetve ez a vizsgálat milyen "mélységű". A svéd jogalkotó a fizetési meghagyásos eljárást a bíróságoktól egy közigazgatási hatóság hatáskörébe utalta át 1992-ben. Ez a magyar közjegyzői eljárással együtt ritka kivételt jelent Európában.[31] A német jogalkotó az Amtsgericht hatáskörébe utalta fizetési meghagyásos eljárások lefolytatását. A ZPO 689. § (3) bek. szerint megvan a lehetősége, hogy szövetségi államok kormányai központi bíróságokat állítsanak fel ezen eljárások lefolytatására (zentrale Mahngerichte[32]). Ezeknek a bíróságoknak az illetékességi területe akár a tartományok határán is átnyúlhat.[33] Az önálló működési körű bírósági tisztviselő (Rechtspfleger) feladata a kérelmek feldolgozása,[34] ez vonatkozik a gépi feldolgozásra is. Nincs kötelező ügyvédi képviselet.[35] Ausztriában a Bezirksgericht ill. a Gerichtshof jár el, és a német megoldáshoz hasonlóan a Rechtspflegerek hatáskörébe tartozik a kérelmek elbírálása. Az ügyvédkényszer a pertárgyértéktől függő, 4000 euró felett beszélhetünk róla.[36] Az automatizált eljárás egyszerűsítése érdekében az ügyvédnek nem kell meghatalmazást csatolnia.[37] Figyelmet érdemel a magyar közjegyzői fizetési meghagyásos eljárás megoldása, ahol az illetékességi szabályok kialakítása során figyelemmel voltak az elektronizáltságból adódó sajátosságokra. Erre az eljárásra nézve - az okiratszerkesztéshez hasonlóan - a közjegyző az ország egész területére illetékes [Fmhtv. 8. § (1) bek.].
A bíróság (közjegyző) és a felek kommunikációja az a terület, melyet az IT használata talán a legnagyobb mértékben érinthet. Az elektronikus igazságszolgáltatás annál hatékonyabb, minél többen vesznek részt benne,[38] és ha az elektronikus kommunikációt kombinálják az elektronikus ügykezeléssel. Az elektronikus jogi forgalomban a biztonsági, megbízhatósági kérdések jobban előtérbe kerülnek, mint a hagyományos papír alapúnál.[39] Éppen ezért az elektronikus kommunikáció komplexebb és több előfeltételhez kötött, mint a klasszikus papír alapú kommunikáció.[40] A legnagyobb kihívást az elküldött elektronikus dokumentum hitelességének és sértetlenségének biztosítása, amelynek garanciája lehet, a dokumentumnak a fokozott biztonságú, illetve minősített elektronikus aláírással történő ellátása. Az autenticitás és integritás biztosítása mellett nehézséget jelenthet a küldő oldalán a beérkezés tényének és időpontjának a vitás esetben szükségessé váló bizonyítása.[41]
Németországban a kérelmet csak egy gépileg olvasható formában lehet továbbítani, ha a bíróság a gépi feldolgozásra képes. Ügyvéd vagy jogi szolgáltatást nyújtó csak gépileg feldolgozható formában terjesztheti elő a kérelmet [ZPO 690. § (3) bek.]. Egyéb jogosultak által papír alapon benyújtott kérelmeket a bíróság felviszi a rendszerbe. Az évente nagyon sok kérelmet szállító ügyfelek számára a fizetési meghagyásos eljárásokra specializálódott ügyvédi irodánk állnak rendelkezésre, amelyek különféle szoftveres megoldásokat kínálnak, mellyel az eljárás komplett lebonyolítását leveszik az ügyfelek válláról.[42] Ausztriában papír alapon is be lehet nyújtani a fizetési meghagyás iránti kérelmet.[43] Az elektronikus kérelem előterjesztése elektronikusan csak az ún. WebERV-en keresztül lehetséges, amihez speciális software szükséges. Fax vagy e-mail útján nem lehet előterjeszteni a kérelmet.[44] 1999 óta minden ügyvéd köteleznek arra, hogy az elektronikus jogi forgalomhoz (elektronischer Rechtsverkehr) szükséges a technikai berendezéseket biztosítsák. Az elektronikus jogi forgalom résztvevői elektronikus kézbesítést is fogadnak, hacsak kifejezetten nem tiltakoztak ellene.[45] Az ún. elektronikus jogi forgalom megnyitja a bíróságok igazságügyi hálózatát az ügyvédek és a közjegyzők számítógépei számára, akik egy-egy egyéni kódot (Anschriftcode) kapnak az egyértelmű azonosítás biztosítására.[46] Ausztriában az elektronikus jogi forgalom, a bírósági ügyvitel szövetségi ügy - így nincs olyan probléma (mint pl. Németországban), hogy a különböző rendszerek nem működnek jól együtt.[47] Hazánkban a jogi képviselővel rendelkező fél és a vállalkozás és egyéb jogi személy kizárólag elektronikus úton terjeszthetik elő kérelmét [Fmhtv. 11. § (3) bek., 24. § (1) bek. k) pont], kivéve ha a 10. § (3) bekezdése alapján papír alapú mellékletet csatol. A MOKK rendszerébe kizárólag regisztrált felhasználók léphetnek be,[48] az űrlap kitöltését követően a fizetési meghagyás iránti kérelmet minősített elektronikus aláírással és időbélyegzővel kell ellátni. Ezt követően a rendszer az eljárási díj megfizetése érdekében az erre szolgáló honlapra irányítja a jogosultat.
Az elektronikus ügykezelés során az elektronikus dokumentumok kétségtelen előnye az, hogy nincsenek helyhez kötve, nem szükséges a fizikai mozgatásuk és az ilyen őrizetük, könnyen megtalálhatóak, automatikusan feldolgozhatók.[49] Az iratkezelési rendszerek (Dokument-Management-Systeme) segítségével az elektronikus ügyirat szisztematikus egybentartása lehetővé válik, ez lép tulajdonképpen az aktaborító és az iratszámok helyébe.[50] Az elektronikus bírósági akta helytakarékos, mindig és "mindenhonnan" hozzáférhető. Az iratokba való betekintés is egyszerűbb és egyidejűleg több személy számára biztosítható függetlenül a tartózkodási helyüktől. Az elektronikus ügykezelés során az automatizált folyamatok miatt az elektronikus akták statisztikai célra is jobban felhasználhatók.[51] A rendszer hátrányaként említhető: egy nagyobb terjedelmű ügyiratot talán nehezebb a monitoron áttekinteni az egyes ügyiratokat egymással egybevetni. Viszont az elektronikus index-rendszerrel valamint a keresőfunkcióval az információ jobban hozzáférhető, az eljárás átláthatóbb. A tartalomjegyzékek és a szoftverek nyújtotta, az egész szövegre kiterjedő keresési lehetőség miatt jobb az egyes akták átláthatósága és kezelhetősége. Az ügymenetre, az ügy állására való rálátás nemcsak a bíróságon belül javul jelentősen, hanem felek számára is.[52]
Németországban a fizetési meghagyásos eljárás elektronikus feldolgozása esetén nemcsak az válik lehetővé, hogy a felek beadványaikat elektronikusan továbbítsák a bíróság felé, hanem hogy az eljárás fejleményeiről üzenetet kapjanak (a kézbesítés megtörténtéről, a határozat kibocsátásáról, az ellentmondásról, beadványok benyújtásáról, költségekre vonatkozó fejleményekről adnak hírt ezen az úton.)[53] Az információs technológiák igénybevétele hosszútávon mindenképpen megtakarítást jelent: főképp a hely biztosításával kapcsolatban felmerülő, a személyi, a papír, a postai, illetve portóköltségek tekintetében.[54] Az elektronikus kézbesítéssel egybekapcsolt elektronikus iratkezelés további előnye lehet az ún. strukturális információcsere. E fogalom alatt azt érti a külföldi szakirodalom, hogy például a többször előforduló adatokat (név, cím, pertárgy stb.) az ún. intelligens űrlapok használatával át tudja venni a szoftver egy másik ügyiratba is a megfelelő helyre. Ez mindenképpen hatással lehet a bíró munkáját segítő bírósági alkalmazottak munkájára. Többletfeladatként jelentkezik azonban az elektronikus iratkezelés, forgalom során az iratváltások és ezek megőrzése és hozzáférhetővé tétele (archiválása).[55]
A vizsgálat mértéke a nemzeti jogokban igen különböző lehet, sokféle megoldással találkozhatunk Európában: a tisztán gépi (automatizált) feldolgozástól (például Németország) egészen az okiratos fizetési meghagyásig (Franciaország és Olaszország), mely utóbbi egy korlátozott bizonyításon alapul.[56] A romanista jogcsaládban rendszerint megkövetelik a követelés okirati bizonyítékát. Ez szoros összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy az eljárás gyakorlatilag a szerződéses igényekre korlátozódik. Itt az elektronikus adatfeldolgozás aligha lehetséges.[57] A legjelentősebb különbségek azzal kapcsolatban merülnek fel, hogy milyen mértékben kell vizsgálni a követelés megalapozottságát. Az igény jogi megalapozottságának vizsgálata azért is kulcsfontosságú kérdés, mert ettől függ, hogy a bíró (közjegyző) értékelő tevékenysége szükséges-e, illetve az elektronikus eszközök bevethetőségének határát is ez jelentheti. A fizetési meghagyás iránti kérelem teljes automatizálása akkor valósítható meg, ha a vizsgálat alapvetően a betartandó formalitásokra korlátozódik. Fontos kérdés, hogy az eljárásban az információs technológia csak támogató jelleggel használható fel, vagy a kérelem vizsgálatára is.[58] Mindegyik megoldásra igaz azonban, hogy az arra jogosult (rendszerint bíróság) a fizetési meghagyást valamilyen fajta sommás vizsgálatot követően bocsátja ki. A kontinentális jogi megoldások közül élesen elkülönül azonban egymástól a német-osztrák, valamint a francia (és az ezen alapuló olasz, spanyol és portugál) szabályozás abban a vonatkozásban, hogy a kérelemhez milyen okiratokat kell csatolni, ill. a fizetési meghagyás kibocsátást megelőzően történik-e valamiféle érdemi vizsgálat. A kettő között félúton található a skandináv modell.[59]
A leglényegesebb eltérések a bizonyítás és a kérelem vizsgálatának terjedelmére és az elektronikus feldolgozhatóságra nézve fedezhetők fel a különböző eljárási modellek között. Ennek egyenes következménye az eljárások struktúrájának és a jogorvoslatoknak a különbözősége. Az egyik markáns különbség azzal kapcsolatban merül fel, hogy milyen mértékben kell vizsgálni a követelés megalapozottságát. Egyfajta valószínűségi vizsgálat elegendő-e, amelynél a formális vizsgálati kritériumokból kitűnően a nyilvánvalóan megalapozatlan kérelmeket lehet kiszűrni, vagy ennél átfogóbb vizsgálatról van szó. Az igény jogi megalapozottságának vizsgálata azért is kulcsfontosságú kérdés, mert ettől függ, hogy a bíró értékelő tevékenysége szükséges-e, ill. az elektronikus eszközök bevethetőségének határát is ez jelentheti. A fizetési meghagyás iránti kérelem teljes automatizálása akkor valósítható meg, ha a vizsgálat alapvetően a betartandó formalitásokra korlátozódik.[60] Az online-eljárásokkal szemben bizonyos fenntartások is jelentkezhetnek. Pl. egy egylépcsős[61] teljesen automatizált fizetési meghagyásos eljárásban adott esetben a kötelezettnek azzal kellene szembenéznie, hogy (az okiratokon túli) bizonyítási eszközöknek csupán a leírását ismerheti meg, és ezen keresztül ítélheti meg a jogosult igényének jogosságát. Ez problematikusnak tűnik a fegyveregyenlőség, a fair eljárás követelményeinek szemszögéből.[62]
A bizonyítás nélküli modell él pl. Ausztriában, Németországban, Portugáliában Svédországban. A bíró nem folytat le vizsgálatot a követelés érdemét illetően, sokkal inkább egy puszta formai vizsgálatról beszélhetünk. Ennek a metódusnak nagy előnye a hatékonyság. Lehetővé teszi továbbá, hogy az eljárást egy ne a bíró, hanem egy bírósági tisztviselő folytassa le, az ügy csak ellentmondás esetén kerül bíró elé.
A bizonyítás nélküli modellek közül a német jogot jellemzi a megalapozottság vizsgálatának teljes hiánya, melyet 1977 (az 1976. évi ún. Vereinfachungsnovelle hatálybalépése) óta nélkülöz a bíróság a kérelem vizsgálata során.[63] Azóta nem szükséges a megalapozottságra vonatkozó adatokat megadni, okiratot előterjeszteni, elegendő a puszta állítás és a lehetséges bizonyítékok megnevezése.[64] A kérelmet a bírósági tisztviselő (Rechtspfleger) vagy az okiratkezelő tisztviselő (Urkundsbeamte) vizsgálja meg, a gyakorlatban ezt alapvetően egy számítógépes rendszer segítségével végzik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Rechtspflegernek semmilyen befolyása ne volna erre a vizsgálatra.[65] Az általános perelőfeltételek mellett azt vizsgálja, hogy az igény megfelelően meg lett-e határozva, ill. hogy egyáltalán bírói úton érvényesíthető-e, megelőlegezték-e a költségeket.[66] Ezzel a bírói útra nem tartozó, ill. a nyilvánvalóan alaptalan követeléseket kiszűrik.[67] Hess szerint az automatizálás ára lehet az, hogy a szűrőn mégsem akadnak fenn a visszaélésszerű kérelmek.[68] A szűrés lényegileg úgy történik, hogy a számítógép - a szoftverben létrehozott logikai összefüggések alapján felismeri, hogyha a kérelmező adatai ellentmondásosak. Azt képes így vizsgálni, hogy az előterjesztett adatok bírói útra tartoznak-e, nem hiányosak-e. A legtöbb eljárás lezajlik emberi beavatkozás nélkül.[69] A standard hibák esetén maga a program készít egy felhívást, amelyen a felismert hibákat kilistázza. Más eltérés esetén a program befejezi a vizsgálatot és a Rechtspfleger felé továbbítja a kérelmet feldolgozásra. Ha a kérelemből kiderülő adatok gépi vizsgálata nem vezet kifogásolnivalóhoz, úgy kibocsátják a fizetési meghagyást.[70] Az illetéket, ügyvédi munkadíjat és a kamatokat automatikusan számítja a rendszer.
Az osztrák polgári perrendtartás (öZPO 226. §) szerint az igény meggyőző indokolása szükséges, elegendő röviden megfogalmazni. A szükséges bizonyítékokat meg kell jelölni, ám okirat csatolása nem feltétlenül szükséges.[71] A vizsgálat alapvetően különbözik a keresetlevél esetén megszokottaknál, jóval szűkebb körű annál.[72] A Rechtspfleger elsődlegesen azt vizsgálja, hogy a követelés bírói útra tartozik-e, illetve az általános perelőfeltételek fennállnak-e. Korábban vitatott volt, hogy szükség van-e a megalapozottság vizsgálatára. Ezt a vitát döntötte el az osztrák jogalkotó a 2002. évi perrendtartási novellában, ahol a megalapozottság vizsgálatának követelménye pozitív módon lett szabályozva (öZPO 244. §) annak érdekében, hogy a fizetési meghagyás kézbesítésének stádiumában többnyire ügyvéd által nem képviselt adós védelmét javítsák. Nem a tartalmi helyességet, hanem a kérelem jogi megalapozottságát vizsgálják. A vizsgálat az "informatikailag támogatott" feldolgozás esetén is szükséges. A tényállást olyan módon kell leírni, ami a jogi besorolást lehetővé teszi, ha a felperes ezt nem prezentálja, úgy nem bocsátják ki a fizetési meghagyást. Ilyen esetben az eljárást peres eljárássá alakítják. Gyakorlatilag az kelthet aggályt, hogy a relatív kevés megadott adat, amelyet a formanyomtatványra rá lehet vezetni egy lelkiismeretes megalapozottsági vizsgálathoz nem elegendő.[73] Az elektronikus adatfeldolgozó rendszer a benyújtást követő eljárásban csak támogatja a bíróság munkáját (lásd 1. pont), de nem váltja ki azt. Ez azt jelenti, hogy a fizetési meghagyásos eljárást nem teljesen automatikusan folytatják le: a rendszer a kérelem vizsgálata után az esetleges hibákra felhívja az eljáró Rechtspfleger figyelmét és készít egy határozat-javaslatot.[74]
A hazai szabályozásban 2009-ben következett be az a modellváltás, amely az ügy fő tárgyát illetően a mérlegelést igénylő döntéseket száműzte a rendszerből, ezáltal lehetővé tette a legtöbb eljárási cselekmény automatizálását. Ennek részleteit a 1. pontban már kifejtettük.
Az információs technológiák igénybevétele hosszútávon mindenképpen megtakarítást jelent e téren is, főképp a hely biztosításával kapcsolatban felmerülő, a személyi, a papír, a postai, ill. portóköltségek tekintetében.[75] A polgáraikat az államok általában kötelezik arra, hogy egy hivatalos lakóhelyet tartsanak fenn, ahol fizikailag elérhetők. Ebből kiindulva felmerült a jogirodalomban, hogy egy lépéssel tovább menve az elektronikus elérhetőség fenntartására is kiterjedhetne ez a kötelezettség.[76] A gondolatkör az elektronikus eljárások, elektronikus kézbesítés egyik legfontosabb problémájához vezet át, vagyis az elektronikus út kötelezővé tételének kérdésköréhez. Az elektronikus eljárásban az esélyegyenlőség biztosítása kapcsán kulcskérdés, hogy a fél rendelkezik-e a megfelelő technikai eszközökkel, Internet-hozzáféréssel. Elsődlegesen a kisebb vállalkozások és a magánszemélyek esetében okozhat gondot az infrastruktúra beszerzése. E tekintetben nyilvánvalóan az elektronikus eljárási forma kötelezővé tételének kérdése köré csoportosulnak a legfőbb problémák. A számítógéppel, Internettel nem rendelkező félnek a bírósághoz forduláshoz, meghallgatáshoz való joga csorbulhat, amennyiben nem találunk a "jogi segítségnyújtás" keretei között olyan megoldási módozatot, mely e hátrányt hatékonyan képes kiküszöbölni. Nem szabad arról sem elfeledkeznünk, hogy az elektronikus eljárási mód kötelezővé tétele szélsőséges esetben akár egy de facto, közvetett ügyvédkényszert is eredményezhet a jogban, informatikában járatlan, a szükséges technikai háttérrel nem rendelkező fél számára. Mivel elektronikus kézbesítés esetén nem olyan egyértelműen tudja mindenki átvenni és elolvasni a megküldött iratot, mint a hagyományos postai kézbesítéssel eljutatott papír alapú dokumentumokat. Ezért az elektronikus kézbesítés egyelőre csak egy alternatívája lehet a hagyományos kézbesítésnek, és alapvetően az önkéntességen kell alapulnia.[77]
Ezért a peres eljárásokban a természetes személy felek rendelkezési joga - legalábbis a peres eljárásban - ki kell, hogy terjedjen az elektronikus és a hagyományos papír alapú út közötti választásra is. A közigazgatási eljárásban (vö. Ket. 160. §) az ügyfél az eljárás bármelyik fázisában áttérhet az elektronikus ügyintézésről a hagyományosra, illetőleg a hatóság csak azzal az ügyféllel tarthatja elektronikusan a kapcsolatot, aki erre a célra az elektronikus címét megadta.[78] Azokban a nemperes eljárásokban, ahol a jogi képviselet kötelező, - úgy mint a cégbejegyzési és változásbejegyzési eljárások - a gyakorlatban nem okozhat gondot az egyutas megoldás, vagyis az elektronikus csatornába terelés. Azokat a nemperes eljárásokat azonban, ahol nincs ügyvédkényszer, egyenként meg kell vizsgálnunk. Találunk olyan nemperes eljárásokat, amelyeknél az eljárás jellegére és a hatékonyság növelésének követelményére tekintettel lehetne az önkéntesség főszabálya alól kivételt tenni. Ilyen lehet a fizetési meghagyásos eljárás. A felek számára az esélyegyenlőtlenség itt könnyen kiküszöbölhető, ha a bíróságokon illetőleg Magyarországon a közjegyzőnél szóban elő lehet terjeszteni a kérelmet. Ez azonban nem teszi lehetővé a minden tekintetben elektronikusan lefolyatott eljárást. Kérdéses ugyanis, hogy a fél ilyen esetekben miként értesül az elektronikus irat papír alapú változata átvételének lehetőségéről.[79] A hagyományos kézbesítés egy hibrid eljárást eredményezhet. Létezik olyan megoldás, ahol a fél nem magát a dokumentumot kapja meg, hanem egy értesítést (pl. faxon, telefonon) arról, hogy a dokumentumot át lehet venni. Itt közlik vele azt az elektronikus címet is, ahol hozzáférhet a dokumentumához.[80]
A fentiekre tekintettel vizsgálat tárgyává kell tennünk a vegyes eljárás, melyet a jogirodalom hibrid eljárásként szokott emlegetni.[81] Itt arról a helyzetről van szó, amikor a bíróság (közjegyző) a felek egyikével a hagyományos úton kénytelen a kapcsolatot tartani, míg a másikkal (többiekkel) már elektronikus kommunikációt folytat. A "két nyomtávú"[82] eljárás a rendelkezési elvvel, a perhatékonyság elvével, valamint a fegyveregyenlőség elvével is szoros összefüggést mutat. Az esélyegyenlőtlenség a fent vázolt módon nagyrészt kiküszöbölhetőnek tűnik. A másik két elv összefüggéséről a következők mondhatók el. Nem érdektelen az a kérdés, hogy a - sem a régi tisztán papír alapú, sem a "tisztán" elektronikus eljárási modelltől - valószínűsíthetően nem olcsóbb vagy gyorsabb, ezek keverékeként előálló hibrid (aszimmetrikus) megoldásnak van-e létjogosultsága. Tekintettel arra, hogy ebben a modellben talán pont azok a célok hiúsulhatnának meg, amelyek az elektronikus eljárások létrehívói, nem volna alaptalan a kétutas eljárások kiküszöbölése vagy szűk keretek közé szorítása.
Nyilvánvalóan egészen más a helyzet azok esetében, akik hivatásuknál fogva látják el a fél képviseletét, az ők kötelezése lehetséges a technikai feltételek biztosítására elfogadható lehet,[83] és nem sérti az esélyegyenlőség elvét. A gazdasági környezetet figyelembe véve, az üzleti e-mail használók esetében is ugyanígy előírható egy ellenőrzési kötelezettség arra vonatkozóan, hogy bizonyos időközönként az elektronikus postafiókjukba betekintsenek.[84]
Más eljárási résztvevők esetén rendszerint a következő megoldást alkalmazzák az egyes nemzeti jogrendszerek: az elektronikus okirat akkor kézbesíthető, ha ehhez kifejezetten hozzájárult. A hozzájárulás csak általában az adott eljárásra érvényes.
Az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CXVII. törvénnyel módosított Fmhtv. 16. § (5) bek. az elektronikusan előterjesztett kérelmek alapján a jogosult irányába előírja az elektronikus út használatát, a jogszabály kimondja, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét elektronikusan előterjesztő jogosult részére az iratokat - a jelenlévő félnek nyomban kézbesítésre kerülő irat kivételével - elektronikus úton kell kézbesíteni, illetve megküldeni. ■
JEGYZETEK
* A Bolyai János Kutatói Ösztöndíj támogatásával készült.
1 Rüßmann, Helmut: Herausforderung Informationsgesellschaft: die Anwendung moderner Technologien im Zivilprozess und anderen Verfahren, in: Procedural Law on the Threshold of a New Millenium, Linde Verlag, Wien, 1999, p. 80.
2 Lásd részletesebben: Stadler, Astrid: Der Zivilprozeβ und neue Formen der Informationstechnik. Zeitschrift für Zivilprozess, 2002/4. p. 414.; lásd bővebben: Harsági Viktória: Az elektronikus eljárás hatása a polgári eljárásjog klasszikus alapelveire, in: Kengyel, Miklós (szerk.): Az elektronikus polgári eljárás az osztrák és a magyar igazságszolgáltatásban. / Das elektronische Zivilverfahren in der österreichischen und ungarischen Justiz. Dialóg Campus, Pécs, 2008, p. 21.; Harsági Viktória: Okirati bizonyítás a modern polgári perben. HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2005, pp. 252-256, 273-274.
3 Lásd részletesebben: Harsági: i. m. (II. végjegyzet) 2008, pp. 19-32.
4 Kodek: Georg E.: Der Zivilprozess und neue Formen der Informationstechnik. ZZP, 2002, p. 481.
5 Salten, Uwe / Gräve, Karsten: Gerichtliches Mahnverfahren und Zwangsvollstreckung. 2.Aufl, Verlag Dr. Otto Schmidt, Köln, 2005, p. 34.
6 Lásd Kaźmierski, Mirosław / Schäffer, Matthias: Das elektronische Mahnverfahren in Polen. Kézirat, p. 1.
7 Gundlach, Eva: Europäische Prozessrechtsangleichung. Gegenstand - Struktur - Methode dargestellt am Beispiel des Mahnverfahrens. Medien Verlag Köhler, Tübingen, 2005, p. 86.
8 Fabian, Anna Katharina: Die Europäische Mahnverfahrensverordnung im Kontext der Europäisierung des Prozessrechts. Jenaer Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft, 2010, pp. 54, 57.; Pérez-Ragone, Alvaro J.D.: Europäisches Mahnverfahren. Heymanns, Köln, 2005, pp. 56, 69.; Kodek, Georg E.: Das Mahnverfahren in Österreich, in: Rechberger, Walter H. / Kodek, Georg E. (eds.): Orders for Payment in the European Union, Kluwer, The Hague, 2001, pp. 83-85.
9 Szécsényi-Nagy Kristóf: Egy éves a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárás. Notarius Hungaricus. 2011/5-6. p. 34.
10 Lásd részletesebben: Harsági: i. m. (II. végjegyzet) 2008, pp. 22-25.
11 Vö. Gundlach: i. m. (VII. végjegyzet) p. 176.
12 Kodek: i. m. (IV. végjegyzet) p. 485.
13 Prütting, Hanns: Die elektronische Justiz. Ein deutscher Landesbericht. Civil Procedure Review, 2010/ 3. p. 37.
14 Vollkommer, Max: Mahnverfahren. in Zöller Zivilprozessordnung. Verlag Dr. Otto Schmidt, Köln, 2012, p. 1553.
15 Sujecki, Bartosz: Mahnverfahren. Mit elektronischem und europäischen Mahnverfahren. C. F. Müller, Heidelberg, 2007, p. 87.
16 Sujecki, Bartosz: Das elektronische Mahnverfahren. Eine rechtsvergleichende und europarechtliche Untersuchung. Mohr Siebeck, Tübingen, 2008, pp. 83-84.
17 Salten / Gräve: i. m. (V. végjegyzet) p. 34.
18 Sujecki: i. m. (V. végjegyzet) p. 36.
19 Lásd részletesebben: Rosenberg, Leo / Schwab, Karl Heinz / Gottwald, Peter: Zivilprozessrecht. 17. Aufl. Beck, München, 2010, pp. 949-950.; Sujecki, Bartosz: Kritische Anmerkung zum gerichtlichen Prüfungsumfang im Europäischen Mahnverfahren. ERA Forum, 2007, pp. 93-94.; Gundlach: i. m. (VII. végjegyzet) p. 181.
20 Sujecki: i. m. (XVI. végjegyzet) p. 186.
21 Kodek: i. m. (IV. végjegyzet) pp. 445., 473.
22 Lásd részletesebben: Sujecki: i. m. (XIX. végjegyzet) pp. 95-99.; Sujecki: i. m. (XVI. végjegyzet) p. 188.; Gundlach: i. m. (VII. végjegyzet) pp. 183-184.
23 Sujecki: i. m. (XVI. végjegyzet) pp. 188-189. p.
24 Szécsényi-Nagy Kristóf: A fizetési meghagyásos eljárás, in: Varga István (szerk.): A polgári nemperes eljárások joga. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2010, pp. 846., 851-852.
25 Vö. Balogh Zsigmond: Figyelmes M. Henrik (fmh) esete - avagy egy fizetési meghagyást kibocsátó képzelt közjegyző dilemmái. Közjegyzők Közlönye, 2010/3, p. 12.
26 Szécsényi-Nagy: i. m. (XXIV. végjegyzet) pp. 853-854.
27 Fischer, Nikolaj: Justiz-Kommunikation. Verlag für Wissenschaft und Forschung, Berlin, 2004, p. 37.
28 Gilles, Peter: Zur beginnenden Elektronifizierung von Zivilgerichtsverfahren und ihrer Verrechtlichung in der deutschen Zivilprozessordnung durch Sondernormen eines neuen "E-Prozessrechts", in: Kiss Daisy / Varga István (eds.): Magister artis boni et aequi. Studia in honorem Németh János. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2003, p. 279.
29 Salten / Gräve: i. m. (V. végjegyzet) pp. 14-16.
30 Vö. Harsági (2005): i. m. (II. végjegyzet) pp. 181-182.
31 Harsági, Viktória: The notarial order for payment procedure as a Hungarian pecularity, in: Geimer, Reinhold / Schütze, Rolf A. (eds.): Recht ohne Grenzen. Festschrift für Athanassios Kaissis zum 65. Geburtstag. Sellier, München, 2012, pp. 343-353.
32 Amtsgericht Berlin-Wedding, Coburg, Euskirchen, Hagen, Hamburg, Hannover, Hünfeld, Mayen, Stuttgart. Vollkommer: i. m. (XIV. végjegyzet) p. 1543.; Lásd részletesebben: Sujecki: i. m. (XVI. végjegyzet) pp. 79-83.
33 Vollkommer: i. m. (XIV. végjegyzet) p. 1552.
34 Sujecki: i. m. (XVI. végjegyzet) pp. 83-84.
35 Lásd: Sujecki: i. m. (XV. végjegyzet) pp. 15, 86.; Vollkommer: i. m. (XIV. végjegyzet) p. 1528
36 Fabian: i.m. (VIII. végjegyzet) pp. 41., 54-55.; Vollkommer: i. m. (XIV. végjegyzet) pp. 1520, 1528
37 Pérez-Ragone: i.m. (VIII. végjegyzet) p. 112.
38 Schwoerer, Max: Die elektronische Justiz. Duncker & Humblot, Berlin, 2005, pp. 21, 84.
39 Vö. Fischer: i. m. (XXVII. végjegyzet) pp. 34-35.
40 Berlit, Uwe: Das elektronische Gerichts- und Verwaltungspostfach bei Bundesfinanzhof und Bundesverwaltungsgericht. JurPC Web-Dok., 2006/13, <http://www.jurpc.de/aufsatz/20060013.htm>, [2011.09.10.] Abs. 9.
41 Kirmes, Raoul André: Elektronischer Rechtsverkehr im "Intermediärmodell". Wege zur Lösung von Zugangsproblemen bei Nutzung der E-Mail-Kommunikation im Bereich der Justiz. Kommunikation & Recht, 2006/10, p. 439.
42 Kormann, Johannes Maximilian: Das neue Europäische Mahnverfahren im Vergleich zu den Mahnverfahren in Deutschland und Österreich. Jenaer Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft, 2007. p. 184-185.
43 Rechberger, Walter H.: Das Europäische Mahnverfahren aus österreichischer Sicht. In: König, Bernhard / Mayr, Peter G. (Hrsg.): Europäisches Zivilverfahrensrecht in Österreich II. Manz, Wien, 2009, p. 37.
44 Sujecki, Bartosz: Europäische Verordnung zur Einführung eines Europäische Mahnverfahren (EuMVVO) In: Gebauer, Martin / Wiedmann, Thomas (Hrsg.): Zivilrecht unter europäischen Einfluss. 2. aufl., Boorberg, Stuttgart, 2010, p. 2027.
45 Gottwald, Thomas / Viefhues, Wolfram: Elektronischer Rechtsverkehr in Österreich - Schlussfolgerungen aus deutscher Sicht. MMR, 2004, pp. 793-793.
46 EO-novella 7. § (2) bek. Glanemann, Michael: Vergleich des deutschen und österreichischen Zustellsystems. Internationale und elektronische Zustellung. Verlag Dr. Kovač, Hamburg, 2006, pp. 120−121.
47 Schwoerer: i. m. (XXXVIII. végjegyzet) p. 74.
48 Lásd www.mokk.hu
49 Roßnagel, Alexander / Wilke, Daniel: Die rechtliche Bedeutung gescannter Dokumente. NJW, 2006, p. 2145.
50 Viefhues, Wolfram: Das Gesetz über die Verwendung elektronischer Kommunikationsformen in der Justiz. NJW, 2005, p. 1013.
51 Stadler: i. m. (II. végjegyzet) p. 423.
52 Hähnchen, Susanne: Elektronische Akten bei Gericht - Chancen und Hindernisse. NJW, pp. 2005, 2258.; Viefhues: i. m. (L. végjegyzet) p. 1014.
53 Salten / Gräve: i. m. (V. végjegyzet) p. 34.
54 Vö.: Fischer: i. m. (XXVII. végjegyzet) p. 37.
55 Schwoerer: i. m. (XXXVIII. végjegyzet) pp. 28-29.
56 Hess, Burkhard / Bittmann, David: Die Verordnung zur Einführung eines Europäischen Mahnverfahrens und eines Europäischen Verfahrens für geringfügige Forderungen - ein substantieller Integrationsschritt im Europäischen Zivilprozessrecht. IPRax, 2008, pp. 307-308.
57 Ezekben a jogrendszerekben a fizetési meghagyásos eljárásban a gemeinrechtliche Exekutiv- ill. Urkundenprozess élt tovább. Stürner, Rolf: Einstweiliger Rechtsschutz. in: Storme, Marcel (ed.): Procedural Laws in Europe - Towards Harmonisation, Maklu, 2003, p. 152.
58 Sujecki, Bartosz: Initial Steps Towards an Electronic European Enforcement Order for Payment Procedure. CRi, 2006, p. 113.
59 Ifj. Gátos György: A fizetési meghagyás újjászületése az európai közösségi jogban, in: Kengyel Miklós (szerk.): 50 éves a Polgári perrendtartás. Dialóg Campus, Pécs, 2003, p. 40.
60 Sujecki: i. m. (XV. végjegyzet) p. 93.
61 Lásd részletesebben: Harsági Viktória: A fizetési meghagyásos eljárások hasonlóságai és különbözőségei Európában. Jogtudományi Közlöny, 2012/1, pp. 9-11.
62 Meyer-Berger, Melanie: Mahnverfahren und Vollstreckung. Probleme und Entwicklungen aus nationaler und europäischer Sicht. Verlag Dr. Kovač, Hamburg, 2007, pp. 186-187.
63 Vollkommer: i. m. (XIV. végjegyzet) p. 1543.
64 Fabian: i. m. (VIII. végjegyzet) pp. 43., 81.
65 Lásd: Sujecki: i. m. (XV. végjegyzet) p. 36.
66 Rosenberg / Schwab / Gottwald: i. m. (XIX. végjegyzet) p. 943.
67 Lásd: Sujecki: i. m. (XV. végjegyzet) p. 37.
68 Lásd Heß, Burkhard: Strukturfragen der europäischen Prozessrechtsangleichung, dargestellt am Beispiel des Europäischen Mahn- und Inkassoverfahren. In: Schütze, Rolf A. (Hrsg.): Einheit und Vielfalt des Rechts. Beck, München, 2002, p. 344.
69 Kormann: i. m. (XLII. végjegyzet) pp. 186-187.
70 Gundlach: i. m. (VIII. végjegyzet) pp. 180-181. p.; Kormann: i.m. (XLII. végjegyzet) pp. 186-187.
71 Fabian: i. m. (VIII. végjegyzet) pp. 57-58.
72 Pérez-Ragone: i. m. (VIII. lj.) p. 113.; Lásd részletesebben: Kormann: i. m. (XLII. végjegyzet) pp. 90-92.
73 Fabian: i. m. (VIII. végjegyzet) pp. 58-59.
74 Kormann: i. m. (XLII. végjegyzet) p. 188.
75 Vö.: Fischer: i. m. (XXVII. végjegyzet) p. 37.
76 Gascón Inhausti, Fernando: Electronic Service of Documents. National and International Aspects. Kézirat. www.iapl2010.hu [2010.04.03.] p. 2.
77 Leitl, Barbara: Die elektronische Zustellung. In: Mayrhofer, Michael / Plöckinger, Oliver (Hrsg.): Aktuelles zum Internet-Recht. Pro Libris, Linz, 2006, p. 78.
78 Szittner Károly: Elektronikus ügyintézés és hatósági szolgáltatás. In: Kilényi Géza (szerk.): A közigazgatási eljárási törvény kommentárja. KJK-Kerszöv, Budapest, 2005, p. 465.
79 Vö. ifj. Gátos: i. m. (LIX. végjegyzet) p. 45.
80 Glanemann: i. m. (XLVI végjegyzet) pp. 117-118.
81 Gilles, Peter: Civil Justice Systems in East and West 2007 Plus - Fundamental Curent Reform Movements and Some Speculations about Civil Conflict Resolution Systems of the Future. In Storme, Marcel et al. (eds.): The Recent Tendencies of Development in Civil Procedure Law - Between East and West. Justitia UAB, Vilnius, 2007, p. 31.; Gilles: i. m. (XXVIII. végjegyzet) p. 278.
82 Gilles: i. m. (LXXXI. végjegyzet) p. 32.
83 Leitl: i. m. (LXXVII. végjegyzet) pp. 78-79.
84 Kirmes: i. m. (XLI. végjegyzet) p. 440.
Lábjegyzetek:
[1] Harsági Viktória, egyetemi docens, 2006 óta a Polgári Eljárásjogi Tanszék vezetője a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán; valamint megbízott oktató az Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemen.
Visszaugrás
