https://doi.org/10.59851/jk.79.12.4
Badó Attila, Feleky Gábor és Lőrinczi János 2022-es, a L'Harmattan Kiadónál megjelent Ülnök a bíróságon - Jogszociológiai vizsgálat című kötete[1] az ülnökök igazságszolgáltatásban betöltött szerepét vizsgálja.
A magyar ülnökök szerepe az új büntetőeljárásjogi kódex (a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény) hatálybalépése miatt jelentős mértékben visszaszorult. Talán nem állunk messze az igazságtól, ha azt gondoljuk, hogy ez részben köszönhető annak is, hogy a magyar jogászi professzió finoman szólva sem kardoskodott az ülnökök szerepének megőrzése, netán növelése mellett. Azt, hogy ez mennyiben köszönhető a pártállami népi ülnöki rendszer rossz emlékének, vagy éppen a jogi szaktudást magasra értékelő jogászi beállítódásnak, nehéz eldönteni. Arról azonban, hogy a rendszerváltást követő évtizedekben működő ülnöki rendszerről maguk az ülnökök, vagy éppen a velük ítélkező hivatásos bírák miként vélekednek, és az ülnöki rendszer hatékonysága, esetleg pozitív szerepe mennyiben igazolható, a jogszociológia által kínált tudományos módszerekkel már könnyebb megbízható ismereteket szerezni, ahogyan arról is, hogy mire és milyen formában alkalmazzák a laikusokat a mintaadó nyugati jogrendszerekben. Mindez jól megismerhető az ismertetett könyv alapos elolvasása révén.
A bírói döntéshozatalban közreműködő laikus elem a nyugati jogrendszerek igazságszolgáltató hatalmi ágában fontos szerepet tölt be, és bizonyos szempontból a laikus részvétel reneszánszáról is beszélhetünk a 21. században.[2] Megjelenhet békebírói, esküdtszéki vagy akár ülnöki rendszer formájában, hogy csak a legismertebbeket említsük, legfontosabb funkciója pedig az, hogy megtestesítse a néprészvételt az ítélkezési gyakorlatban a részt vevő professzionális jogászok mellett.[3] A második világháborút követően megszilárduló, államkapitalista egypártrendszert kiépítő, szovjetizálódó kelet-európai országokban a laikusok megjelenése az eredeti funkciótól eltérő képet mutatott. Az állampárt feltételezett célja az igazságszolgáltató hatalmi ág kontroll alá helyezése és az ítélkezési tevékenységet végző, még a polgári társadalomban szocializálódott bírákra történő nyomásgyakorlás volt, amelyet a népi ülnökök szerepének növelésével kívánt elérni. Az eredeti hatalompolitikai törekvések ellenére az ülnökbíróságok nem tudták betölteni a nekik szánt hatalomtechnikai szerepet az általában az idősebb korosztályt reprezentáló ülnökök többnyire az eljárások passzív szereplői maradtak.
Az 1989-1990-es kelet-európai rendszerváltozások nyomán minden posztszocialista országban lezajlott a bírói hatalmi ág átfogó reformja, amely külön hangsúlyt kapott a régió uniós csatlakozásához közeledve, illetve azt követően, különös tekintettel a 2010-es évek lengyel- és magyarországi fejleményeire. A reformtörekvések a laikus bíráskodás és ülnöki rendszer kereteit sem hagyták érintetlenül. Magyarországon 2016-ban született igazságügyi minisztériumi javaslat a laikus bírósági rendszer átalakítására a büntetőeljárási reform keretében. Ennek eredményeként redukálódott a jogászi oklevéllel nem bíró laikusok szerepe az igazságszolgáltatási eljárásokban. Ülnökök ezt követően csak a katonai és a fiatalkorúakkal szembeni eljárásokban maradhattak, és ott is a szaktudásokra - például katonai, pszichológiai - van immár szükség.
Ez a kötet átfogó, részletekbe menő, nagymintás lekérdezésen alapuló kutatásokra támaszkodva foglalkozik az ülnökök szerepével, és ez nem előzmény nélküli, hiszen a szegedi jogszociológiai kutatócsoport már számos terüle-
- 565/566 -
ten folytatott jogszociológiai kutatásokat, és a laikus bírósági rendszerek összehasonlító vizsgálatával is régóta foglalkoznak.[4] A munka több mint hiánypótló, hiszen - ahogy azt maguk a szerzők is hangsúlyozzák a könyv előszavában - hasonló jogszociológiai megközelítéssel készített vizsgálatra az 1960-as évek óta nem került sor. Az akkor a témát vizsgáló Kulcsár Kálmán irányításával tevékenykedő kutatócsoport egy "diszfunkcionális intézményről" adott képet.[5]
A kötet egyik fontos elemét jelentő empirikus vizsgálatra még az új büntetőeljárási törvény (2017. évi CX. törvény a büntetőeljárásról) hatálybalépését megelőzően, 2015-ben került sor, amikor a mainál jóval nagyobb létszámú ülnöki közreműködésre volt szükség. A kutatócsoport a kisebb mintás, reprezentatív vizsgálat lehetőségét módszertani okok miatt elvetve a teljes lekérdezés mellett döntött, és egy alaposan előkészített, jól kidolgozott kérdőív kitöltését kérték a mintegy 5000 ülnöktől. A teljes lekérdezés megvalósulásához technikai segítséget a bírósági vezetők adtak. Sajnálatos módon, a megszerzett kutatási engedély dacára az OBH menet közben leállíttatta a papíralapú (PAPI) kérdőíves vizsgálatot, így a teljes lekérdezés nem valósulhatott meg, és végül közel 350 ülnök és 109 hivatásos bíró véleményét ismerhette meg a kutatócsoport.[6] Bár egy átlagos empirikus vizsgálattal összehasonlítva így sem becsülhető le a mintaszám, de (például) az 1960-as években, a népi ülnöki rendszert vizsgáló, Kulcsár Kálmán vezette kutatócsoport mintaszámának (1200 fő) alig több mint negyedét sikerült csak lekérdezni a 2015-ös vizsgálatban. Azt mondhatjuk, hogy a tervezetthez képest torzó lett a kutatás, és a reprezentativitás követelményének véleményünk szerint nem felel meg így minden tekintetben. A szerzők mégis a kutatás eredményeinek publikálása mellett döntöttek, hiszen időközben a laikus részvételt erőteljesen visszaszorító törvényi változások fontos "korszak-dokumentummá" emelték ezt a módszertani szempontból egyébként problémás vizsgálatot.
A kötet összesen tíz nagy fejezetre oszlik. Az első fejezet részletes áttekintést ad a laikus bíróságról, a laikus elem részvételéről, annak jelentőségéről, formáiról, kitérve a 21. század által támasztott kihívásokra. A szerzők hangsúlyozzák a laikus bíráskodás szerepét a társadalmak demokratizálásának folyamatában, különös tekintettel az önigazgatás jelentőségére, a képviseleti demokrácia fejlesztésére. Az ülnökök erősíthetik a bírói hatalom legitimitását, kontrollt gyakorolhatnak felette. Ugyanakkor e szokásos, a laikus elemet legitimálni igyekvő törvényhozói érvek ellentmondásaira is felhívják a szerzők a figyelmet. Bemutatják a laikus bírói közreműködés egyes formáit, típusait, az ülnökök kiválasztásának egyes folyamatait, figyelemmel a reprezentativitás fontosságára, kitekintve az angol békebírói rendszerben betöltött hatáskörre, illetve az Egyesült Államok esküdtszéki rendszerére. Az összehasonlító jogi módszer jegyében a szerzők a kevert bíróság egyik megjelenési formájaként megvizsgálják a francia esküdtszéket, valamint Németország laikus bíráskodási rendszerét.
A második fejezet a magyar ülnöki rendszert teszi a vizsgálat tárgyává, amelyhez empirikus, jogszociológiai eszközöket is segítségül hív. Áttekinti a jogtörténeti alapokat, a laikus részvétel magyar igazságszolgáltatási történeti gyökereit a rendszerváltozást megelőzően és azt követően. A fejezet megfogalmazza a kutatásmódszertan eszköztárát, illetve annak korlátait is. A harmadik fejezet a magyar ülnökök társadalmi reprezentációját firtatja a kiválasztás, az életkor, a munkaerőpiaci státusz, az iskolai végzettség, a munkamegosztás, a nemi megoszlás és a nemzeti, etnikai kisebbséghez való tartozás szerint. A negyedik fejezet az ülnökök jogállásának főbb tulajdonságait veszi számba a bírósági szervezet szerinti megoszlás, az ügyszak, a ciklusszám és a tárgyalt ügyek figyelembevételével, s kitér a rotálás és a háttértudás dilemmáira is, felmérve az ülnöki munkáról kialakult vélekedést. Az ötödik fejezet az ülnök és a bíró között fennálló viszonyrendszert elemzi és áttekinti a kapcsolati alapdimenziót, a respektust és annak egyenlegét, különös figyelemmel arra a kérdéskörre, hogy mi történik akkor, ha nincs egyetértés a bíró és az ülnök között. A hatodik fejezet részletgazdag betekintést nyújt a laikus ülnökök tárgyalásban és döntési folyamatban betöltött szerepébe, végighaladva az eljárás egyes fázisain. A szerzők áttekintik a tárgyalás előkészítő szakaszát az ülnök és a bíró szemszögét összehasonlítva, kitérve az előkészítő munka ülnökök általi megtapasztalásának és érzékelésének összefüggéseire. A tárgyalásba történő bevonással kapcsolatban a kötet elemzi a kérdezés lehetőségét mind a bíró, mind az ülnök aspektusából közelítve, és törekszik annak felmérésére is, hogy a bírók és az ülnökök miként viszonyulnak az ülnöki vélemények iránti bírói igényhez.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
