Egyik tavalyi számunkban már közöltünk összeállítást az American Bar Association (ABA) kiadásában megjelenő folyóirat, a Family Law Quarterly 2005. évi nyári számában közzétett tanulmányok alapján. Ahogyan az a kiadvány is tematikus jellegű volt, hiszen valamennyi tanulmány egy összehasonlító szülői felügyeleti jogi szimpóziumon elhangzott előadás írott és szerkesztett változataként került publikálásra, úgy a jelen összeállítás alapjául választott szám is az. A Family Law Quarterly 2006. évi tavaszi kiadványa azt a témát járja körül, hogy létesül-e családi kötelék a gyermek és egy nem szülői státuszban lévő személy között, s harmadik személyek milyen jogosítványokkal, illetve kötelezettségekkel rendelkeznek a gyermekek vonatkozásában (Family Boundaries: Symposium on Third-Party Rights and Obligations with Respect to Children). Míg azonban a korábban közölt szülői felügyeleti témában különböző államok jogi szabályozása került bemutatásra, addig a 2006. évi tavaszi szám amerikai szerzők tanulmányait közli és kifejezetten az amerikai jogszabályokkal, joggyakorlattal foglalkozik.
Bár az Amerikai Egyesült Államok messze van, a családok hasonlóak és a családok felbomlásával felmerülő problémák is igen hasonlatosak azokhoz, amelyekkel a magyar vagy európai jogalkotó, jogalkalmazó találkozik. (Amely problémák nálunk nem - vagy tennénk hozzá: még nem - jelentkeztek, azok tanulságosak lehetnek arra nézve, hogy milyen vonatkozásai lehetnek az adott témakörnek.)
Ahogyan a szerkesztő is utal rá a kiadvány bevezetőjében: a bíróságon egyre gyakoribbak azok a perek, amelyek harmadik személyek szülői felügyeleti, illetve kapcsolattartási jogát érintik, elsősorban a megváltozott családszerkezet eredményeként. Az USA-ban a gyermekek több mint 30%-a házasságon kívül születik, az elvált személyek közel 70%-a újraházasodik, egyre több azonos nemű pár nevel közösen gyermeket, s a hagyományos értelemben vett mostohaszülő (a szülő új házastársa) mellett az élettársak (akik szintén mostohaszülő módjára éltek együtt a gyermekkel), illetve a nagyszülők is egyre több esetben fordulnak bírósághoz, hogy biztosítsák számukra a kapcsolattartás jogát. Joanna L. Grossman és John Gregory, a lapszám és így a szimpózium szerkesztői rámutatnak arra, hogy "harmadik személyek" megjelölés alatt azokat a felnőttkorú személyeket kell értenünk, akik nem a gyermek szülei, de valamilyen kapcsolatban mégis állnak vele, s ebből a kapcsolatból fakadnak, illetve fakadhatnak jogaik, amelyeket adott esetben érvényesíteni kívánnak, illetve kötelezettségeik, amelyeket viszont esetlegesen megkerülni próbálnak. A kérdés természetesen legtöbb esetben akkor merül fel, ha a szülő és az érintett harmadik személy között nem jön létre megegyezés valamely, a gyermekkel kapcsolatos kérdésben, tipikusan a kapcsolattartást illetően.
A tanulmányok több oldalról közelítik meg a problémát. Foglalkoznak azzal, hogy mennyiben lehetséges a szülő és a szülőnek nem minősülő harmadik személy jogi helyzete közötti közelítés. Ebben a vonatkozásban két szemléletmód jelenik meg: az egyik szerint harmadik személyt a gyermekkel fennálló kapcsolata alapján illethetik meg bizonyos jogok, illetve kötelezettségek, míg a másik szemléletnek az a kiindulópontja, hogy csak akkor kerül jogilag értékelhető helyzetbe, ha mintegy szülőként és nem pusztán "harmadik személyként" jelenik meg. A tendencia lényegében mindkét vonatkozásban megfigyelhető, a szabályozás arra is mutat példát, hogy az, aki jogilag nincs a szülői státuszban, csak a hagyományos szülő-gyermek kapcsolaton kívül értelmezhető; ugyanakkor arra is, hogy bizonyos esetekben a harmadik személy kvázi szülőként járhat el.
Brian Bix tanulmánya1 arra a kérdésre keresi filozófiai oldalról a választ, hogy a szülőknek a gyermek neveléséhez fűződő joga valóban alapvető jognak tekinthető-e. Ez a kérdés, illetve a kérdésre adott vagy adható válasz mind alkotmányossági, mint erkölcsi szempontból meghatározza azt, hogy hol húzódik a határ a "család" és a "családon kívüli személyek" között, s ez utóbbiak köréből esetleg vannak-e, akik mintegy családtagnak tekinthetőek és nem pusztán idegennek.
Deborah Forman az azonos nemű partnerek szempontjából vizsgálja ezt a kérdést.2 A homoszexuális párkapcsolatban élők jogi helyzete folyamatosan változik, így a szabályozási háttér állandó módosulása figyelhető meg. Ennek tükrében különösen sajátosan alakul a szülő azonos nemű partnerének a gyermekkel kapcsolatos jogállása: idegen személynek kell tekinteni, olyan harmadik személynek, akit bizonyos jogok megilletnek vagy szülői jogállással is rendelkezhet? Az egyes amerikai államok különböző megoldásokat követnek, s lényegében mindhárom fenti változatra akad példa. A szerző egyrészt rámutat a fejlődés különböző fázisaira, másrészt pedig azt is hangsúlyozza, hogy annak, hogy az azonos nemű partner "harmadik személybeli" vagy "szülői" státusszal rendelkezik, számos vonatkozásban döntő jelentősége van. Különösen akkor, ha az érintett és a jogilag (másik) szülői jogállással rendelkező személy között nincs egyetértés. Erre nemcsak az hozható fel példának, ha a harmadik személy például a kapcsolattartás érdekében többletjogokat követel, hanem az ellentettje is: a szülő a gyermek tartásának biztosítása érdekében és harmadik személy ellenére óhajtaná a harmadik személyt "szülőnek" tekinteni.
Ronald Henry az apai jogok felől közelíti meg a szimpózium alapkérdését.3 Tanulmányában az apaság megállapításának és a vélelem megdöntésének mint jogi eljárásoknak a hiányosságaival foglalkozik, hangsúlyozva: magas azoknak az ítéleteknek a száma, amelyek tévesen állapítják meg az adott férfi apaságát; nem megoldott a vélt apa jogi képviselete és nagyon nehéz az apasági vélelem megdöntése, még akkor is, ha megcáfolhatatlan bizonyítékai vannak annak, hogy az érintett férfi nem a gyermek biológiai apja. A szerző szerint a fenti eljárási problémák ahhoz vezetnek, hogy a gyermekkel kapcsolatban nem álló harmadik személyek akaratuk ellenére szülői státuszba kerülnek.
Margaret Mahoney kimerítően vizsgálja a mostohaszülő-mostohagyermek jogi kapcsolatát.4 A mostohaszülők alkotják a gyermekkel kapcsolatban lévő harmadik személyeknek egyik legszélesebb csoportját. A mostohaszülő és mostohagyermek viszonya nemcsak időben foghat át jelentős periódust, hiszen fennáll a szülő házassága alatt és fennállhat bizonyos fennmaradó joghatásait tekintve (kapcsolattartás, szülői felügyeleti jog részjogosítványai) a házasság megszűnése után is, hanem egyúttal olyan területet jelent, amelynek számos jogi, gyakorlati és érzelmi aspektusa lehet. A szerző következtetése szerint ugyanakkor a mostohaszülő jogállására tekintettel mindig harmadik személy marad a gyermek életében, aki csak akkor rendelkezhetne a szülői jogokkal teljes egészében, ha örökbefogadná házastársa gyermekét. Mahoney kiemeli azt, hogy a mostohaszülő helyzete különösen kettős lehet: míg a mindennapokban, a családi élet intimszférájában, melyet nem (feltétlenül) határoz meg a jogi szabályozás, autoritással rendelkezik, addig kifelé - jogi - helyzete többnyire rendezetlen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
