A bennfentes kereskedelem Új-Zélandtól az Egyesült Államokig számos ország törvényei szerint tiltott cselekedet, korlátozása érdekében komoly összegeket áldoznak a bennfentes kereskedelem megfékezéséért felelős szervek fenntartására. Nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is létező, a mindennapok szintjén gyakran megvalósuló cselekményként tartják számon a bennfentes kereskedelmet pl.: FHB.1 A megvalósítás feltételezett volumenére és nagyságára egyértelműen utal az a tény, mely szerint a személyi jövedelemadó bevallás 16. sorába is fel kell tüntetni többek között a bennfentes kereskedelemből származó jövedelmet.2 A jogalkotó tehát nem kis jelentőséget tulajdonít a bennfentes kereskedelemnek, és a belőle származó jövedelem mértékének, ha rendelkezett ezzel kapcsolatban. Nem is egy, hanem két forrás is szabályozza ugyanazt a cselekményt, nevezetesen a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény, valamint a hatályos Btk. Mindegyik különböző szankcióval sújtja a megvalósítást, mondhatni "dupla elbírálásban" részesül ugyanannak a magatartásnak a tanúsítása.
Ezek után hogy lehetséges, hogy Magyarországon eddig alig fordult elő bennfentes kereskedelem miatti felelősségre vonás? 1990 óta összesen négy esetben indult nyomozás, ezek közül három került bírósági szakba, de csak kettő végződött marasztaló ítélettel.3 Néhány PSZÁF által hozott határozatot leszámítva nem beszélhetünk bennfentes kereskedelemmel kapcsolatos felelősségre vonási gyakorlatról, ezért a továbbiakban az ehhez vezető okok feltárására teszek kísérletet dolgozatomban.
Az Egyesült Államok az 1929-es gazdasági világválság kapcsán ébredt rá arra, hogy ez a jelenség a piac szabályozatlanságával, valamint a piaci szereplők nemkívánatos magatartásaival magyarázható. Így született meg 1933-ban az Értékpapírtörvény (Sesurities Act of 1933) és az 1934-es Értékpapír- és tőzsdetörvény (Securities Exchange Act of 1934), amely létrehozta az ügyekben szövetségi szinten eljárni hivatott piacfelügyeletet, az Értékpapír- és Tőzsdebizottságot (Securities and Exchange Comission, SEC). Innentől kezdve precedensek sora keletkezett a bennfentes kereskedelemmel kapcsolatban4, ilyen a Dirks-ügy, a Chiarella-ügy, valamint az O'Hagan-ügy.5
A bennfentes kereskedelem szabályozásában az Egyesült Államokat Anglia követte, 1981-től a bennfentes kereskedelem büntetett tevékenység, és az 1994-ben hatályba lépett egyesült királysági büntető törvénykönyvben is szerepelt.6 Németországban ugyan nem volt törvényen alapuló szabályozása a bennfentes kereskedelemnek egészen 1995-ig, de addigra kialakult a tőzsde és befektetési szféra egy sajátos önszabályozó rendszere.7 Olaszországban már 1974-ben voltak hagyományai a bennfentes kereskedelem üldözésének, az olasz illetékes felügyelet jogosítványait szabályozta az 1974-ben hatályba lépett 216. törvény.
Ezek után be kell látnunk, hogy a bennfentes kereskedelem törvényi szabályozása Magyarországon ugyancsak késve alakult ki. Még az Egyesült Államok előtt büntetni rendelte a bennfentes kereskedelemre emlékeztető magatartást az 1875. évi Kereskedelemi törvény.9 Ez nyilván összefüggésben áll a Ferenc József által felállított Áru- és Értéktőzsde 1864 és 1931 közötti virágzásával, de aztán a 19. században elindult folyamat egészen az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról valamint az értékpapírtőzsdéről szóló 1990. évi VI. törvény megszületéséig szünetelt, ekkor is csak a rendszerváltás, illetve az 1989/592/EGK irányelv tette lehetővé e törvény megszületését.
Hirtelen, gyorsan akartuk kiépíteni a piacgazdaságot, a törvényhozó a magyarországi tőzsde működésével kapcsolatos tapasztalatokkal nem rendelkezett, mivel az 1990-es Épt. teremtette meg annak törvényi alapjait, tehát vakon kellett követni egy ezzel kapcsolatos szabályozási mintát, ami nem a magyarországi viszonyokból indult ki. Olyan államok számára készült az irányelv, ahol a piacgazdaságnak már régi hagyományai voltak, illetve ahol már kialakult a tőzsdei kereskedelem, így tisztában voltak a bennfentes kereskedelem gazdaságra gyakorolt hatásaival is. Ritkán szokott működni a helyi viszonyokat a törvényhez erőszakoló törekvés. Ahogy azt Laura N. Beny is kifejti, a törvény ereje aktualitásában rejlik.10 A Btk. 1990. március 1-je és 1994. május 15-e között hatályban lévő 300/A. §-ának, azaz a tiltott értékpapír-kereskedelemmel kapcsolatos tényállásnak elnagyoltsága a tökéletes példa arra, hogy 1990-ben még a törvényhozó sem volt teljesen tisztában a bennfentes kereskedelem mibenlétével.
"300/A. § Aki a tudomására jutott adatok jogosulatlan felhasználásával köt értékpapír adásvételi vagy csereszerződést, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
Ennek a bűncselekménynek a szövege nem sokban idézi fel sem az irányelvet, sem az 1990-es Ept.-t. Az egyetlen elem, ami ebben a tényállásban emlékeztet a jogszabályi háttérre, az az elkövetési magatartás, azaz az adásvételi és csereszerződés kötése. Mindez nemcsak a jogkövetést hátráltathatta erőteljesen, hanem az értelmezést némileg megkönnyítő miniszteri indokolás ellenére a jogalkalmazást is. Erre szolgáltatott példát az első bennfentes kereskedelem miatt indult büntetőper is. Figyelemre méltó, hogy a tényállás kidolgozatlansága ellenére marasztaló ítélet született az ügyben, ezért érdemes a jogesetet részletesebben ismertetni.
A Főügyészség vádindítványában11 megállapított tényállás szerint II. rendű vádlott, aki az N. Rt. vezérigazgatója volt, elhatározta, hogy az Rt. részvényeit a Külföldi Értéktőzsde telefonos kereskedelmébe bevezetteti. A bevezetésről, amelytől a részvények árfolyamának emelkedése volt várható, II. rendű vádlott 1993-ban tárgyalásokat folytatott egy helyi brókercéggel, de erre irányuló előterjesztést csak 2 hónappal később tett az Rt. igazgatóságának, amit még aznap határozattal jóváhagytak. Az igazgatósági előterjesztést megelőző 9 napos időszakban I. rendű vádlott a II. rendű vádlott előkalkulációin alapuló, árfolyam-emelkedést elindító megbízásokat adott L. B. Rt.-nek, valamint a G. Rt.-nek N. Rt. 15 000 db részvényének megvásárlására 900 Ft-tól 1800 Ft-ig terjedő limitárakon. Ezen megbízásokat megelőzően a Budapesti Értéktőzsdén N. Rt. részvényeire az 1993. év folyamán kevés üzletet kötöttek. Az I. rendű vádlott által végrehajtott, II. rendű vádlottól származó bennfentes információkon alapuló részvényvásárlások következtében N. Rt. részvényeinek árfolyama a vásárlások megkezdésétől az Állami Értékpapír Felügyelet által megadott a Külföldi Értéktőzsdére történő bevezetésre vonatkozó engedély nyilvánosságra hozataláig 600 Ft-ról 2400 Ft-ra emelkedett. A G. Rt.-n keresztül megvásárolt 7370 db részvényt I. rendű vádlott a II. rendű vádlottal közös P. Kft., valamint a M. szigeteken bejegyzett P. Ltd. közbeiktatásával a nyilvánosságra hozatalt követő 6 nappal 3600 Ft/db árnak megfelelő valutáért értékesítette az E. M. N. Értékpapírkereskedelmi Kft.-nél. Az elért árfolyamnyereséget a II. rendű vádlott által készített előkalkuláció szerint osztották fel. A L. B. Rt.-n keresztül vásárolt további 7080 db részvényt I. rendű vádlott később felesége és édesanyja nevén értékesítette. Mindezek alapján a Főügyészség az I. rendű vádlottat mint tettest, a II. rendű vádlottat mint bűnsegédet a Btk. 300/A. §-ában meghatározott tiltott értékpapír-kereskedelemmel vádolta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
