1. Varga Károly DSc, ny. egyetemi tanár, szaklektor közel fél évszázada kiemelkedő szerepet tölt be a hazai értékszociológia fogalmának, szerepének elméleti megalapozásában, gyakorlatának bevezetésében és fejlesztésében, ezeknek a körülmények változásaihoz adaptált folytonos gyarapításában. Fáradhatatlan elméleti, szociológiai felmérő és értékelő aktivitása, bátor vitakészsége, a nyilvános vitákban képviselt sokoldalú mérlegelésekre épített határozott következtetései és állásfoglalásai, külföldi, nemzetközi és magyar tudományos fórumokon gyakorolt szereplései, lenyűgözően nagyszámú és változatos tematikájú magyar és idegen nyelvű, sokak által hivatkozott publikációi, korszerű kutatást és szakképzést szolgáló kezdeményezései és kitartó erőfeszítései, a változások és sokszínűség iránti érzékenysége, valamint genetikailag és neveltetésével is megalapozott mérlegelésekre, állásfoglalásokra, aktivitásra és önmérsékletre serkentő fellépései alapján tekintélyes tudósnak, példát mutató és követésre érdemes magyar polgárnak tekinthetjük őt.
2. Rátérve immár a mű bemutatására és értékelésére, először a következő átfogó megállapításokat fogalmazom meg. A monográfia Szerző eddigi munkássága egyik vonulatának szelektált, rendszerezett és továbbfejlesztett összefoglalása. Az életmű további vázolása a könyv végén található, amely a teljesítmény-motiváció hazai és nemzetközi akciókutatásokban elért eredményeinek minősítését tartalmazza. Ezekről írta kandidátusi és MTA-doktori értekezését. A modernizáció elemzésével pedig hozzájárult a szocialista országok szociológiájában használt Tudományos Technikai Forradalom (TTF) fogalmának komplexebbé válásához. Jelentős érdemei Varga Károlynak a szociológia szak megalapítása és fél évtizedes vezetése a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Pótolhatatlan veszteséget szenvedett volna az értékszociológia elmélete és gyakorlata, ha Szerzőnek a tőle megszokott fáradhatatlan szorgalommal és folyton megújuló kritikus, illetve fejlesztési igénnyel alkotott összefoglaló, kiegészített és további feladatokra ösztönző műve nem jelent volna meg.
3. A monográfia szerkezetéről, tartalmáról és formába öntéséről átfogóan a következőket jegyzem meg.
3.1 A világhírű társadalomtudós, Geert Hofstede márkát garantáló előszavában elismerően állapítja meg, hogy Varga Károly könyve "egyrészt válogat amerikai és különféle európai tradíciókból; s tudományossága kapcsolatokat talál mindezek elemei között. Szakít azzal a társadalomtudományokban dívó, diszciplínák és ál-diszciplínák közötti 'rekeszeléssel', amely a tudománytermelésben annyi selejt árut hozott és hoz létre. És az ő aggodalma is, ami az enyém: milyen gyakorlati segítséget tudnak felkínálni e kutatások a mai társadalmak problémáinak megoldásához?"
3.2 A recenzeált mű arab számokkal jelzett öt fejezetre, valamint ezek alszámokkal ellátott alfejezeteire tagozódik. A példásan dokumentált monográfia jegyzetanyaga lábjegyzetekként kerültek rögzítésre. A kötetet irodalomjegyzék, név- és tárgymutató, valamint Szerző szakmai életrajzának magyar és angol nyelvű értékelő bemutatása zárja.
3.3 A monográfia élén Szerző "Prológus a Fénykör új kiadásához" cím alatt 15 oldal terjedelemben körvonalazza a fejezetek tárgyköreit, vizsgálati szempontjait és megoldásra váró problémáit. Ezt a dramaturgiát először feleslegesnek gondoltam. A terjedelmes mű egészének elolvasása után azonban egyértelműen előnyösnek ítélem meg. Ez, a Szerző kifejezésével élve "olvasóbarát" eljárás ugyanis egyaránt szolgálja az érdeklődés felkeltését, a mű tartalmának és a feldolgozás módszereinek jelzését, valamint a megoldásra váró problémák exponálását és az elérendő célok körvonalazását.
3.4 A könyv fejezetei a következő címeket viselik.
1. Bevezetés az "Értékek fénykörében" álláspontjához
2. Aktuális értékproblematika: értéktényezők a rendszerváltozásban és utána
3. Értékelméleti koncepciók és vezérletükkel végzett vizsgálataink
4. Empirikus és konjekturális válaszok az értékparadigmából
5. Értékkutatási eredmények nemzetstratégiai hasznosítása
A határozott névelő, - tehát az "a" és az "az" mellőzése a 2-5. fejezetek címeiben korrektül jelzi, hogy teljességet vagy lezártságot Szerző egyik fejezetben sem ígér. Ez természetesen csak helyeselhető.
4. Varga Károly nem titkolja, sőt kifejezetten kinyilvánítja, hogy szociológiai értékkutató munkásságának összefoglaló, eredményeit aktualizáló és friss adatokkal szembesítő, valamint mindezekből a
- 281/282 -
nemzetpolitika és a társadalompolitika tudományos fejlesztéséhez adatokat szolgáltató életműben nem csak saját elméleti próbálkozásainak eredményeire, kiterjedt empirikus kutatásaira támaszkodott, hanem az elképesztően nagy számú külföldi és hazai szerzők nézeteinek egzaktul dokumentált és tárgyilagosan méltatott bemutatásán kívül különösen Charles Morris, Milton Rokeach és főleg Geert Hofstede értékkoncepciójának adaptálását és hazai adatokkal szembesítését végezte el. A rokeachi "célértékek" és "eszközértékek" tartalmának és érvényesülésük módozatainak bemutatása körében kiterjedt figyelmet fordított és sok felmérő munkát végzett a teljesítmény-motiváció elméletében definiált "sikerremény" (hope of success) előnyös és "kudarcfélelem" (fear of failure) hátrányos hatásának érzékeltetésére. Ugyancsak újszerű és hasznos következtetéseket fogalmazott meg a globális válság hofstedei értelmezésével, a vállalkozói attitűdökkel, az életminőség meghatározóival, a szalutogenetikai szemlélettel és magatartással, a modernizáció válságaival és egyéb folyamataival, a közterhek viselési készségeivel, a politikai aktivitás és passzivitás okaival és megnyilvánulásaival összefüggésben.
5. Csak helyeselhető, hogy Szerző monográfiájának utolsó fejezetét annak vizsgálatára szenteli, hogy az elvégzett, nagyrészt szociológiai és politológiai értékkutatások eredményei, valamint az egyéb szempontú, tárgyú és szemléletű kutatások mennyiben és hogyan járulhatnak hozzá a magyar nemzetstratégia alakításához. Szerencsésnek tartom, hogy Varga Károly e törekvés elméleti alapozásához bekapcsolta más társadalomtudományi ágazatok néhány képviselőjének - így pl. a káoszelmélet és a jövőkutatás, a kommunikatív cselekvés, a menedzsment tudományok és a hálózatkoncepciók képviselőinek, továbbá Lengyel Lászlónak és néhány hazai közjogásznak - közöttük e recenzió írójának - esetenként ütköző nézeteit is. A fenti vizsgálatok következtetései közül külön idézem, illetve említem a következőket. "Óvakodnunk kell a 'value-advocacy'-tól, vagyis attól, hogy saját érték-elköteleződésünket kutatási eredmény gyanánt adjuk el, és vállalnunk az 'érték-diskurzust", vagyis a Delphi-eszmecserék előrevivő hozzáállását, hogy nyílt törekvésű szakmai megvitatás adalékául ajánljuk fel kutatási eredményeinket". Hasznosítandónak tekinti Szerző Barabási Albert-Lászlónak az egyközpontú létszerveződés eszméjén léket ütő hálózatkoncepcióját is, amely rádöbbentette őt arra, hogy "az egyetlen legfőbb tekintély-instancia eszméje, amely a többi, bármely kreatív erejű eszmét és erőt is csak 'gyarmati beszállítóként' volna hajlandó kezelni, nem vezethet sikerre, sőt távlatilag nem is tartható fenn ... Vagyis nem középpont, hanem középpontok hálózata szervezi az életvilágot, éspedig léptékfüggetlenül, azaz akár a nemzetstratégia skáláján is". Nem csodálható ezek után, hogy a terjedelmes, rendkívül színes és tanulságos mű a következő mondatrésszel zárul: "a Fénykör új kiadásából még előbbre tekintve adok hangot annak a reményemnek, hogy a folytatódó Delphi-eszmecserében az értékszociológiai paradigma hálózati szemlélettel karöltve szolgálhatja a magyar nemzetstratégiát".
6. A monográfia az ún. szociológiai értékparadigma szinte határtalan sokféleségének lehetőségét és lenyűgözően színes érvényesülési módozatait tárja az olvasó elé. Ezáltal érzékelhetjük az elfogadott és követelt értékek és értékfelfogások gazdag diverzitását és pluralitását is. Mindezeket a következőkkel egészítem ki. A felvilágosodás kora után kialakult bölcseleti irányzat, az ún. axiológia művelői számára az volt a fő kérdés, hogy mi az érték. A sok markáns válasz közül az egyik azt vallotta, hogy a transzcendenciában vannak csak értékek, a föld pedig siralomvölgy, ahol átmenetileg élünk. Másik válasz szerint az erkölcsi normák és azok követése, az erények lehetnek értékek. Harmadik szerint a tudomány eredményei az értékesek, míg a negyedik a művészetek alkotásait tekintette ilyennek. Voltak, akik az emberi élet folytatásához szükséges alapfeltételeket nevezték értéknek. Többen azt kérdezték, hogy mi minősül legfőbb értéknek. Ez a hedonisták szerint az élvezet, az eudémonisták szerint a boldogság, az evolucionisták szerint a folytonos fejlődés, az utilitaristák szerint, ami a legtöbb hasznot hajtja, a perfekcionisták pedig azt mondták, hogy a legnagyobb érték a tökéletesedés. Böhm Károly az "Axiológia vagy Értéktan" c., 1906-ban megjelent művében a mindenkori "Én"-t minősítette értéknek, tehát azt, aki értékel.
Ezután logikusan jött létre a pluralista értékfelfogás, amely azt a választ adta az alapvető kérdésre, hogy érték az, amit az értékelő annak minősít. Értékelés tárgya bármi lehet, értékelő alany pedig bárki lehet, egyén és közösség egyaránt. Ez ugyan abszolút relativista válasz, de szerencsére az axiológusok nem álltak meg ennél a következtetésnél. Kutatták azt is, hogy mi a különbség az egyéni értékítélet és egyéni értékszemlélet között. Az első esetleges, míg az utóbbi stabilizálódott. Kívánatos, hogy mindenki tudatosan alakítsa értékszemléletét, hogy egyéni értékítéletei ne legyenek véletlenszerűek, hanem előre körülhatároltak. Az axiológia azt is feltárta, hogy nincs közösség közösségi értékirányultság nélkül. Az értékirányultság tehát közösséget létesítő és fenntartó tényező. Ebbe a válaszba beleillik egy bankrabló társaság beállítottsága is. Számukra érték, hogy sikeres legyen a bankrablás. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy az az értékszemlélet, amely az egyéni értékítéleteket meghatározza, vagy az a közösségi értékirányultság, amely a közösség összetartozását és funkcionálását befolyásolja, milyen tartalmú. Nagyon lényeges, hogy ne általában
- 282/283 -
beszéljünk az értékekről, hanem vallja meg az egyén és a közösség is, hogy mit tart értéknek. Többen mondják, hogy a cselekvés, pontosabban a cselekvéstől való tartózkodást is magába foglaló magatartás az emberi sorsot alakító érték. A személy magatartását pedig tudatos értékszemlélete, a közösség megnyilvánulásait pedig az együttesen választott és alakított értékirányultság határozhatja meg. Sorsunk irányítói tehát - bár vannak véletlenek, vagy általunk fel nem ismert, illetve rajtunk kívül álló meghatározottságok - nagyrészt ezek a tényezők.
Fontos kérdés az is, hogy mi a normatív érték. Állítom, hogy minden norma értékforrású, értékszolgálatú és értékvédő, esetleg értéklétesítő szerepet tölt be. Igaz ez a vallási, a politikai, a jogi, az erkölcsi és más normákra is. Stabil jogi értéket jogi norma létesít. Lényeges, hogy a jogi normák között - a jogászok jól tudják - hierarchia áll fenn. Bizonyos nemzetközi, szupranacionális vagy nemzeti normák, mint jogi alapnormák meghatározzák az egyéb jogi normák kereteit. Ezért óriási a szerepe a hierarchia csúcsán álló alkotmánynak, valamint a II. világháború után kötött többoldalú nyílt nemzetközi egyezményeknek és az alapvető szupranacionális normáknak is. Ezek határozzák meg ugyanis a jogi alapértékeket, és ezáltal keretet adnak más értékek keletkezéséhez, fennállásához és érvényesüléséhez. Az értékeket tehát forrásaik, tartalmuk szerint kell vizsgálni, illetve az értékesértéktelen párban az értéktelen veszélyességének figyelembe vételével kell megtalálni az alkalmazandó prioritásokat. Bármely érték súlya és hierarchiai helyzete ugyanis akkor emelkedik, ha a vele korrelációban álló értéktelen veszélyessége, ártalmassága növekszik. Az értékek egymás közötti viszonya lehet hatékonyságot növelő, azt csökkentő vagy semleges.
7. A magyar nemzetfogalomnak különösen a következő változatairól szólhatunk. Az etnikaikulturális értelemben vett magyar nemzet csak a közös múlt, sors, kultúra, nyelv alapján magyarnak minősülteket foglalja magában. Ők pedig élhetnek Magyarország területén magyar állampolgárként, a határon túli országokban magyar állampolgárként, vagy anélkül, és más államokban magyar állampolgárként.
A politikai értelemben vett magyar nemzet pedig a fentieken kívül a Magyarország területén élő be vett nemzetiségeket, etnikumokat, hontalanként, menekültként letelepedetteket, az itt élő uniós tagállami polgárokat is magába foglalja. A polgárok ilyen sokszínű komplexumának megjelölésére Magyarországon - szerintem - erőltetett a nemzet szó, vagy a nemzeti jelző használata, szerencsésebb a nép, a társadalom, a polgárok, a lakosság önálló, vagy magyar, magyarországi jelzővel ellátott használata.
Mindkét értelemben vett magyar nemzetet az említetteken kívül kimerítően felsorolhatatlanul sokféle - pl. vallási, politikai, gazdasági, szakmai, kulturális, művészi, tanulói, sport, szórakozási stb. - ökumenék alkotják. Mindezt többnyire korszerűnek és előnyösnek tekinthetjük. A túlméretezettség arisztotelészi veszélyére, sőt tilalmára tekintettel azonban gondosan és felelősen kell óvakodnunk attól, hogy a színes, tartalmas és termékeny ökumenék ne váljanak a magyar társadalom terméketlen szétforgácsoltságává (Zersplitterung-jává). Különösen óvakodni kell attól, hogy bizonyos politikai erők kizárólagosságra törekvése ne vezessen a bármelyik értelemben vett magyar nemzet délitment-jához, tehát végzetszerű kettészakadásához.
8. A jövőkutatás jelentős felismerése a "komplementaritás" gyakori érvényesülése. Eszerint ugyanis a tervezett célok, programok, erőfeszítések gyakran járnak előre nem látott és nem tervezett hátrányos - esetleg előnyös - tehát kiegészítő mellékhatásokkal. Ezt a tapasztalatot erősíti meg Henry Mintsbergnek Szerző által is idézett az a kategorikus megállapítása, hogy "semmi sem történik úgy, ahogy előre eltervezik".
9. A tartalmi szempontból lebilincselően gazdag, színes és tanulságos életmű átfogó értékelésének zárásaként hangsúlyozva fejezem ki az Akadémiai Kiadót megillető elismerést a számos táblázatot és adatábrát is tartalmazó mű szakszerű és megkapóan színvonalas külsőbe öltöztetett publikálásért (borítóján Bartók Béla Cantata Profana-jának Kovács Margit kerámiájában láthatóvá tett égiszével, ami már a kézbevételkor arra hívja fel a figyelmet, hogy az értéktematika távolról sem merül ki a hozzá asszociálódott hagyományos, "jámbor" érzület unalmas felidézésében, hanem a szabadság és emberi méltóság "forradalmi" életérzése irányában is nyitott). Varga Károly 674 oldal terjedelmű monográfiájának tanulmányozását határozottan ajánlom folyóiratunk olvasóinak is. ■
JEGYZETEK
* Akadémiai Kiadó, Budapest 2013. 674 o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző professor emeritus, PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék.
Visszaugrás
