A polgári átalakulás idején az igazságszolgáltatás szervezetét olyan elvekre kívánták építeni, amelyek azóta is időtállónak bizonyultak. Napjainkban is általában a bírói igazságszolgáltatás, az egységes bírósági rendszer, a demokratikus igazságszolgáltatás, továbbá a bírói függetlenség biztosításának követelménye a bírósági szervezet meghatározó jelentőségű alkotmányos alapelve. Ez még akkor is így van, ha az elvek realizálása a részletek tekintetében országonként, illetve az idők folyamán eltéréseket mutatott. Sőt az alapelvek megvalósításának módozatai az elvi és hatékonysági szempontok, továbbá a konkurráló alkotmányos elvek eltérő megítélése miatt ma is több országban vitára adnak alkalmat. Egyebek között Magyarországon is. Az alkotmányos alapelvekből kiindulva lássunk ezek közül néhányat.
Az Ember és a polgár jogainak 1789. évi francia Deklarációja rögzítette, hogy bármely társadalom, amelyben a jogok garanciái, valamint a hatalmak elválasztása nincsenek biztosítva, nem rendelkezik alkotmánnyal. A Deklarációt szerves részének tekintő első európai kartális alkotmány 1791-ben pedig Franciaországban kimondta, hogy a bírói hatalom a bírákra tartozik. Az igaz, hogy a későbbi francia és nyugat-európai alkotmányfejlődésben az államhatalmi ágak elválasztásának követelménye egyre inkább a hatalmak megosztásának és egymás ellensúlyozásának követelményévé alakult át, mindez azonban alig érintette azt az alkotmányos elvárást, hogy az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják. Sőt rögzítették az elvet a volt európai szocialista országok alkotmányai is, jóllehet az államhatalom egységének koncepcióját vallották. Nem lehetett ugyanis figyelmen kívül hagyni azt az általános követelményt, hogy az igazságszolgáltatást a bíróságoknak kell végezni, hiszen a bíróságok sajátos, garanciákkal körülvett szervezete és eljárása biztosíthatja a legkedvezőbb feltételeket az igazságszolgáltatás törvényes és elfogulatlan, illetve részrehajlástól mentes ellátására. A bírói igazságszolgáltatás elvét tartalmazza hatályos Alkotmányunk is.
El kell azonban mondani, hogy a bíróságok igazságszolgáltatási monopóliuma soha és sehol sem érvényesült teljes következetességgel. Célszerűségi okok (pl. gyorsaság, költségkímélés, tény- és helyismeret hasznosítása, bíróságok tehermentesítése) miatt főleg kisebb jelentőségű ügyekben más szervek is elláttak, illetve ellátnak igazságszolgáltatási tevékenységet. Ilyen helyzet alakult ki Magyarországon is. 1972-ben felszámolták ugyan pl. a gazdasági döntőbizottságokat, 1991-ben alkotmányellenesnek nyilvánították a társadalmi bíráskodást, 1992-től pedig megszűnt a munkaügyi-és a szövetkezeti döntőbizottságok tevékenysége is. Hasonló quasi-bírói szervek azonban ma is működnek, pl. a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogsértő vagy vitás ügyek elbírálására az 1995-ben felállított Közbeszerzési Döntőbizottság. Bizonyos ügycsoportokban igazgatási szervek járnak el, mindenekelőtt a szabálysértések miatt indított eljárásokban. Gazdasági jogvitákban és más, törvény által megengedett ügycsoportokban mód nyílik a választott bíráskodásra. Épp úgy,
- 373/374 -
mint máshol, nálunk is vita alapját képezi, hogy miként értékeljük ezt a helyzetet az igazságszolgáltatás bírói monopóliumának kívánalma szempontjából. Úgy tűnik, Magyarországon sem lenne értelme az alkotmányos elv kivételt nem tűrő alkalmazásának. Mindamellett nyilvánvaló, a kivételek lehetőségére utalni kellene az Alkotmányban, azzal, hogy az Alkotmány maga állapítsa meg a nem bírói szervek igazságszolgáltatási tevékenységre való felhatalmazásának korlátait, s fő szabályként azt is, hogy mód nyílik e szervek döntéseinek bírói felülvizsgálatára.
A törvény előtti egyenlőség követelménye magában foglalja az igazságszolgáltatás előtti egyenlőség érvényesítését is. Ez pedig azt igényli, hogy a jogkereső természetes és jogi személyek ügyeit ugyanolyan szervek bírálják el, valamint az igazságszolgáltatási szervek egységesen értelmezzék és alkalmazzák a törvényeket és más jogszabályokat. A bírói szervezetben ennek biztosítását szolgálja az egységes bírósági rendszer kiépítése. Ennek során a különböző alkotmányos berendezkedésekben általában arra törekednek, hogy a bírói útra tartozó minden ügy elbírálását azonos típusú és szervezetű bíróságokra koncentrálják, valamint az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás biztosítása érdekében a bíróságokat a fellebbviteli, felülvizsgálati jogkör gyakorlása, illetve a jogegység biztosítása szempontjából egymáshoz kapcsolják. A megvalósítás módozatai azonban nem mindig egyformák és ma is gyakran gerjesztenek vitákat.
1. A polgári átalakulás időszakától fogva az elvileg nem lehet vitás, hogy konszolidált alkotmányos körülmények között nincs helye a rendes vagy különbíróságok helyett időleges jelleggel eljáró, speciális jogállással, speciális összetétellel és eljárással rendelkező kivételes különbíróságok, vagy másként fogalmazva, rendkívüli bíróságok eljárásának. Külön alkotmányos rendelkezés híján sem fosztható meg senki sem a "természetes bírájától". Ennek hangsúlyozása egyébként ma sem értelmetlen, hiszen nem is olyan régen pl. Magyarországon is felmerült, hogy az ún. sortűzügyekben rendkívüli bíróságok hatáskörét állapítsák meg.
Az állampolgárok egyenjogúságára épülő alkotmányos rendszerben az sem kétséges, hogy külön alkotmányos szabály nélkül sem fogadható el az állampolgárok társadalmi, nemzeti-etnikai vagy felekezeti csoportjai szerint szervezett, privilégiumokat létesítő, illetve diszkriminációt kifejező különbíróságok létjogosultsága.
Az előbbiekkel szemben viszont már nem nélkülözi a vitákat az ügyek meghatározott csoportjaiban eljáró szakosított különbíróságok indokoltsága, illetve ezek konkrét típusainak meghatározása. Kivételesnek mondható, hogy az alkotmány külön tiltja ilyen bíróságok, vagy legalábbis a meglévők mellett új szakosított különbíróságok felállítását, mint pl. az 1947. évi olasz Alkotmány. A különböző alkotmányos rendszerekre inkább az a jellemző, hogy nem zárkóznak el eleve a szakosított bíróságok fenntartásától, létrehozásától. Számos országban hosszú idő óta működnek is különösen a katonai, a munkaügyi, a kereskedelmi és a közigazgatási bíróságok. Jól megfigyelhető azonban az a törekvés, hogy az egységes bírói szervezet biztosítása érdekében tartsák korlátok között a szakosított bíróságok funkcionálását. Erre pl. csak a hagyományokra tekintettel, vagy akkor kerüljön sor, ha a szakosítás az ügyek specialitása miatt a törvényhozó elképzelései szerint a bíróságok olyan felügyeleti rendszerét, illetve olyan összetételét igényli, amely lényegesen eltér a rendes bírói szervezetben szokásos megoldásoktól, a rendes bírói szervezetben nem elégíthető ki, vagy legalábbis a rendes bírói szervezet garanciarendszerének "feloldódását" eredményezhetné. De jó indokul szolgálhatnak a különbíróságok felállítására a szakosítás bírósági munkaszervezéssel összefüggő szempontjai is. Nem mellőzve azt a követelményt, hogy a különbíróságok ítéletei ellen szabály szerint rendes bíróság előtt jogorvoslatnak legyen helye. Ha ezekből a megfontolásokból indulunk ki, a munkaügyi miniszter és a szakszervezetek munkaügyi bíróságok általános működése feletti felügyeleti jogkörének megszűntével Magyarországon pl. vita tárgyát képezheti, hogy van-e méltányolható magyarázata a munkaügyi bíróságok fenntartásának. De vitatható az is, hogy helyes volt-e az 1991-ben megszüntetett katonai bíróságok helyett a katonai büntető bíráskodást az erre kijelölt megyei bíróságokon működő katonai tanácsokra ruházni, amelyek az általános szabályoktól eltérően kettős kötődésű bírákból, a Magyar Honvédségnél is szolgálati viszonyban álló katonai bírákból (illetve ülnökökből) állnak. A különbíróságokkal kapcsolatban felvethető továbbá, hogy nem lenne-e szükséges a külön közigazgatási bíróságok felállítása? Ezt különösen bírósági munkaszervezési szempontok indokolják. A rendkívül heterogén természetű közigazgatási ügyekben ugyanis csak akkor kerülhetne sor a bírák tényleges szakosodására, ha a rendes bíróságokon eddig közigazgatási ügyekben eljáró bírák kevesebb, de nagyobb létszámú bíróságokon, pl. 7-8 "regionális" közigazgatási bíróságon láthatnák el a közigazgatási bíráskodást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
