Az Európai Unió Bíróságának 2022. május 5-én hozott előzetes döntése a Subdelegación del Gobierno en Toledo kontra XU és QP egyesített ügyben (C-451/19. és C-532/19., ECLI:EU:C:2022:354)
Kulcsszavak: előzetes döntéshozatal - EUMSZ 20. cikk - európai uniós polgárság - olyan uniós polgár, aki soha nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát - harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtag tartózkodási kártya iránti kérelme - elutasítás - az uniós polgár elegendő forrásaira vonatkozó kötelezettség - a házastársak együttélési kötelezettsége - kiskorú uniós polgár gyermek - nemzeti jogszabályok és gyakorlatok - az uniós polgároknak biztosított jogok lényegének tényleges élvezete - megfosztás
A kiskorú X. U. Venezuelában született, de Spanyolországban él, felette a szülői felügyelet teljes körű gyakorlására jogosult venezuelai állampolgárságú édesanyjával, valamint spanyol állampolgárságú mostohaapjával és annak szintén spanyol állampolgárságú gyermekével. A perui állampolgárságú Q. P. pedig spanyol állampolgárral kötött házasságot; egy közös gyermekük van, aki szintén spanyol állampolgár. Mindezek alapján X. U. és Q. P. is olyan uniós polgárok családtagjai, akik a tartózkodási helyük szerinti tagállam állampolgárai, és akik az unión belüli szabad mozgáshoz való jogukat sosem gyakorolták. Az uniós polgár családtagját megillető ideiglenes tartózkodási kártya kiállítása iránti kérelmet azonban a hatáskörrel rendelkező hatóság, a Subdelegación del Gobierno en Toledo (toledói kormányzati alkirendeltség, Spanyolország; a továbbiakban: hatóság) - X. U. esetében kizárólag a mostohaapa, míg Q. P. esetében kizárólag a házastárs anyagi körülményeit véve figyelembe - mindkettejük esetében azzal az indokolással utasította el, hogy uniós polgár családtagjuk nem rendelkezik elegendő forrással önmaga és családtagjai számára. Mivel az e határozatok ellen előterjesztett keresetnek az elsőfokú közigazgatási bíróság helyt adott, a hatóság fellebbezést terjesztett elő a kérdést előterjesztő bírósághoz. A kérdést előterjesztő bíróságnak azonban kétségei támadtak: nem sérti-e az uniós jogot - e körben is az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 20. cikkét - az a gyakorlat, hogy a szabad mozgáshoz való jogát korábban soha nem gyakorló spanyol állampolgárral való családegyesítést valamely harmadik ország állampolgárától automatikusan, kizárólag anyagi helyzete miatt tagadják meg, éspedig anélkül, hogy vizsgálták volna a szóban forgó családi kapcsolat sajátos körülményeit, így különösen azt, hogy a harmadik országbeli állampolgár és az uniós polgár között fennáll-e olyan függőségi viszony, amely miatt a harmadik országbeli állampolgár tartózkodási jogának megtagadása esetén vele együtt uniós polgár családtagja(i) is kénytelen(ek) elhagyni az Európai Unió területét. Ez az eset ugyanis a szóban forgó mindkét ügyben fennállhat, mivel a házasságra vonatkozó spanyol jogszabályok az együttélés kötelezettségét írják elő a házastársak számára. Mindezekre figyelemmel a spanyol bíróság az eljárását felfüggesztette, és jogértelmezésre irányuló kérdéssel fordult az Európai Unió Bíróságához (a továbbiakban: EUB).
A kérdést előterjesztő bíróság lényegében az alábbi két kérdésre várt választ.
1. Sérti-e az EUMSZ 20. cikkét az a követelmény, amely szerint a szabad mozgáshoz való jogát korábban nem gyakorló spanyol állampolgár valamely harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastársának ahhoz, hogy tartózkodási jogát elismerjék, meg kell felelnie a nemzeti jog által előírt azon feltételnek, hogy elegendő forrással kell rendelkeznie saját maga és családtagjai számára, ha e tartózkodási jog megtagadásának következtében - a spanyol jog által a házastársak számára előírt együttélési kötelezettségre figyelemmel - a spanyol állampolgár (is) kénytelen elhagyni az Európai Unió területét?
2. Sérti-e az EUMSZ 20. cikkét az a gyakorlat, hogy a szabad mozgáshoz való jogát korábban nem gyakorló uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjától a tartózkodási engedélyt automatikusan, csak és kizárólag amiatt tagadják meg, mert nem teljesíti a jogszabályi feltételeket, és nem vizsgálják
- 43/44 -
konkrét és egyéniesített módon azt, hogy az uniós polgár és a harmadik ország állampolgára között fennáll-e olyan jellegű eltartotti (függőségi) viszony, amely arra enged következtetni, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodási jogának megtagadása esetén az uniós polgár nem válhat külön attól a családtagjától, aki tőle (anyagilag) függ, és ezért - vele együtt - kénytelen ő is elhagyni az Európai Unió területét?
Az EUB elsőként a második kérdés tárgyában foglalt állást. E körben mindenekelőtt hangsúlyozta: az uniós jog főszabály szerint nem alkalmazandó harmadik országbeli állampolgár által benyújtott, olyan, tagállami állampolgár családtaggal való családegyesítésre vonatkozó kérelemre, aki soha nem gyakorolta a szabad mozgáshoz való jogát; e joggal tehát főszabály szerint nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében az ilyen családegyesítés a jelen ítélet fenti pontjában leírt, elegendő forrásra vonatkozó feltételhez van kötve.[1] Ugyanakkor egy ilyen feltétel szisztematikus, kivételek nélküli előírása sértheti a származékos tartózkodási jogot, amelyet az EUMSZ 20. cikk értelmében különleges helyzetekben el kell ismerni az uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja számára.[2] Ilyen különleges helyzetnek minősül, ha a tartózkodási jog megtagadásának következményeként az uniós polgár kénytelen lenne elhagyni az egész Európai Unió területét, és ezzel elesne az e jogállásával összefüggő jogok lényegének tényleges élvezetétől.[3] Ez a helyzet akkor, ha a harmadik ország állampolgára és uniós polgár családtagja között olyan eltartotti viszony áll fenn, amelynek következtében az uniós polgár arra kényszerül, hogy a harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjával tartson, és az egész Európai Unió területét elhagyja.[4]
A második kérdéssel az EUB mindkét ügyre nézve külön-külön foglalkozott.
A C-532/19. számú ügy kapcsán mindenekelőtt rögzítette: mivel a kiskorúaktól eltérően a felnőttek főszabályként képesek a családtagjaiktól független életvitelt folytatni, az ugyanazon családba tartozó két felnőtt között az olyan eltartotti viszony elismerése, amely indokolja az EUMSZ 20. cikke szerinti származékos tartózkodási jog elismerését, csak kivételes esetekben, akkor képzelhető el, ha - az összes releváns körülményre figyelemmel - az érintett személy egyáltalán nem választható el az őt eltartó családtagjától.[5] Az uniós polgár és a harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagja közötti biológiai vagy jogi családi kötelék fennállása nem lehet elegendő a származékos tartózkodási jog elismeréséhez.[6] Még ha valamely tagállam házasságra vonatkozó szabályai előírják is az együttélést, az ilyen kötelezettség soha nem kötelezheti jogilag az uniós polgárt arra, hogy elhagyja az Európai Unió területét, amennyiben harmadik országbeli házastársa számára nem adtak engedélyt az említett tagállam területén való tartózkodásra. A házastársak számára jogszabályban előírt együttélési kötelezettség tehát önmagában nem elégséges annak megállapításához, hogy közöttük olyan eltartotti viszony áll fenn, amely az uniós polgárt arra kényszerítené, hogy házastársának az Európai Unió területén kívülre történő kiutasítása esetén őt elkísérje, és az Európai Unió területét maga is elhagyja.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
