Első alkalommal rendezett közös tudományos konferenciát a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kara és a Győr-Moson-Sopron Megyei Jogászegylet Győrben, 2008. április 4-én. A szakmai-tudományos rendezvény azzal a határozott céllal jött létre, hogy mind a közigazgatásban dolgozók, mind az egyetemi oktatók és hallgatók számára átfogó képet adjon a közigazgatási jogalkotás és jogalkalmazás aktuális problémáról. A résztvevőket elsőként Borkai Zsolt, Győr Megyei Jogú Város polgármestere köszöntötte, aki hangsúlyozta, hogy a város életében kiemelt szerepet kell, hogy kapjanak az ilyen és ehhez hasonló szakmai konferenciák, amelyek Győrt még erőteljesebben bekapcsolják az ország tudományos vérkeringésébe. Ezt követően Szalay Gyula a Jogi Kar dékánja, egyben a Győr-Moson-Sopron Megyei Jogászegylet elnöke nyitotta meg a konferenciát.
A konferencia első előadását Bihari Mihály egyetemi tanár, az Alkotmánybíróság elnöke tartotta "A jogszabályok közjogi érvénytelensége" címmel. Előadásában először ismertette a jogszabályok érvényességének általános kellékeit, majd néhány példával ismertette, melyek azok az érvényességi problémák, amelyek mindezek ellenére mégis a leggyakrabban előfordulnak. Ilyen hiba például, hogy alkotmányos jogokat gyakran kormányrendelet szabályoz, holott az Alkotmány 8. § (2) bekezdése kimondja, hogy: "A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg... " Aztán olyan rendellenességre is felhívta a hallgatóság figyelmét, miszerint nem egy olyan eset történt már, amikor bizonyos elírási hibák kijavítására hivatkozva tartalmi módosításokat is végrehajtottak jogszabályokon. Talán a kihirdetést tekinthetjük szerinte az egyetlen olyan érvényességi kelléknek, amellyel általában nem szokott probléma lenni.
A második előadó Verebélyi Imre egyetemi tanár, korábbi OECD követ, a győri Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola vezetője volt. Előadásában a reguláció és dereguláció viszonyáról beszélt a XXI. századi közigazgatás szempontjából. A magyarországi valamint európai helyzetkép mellett tengerentúli példákkal is megvilágította, hogy milyen óriási méretű dekodifikációnak és technikai deregulációnak vagyunk ma szemtanúi, továbbá rámutatott arra, melyek a legégetőbb problémák a közigazgatási jogalkotás terén. Számos felvetése közül most csak néhány példát említenék: jogszabályalkotás során nincs megfelelő társadalmi egyeztetés, sokszor elmarad a jogszabály-tervezetekkel kapcsolatos hatásvizsgálat, továbbá a már elfogadott jogszabályoknak nincs olyan rendes felülvizsgálati periódusa, mint jó néhány nyugat-európai országban. Mindezek két alapvető dolog hiányát eredményezik (többek között) a közigazgatásban is; ezek pedig a stabilitás és kiszámíthatóság. Tehát míg egyrészt jelentősnek tartja a már idejétmúlt jogszabályok tömeges, de alapvetően technikai jellegű deregulációját; hangsúlyozta és példákkal is illusztrálta, hogy a deregulációnak leginkább a regulációval együtt, annak részeként van létjogosultsága.
Ezt követően Trócsányi László egyetemi tanár, alkotmánybíró "A közigazgatási bíráskodást érintő egyes alkotmánybírósági hatáskörök" szerepét ismertette. Véleménye szerint az Alkotmánybíróság részben történelmi okok miatt szélesre szabott hatásköri listája mára már "több sebből is vérzik". Trócsányi László egyrészt átgondolandónak tartja az actio popularis intézményét az önkormányzati rendeletek vonatkozásában, mivel véleménye szerint ezekben az esetekben helyi érdekeltséghez kellene kötni az alkotmánybírósági előtti eljárás kezdeményezésének jogát. Másrészt azon álláspontját is kifejtette, miszerint az ilyen ügyekben kontradiktórius eljárásra lenne szükség. Igen szenvedélyesen érvelt továbbá amellett, hogy a fenti hatáskör nem alkotmánybírósági hatáskör, vagyis mindenképpen szükség van önálló közigazgatási bíráskodásra. Habár arra kérdésre nem tért ki előadásában, vajon melyik modell alapján kellene létrehozni ezt az új típusú közigazgatási bíráskodást; de véleménye szerint nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a jelenlegi rendszer nem jó, vagyis azon mindenképpen változtatni kell. Ezzel az előadással le is zárult a konferencia délelőtti szakasza, ebéd után pedig következett a második felvonás.
Délután elsőként Szigeti Péter egyetemi tanár, az Országos Választási Bizottság elnöke jogalkotásunk aktuális állapotát mutatta be néhány strukturális probléma tükrében. Mint kiemelte, a pluralista demokráciára való áttéréssel párhuzamosan hazánkban jelentősen felértékelődött a törvények szerepe. Szigeti Péter látványos diagramokkal tette szemléletessé, hogy a törvényalkotás mennyisége minimum megkétszereződött, maximum megötszöröződött, amennyiben a második világháború utáni, valamint a rendszerváltás utáni évek adatai összevetjük egymással. Ennek persze több oka is van. Egyik indok a törvényerejű rendelet 1989-ben történő eltörlése,
- 271/272 -
a másik pedig az a folyamat, aminek eredményeképpen egyre több téma kerül a kizárólagos törvényhozási tárgyak körébe; hiszen amit a törvényhozó egyszer megérint, az meg is marad ezen a jogforrási szinten. Ez utóbbi viszont sajnos éppen arra vezet, hogy egyrészt devalválódik a törvény, mint jogforrási forma, másrészt túlszabályozás fog bekövetkezni, ha esetleg még nem következett be eddig. Hiszen ahogy fogalmazott ma már az a bevált módszer, hogy szabályra szabállyal reagálnak. Végül Szigeti Péter kiemelte, melyik az a két terület, ahol lényegesen romlott a jogalkotás nívója, ezek pedig a gazdaság és a büntetőjog területe.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
