(Die Protokolle des österreichischen Ministerrates 1848-1867. IV. Abteilung. Das Ministerium Rechberg. Band 3. 21. Oktober 1860-2. Februar 1861. Bearbeitet und eingeleitet von Stefan Malfer. Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 2009. LXVII+366 o. ISBN 978-3-7001-6549-1)
1861. október 21-én, az osztrák hivatalos lap, a "Wiener Zeitung" közzétette az Októberi Diplomának nevezett nagy fontosságú államiratot. Ezzel Ausztria közjogában új szakasz bontakozott ki. A "Die Presse október 23-án lelkesedett: "Ausztriának alkotmánya van". Az első fogadtatás kedvezőnek tűnt: üdvözlő táviratok, ünnepi kivilágítás, sőt Te Deum tartása... A birodalom két felében azonnal ellentétes reakciókra került sor: míg Triesztben a ki nem világított ablakokat verték be, Pesten és Budán fiatalok csoportjai viszont a kivilágított ablakokat, és karhatalmi közbelépésre is sor került.
Az idő múltával nyilvánvalóvá vált: Magyarország 1848-at akarja, ennek hazai tükre Szabad György 1967-es monográfiája a "Forradalom és kiegyezés válaszútján (186-1861), a német-liberálisok Magyarország túlzott előnyben részesítését, a konzervatív elemeket nehezményezték.
A formai paraméterek kiemelkedően igényesek. Az ismertetett kötet a Rechberg-minisztérium sorozat zárókötete. Tartalmazza a 220-282. Nr. jegyzőkönyveket. Mintaszerű Stefan Malfér a korszakot igen részletesen elemző, monográfiaértékű bevezetése (IX-LXVII.). A kötetet a standard mellékletek teszik igazán használhatóvá.[1]
A vizsgált hónapokban számtalan probléma került tárgyalásra, ha nem is mindig került megoldásra. A legfontosabb kérdéseket a bevezető tanulmány sorrendjében érintjük. A Diploma megvalósítása a Birodalomra vonatkozott, egyes tartománycsoportok vagy országok esetében kiegészült Legfelső Kéziratok sorával (így Magyarország esetében 6 ilyen kézirat volt).
Kardinális kérdés volt a tartományi választási rendtartások, a részvevők köre. Ezzel kapcsolatban kiemelhető az esztergomi konferencia, Horvát-Szlavóniában a báni konferencia, Erdélyben a nemzeti tagoltság miatt egyenesen három ilyen előkészítő gyűlésre került sor. Megállapítható, hogy a Diploma sokoldalú nyilvános vitafórumokat teremtett. A tartománygyűlések megteremtéséhez feltétlenül szükségesek voltak a tartományi statútumok. Ezek első változatai heves kritikát váltottak ki a liberális politikusok részéről.
Az 1848/49-ben kiépült különböző szintű önkormányzatokat a Bach-korszak elseperte. Az átalakulások előszeleként az 1859. augusztus 21-i miniszterprogram utalt rájuk: cél volt kialakításuknál az állam pénzügyi tehermentesítése, a helyi szintű vezetőrétegek erősítése. Ezeket a célokat évtizedes fejlődésmenet realizálta. Meg kell jegyezni, 1861 őszéig az önkormányzatok reálisak voltak Magyarországon. A Bach-féle adminisztrációt félresöpörték, de a megyék nem elégelték meg az ókonzervatívok igényelte 1847-es szinttel, 1848-at követelve az adómegtagadás fegyverével is éltek.
Magyarország területi integritásának helyreállítását az ókonzervatív politikusok is állandóan követelték. Ennek megvalósulása sokszor elhúzódott, a horvát és a magyar politikai elitek államjogi, történeti, nemzetiségpolitikai és hatalompolitikai érveket felvonultatva valóságos kötélhúzást folytattak. A minisztertanácsa sokszor foglalkozott nemzetiségi és nyelvhasználati kérdésekkel is. Figyelemre méltó a krakkói egyetem nyelvhasználati ügye! (LI f., 116. ff.).
Átfogó elméleti kérdés, hogy Stefan Malfér nem tartja szerencsésnek - természettudományos fogalom kölcsönvételével - a Diploma "kísérletnek" minősítését. A gyors siker valóban elmaradt, de az Októberi Diploma összefonódva jelentkező kérdésein a nagypolitika közép- és hosszú távon folyamatosan továbbtevékenykedett.
A kötet izgalmasan mutat be személyi kérdéseket: Goluchowski menesztése után 1860. december 14-én újra jelen van a tanácskozáson Schmerling: világos új hang, új politikai kurzus előszele. 1861.február 4-én váltás a minisztertanács élén: Rechberget Rainer főherceg követi.
Hangsúlyoznunk kell, hogy a "nagypolitikai kérdések" mellett információértékű, és részletgazdag a kisebb-nagyobb horderejű kérdések napirendre kerülő sokasága. Sajtópolitikai és sajtópolitikai-pszichológiai jellegűek az alább idézhető megjegyzések (Szécseny): a cenzúra eltörlése után hozzá kell szokni a sajtóhoz, ahogy van. "Nem az újságíró teremti a rossz hangulatot, ez sokkal inkább már jelen van.. ."jegyzi meg a pénzügyminiszter. Schmerling pedig egy alkalommal aktív sajtópolitikát javasolt, egyes újságok financiális támogatásával. (LXVI-LXVII. o.)
- 238/239 -
A recenzens a nagyrégió sorsát meghatározó primer kormányzati forráskötetet, a sorozat többi kiadványával együtt a történészet-jogtörténészek kiemelt figyelmébe ajánlja.■
JEGYZETEK
Bibliográfia, rövidítések, elavult kifejezések, a minisztertanács tagjai, a jegyzőkönyvek kronologikus jegyzéke és a kiemelkedően részletes mutató, mindezek más forráskiadásoknál is iránymutatók lehetnek!
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi tanár
Visszaugrás
