1. A II. világháború után eltelt időszak jogfejlődésének a jogrendszerek egészére kisugárzó, meghatározó eleme volt az emberi jogok nemzetközi elismerése. A megváltozott helyzetet Dieter Grimm, a nagy tekintélyű német közjogász, azzal jellemzi, hogy a törvényhozó hatalom korlátai épültek ki: a törvényhozás csak az emberi jogok sérelme nélkül határozhat meg szabályokat.[1] A hatás érvényesüléséhez nagy mértékben hozzájárult az a körülmény, hogy olyan szervekhez való fordulás vált lehetővé, amelyek hatáskörrel rendelkeznek ezeknek a jogoknak a megsértése esetén jogkövetkezmények alkalmazására. Ezek a szervek gyakran bíróságként működnek.
Ezeknek az új szerveknek a működése egyes körökben heves reakciókat váltott ki, és vált ki még ma is. Az ellenérzés erősségét néhány idézettel lehet jellemezni. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának létrehozását különösen angolok ellenezték. Egyes angol szakértők véleményüket a következőképpen foglalták össze: az általunk ismert civilizált élet vége követ-
- 273/274 -
kezett be.[2] Az emberi jogi jogsértéseket elbíráló nemzetközi bírói fórummal szemben a tiltakozás nemcsak a létrehozás időszakában nyilvánult meg és nem korlátozódott Angliára. Ugyanennek a bíróságnak a tevékenységét egy napjainkban megjelent francia cikk zsarnoki bírósági ítélkezésként jellemzi.[3] Szelídebb megfogalmazással e Bíróság egyes határozatait a nemzeti bíróságokat irritáló döntésekként jelölték meg.[4]
Az Emberi Jogok Európai Bíróságára vonatkozó említett szélsőséges megnyilatkozásoktól eltekintve megállapítható, hogy az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi egyezmények szabályok meghatározásával önmagukban is, az emberi jogok érvényesülését szolgáló nemzetközi fórumok létrehozása révén pedig fokozott mértékben jelentősen befolyásolták az egyezményeket aláíró országok jogának alakulását. Ez a hatás megfigyelhető a jogalkotásban, a jogalkalmazásban, de még az egyes országok jogalkalmazásra hivatott szerveinek rendszerében is. Az utóbbi időkben ennek a hatásnak a kérdései a nemzetközi jogirodalomban jelentős figyelmet nyertek. A téma jelentőségét jelzi az a 2008 márciusában, Párizsban megrendezett konferencia is, amely az említett kérdésekkel foglalkozott. Külön említést érdemel a konferencia angol referensének az a megjegyzése, hogy az emberi jogokkal kapcsolatos jogalkalmazás egyik tényezője volt az angol bírósági rendszer 2009. október 1-jével megvalósuló reformjának.[5]
Az emberi jogokra vonatkozó szabályok alkalmazásának kérdései tehát növekvő jelentőséget kapnak. Ezért foglalkozik a jelen rövid tanulmány a vonatkozó jogalkalmazási kérdések egy speciális vonatkozásával: az Európai Unió Alapjogi Chartájával kapcsolatban már napjainkban felmerülő kérdésekkel.
2. Az Országgyűlés 2007. decemberében elfogadta az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről szóló 2007. évi CLXVIII. törvényt. A törvény 4. §-a kimondja, hogy az Országgyűlés kihirdeti az
- 274/275 -
Európai Unió Alapjogi Chartáját (a továbbiakban: Charta), valamint a hozzá kapcsolódó magyarázatokat.
A törvény hatálybalépése a Lisszaboni Szerződés sorsától függ. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését az írországi népszavazás megakadályozta, a továbblépés lehetősége egyelőre nem tisztázott.[6] Ennek ellenére a Lisszaboni Szerződéssel jogilag kötelezővé váló Chartának és az ahhoz fűzött magyarázatoknak a közösségi jogon túlmenő, kisugárzó hatását már jelzik a jogirodalomban.[7]
A Charta léte a magyar jogalkalmazás számára is sok kérdést vet fel a lisszaboni szerződés hatálybalépésének bizonytalanná válása ellenére. A jelen tanulmány a kérdések egy részére kívánja a figyelmet felhívni.
3. A sokféle összefüggésben megvilágítható téma egyik lényeges eleme az, hogy milyen módon jelenik meg a Charta az Európai Unió jogában.
Az emberi jogok nem jelentek meg lényeges kérdésként a gazdasági közösségek alapításakor. Jogirodalmi hivatkozások szerint történt ugyan kísérlet arra, hogy az emberi jogokat is bevegyék az alapító szerződésekbe, de ez a törekvés nem járt sikerrel. Az így kialakult helyzetet úgy magyarázták, hogy nem államközösség létrehozásáról állapodtak meg az államok, az emberi jogok pedig az állam tevékenységével áll szoros összefüggésben.[8] Ennek a magyarázatnak a helytállóságától függetlenül tény, hogy az emberi jogok védelmének kérdése hosszú ideig nem jelent meg az európai közösségi jogban.
Az emberi jogok iránti közömbösséggel és a közös piac működéséhez kapcsolódó gazdasági szabadságokra koncentrálással a közösségi jog eltért az általános fejlődési vonaltól. A jogfejlődésre általában az volt jellemző ugyanis, hogy a politikai jogok védelme állt az előtérben, ezzel szemben a gazdasági természetű jogok védelme nemcsak háttérben marad, hanem nem is éri el a politikai jogok védelmi szintjét (a gazdasági-szociális, kulturális jogok gyakran inkább célként jelennek meg, nem jogokként).[9] A
- 275/276 -
közösségi jogban a mai napig a gazdasági szabadságoknak van alapvető jelentőségük.[10]
A Koppenhágában 1973. december 14-én elfogadott deklaráció szerint az Európai Gazdasági Közösség tagállamai az értékek közösségét kívánták megvalósítani. Ennek ellenére az emberi jogok védelme terén az alapszerződések szintjén 1992-ben, a Maastrichti Szerződésben történt csak lényeges előrelépés. A Szerződés B. cikke az állampolgári jogok erősítését az Unió egyik fontos céljaként jelölte meg. Az F. cikk pedig kimondta, hogy az Unió tiszteletben tartja az alapjogokat a közösségi jog általános elveként, az Emberi Jogok Európai Egyezményének és a tagállamok közös alkotmányos hagyományainak megfelelően.
1997-ben az Amszterdami Szerződés - az F. cikk szövegezését módosította, de a jelen áttekintés szempontjából lényegesebb, hogy - a preambulum kiegészítésével kimondta az európai Szociális Chartában, valamint a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló chartában meghatározott szociális jogok melletti elkötelezettséget.
Az említett szerződésekben csak az általános elvek szintjén szerepelnek az alapjogok, nem az érvényesíthető jogok konkrét meghatározásáról van szó. Ehhez viszonyítva fejlődést, további lépést jelentett a Charta elkészítése és 2000. decemberében történő kihirdetése. A Charta azonban nem vált jogilag kötelezővé. Ebben a kérdésben is változást kívánt megvalósítani a Lisszaboni Szerződés, amely az Európai Unióról szóló és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosítását tartalmazza.
A Lisszaboni Szerződéssel beiktatni kívánt 1A. cikk az emberi jogok tiszteletben tartását az Unió alapértékének minősíti, megjegyezve, hogy ez is közös értéke a tagállamoknak. A Szerződéssel megállapított új 6. cikk (1) bekezdése szerint a Charta jogi erővel rendelkezik majd, ha a Szerződés hatályossá válik.
4. Az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek tehát eredetileg nem volt rendelkezése az emberi jogok védelméről és a közösségi jogban máig sincs erre vonatkozó részletes szabályozás. Így különösen jelentőssé vált ezen a területen is a bírósági gyakorlat.
Az Európai Közösségek Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) első időszakát azzal jellemzik, hogy a Bíróság nem volt tekintettel az emberi jogokra a követendő magatartás meghatározásánál, hanem - a Közössé-
- 276/277 -
geket létrehozó egyezményekkel összhangban - a piac szabad működését biztosító elveket vette alapul.[11]
A Bíróság gyakorlatát jól mutatja egy 1960-ban hozott határozat. A határozat kiindulási alapként azt mondta ki, hogy a Bíróságnak nem feladata a tagállamok nemzeti joga tiszteletben tartásának vizsgálata. Ez az elv még akkor is irányadó, ha alkotmányban meghatározott szabályokról van szó (az emberi jogok védelme ilyen tagállami alkotmányban meghatározott szabályokban jelent meg az esetek jelentős részében). A Bíróság határozata azt is kimondta, hogy a közösségi jog nem tartalmaz olyan szabályt, amely a szerzett jogok védelmét biztosítaná.[12]
A gyakorlatban lassú változás csak az 1960-as évek második felétől következett be. Az előzőekben említett, 1960-ból származó határozattal szemben új szemléletet jelentett egy 1970 decemberében meghozott határozat. Ez az újabb határozat bár továbbra is hangsúlyozta, hogy valamely tagállam alkotmányának szabályai alapján nem lehet valamely közösségi jogi szabályt felülvizsgálni, mégis rögzítette: a Bíróság által védett általános elvek közé tartozik az alapjogok védelme. Az alapjogok védelmét, mint a tagállamok közös alkotmányos elvéből származó követelményt, a közösségi jogi keretek között is biztosítani kell.[13] A tétel megfogalmazása változott ugyan, de az elvi alap ettől kezdve az lett, hogy a tagállamok közös alkotmányos elveire a közösségi jogban is tekintettel kell lenni. Ez a tétel kiegészült azzal, hogy figyelembe kell venni azokat a nemzetközi egyezményeket is, amelyekhez a tagállamok csatlakoztak, vagy amelyeknek létrehozatalában közreműködtek; itt egyértelműen az Emberi Jogok Európai Egyezményéről van szó.[14]
A Bíróság gyakorlatában kialakult, említett tételek beépültek a Maastrichti, az Amszterdami és a Lisszaboni Szerződésbe, valamint a Chartába is.
- 277/278 -
5. A Charta jogilag még nem kötelező, ennek ellenére már nagyon sokat írtak erről. Vitatják szükségességét, tartalmát, más oldalról viszont méltatják jelentőségét. Bár ebben a tanulmányban nem ezekről a kérdésekről van szó, mégis, ilyen keretek között is elkerülhetetlen annak megemlítése, hogy miért alkották meg a Chartát. Ennek alapján lehet ugyanis jobban megérteni annak tartalmát.
A Charta sorsa szorosan összekapcsolódott az Európai Unió alkotmányának megalkotásával. Az Unió alkotmányával és a Chartával kapcsolatban fontos szerepe volt a német kezdeményezésnek és felfogásnak. A II. világháború után alapvető problémát jelentett a német identitás. A háború előtti náci rendszer, majd a háború után a két német állam létrejötte meghatározó jelentőségű kérdéssé tette a német összetartozás, az önazonosság kérdését. Ilyen sajátos történelmi viszonyok között különleges szerepet kapott az alkotmány, amely megerősítette az állampolgárok nemzethez tartozásának, az önazonosságnak a tudatát. Von Bogdandy meggyőző érvelése szerint a német identitás-keresés kapcsolatban állt az 1973-as válság idejétől kezdve az európai identitás problémáival. Az Európai Közösségekben is fontos politikai kérdéssé vált, hogy a tagállamok állampolgárai a Közösségekhez tartozónak érezzék magukat, európai identitás-tudat alakuljon ki.[15]
Az európai integráció keretei között az említett törekvésnek a jelentőségét mutatja az a tény is, hogy a Maastrichti Szerződés az Unió fontos céljai között emelte ki az identitás megerősítését és az uniós állampolgárság bevezetését.[16] A német Grundgesetzhez hasonlóan az uniós egység-gondolattal szoros összefüggésben jelentkezett az az igény, hogy kifejezésre juttassák: az állampolgárok számára jogokat biztosítanak. Ennek az igénynek a megvalósításához nem látszott kielégítőnek csak annyit mondani, hogy az Unió állampolgárait megilletik az Emberi Jogok Európai Egyezményében meghatározott jogok, hiszen ez a jogvédelem nem az uniós állampolgárságból adódó többlet. (Az Uniónak az Egyezmény aláírójaként való szereplése ettől függetlenül még több kérdés megoldását teszi szükségessé.) Keresni kellett tehát a közvélemény formálására alkalmas többletet. Mindezzel összefüggésben áll az, hogy a Charta preambulumának első és második bekezdése a szorosabb egység megteremtésével összekapcsolja a közös értékeket, az emberi méltóságot, a szabadságot, az egyenlő-
- 278/279 -
séget és ezen az alapon az egyént középpontba állítva biztosítja az uniós állampolgárok számára a jogok védelmét. Ilyen háttérrel jeleníti meg a Charta az egységes piac megteremtésével kapcsolatban régen kialakított és érvényesített gazdasági szabadságokat: a személyek, a szolgáltatások, az áruk és a tőke szabad mozgását, valamint a letelepedés szabadságát.
6. Az elmondottakra tekintettel érthető, miért mondták a Chartával kapcsolatban már kezdettől fogva, hogy a Charta nem határoz meg új jogokat; a Charta nem annyira jogi, hanem inkább politikai okmány.[17] A Charta politikai vagy jogi jellegéről vita bontakozott ki, de a főtanácsnokok gyakran olyan módon keresték a jogivá tétel elérését, hogy a tagállamok közös alkotmányos hagyományának részeként hivatkoztak a Chartában foglaltakra. Ilyen módon kívántak utat építeni a Chartának a Bíróság által történő alkalmazásához (amint arra már utalás történt, a Bíróság az emberi jogoknak a közös alkotmányos elvekre történő hivatkozással nyújtott védelmet).[18] A Chartára egyébként már évek óta időnként hivatkozik az Elsőfokú Bíróság és egyes tagállamok alkotmánybírósága is utal a Chartában foglaltakra.[19]
A Bíróság évekig tartózkodott még a Charta említésétől is. Egy 2006-ban meghozott határozatban azután sor került arra, hogy Bíróság is hivatkozott a Chartára.[20] Ez azonban csak azért történt, mert a jogvitában szereplő Irányelv preambulumában szerepelt a Charta, mint a szabályozás alapja. A Charta azonban a határozatban csak ebben a vonatkozásban, az Irányelvre utalással összefüggésben fordult Elő. A határozat érdemi indokolása nem foglalkozott a Chartával, a döntés nem ezen alapult.[21] 2007-ben azután a Bíróság egy további lépést is megtett. Az Unibet ügyben nem volt az Uniónak olyan szabálya, amely a Chartára alapította volna a
- 279/280 -
rendelkezést. A Bíróság itt állandó gyakorlatának megerősítéseként hivatkozott a Chartára.[22] Ezt követően a Bíróság több határozatában hivatkozott a Chartára, de egyik esetben sem lehet az indokolás meghatározó részének tekinteni ezt a hivatkozást. Inkább azt lehet mondani, hogy megerősítő, kiegészítő szerepet játszik egyebek mellett a Chartára való hivatkozás.[23] Kérdéses, hogy a Bíróság meddig megy tovább a Charta jogi kötelező jellegének elismerése irányában annak ellenére, hogy a kötelező jelleget kimondó Lisszaboni Szerződés nem lépett hatályba.
7. A Charta elfogadása, mint az emberi jogok védelmének erősítésére irányuló törekvés, támogatást érdemel. Az aggályok jelentős része a Bíróság olyan gyakorlata miatt keletkezett, amely gyakorlat átértelmezi a Közösség alapításáról, az Unió létrehozásáról szóló egyezményekben meghatározott hatásköröket.[24] Ennek az ítélkezési gyakorlatnak hosszú időre visszanyúló múltja és számos vonatkozása van. A következőkben csak az adott témával összefüggésben, a jogirodalomban gyakran említett elemekre utalok.
8. A Charta jogokat, szabadságokat és elveket nyilvánít ki. A Chartát kidolgozó Konvent elnökségének felelőssége mellett a Charta szövegéhez kidolgozott magyarázatokat is figyelembe kell venniük az Unió és a tagállamok bíróságainak. Az 52. cikk (5) bekezdéséhez fűzött magyarázatnak a hivatalos magyar fordítása szerint a jogokat tiszteletben kell tartani, az alapelveket be kell tartani. Az angol és francia szöveg azonban jobban megvilágítja a jog és az elv közötti különbséget: a jogokat tiszteletben kell
- 280/281 -
tartani, az elveket figyelembe kell venni. Ez tehát azt jelenti, hogy az elvek nem olyan súlyúak, mint a jogok.
A Charta hatályát az 51. cikk határozza meg. Az (1) bekezdés kimondja, hogy a Charta rendelkezéseinek címzettjei az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. A bekezdéshez fűzött magyarázat a tagállamok jogalkalmazó szerveire háruló kötelezettséggel kapcsolatban hivatkozik a Bíróság gyakorlatában kialakult elvekre. Ennek a gyakorlatnak néhány kérdésével valamivel átfogóbb módon kell foglalkozni, mert témánk szempontjából ennek különös jelentősége van.
9. A Bíróság kezdettől azt tekinti feladatának, hogy a Közösség jogának egységes alkalmazását biztosítsa. A Bíróság már 1963-ban megfogalmazta azt az azóta is irányadónak tekintett elvet, hogy a Közösséget megalapító szerződés több mint egy olyan nemzetközi szerződés, amely csak az államokat kötelezi, az állampolgárokat azonban nem. A Közösség a nemzetközi jog új rendszerét jelenti. Ez a sajátos rend azzal jár, hogy a tagállamok meghatározott körben korlátozták szuverenitásukat. A közösségi jogból - a tagállamokban érvényesülő nemzeti jogtól függetlenül - kötelezettségek és jogosultságok keletkeznek a tagállamok jogalanyai számára.[25]
A Bíróságnak egy 1978-ból származó határozata máig ható alapelvként rögzítette a közösségi jog elsődlegességének elvét. Eszerint a közösségi jog közvetlenül alkalmazandó szabályai következtében az ezekkel ellentétes nemzeti szabályokat nem lehet figyelembe venni függetlenül attól, hogy a nemzeti szabályokat a közösségi jogszabály hatálybalépése előtt vagy utána alkották meg (nem alkalmazható tehát az az általános szabály, hogy a később alkotott jogszabály érvényesül a korábban alkotott, a későbbivel ellentétes tartalmú szabállyal szemben).[26]
Nagy fontosságú tételt mondott ki a Bíróság 1986-ban. A Bíróság álláspontja szerint a Közösséget létrehozó szerződés a közösségi alkotmánynak tekintendő és mind a tagállamoknak, mind ezek intézményeinek ezzel összhangban kell eljárniuk. A nemzeti jogszabálynak a közösségi joggal
- 281/282 -
ellentétes rendelkezéseivel szemben a nemzeti jogalkalmazó szervek előtt fel lehet lépni, jogot lehet érvényesíteni.[27]
Egy 1987-ben hozott határozatában a Bíróság azt is kimondta, hogy a közösségi jogszabályok érvényességét a tagállamok jogalkalmazó szervei nem vizsgálhatják felül; a közösségi jogszabályok érvényességének kérdéseiben csak a Bíróság dönthet.[28]
A Bíróság 1/91. számú véleményében az említett elveket megerősítve kifejtette, hogy bár a Közösséget nemzetközi szerződés hozta létre, ez a szerződés a Közösség alkotmánya. Újra kifejtette, hogy a közösségi jogszabályoknak elsőbbsége van a tagállamok szabályaival szemben a jogalkalmazásban, és a közösségi jogszabályok közvetlenül alkalmazandók a tagállamok jogalanyaira is.[29]
A Bíróság az egységes jogalkalmazás követelményét alapvető jelentőségűnek tartja. Ennek megfelelően még olyan esetekben is szükségesnek tekinti az egységes jogértelmezést követését, ha az adott jogvitában szereplő jogszabály nem közösségi szabály. A tagállam nemzeti szabályát akkor kell a közösségi szabálynak megfelelően értelmezni, ha a belföldi szabály vagy a felek szerződése utal a közösségi szabályra.[30] Ugyanezt a megoldást követi a Bíróság akkor is, ha sem a tagállam jogszabálya, sem a felek szerződése nem utal ugyan a közösségi jogszabályra, de a tagállamnak a belföldi jogviszonyokra alkalmazandó szabálya tartalmilag megegyezik a közösségi szabállyal.[31] Ezek a határozatok jelzik, hogy a Bíróság kiterjesztően értelmezi hatáskörét a jogegység biztosítását szem előtt tartva.
A Bíróságnak a hatáskör kiterjesztő értelmezésére vonatkozó felfogását a gúnyosan pizsama-ügyben hozott határozattal is jellemezni szokták. Ebben az ügyben ugyanis a női fehérneműre vonatkozó vámtétel értelmezését is szükségesnek tartotta a Bíróság, amikor az volt vitatott, hogy a kérdéses szabály csak hálóingekre vonatkozik vagy olyan ruhaneműre is, amelyet nemcsak hálóingként használnak.[32] Annak ellenére, hogy a főta-
- 282/283 -
nácsnokok más hasonló ügyben is szükségtelennek találták a hatáskörnek ilyen kérdésekre való kiterjesztését, a hivatkozott határozat a Bíróság állandó gyakorlatának felel meg.[33]
A kiterjesztő értelmezésnek azonban az előbb említettnél lényegesen komolyabb következményei vannak. Ennek példája a Bíróság nagytanácsának az a 2007-ben hozott határozata, amely olyan olasz rendelkezésekről foglalt állást, amelyek szerencsejátékok engedélyezésére és a szerencsejátékok engedély nélkül történő szervezésére vonatkoztak. A Bíróság szerint ezek a jogszabályok a piac szabad működését korlátozzák és így a közösségi jogot sértik. A tagállam bíróságának tehát meg kell vizsgálnia, hogy a korlátozás közérdekből történt-e és arányos volt-e. Abban az esetben, ha a közösségi jognak ez a megsértése nem tekinthető indokoltnak, a büntetőjogi szabály nem alkalmazható.[34] A határozat jogirodalmi elemzése ezzel kapcsolatban azt emeli ki, hogy valójában nem a Bíróság által megvizsgált egyes jogszabályok külön-külön (vagy ezek valamelyike) sértik a közösségi jogot, hanem e szabályok együttes hatása tekinthető a közösségi joggal ellentétesnek a Bíróság határozata szerint.[35] A végeredmény: egy büntető jogi jogszabály alkalmazásának mellőzése a közösségi jogra való hivatkozással.
Az említett határozattal kapcsolatban megjegyzendő, hogy a Bíróság egy korábbi határozata szerint a közösségi jog megsértését konkrét körülmények között kell vizsgálni, nem elég tehát a sérelem absztrakt veszélye. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a közösségi jog sérelmét nem kizárólag a piac zavartalan működésének biztosításával összefüggésben kell vizsgálni, hanem tekintettel kell lenni a közösségi jog által megvalósítandó egyéb politikai célkitűzésekre is, például az egészségvédelemre, amint azt a Bíróság a Tobacco ügyben kifejtette.[36]
10. Ennek a tanulmánynak nem az a feladata, hogy részletes elemzését adja a Bíróság valamilyen területen kialakult gyakorlatának, hanem hogy jelezzen egy olyan ítélkezési gyakorlatot, amelyet az alapjogokkal kapcsolatos nemzeti jogalkalmazás során figyelembe kell venni. Az emlí-
- 283/284 -
tett határozatok mögött megtalálható az az elgondolás, amelyet a Bíróság korábbi elnöke, valamint bírái cikkeikben ki is fejtettek: a Bíróság a Közösség alkotmánybíróságaként is működik.
A Bíróság korábbi elnöke Rodriguez Iglesias egy folyóiratban közzétett beszédében állást foglalt a Bíróság alkotmánybírósági jellegű tevékenysége mellett. Fejtegetéséből érdemes kiemelni azokat a témaköröket, amelyek összefüggésben állnak ezzel a feladatkörrel. Rodriguez Iglesias szerint a Bíróság ténylegesen hosszabb idő óta betölti az alkotmánybíróság szerepét azzal, hogy határozataiban megjelöli az Unió és a tagállamok hatáskörének határait. Álláspontja szerint a közös piac működését biztosító alapvető szabadságok a közösségi jog alapértékei közé tartoznak és alkotmányos jellegük van; a Bíróság tevékenységének döntő fontosságú területe ezeknek a szabadságoknak a védelme. Végül a Charta elfogadása esetére a Chartát is a Bíróság tevékenységének fontos alapjaként jelölte meg.[37]
Lenaerts, a Bíróság tanácsvezető bírája szintén a Bíróság hosszú idő óta követett gyakorlatát veszi alapul következtetéséhez. Nézete szerint a Bíróság egyidejűleg tölti be az Unió alkotmánybíróságának és legfelsőbb bíróságának a szerepét. Az alkotmánybírósági feladatkörbe tartozónak tekinti egyrészt az Unió különböző szervei közötti, másrészt az Unió és a tagállamok közötti hatalommegosztási kérdésekben történő határozathozatalt, továbbá az alapjogok védelmét.[38] Lényegileg azonos álláspontot tükröz a Bíróság korábbi bírájának, Hirschnek a véleménye is.[39]
Témánk szempontjából az emberi jogok védelme a fontos, különösen a Chartával való összefüggésben. Ezért a következőkben csak az ezzel összefüggő témával foglalkozom.
11. A Bíróság tagjainak az Unió alkotmányáról kifejtett álláspontja nem látszik általánosan elfogadottnak. Ennek egyik példája az a - már jóval az alkotmány-szerződés elfogadásának kudarca előttről származó - megállapítás, amely szerint a politikai és a gazdasági életben sokan elvetik azt a
- 284/285 -
javaslatot, hogy az Uniónak alkotmánya legyen.[40] Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a különböző tagállamok nem azonos koncepciót fogadnak el az alkotmányra vonatkozóan; különösen látványos az angol és a német felfogás alapvető eltérése.[41] Mindettől függetlenül, általában túlzottnak tartják a Bíróságnak az integrációban játszott szerepét.[42]
Az alapjogok Európai Unió keretén belül történő védelme tekintetében gondot jelent, hogy lényeges eltérés van a tagállamoknak az alapjogokra vonatkozó felfogásában. Ez az eltérés a gazdasági, szociális és kulturális jogok helyzetén túlmenően is fennáll. A helyzetet még bonyolultabbá teszi az, hogy a Bíróság a tagállamokban kialakultaktól eltérő, sajátos elképzelést követ.[43]
A Bíróságnak az alapjogok védelme tekintetében követett gyakorlatával szemben ismételten azt a kifogást hozták fel, hogy a piaci szabadságok nagyon erős hangsúlyt kapnak (a piaci versenyre vonatkozó közösségi jogi szabályt közrendi jellegűnek minősíti[44]). Ezzel szemben, különösen a gazdasági jogoknál, a tagállamok szociálpolitikája és a Bíróság határozatai nem azonos felfogást tükröznek.[45] Ezzel a viszonylag gyakran hangoztatott véleménnyel szemben a Bíróság jelenlegi elnöke határozottan védekezett és hangsúlyozta, hogy nincs ellentét a piaci szabadságoknak és az alapjogoknak a védelme között. Kifejtette, hogy a piaci szabadságok és az alapjogok védelme eltérő természetű és a Bíróság vigyáz a megfelelő egyensúly fenntartására. Nincs szó hierarchiáról. Hangsúlyozta azt is, hogy a Bíróság nemcsak egyensúlyt igyekezett kialakítani a piaci szabadságok és az alapjogok között, hanem tartózkodott a bírói aktivizmustól is.[46]
- 285/286 -
12. A Bíróság az alapjogokkal kapcsolatos határozataiban állandóan hivatkozik a tagállamok közös alkotmányos hagyományain túlmenően az Emberi Jogok Európai Egyezményére, sőt az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára is. Ennek ellenére kétséges, hogy a közösségi jogi védelem azonos volna az Európai Egyezmény alapján kialakult gyakorlat szerinti védelemmel.[47]
A Bíróság gyakorlatában azonban az alapjogok kisebb szerepe miatt is az figyelhető meg, hogy ezen a területen hiányzik az átfogó elméleti alap. Egyesek azt remélték, hogy a Charta segít majd az elméleti alapok tisztázásában és megadja az alkalmazható biztos mércét.[48] A Charta szövegének olvasása alapján ezt a várakozást nem lehet megalapozottnak tekinteni, ami érthető azon az alapon is, amiről korábban már volt szó: a Charta inkább politikai, mint jogi célokra készült. Az első elemzések már ki is mutatták, hogy a Charta számos ponton nem ad biztos támpontot a jogalkalmazás számára sem a jogok meghatározása, sem a korlátozás lehetőségének pontos meghatározása tekintetében.[49] Ilyen körülmények között azzal kell számolni, hogy a Charta kötelezővé válása után semmivel nem válik biztosabbá a közösségi jogban az alapjogok védelme. Ennek következtében a most már megnőtt súlyú alapjogi gyakorlat tekintetében a Bíróság szerepe várhatólag tovább nő. A Charta kötelezővé válásának következményeként Rasmussen szerint a Bírósághoz annyi beadvány érkezik majd, hogy cunami jellegű hatásról lehet majd beszélni.[50]
Részben a Bíróság gyakorlatával áll összefüggésben a Lisszaboni Szerződéshez csatolt az a jegyzőkönyv, amely a Chartának Lengyelországra és az Egyesült Királyságra történő alkalmazásáról szól. A jegyzőkönyv rög-
- 286/287 -
zítette, hogy Lengyelország és az Egyesült Királyság tisztázni kívánja a Charta alkalmazásának egyes szempontjait. A jegyzőkönyv 1. cikkének (1) bekezdése szerint a Charta nem terjeszti ki sem a Bíróság, sem az említett két ország bíróságainak hatáskörét annak megállapítására, hogy e két ország jogszabályai nincsenek összhangban a Chartában megerősített jogokkal és elvekkel. Az 1. cikk (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a Charta IV. címe nem keletkeztet az említett országok tekintetében jogokat, kivéve, ha ezeknek az országoknak a nemzeti joga egyébként elismeri a Chartában szereplő jogokat.
Ez a Lengyelországra és Angliára vonatkozó jegyzőkönyv természetesen visszhangot váltott ki. A jegyzőkönyv ugyanis látványosan kérdésessé teszi, hogy az Unió jogában valóban megtalálhatók azok a közös értékek, amelyekre alapozva a Bíróság évtizedek óta az alapvető jogokra vonatkozó határozatait meghozta.[51]
13. A tagállamoknak a jogalkalmazói számára azonban nemcsak a Charta szövegezése okoz majd sok nehézséget. A Bíróság gyakorlata alapján felmerül az a kérdés, hogy a nem a közösségi jog alkalmazásának területére miként hat majd ki az alapjogok közösségi jogi értelmezése. A tagállamok a nem a közösségi jog, hanem a hazai jog alkalmazásának körében a jog korlátozása vagy sérelme esetében a szükségesség és arányosság alkotmányossági vizsgálatánál kialakult mércét veszik alapul, nem a piaci szabadságok és az alapjogok kiegyensúlyozásának szükségességéből indulnak ki. A Bíróságnak az előzőekben említett határozataiból azonban a közösségi jognak az egyéb területeket befolyásoló, meghatározó hatása következik. A tagállamok jogalkalmazói két megoldás között választhatnak. Az egyik lehetőség az, hogy elfogadják közösségi jog területén kialakult elveket és ezzel nemcsak feladják korábbi saját gyakorlatukat, hanem gyakran a korábbitól eltérő védelmi szintre térnek át. A másik lehetőség az, hogy nem veszik át a nemzeti jogszabályok vizsgálatánál a közösségi jog tekintetében a Bíróság által kialakított elveket és emiatt egy országon belül kétféle szempont szerint kerül sor az alapjogok védelmére. Mindkét eredmény kifogásolható.
14. Számos jel azt mutatja, hogy bár a tagállamok alkotmánybíróságai többnyire kerülik a Bírósággal szemben történő nyílt fellépést, nem érte-
- 287/288 -
nek egyet sok tekintetben a Bíróság gyakorlatával és a felmerülő kérdéseket továbbra is a nemzeti alkotmány rendelkezései alapján bírálják el.[52] Nyilvánvaló, hogy ez a tendencia fokozottan jelentkezik majd az alapjogok védelmének kérdéseiben.[53] Az így felmerülő kérdést a jogirodalomban normahierarchia problémaként is tárgyalják. Ennek megfelelően az a kérdés, hogy a közösségi jogi szabályok és a Bíróság gyakorlata magasabb rendűnek tekintendő-e, mint a tagállamok nemzeti alkotmánya.[54]
Az angol alkotmányjogi felfogás alapján külön problémát jelent az, hogy a parlament szuverenitása nem korlátozható, az alkotmányos kérdésekben a parlament nem hozhat olyan döntést, amelyet később a parlament ne változtathatna meg. Ezt a hagyományos tételt közelmúltban Lord Justice Laws egy 2002-ben hozott határozatban ki is mondta.[55] Más országokban kimondva vagy elhallgatva, de az a kérdés, van-e a nemzeti alkotmányos rendnek érinthetetlen része, amit nem lehet megváltoztatni. [Például a német Grundgesetz 79. cikkének (3) bekezdése, a német Alkotmánybíróságnak a sokat vitatott, Maastrichti Szerződésre vonatkozó határozata,[56] továbbá a 2008. július 23-án módosított francia alkotmány 89. cikkének negyedik és ötödik bekezdése tételesen felsorolja, hogy milyen részeit nem lehet megváltoztatni.]
Az alkotmányos rend érinthetetlen részeinek fenntartásán túlmenően az alkotmánybírósági feladatokat ellátó intézmények gyakorlatában újra és újra észlelhető, hogy bár tiszteletben tartják a közösségi jogszabályokat és nem állapítják meg azoknak alkotmányellenességét, a közösségi jogszabályok végrehajtását végző nemzeti jogszabályok alkotmányossági vizsgálatát az adott ország alkotmánya alapján végzik el.
15. A legújabb francia és német gyakorlatban született olyan határozat, amely nem a Charta alapján, de az alapjogok védelme kérdésében a
- 288/289 -
közösségi jog és a nemzeti jog kapcsolatában az alkotmányossági vizsgálat útját keresi.
A francia határozatot a bizonyos körben alkotmánybírósági feladatokat ellátó Államtanács, a Conseil d'État teljesülése hozta az Arcelor és több más társaság beadványa alapján.[57] A Conseil d'État megállapította, hogy az adott esetben olyan jogszabály alkotmányossága volt vitatott, amely az Unió irányelvének végrehajtásaként született a szennyező gázok kibocsátásának csökkentése tárgyában. Ez az irányelv a tagállamok mérlegelésére bízta a végrehajtást. Erre az esetkörre a Conseil d'État annak tisztázását látta feladatnak, hogy van-e olyan közösségi jogi alkotmányos elv, amely az alapjog védelmét biztosítja. A konkrét esetben volt ilyen elv (többek között a tulajdonjog védelme). Ezért előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett a Bíróságnál annak megállapítása érdekében, hogy maga az irányelv nem sérti-e a közösségi jogelvet és ezért nem kell-e megsemmisíteni. A Conseil d'État kifejtette azonban azt is, hogy ha nem volna ilyen közösségi elv, akkor a francia jogszabály alkotmányossági vizsgálatát a francia jog alapján végezné el. A határozat jogirodalmi elemzése során rámutattak arra, hogy a Conseil d'État a határozat kiindulópontjának azt tekinti, hogy a francia alkotmány alapján az irányelvet át kell ültetni a francia jogba. Ez az elvi alap megegyezik a francia Alkotmánytanács, a Conseil constitutionnel utóbbi években kialakult gyakorlatával. Mindkét fórumnál tehát az alap a nemzeti alkotmány.[58]
Rövid idővel a francia határozat meghozatala után a német Alkotmánybíróság is határozatot hozott ugyanazon uniós irányelv végrehajtásáról a német jogszabály alkotmányellenességének vizsgálata során.[59] A határozat több szempontból is érdekes. Itt csak annyit érdemes megjegyezni, hogy a német Alkotmánybíróság ebben a határozatában a híressé vált Solange határozatra hivatkozva nem vizsgálja az Unió irányelvének alkotmányosságát. Ez a határozat is kiemeli, hogy a tagállamoknak döntési lehetősége volt a végrehajtás módjának meghatározásánál. A német Alkotmánybíróság azonban nem kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást; az ilyen eljárást a rendes bíróság lehetséges feladataként említette. Tekintve, hogy ebben az esetben az uniós elvek alapján kell az alkotmányosságot
- 289/290 -
vizsgálni, a német Alkotmánybíróság nem vizsgálta a német jogszabály alkotmányosságát.
16. Az előzőekben említett példák alapján elkerülhetetlenül adódik az a jogalkalmazás szempontjából nagyon fontos kérdés, hogy az uniós alapjogi elvek mennyiben azonosak egyrészt az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában kialakult elvekkel, másrészt az Unió tagállamainak alkotmányjogi gyakorlatában alapul szolgáló elvekkel. Annak ellenére, hogy az Európai Közösség Bírósága sok éve hivatkozik határozataiban az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára, az összhang messze nem teljes. Ugyanez állapítható meg a tagállamok alkotmánybíróságainak gyakorlatával történő összehasonlítás alapján. Ezért is jellemezte a kialakult helyzetet a kérdéskör egyik vizsgálója úgy, hogy az alapjogok védelmének pluralista rendszere működik.[60] Így könnyen előfordulhat a tagállam jogalkalmazója számára olyan kellemetlen helyzet, hogy egy olyan megoldás, amely a közösségi jogi gyakorlatnak megfelelne, nem lenne elfogadható az Európai Emberi Jogi Egyezmény alapján kialakult gyakorlatban megjelenő követelményekre tekintettel.[61]
17. A fentiekben említett néhány szempont jelezheti, hogy az Unió tagállamaiban az alkotmányossági vizsgálatot végző jogalkalmazó számára nem könnyű feladat a nemzeti Alkotmány alapján kialakult elveket a közösségi jog alkotmányos elveivel valamilyen módon kapcsolatba hozni, az ellentéteket elkerülni és ennek során megpróbálni összhangot kialakítani az Európai Emberi Jogok Bíróságának gyakorlatával is. Az erőfeszítés eredménytelensége esetén fennáll a veszélye annak, hogy a tagállamot felelősségre vonják. A feladat nehézségét feltehetőleg csak növeli a politikai megfontolások alapján született Charta kötelezővé válása.
* * *
- 290/291 -
by Attila Harmathy
The Charter is not yet legally binding; nevertheless, a lot of questions have been put concerning its application. The present paper gives a short overview of the slow development of the protection of human rights in the practice of the European Court of Justice and later on in the Treaties. The elaboration of the Charter is considered as an important step although it has mainly a political character and a lot of critical opinions have been published. It is clear that many problems will arise when the Charter will be applied. Some of the problems are closely connected with the case law of the European Court of Justice. The Court functions as the constitutional court of the European Union and the main principles applied by it do not always correspond to those applied by the courts (mainly constitutional courts) of the Member States. The importance of the differences will be greater if the Court will apply the rules of Charter.■
- 291 -
JEGYZETEK
* A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának szervezésében 2008. május 8-án rendezett konferencián elhangzott előadás átdolgozott változata. Lezárva 2009. februárjában. A tanulmány kapcsolódik a szerzőnek több korábban megjelent írásához; az ott közöltekre ez a munka csak utal. Ezek: Az EU tagállamok közös alkotmányos hagyományai és a nemzeti polgári jog. In: Alkotmányosság a magánjogban (szerk.: Sajó A.). Complex, Budapest, 2006. 17-41.; A tulajdonjog korlátozásáról, In: Tanulmányok Dr. Besenyei Lajos egyetemi tanár 70. születésnapjára. SZTE, Szeged 2007. 237-245.; Alapjogi Charta - nemzeti alkotmánybíróságok. In: Ünnepi kötet Sári János egyetemi tanár tiszteletére (szerk. Dezső M.-Kukorelli I.), Rejtjel, Budapest, 2008, 121-130.; A tulajdonjog emberi jogi védelméről. In: Liber Amicorum, Studia Gyertyánfy P. dedicata (szerk. Faludi G.). ELTE-ÁJK, Budapest, 2008. 229-238.
[1] GRIMM, D.: Judicial Review in International Perspectives. In: Constitutional Adjudication and Democracy (eds.: Andenas, M.-Fairgrieve, D.). The Hague-Boston-London, 2000. Vol. II. 107.
[2] Idézi ezt a véleményt SIMPSON, A. W. B.: Human Rights and the End of the Empire. Oxford University Press, Oxford-New York, 2001. 7.
[3] EDELMAN, B.: La Cour européenne des droits de l'homme: une juridiction tyrannique? Recueil Dalloz, 2008/28. 1946-1953.
[4] EVERLING, U.: Europäische Union, Europäische Menschenrechtskonvention und Verfassungsstaat. Europarecht, 2005. 418.
[5] Lord D. HOPE of CRAIGHEAD: The Reform of the House of Lords. Revue Internationale de Droit Comparé, 2008. 259-260.
[6] Ld. ezzel kapcsolatban CSÖNDES M.-KECSKÉS L.: Az ír "nem". Európai Jog 2008/4. 8-14.
[7] TERBHECHTE, J. Ph.: Der Vertrag von Lissabon: Grundlegende Verfassungsurkunde der europäischen Rechtsgemeinschaft oder technischer Änderungsvertrag? Europarecht, 2008. 171.
[8] PICOD, F.: Les sources. In: Réalité et perspectives du droit communautaire des droits fondamentaux (szerk.: Sudre, F.-Labayle, H.). Bruxelles, 2000. 130.
[9] RÁCZ A.: Vezérlő elvek az európai alkotmányfejlődésben. Jogtudományi Közlöny, 2007/12. 538.; UITZ, R.: Yet Another Revival of Horizontal Effect of Constitutional Rights. In: The Constitution in Private Relations (eds.: Sajó, A.-Uitz, R.). Eleven, Utrecht, 2005. 18.
[10] SHAW, J.-HUNT, J.-WALLACE, C.: Economic and Social Law of the European Union. Palgrave Macmillan, London-New York, 2007. 351.
[11] TOMUSCHAT, Chr.: Human Rights between Idealism and Realism. Oxford University Press, Oxford, 2003. 215.
[12] C-36, 37, 38, 40/59. - Präsident Ruhrkolen-Verkaufsgesellschaft mbH, Geitling Ruhrkohlen-Verkaufsgesellschaft mbH, Mausegatt Ruhrkohlen-Verkaufsgesellschaft mbH and I. Nold KG v High Authority of the European Coal and Steel Community, 1960. július 15-i határozat.
[13] C-11/70 - Internationale Handelsgesellschaft mbH v. Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel, 1970. december 17-i határozat, 4. pont.
[14] C-4/73 - J. Nold, Kohlen- und Baustoffgroßhandlung c. Commission des Communautés européennes, 1974. május 14-i határozat, 13. pont.
[15] BOGDANDY, A. von.: Europäische und nationale Identität: Integration durch Verfassungsrecht? Veröffentlichungen der Vereinigung der Deutschen Staatsrechtslehrer, Bd. 62. (2003) 163-164, 184-185.
[16] I. cím B. cikk.
[17] Editorial Comments, The EU Charter of Fundamental Rights still under discussion. Common Market Law Review, 2001. 2.
[18] MAYER, F. C.: La Charte européenne des droits fondamentaux et la Constitution européenne. Revue Trimestrielle de Droit Européen, 2003. 192-193.; Case T-193/04, Hans-Martin Tillack v. Commission, judgment of the Court of First Instance (Fourth Chamber) of 4 October 2006, [2006] ECR II-3995. J. WAKEFIELD: Comment. Common Market Law Review, 2008. 220.
[19] CLAES, M.: The European Constitution and the Role of National Constitutional Courts. In: The European Constitution and National Constitutions. i. m. 238.
[20] C-540/03 - European Parliament v. Council of the European Union, a Bíróság nagytanácsának 2006. június 27-i számú határozata, 38. pont.
[21] A határozat elemzését adja BULTERMAN, M.: Comment. Common Market Law Review, 2008. 256. sköv.
[22] C-432/05. - Unibet (London) Ltd, Unibet (International) Ltd. v. Justitiekanslern, a Biróság nagytanácsának 2007. március 13-i határozata, 37. pont.
[23] C-341/05 - Laval un Partneri Ltd v Svenska Byggnadsarbetareförbundet, Svenska Byggnadsarbetareförbundets avd. 1, Byggettan, Svenska Elektrikerförbundet, 2007. december 18-i határozat, 91 pont; C-438/05 - International Transport Workers' Federation, Finnish Seamen's Union v Viking Line ABP, OÜ Viking Line Eesti, 2007. december 11-i határozat 43, 44. pont; C-244/06 - Dynamic Medien Vertriebs GmbH v Avides Media AG, 2008. február 14-i határozat, 41. pont; C-275/06 Productores de Música de España (Promusicae) v Telefónica de España SAU, 29 January 2008. január 29-i határozat, 64. pont; C-450/06 - Varec SA v Belgian State 2008. február 14-i határozat, 48. pont.
[24] HARTLEY, T. C.: The Foundations of European Community Law. 5th ed. Oxford University Press, Oxford-New York, 2003. 83.; BRENNAN, D.: The Future of the European Court of Justice - A British Perspective. In: The Future of the European Judicial System in a Comparative Perspective (eds.: Pernice, I.-Kokott, J.-Saunders, Cg.). Nomos, Baden-Baden, 2006. 80.
[25] C-26/62 - NV Algemene Transport- en Expeditie Onderneming van Gend & Loos c. Administration fiscale néerlandaise, 1963. február 5-i határozat.
[26] C-106/77. - Amministrazione delle Finanze dello Stato v. Simmenthal SpA, 1978. március 9-i határozat, 17, 21. pont.
[27] C-294/83. - Parti écologiste Les Verts c. Parlement européen, 1986. április 23-i határozat, 23. pont.
[28] C-314/85 - Foto Frost c. Hauptzollamt Lübeck-Ost, 1987. október 22-i határozat, 15-18. pont.
[29] ECR I-6079, 21. pont.
[30] C-28/95. számú - Leur-Bloem v. Inspecteur der Belastingdients/Ondernemingen Amsterdam 2, 1997. július 17-i határozat, 25. pont.
[31] C-130/95.- Bernd Giloy v. Hauptzollamt Frankfurt am Main-Ost, 1997. július 17-i határozat, 23. pont.
[32] C-338/95. - Wiener S. I. v. Hauptzollamt Emmerich, 1997. november 20-i határozat, 10-11. pont.
[33] LENAERTS, K.: ECJ - The System of Preliminary Rulings Revisited. In: The Future of the European Judicial System in a Comparative Perspective. i. m. 219-220, 222.
[34] C-338/04, C-359/04, C-360/04 - Massimiliano Placanica, Christian Palazzese, Angelo Sorrichio, 2007. március 6-i határozat, 42-48. pont.
[35] CUYVERS, A.: Comment. Common Market Law Review, 2008, 516.
[36] C-376/98 - Federal Republic of Germany v. European Parliament and Council of the European Union, 2000. október 5-i határozat, 83, 84, 88. pontjai.
[37] RODRIGUEZ IGLESIAS, G. C.: The Court of Justice, Principles of EC Law, Court Reform and Constitutional Adjudication. European Business Law Review, 2004. 1118-1119., 1121.
[38] LENAERTS, K.: The Rule of Law and the Coherence of the Judicial System of the European Union. Common Market Law Review, 2007, 1651-1652.
[39] HIRSCH, G.: Choice of Models-Quo Vadis ECJ? In: The Future of the European Judicial System in a Comparative Perspective. i. m. 129-131.
[40] SCHWARZE, J.: Concept and Perspectives of European Community Law. European Public Law, 1999. 238.
[41] PERNICE, I.: Multilever constitutionalism in the European Union. European Law Review, 2002. 513.
[42] AZOULAI, L.: Le rôle constitutionnel de la Cour de Justice des Communautés Européennes tel qu'il se dégage de sa jurisprudence. Revue Trimetrielle de Droit Européen, 2008. 36.
[43] PAULY, W. : Strukturfragen des unionsrechtlichen Grundrechtsschutzes. Europarecht, 1998. 253-254.; PICARD, É.: L'émergence des droits fondamentaux en France. L'Actualité Juridique, Droit Administratif. 1998/juillet-aoűt, 19.
[44] C-126/97 - Eco Swiss China Time Ltd. v. Benetton International NV, 1999. június 1-jén hozott határozat 36-39. pont.
[45] G. de BÚRCA: The constitutional challenge of new governance in the European Union. European Law Review, 2003. 827.
[46] SKOURIS, V.: Fundamental Rights and Fundamental Freedoms: The Challenge of Striking a Delicate Balance. European Business Law Review, 2006. 226-239.; lényegileg ugyanez németül: SKOURIS, V.: Das Verhältnis von Grundfreiheiten und Grundrechten im europäischen Gemeinschaftsrecht. Die Öffentliche Verwaltung, 2006. 93-97.
[47] A gyakran tárgyalt témakör irodalmából elég itt az Emberi Jogok Európai Bíróságának korábbi elnöke által kifejtettekre hivatkozni: WILDHABER, L.: Eine verfassungsrechtliche Zukunft für den Europäischen Gerichtshof für Menschenrechte? Europäische Grundrechtezeitschrift, 2002. 573.
[48] MADURO, M. P.: The Double Constitutional Life of the Charter of Fundamental Rights of the European Union. In: Economic and Social Rights Under the EU Charter of Fundamental Rights (eds.: Harvey, T.-Kenner, J.). Hart, Oxford-Portland (Oregon), 2003. 280.
[49] TRIANTAFYLLOU, D.: The European Charter of Fundamental Rights and the 'Rule of Law', Restricting Fundamental Rights by Reference. Common Market Law Review, 2002. 55-56., 63.
[50] RASMUSSEN, H.: Present and Future Judicial Problems After Enlargement and the Post 2005 Ideological Revolt. Common Market Law Review, 2007. 1686.
[51] Éditorial, L'Union, une communauté de valeurs? Reveue Trimestrielle de Droit Européen, 2008, 1; Editorial comment, Common Market Law Review, 2007. 1234.
[52] MADURO, M. P.: Der Kontrapunkt im Dienste eines europäischen Verfassungspluralismus. Europarecht, 2007. 9; MAYER, F. C.: The European Constitution and the Courts. In: Principles of European Constitutional Law (eds.: Bogdandy, A. von-Bart, J.). Hart, Oxford-Portland (Oregon), 2007. 306.
[53] CLAES, M.: The European Constitution and the Role of National Constitutional Courts. In: The European Constitution and National Constitutions. i. m. 242-244.
[54] WÖLKER, U.: Die Normenhierarchie im Unionsrecht in der Praxis. Europarecht, 2007. 38-40.
[55] HOUSE OF LORDS EUROPEAN UNION COMMITTEE: The Future Role of the European Court of Justice, 6th Report of Session 2003-2004. HL Paper 47. 2004. 89.
[56] LEISNER, W. G.: Die subjektiv-historische Auslegung des Gemeinschaftsrechts. Europarecht, 2007. 705.
[57] Société Arcelor Atlantique et Lorraine et autres, 2007 február 26-i, 287110. számú határozat.
[58] MAYER, F. C.-LENSKI, E.-WENDEL, M.: Der Vorrang des Europarechts in Frankreich - zugleich Anmerkung zur Entscheidung des französischen Conseil d'Etat vom 26. Februar 2007 (Arcelor u.a.) Europarecht, 2008. 71, 74.
[59] A Bundesverfassungsgericht 2007. március 13-i, 1BvF 1/05. számú határozata.
[60] KRISCH, N.: The Open Architecture of European Human Rights Law. The Modern Law Review, 2008. 201.
[61] LINDNER, J. F.: Grundrechtsschutz in Europa, System einer Kollisionsdogmatik. Europarecht, 2007. 170.
Lábjegyzetek:
[1] Harmathy Attila, Professzor emeritus, az MTA rendes tagja, E-mail: harmathy@ajk.elte.hu
Visszaugrás
