Ad. 2. A felszámolási bíróság eljárása, ha a felszámolást a cégbíróság vagy a végelszámoló kezdeményezte.
A Cstv. részletesen szabályozza, hogy milyen iratokat kell a felszámolási kérelemhez csatolni, ha a felszámolást a hitelező (Cstv. 24. §) vagy az adós (Cstv. 23. §) kezdeményezi. A cégbíróság értesítése vagy a végelszámoló kérelme alapján indult eljárásokra nincsenek előírások. A bírói gyakorlat azonban kialakultnak tekinthető, amely szerint a végelszámoló által kezdeményezett felszámolás esetén ugyanazokat az iratokat kell csatolni, mint az adós által kezdeményezett felszámolásnál. Ez alól csak egy kivétel van a Cstv. 72. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel, nevezetesen nem kell a Cstv. 8. §-ának (1) bekezdésében foglalt szervek (például taggyűlés, közgyűlés, alapító) egyetértését beszereznie.
Abban az esetben, ha a cégbíróság értesítése alapján indul a felszámolási eljárás, analógia alapján a Cstv. 24. §-a, azaz a hitelező általi kezdeményezés szabályai alkalmazandók és a cégbíróság értesítését kezdőiratnak kell iktatni, s azt kell az adós vezetőjének nyilatkozattételre megküldeni. A továbbiakban az eljárás megegyezik a hitelező által kezdeményezett felszámolási eljárással, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy a cégbíróság a felszámolási eljárásban nem tekinthető félnek, s azon kívül, hogy a felszámolást kezdeményező irathoz köteles csatolni minden dokumentumot, amiből a kérelem megalapozottsága kiderül, egyéb aktív magatartásra nem kötelezhető.
A felszámoló bíró nem adhatja vissza hiánypótlásra a felszámolási csoport értesítését tartalmazó cégbírósági végzést vagy megkeresést, és a Cstv. 25. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján, a hiánypótlási kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt nem utasíthatja el a kérelmet. Miután a cégbíróság nem fél a felszámolási eljárásban, nem kötelezhető a közzétételi költségtérítés befizetésére sem, de ebben az esetben a végelszámoló vagy az adós vezetője sem kötelezhető erre, az ő feladatuk annyi, hogy a Cstv. 24. §-ának (3) bekezdése alapján nyilatkozzanak a felszámolási értesítést tartalmazó végzésre. (Itt visszautalok a bevezetőben ismertetett jogesetre, ahol a bíró nem így járt el.)
A cégbíróság értesítése azonban csak a felszámolási eljárás hivatalbóli megindításának tekintendő, de nem jelenti egyben a felszámolás elrendelését is. Ez az értesítés nem menti fel a felszámolási bíróságot a Cstv. 26. §-a (1) bekezdésének azon előírása alól, hogy az adós fizetésképtelenségét meg kell vizsgálni, s ha azt állapítja meg, hogy az adós nem fizetésképtelen, a Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése alapján az eljárást soron kívül meg kell szüntetnie. (Ezt mondja ki egyébként a bevezetőben idézett Fpk.VIII.31.702/ 1997/5. sz. végzésében a Legfelsőbb Bíróság is.) A bíróság úgy tudja megvizsgálni az adós fizetésképtelenségét, hogy nyilatkoztatja az adós képviselőjét (a bíróságnak ugyanis a jelenlegi szabályozás szerint csak formálisan kell vizsgálnia a fizetésképtelenség feltételeinek fennállását), s ebből a nyilatkozatból vagy a nyilatkozattétel elmulasztásából kell a fizetésképtelenségre következtetnie. A felszámolás cégbíróság általi kezdeményezése tehát nem egyenlő a felszámolás elrendelésével.
Összegezve az előbbiekben ismertetett okfejtést, az alábbi következtetésre juthatunk:
- Ha a felszámolási eljárás a cégbíróság értesítése alapján indul, az értesítést, mint kezdő iratot az adós gazdálkodó szervezet vezetőjének, végelszámolás alatt álló cég esetében a bejegyzett végelszámolónak kell nyilatkozattételre megküldeni. Ebben az esetben sem az adós vezetője, sem végelszámolója nem köteles a Cstv. 8. §-ának (1) bekezdésében előírtakat (például mérleg, hitelezői lista, közzétételi költségtérítés) teljesíteni. A közzétételi költségtérítés megfizetésére a felszámolást elrendelő végzésben az adóst kell kötelezni.
- Ha a végelszámoló kérelme alapján indul a felszámolási eljárás (közömbös, hogy a cégbíróság által kirendelt vagy a cég által megválasztott végelszámolóról van szó), ugyanazon iratokat kell csatolnia, mint az adósnak, amikor a felszámolást kezdeményezi, s be kell fizetnie a közzétételi költségtérítést. Ezek hiányában a felszámolás nem rendelhető el, s a végelszámolás folyamatban marad.
A következő kérdés az, hogy a végelszámolás elrendelése után megindult felszámolási eljárásban kinek kell a Cstv.-ben a vezető kötelességévé tett feladatokat teljesíteni.
a) A kérdésre a választ akkor tudjuk megadni, ha megvizsgáljuk, hogy milyen jogi helyzete van a végelszámolónak a végelszámolás alatt álló társaságnál, s milyen jogai, kötelezettségei vannak a társaság vezetőinek. (A végelszámolás kérdéseivel részletesen foglalkozik Farkas Mária a Céghírnök 1999. évi 4-6. és Molnár József a 2000. évi 7. számban megjelent cikkében.) A Cstv. 31. §-ának (1) bekezdése a gazdálkodó szerv vezetőjének kötelezettségéről beszél. A vezető fogalmát a Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének d) pontja határozza meg, s ebben a fogalommeghatározásban a végelszámoló nem szerepel.
Nézzük először a Gt., majd a Cstv. vonatkozó előírásait.
A Gt. 57. §-ának (2) bekezdése azt tartalmazza, hogy a társaság legfőbb szerve a végelszámolás megindításáról szóló határozatában kijelöli a végelszámolót. E posztra a társaság vezető tisztségviselőin kívül más személy is kijelölhető, sőt a (3) bekezdés lehetővé teszi, hogy a cégbíróság jelöljön ki más végelszámolót.
Amikor a cégbíróság ezt a társasági határozatot megkapja, a régi vezető(k) cégjegyzési jogosultságát törli és a végelszámolót jegyzi be, a Gt. 39-40. §-ai alapján képviseletre és cégjegyzésre a végelszámoló lesz jogosult. A korábbi vezetők tehát a cégjegyzékben már nem fognak szerepelni, ugyanakkor önmagában a végelszámolás megindulása miatt nem szűnik meg a vezető tisztségviselők megbízatása. A Gt. 30. §-ának (1) bekezdése szabályozza ugyanis a vezető tisztségviselői minőség megszűnésének eseteit, s ebben a végelszámolás elrendelése nem szerepel.
Az 1989. évi 23. tvr. 12. §-a - s ezzel összhangban a Gt. 50. §-a - még kifejezetten tartalmazta, hogy a cég felszámolása vagy végelszámolása esetén a cégjegyzésre jogosultakra vonatkozó bejegyzést törölni kell. Ezzel egyidejűleg a cégjegyzésre jogosultként a felszámolót, illetve a végelszámolót kell bejegyezni. A Ct. ilyen előírást nem tartalmaz, a Ct. 31. §-ának (1) bekezdése értelmében a végelszámolás megindítását, a végelszámoló nevét és lakóhelyét kell bejelenteni, ennek ellenére - ahogy láttuk - a cégbíróságok minden esetben a végelszámolót jegyzik be cégjegyzésre jogosultként, s nem is tehetnek mást. (Az ezzel kapcsolatos problémákat jól jellemzi Fel-ker Lászlónak a Céghírnök 2000. évi 8. számában megjelent cikke.)
A Cstv. 75. §-ának (4) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezetnek a jogutód nélküli megszűnést kimondó határozatot meghozó testülete a zárómérleg jóváhagyásával egyidejűleg határoz a végelszámoló, illetve az igazgató, az ügyvezető, az igazgatóság, a felügyelőbizottság tagjai és a könyvvizsgáló felmentéséről. Ebből pedig az következik, hogy a felszámoláshoz hasonlóan ezen vezető tisztségviselők megbízatása megmarad, de érdemi intézkedési jogosultságuk nincs már. Ugyanez a helyzet akkor, ha a cégbíróság a megszűntnek nyilvánítással együtt rendeli el a végelszámolást. A Gt. tehát nem mondja ki a végelszámolás elrendelése esetére a többi vezető tisztségviselő megbízatásának megszűnését, az önkéntes végelszámolás esetére a Cstv. kifejezett rendelkezéseiből következik, hogy az eljárás végéig a tisztségük a végelszámolás elrendelése miatt nem szűnik meg. Ugyanez vonatkozik arra az esetre, ha a cégbíróság a megszűntnek nyilvánítással együtt rendeli el a végelszámolást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
