Az ILO 96. és 98. sz. egyezményeinek alapulvételével az Európai Gazdasági Térség nyugati államaiban az érdekegyeztetési másképpen a koalíciós jogon belül háromféle érdekegyeztetési fórumrendszer alakult ki. Az egyik a liberális jellegű bipartit, azaz az állami részvétel nélküli két oldalú, a másik a kötött, azaz az erőteljesen szabályozott tripartit, vagyis három oldalú, míg a harmadik a kettő között elhelyezkedő vegyes, azaz köztes rendszerű érdekegyeztetés. A kötetlen kétoldalú érdekegyeztetési rendszernek klasszikus és tiszta formája a német megoldás, ahol állami részvétel nélkül, illetőleg közvetítés nélkül az érdekegyeztetésben csak a koalíciós partnerek, vagyis a munkáltatók szövetségei és a szakszervezetek vesznek részt az érdekegyeztetési tárgyalásokon. Ennél a bipartit rendszernél nem működik országos érdekegyeztetési tanács és a koalíciós partnerek, azaz a munkáltatói szövetségek és a szakszervezetek mind országos, mind pedig területi szinten gazdasági ágazatok szerinti tagolással, megkötések nélkül tárgyalnak egymással. Csupán annyit ír elő a német Tarifatörvény, hogy ha az egyik fél a másikat érdekegyeztetési tárgyalás végett megkeresi, a tárgyalás alól nem térhet ki, kollektív szerződést kötni azonban nem köteles1. Ezt az előírást a magyar Mt. 37. § (1) bekezdése is átvette. A bipartit rendszernél reprezentativitási előírások sincsenek. A tarifajog csupán a koalíció-, azaz a tarifaképességet kívánja meg éppen úgy, minként ezt a tripartit érdekegyeztetési rendszerek is. A tarifa-, azaz a koalícióképesség két követelményt foglal magába. Egyfelől azt, hogy az érdekvédelmi szerv felhatalmazást kapjon a tagjaitól kollektív szerződéskötési tárgyalások általuk meghatározott tartalommal történő folytatására, másfelől pedig az érdekvédelmi szervezet a tárgyalások során és a tari-fa(kollektív) szerződés megkötésekor az ellenérdekű féltől, valamint harmadik hatalomtól független legyen2. A harmadik hatalomtól való függetlenség - mivel az elsősorban a politikai pártoktól és az államtól való függetlenséget jelenti - elsősorban az állami részvétellel történő tripartit érdekegyeztetési rendszereknél bír jelentőséggel. Mivel a bipartit érdekegyeztetésnél a reprezentativitás nem kritérium, csupán a tarifaképesség, ezért a koalíciós partnerek szabadon létesíthetnek tarifatársaságot, azaz tarifatársasági szerződést egymással.
A tripartit érdekegyeztetési rendszereknél országos ágazatközi jelleggel nemzeti munkaügyi vagy gazdasági-, szociális tanács működik, ágazatokként pedig ágazati bizottságok léteznek3. Míg az ágazatközi nemzeti érdekegyeztető tanácsban folyó tárgyalások mindig állami közreműködéssel folynak, addig az ágazati bizottságokban a tárgyalások állami közreműködés nélkül is lebonyolódhatnak4. A területi ágazati bizottsági tárgyalásokon azonban a területi munkaügyi hivatali részvétel általában fennforog. A tripartit érdekegyeztetési rendszernek két formája alakult ki. Az egyik a belga-luxemburgi-holland modell, amelyhez csatlakozik a francia- olasz modell is5, míg a másik a spanyol-portugál mo-dell6. Az elsőnél törvény határozza meg, hogy milyen reprezentativitási feltételekkel kerülhetnek be a koalíciós partnerek a négyévenkénti választási eredmények alapján a nemzeti érdekegyeztetési (munka-, illetve gazdasági és szociális) tanácsba. E rendszereknél a tarifatörvények mind a két oldal koalíciós szervezetei számára reprezentativitási feltételként meghatározott taglétszámot, valamint egyedül vagy másik ugyanazon koalíciós szervezettel konföderációra lépve meghatározott ágazati képviseletet írnak elő. Amelyik érdekvédelmi szervezet a négyévenként sorra kerülő választásokon e két feltételt nem tudja elérni, négy évig nem lehet tagja az országos tanácsnak, de az országos és a területi ágazati, valamint a területi ágazatközi bizottságnak sem. Egyúttal nem lehet érvényes képviselete sem vállalati, sem pedig üzemi szinten. Ez jellemző Belgiumra7, míg a holland rendszernél az az érdekvédelmi szervezet, amely bár kiesett az országos tanácsból, de területi szinten vagy egy adott ágazatban jelentős, akkor tagja lehet az adott területi ágazatközi vagy országos, illetve területi ágazati bizottságnak8.
Ilyen probléma a reprezentativitást alulról megállapító spanyol-portugál rendszernél nem fordul elő. Ennél a rendszernél ugyanis a reprezentativitás általános kritériumát üzemi szinttől kiindulva állapítják meg. Helyi szinten az a munkáltatói érdekvédelmi szervezet lesz egyedül, vagy másokkal konföderációba lépve, amely egyedül vagy másokkal együtt a taglétszám többségét mutatja fel és ugyanez érvényesül körzeti, tartományi és országos szinten egyaránt. Szakszervezeti vonalon hasonló a helyzet azzal a különbséggel, hogy ott az alsó szint az üzem, ahol az a szakszervezet válik egyedül vagy konföderációba lépve másikakkal, amelyik egyedül vagy az üzemben képviselettel rendelkező másikak valamelyikével szövetségre lépve az üzemi tanácsválasztásokon az 50%-ot meghaladó többséget eléri9. Ebből adódik, hogy ennél a rendszernél minden egyes szinten rotációs alapon azok a munkáltatói érdekképviseleti szervek és szakszervezetek lesznek az egyes szinteken reprezentatívak, amelyek az adott szinten tagként a legtöbb munkáltatóval, illetve üzemi tanácstaggal rendelkeznek.
A bi- és a tripartit érdekegyeztetési rendszerek mellett az ún. vegyes rendszert a skandináv és az angolszász rendszer képviseli, ahol ugyancsak alulról az alsó szintű érdekvédelmi szervezetek választanak képviselőket területi szervezetekbe, azok pedig küldötteket a szintén négyévenként mind a két oldalon megtartásra kerülő kongresszusba. Az érdekegyeztetési tárgyalások a mind a két oldalon a kongresszusok által kijelölt delegációk között folyik, amelyeken a kongresszusban küldöttekkel képviselettel rendelkező koalíciós partner reprezentatívnak minősül. Ha a két kongresszus között bármelyik oldalon egy új érdekképviseleti szerv alakul, azt a megfelelő szintű munkaügyi hivatal háromoldalú képviselettel (munkáltatói, szakszervezeti és állami) rendelkező tanácsa sikeres érdekképviseleti alkalmassági vizsgálat alapján érdekképviseleti jogosultsággal ruházza fel. Ennélfogva az előbb tárgyalt reprezentativitási fogalom ennél a rendszernél nem áll fenn. Az érdekegyeztetés ennél a rendszernél alapvetően bipartit jelleggel folyik. Az állam az érdekegyeztetési tárgyalásokba csak akkor lép be, ha ezt a felek maguk kérik akkor, ha tárgyalásaik holtpontra jutottak. Az állam ennélfogva ebben a rendszerben lényegében csak me-diál10. Az Egyesült Királyságban kivételesen azonban a pénzügyminiszter hozzájárulását ki kell kérni az olyan kollektív barganing-ek esetében, amelyek az államháztartásra kihatással vannak bizonyos értéket meghaladó jelleggel11.
A közép- és kelet-európai posztkommunista államok túlnyomó többsége az érdekegyeztetésnek a holland típusú tripartit rendszerét vette át. Ez jellemző Bulgáriára, Romániára és Szlovákiára egyaránt. Tripar-tit érdekegyeztetési rendszer alakult ki a balti államokban és Oroszországban is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
