A 6. § (1) bekezdés módosításának kiindulási alapja ugyan a hatályos cégeljárásra vonatkozó rendelkezés volt, de nem érdektelen az új Ctv. szabályainak értelmezésénél sem.
A ma még hatályos Cégtörvény 30. § (2) bekezdése szerint a székhely módosításra vonatkozó változás a bejegyzéssel, de a változás időpontjára visszamenőlegesen válik hatályossá. Ebből a rendelkezésből számos probléma keletkezett. Felszámolási szempontból az a gond, hogy nem lehet megállapítani az eljárás lefolytatására illetékes bíróságot addig, amíg meg nem hoznak a döntést az új székhely bejegyzéséről. Ha például az adós áthelyezi a székhelyét egyik megyéből a másikba, de még az új székhely bejegyzését megelőzően felszámolási kérelmet nyújtanak be ellene a korábbi székhely szerint illetékes felszámolási eljárásokat lefolytató bírósághoz, akkor a bíróság nem tudja megmondani, vajon illetékes-e az eljárás lefolytatására. Ha ugyanis bejegyzik később az új székhelyen a céget, akkor - a visszamenőleges hatály miatt - kiderül, hogy a bíróságnak nem áll fenn az illetékessége. Ha nem jegyzik be, s visszaküldik a korábbi székhely szerint illetékes cégbírósághoz, akkor pedig a felszámolási eljárásokat lefolytató bíróság illetékessége megállapítható. Az új székhely bejegyzéséről való cégbírósági döntésig nem lehet tehát meghatározni, hogy illetékes-e a bíróság a felszámolási eljárás lefolytatására, vagy sem, áttegye a kérelmet, vagy sem. Ennek a problémának a megoldására született a módosítás, csakhogy közben - pontosan a módosítás hatályba lépésével egyidejűleg - új Cégtörvény is hatályba lép, melynek 54. §-a fog rendelkezni arról, hogy mi a teendője a cégbíróságnak a cég székhelye változásának bejegyzésére irányuló eljárás során. A törvényben itt egyáltalán nincs arra vonatkozóan rendelkezés, hogy a joghatály mikor áll be a székhely áthelyezés tekintetében, csak azt szabályozza, hogy a cégbíróságok között mikor kerül sor az iratok áttételére.
Ebből következően az új Ctv. 22. §-ának rendelkezéseit is figyelembe véve kimondhatjuk, hogy a felszámolási bíróság illetékességének megállapítása vonatkozásában egyértelmű, hogy a cégjegyzékben a kérelem benyújtásának napján fennálló adatok lesznek irányadók. A cégjegyzékbe való bejegyzés és a Cégközlönyben való megjelenés időpontja eltér egymástól, de a felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak ezen Cstv. 6. § (1) bekezdése egyértelműen megmondja, hogy a kérelem beadása napja cégjegyzékének adatai számítanak.
Vajon alkalmazhatóak-e a Pp. 42. §-ának szabályai itt, azaz ha a kérelem beadásakor még nem lenne illetékes a bíróság, csak utóbb válna azzá, akkor lefolytatható-e a felszámolási eljárás? Bár a törvény egyértelműen fogalmaz: az az illetékes, akinek a területén a kérelem napján be van jegyezve az adós, s a BÜSZ. 63. § (2) bekezdése szerint a kérelemhez az iratborító kitöltésekor mellékelni kell a cégmásolatot is, ha azonban végiggondolunk egy ilyen esetet, akkor azt mondhatjuk, hogy ha a kérelem benyújtása és a bíróság döntése közötti időben válik illetékessé, akkor fölöslegesen tenné át a most már bejegyzett új székhely szerinti felszámoló bíróság a korábbi székhely szerintihez a kérelmet, ha már nála is be lehetne nyújtani, mert most már egyébként is ő az illetékes.
A gyakorlatban felmerült problémát ez a rendelkezés nem oldotta meg. A gond ugyanis azzal volt, hogy az adósok - menekülvén a felszámolás megindítása, illetve az első bíróság által kijelölt felszámoló elől -először megfellebbezték a bíróság felszámolást elrendelő végzését, s ezzel megakadályozták az első bíróság előtt a felszámolás megindulását azzal a felszámolóval, akinek a működését nem kívánták, s egyidejűleg áttették székhelyüket egy másik megyébe, s ott most már maguk kérve a felszámolásukat az áttétel folytán illetékessé vált bíróságon, az megindította a felszámolást. Az is előfordult, hogy az első bíróság előtt elhúzták az ügyet, vagy a felszámolást elrendelő határozatát megfellebbezték, majd a székhelyet áthelyezték egy másik megyébe, s az itt keletkezett hitelezői igények alapján most már a második bíróság rendelte el a felszámolásukat. Az első bíróság csak a jogerőssé vált felszámolást elrendelő végzés közzétételekor a cégjegyzékből értesült arról, hogy időközben a felszámolás már más bíróság döntése alapján megindult.
Ezen helyzetek megakadályozása érdekében ki kellett volna mondani, hogy addig ne jegyezhessék be a céget a másik megyében, amíg felszámolási eljárás van folyamatban ellene a korábbi székhelye szerinti bíróságon.
Véleményem szerint egyszerűbb a kérdés a Pp. 43. § (1) bekezdésének rendelkezése - tehát az érdemi ellenkérelem előterjesztésével rögzül az illetékesség - tekintetében, hiszen a felszámolási kérelem cégmásolattal érkezik a bíróhoz, tehát ha nem mutatja illetékesnek a cégmásolat, akkor nem fordulhat elő, hogy a bíróság kiadja a kérelmet nyilatkozattételre, s így nem kerülhet sor érdemi ellenkérelem előterjesztésére.
Egy másik változás is történt, mégpedig a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékessége tekintetében. A korábbi - még ma hatályos - rendelkezések szerint az Európai Unió másik tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezet elleni fő-, illetve területi eljárás lefolytatására rendelkezik kizárólagos illetékességgel a Fővárosi Bíróság, míg a módosítás szerint a 1346/2000/EK rendelet hatálya alá tartozó és nem Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezet ellen megindított fő- és területi eljárás lefolytatására rendelkezik kizárólagos illetékességgel.
Ez azt jelenti, hogy a Fővárosi Bíróságnak van kizárólagos illetékessége:
- az Európai Unió tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezetek elleni főeljárások lefolytatására (ha Magyarországon van a COMI-juk)
- az Európai Unió tagállamában bejegyzett gazdálkodó szervezetek elleni területi eljárások lefolytatására (ha van telephelyük Magyarországon)
- az Európai Unión kívüli más ország gazdálkodó szervezete elleni főeljárás lefolytatására (ha a COMI-ja Magyarországon van),
- az Európai Unión kívüli más ország gazdálkodó szervezete elleni területi eljárás lefolytatására (ha a COMI-ja az Európai Unió más tagállamában van, de Magyarországon van telephelye). Ehhez természetesen az kell, hogy a másik tagállamban a bíróság megállapítsa, hogy a COMI ott van, s másodlagos területi eljárásként lehet akkor Magyarországon a területi eljárást lefolytatni. Elsődleges területi eljárásként véleményem szerint ez nem indítható meg.
Nincs kizárólagos illetékessége a Fővárosi Bíróságnak ennek alapján azon külföldi székhelyű vállalkozók magyarországi fióktelepeire irányuló eljárások tekintetében, amelyeknek
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
