Az M. s.r.o. szlovákiai székhelyű cég elleni fizetésképtelenségi főeljárást az adós képviselője, C. C. kezdeményezte az Európai Unió Tanácsának 1346/2000/EK rendelete (továbbiakban: Rendelet) alapján a Magyar Köztársaság Fővárosi Bíróságán. Az M. s.r.o. 100%-os tulajdonosa a P. Hungária Rt. A magyar bíróság joghatóságát az ügyben a kérelmező arra alapozta, hogy a kérelemben előterjesztett érvei szerint az adós fő érdekeltségei a Magyar Köztársaság területén találhatók, és ennek alapján a magyar bíróság hatáskörrel rendelkezik a fizetésképtelenségi eljárás megindítására. Ezt a Rendelet 3. cikk (1) bekezdése mondja ki, ami azt jelenti, hogy egy másik tagállam bírósága mondja ki az adós fizetésképtelenségét, mint annak a tagállamnak a bírósága, ahol az adós be van jegyezve. A Fővárosi Bíróság végzésével megállapította, hogy az adós fő érdekeltségeinek központja Magyarországon van, és ennek alapján 2004. június 14-i dátummal elindította ellene a főeljárást.
Az ilyen bírósági döntésnek az a következménye, hogy az eljárást indító ország jogát kell alkalmazni a fizetésképtelenségi eljárásra, ami azt jelenti, hogy az M. s.r.o. felszámolását a magyar csődtörvény szabályai szerint kell lebonyolítani. A magyar bíróság döntését a Rendelet 17. cikk (1) bekezdése alapján valamennyi más tagállamban, minden további alaki követelmény nélkül el kell fogadni, és a döntés ugyanazzal a hatással jár valamennyi tagállamban, mint az eljárást indító államban, tehát Magyarországon. Ez ellen a döntés ellen csak az eljárást indító tagállamban - esetünkben csak Magyarországon - lehet jogorvoslatért fordulni, a magyar jogszabályok alkalmazásával.
A fentiekből nyilvánvaló, hogy az Unióban csak egy tagállamban lehet főeljárás, a többi tagállamban már csak másodlagos fizetésképtelenségi eljárás indítható. Ennek feltétele, hogy az adós telephellyel rendelkezzen ebben a tagállamban. Telephely a Rendelet 2. cikk h) pontja szerint bármely működési hely, ahol az adós nem átmeneti jellegű gazdasági tevékenységet folytat emberi erőforrással és termékekkel. Az M. s.r.o. ebbe a kategóriába beletartozik. Másodlagos eljárást a főeljárás felszámolója vagy bármely más személy vagy hatóság kezdeményezhet, aki, illetve amely jogosult ennek a tagállamnak - esetünkben Szlovákia - jogszabályai szerint fizetésképtelenségi eljárást kezdeményezni. A másodlagos eljárás csak az adósnak az eljárás tagállamában lévő vagyontárgyaira vonatkozik, így esetünkben a Szlovákiában lévő vagyonra. A másodlagos eljárás megindítása a főeljárás felszámolója részéről komoly körültekintést igényel. Konzultáltam S. T.-vel, aki az első európai, határokon átnyúló eljárás fizetésképtelenségi szakértője volt, illetve, aki a Daisytek vállalatcsoport francia és német leányvállalatai esetében eljárt szakértőként. Ő azt tanácsolta, kerüljem a másodlagos eljárás kezdeményezését. Álláspontja szerint a másodlagos eljárás jelentősen csökkenti a főeljá-rásba vont vállalkozás értékét, és csökkenti az esélyét a vállalkozás sikeres újraindításának. Tény, hogy a másodlagos eljárás megkönnyíti a főeljárás felszámolójának a munkáját, ugyanakkor számos ellenérv is felmerül. Kérdés, hogy a másodlagos eljárás felszámolója mennyiben tesz eleget együttműködési kötelezettségének. Ez különösen akkor problémás, ha az adós a másodlagos eljárás tagállamában jelentős vagyonnal rendelkezik. A Rendelet nem szabályozza, hogy a fő és a másodlagos eljárás költségeit hogyan kell megosztani, így ez is komoly viták alapja lehet. Szlovákiával kapcsolatban az is gondot jelent, hogy még nem történt meg a szlovák csődtörvénynek a Rendelethez történő igazítása. Így nagy kérdés, hogy a szlovák bíróság hogyan reagálna egy másodlagos eljárásra vonatkozó kérelemre. Mindezeket a szempontokat figyelembe véve, mint a főeljárás felszámolója, nem kezdeményeztem másodlagos eljárást az M. s.r.o. esetében.
A főeljárás megindításánál az alábbi elvégzendő feladatokat kell a felszámolónak elvégeznie:
a) A felszámolás tényének bejegyzése a szlovák cégbírósági nyilvántartásba. Magyarországon egy normál eljárás esetében erről a felszámolást elrendelő bíróság értesíti a cégbíróságot, az értesítést a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárás esetében magyar felszámolónak kell elvégeznie. Itt felmerül az a kérdés, hogy hogyan történik a bejegyzés, hiszen erre vonatkozó szabályozást a magyar Cégtörvény sem tartalmaz, valószínűleg a szlovák sem. A cégbejegyzés feltétele, hogy a magyar felszámolónak aláírási címpéldányt kell készíttetnie szlovák közjegyzőnél. További szükséges feltétel, hogy le kell fordítani a fizetésképtelenségi főeljárást megindító, az azt jogerősítő végzést, valamint a felszámoló biztost kijelölő megbízást. A Rendelet nem írja elő a hiteles fordítást. A 19. cikk szerint "A felszámolói kinevezést az eredeti kinevezési határozat hiteles másolatával vagy az illetékes bíróság által kiadott bármely más tanúsítvánnyal igazolják. Szükség lehet annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén készült fordításra, a melynek területén fog eljárni. Hitelesítésre vagy más hasonló alaki követelményre nincs szükség." Saját tapasztalataim azt mondják, hogy célszerű hiteles fordítást készíttetni, mivel a Rendelet szövegét a bíróságokon sem mindig, az egyéb hivatalokban pedig egyáltalán nem ismerik.
b) Közzé kell tetetni a magyar bíróság fizetésképtelenséget megállapító végzését, a felszámolót kijelölő végzését.
A közzététel célszerű lépés, ha egy felszámoló egy másik tagállamban szándékozik eljárni. Erre a Rendelet 21. cikk (1) bekezdése ad lehetőséget, mely szerint "a felszámoló kérheti a fizetésképtelenségi eljárást megindító határozat és adott esetben az őt kijelölő határozat közzétételét bármely más tagállamban az adott államban előírt közzétételi eljárásnak megfelelően." A (2) bekezdés alapján "bármely tagállam, amelynek területén belül az adós telephelye van, azonban kötelező közzétételt kérhet. Ilyen esetekben a felszámoló vagy az erre felhatalmazott bármely hatóság, abban a tagállamban, ahol a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárást megindították, megteszi az ilyen biztosításához szükséges összes intézkedést." Nincs tudomásunk róla, hogy Szlovákiában ilyen, a kötelező közzétételre vonatkozó rendelkezés lenne életben, de megelőzendő a problémákat, kezdeményeztük a közzétételt az M. s.r.o. felszámolása esetében. A magyar jogalkotók ennél szigorúbbak voltak. A 2004. május 1-jétől hatályos magyar Csődtörvény 6/B. § (4) bekezdése, alapvetően a magyar hitelezői érdekek védelme okán rögzíti, "ha az adósnak, aki ellen a tanács fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelete alapján az Európai Unió más tagállamában főeljárás indult, Magyarországon telephelye van, a főeljárasban kijelölt felszámoló köteles kérni a főeljárást megindító határozat lényeges tartalmának közzétételét. A felszámoló felel az ennek elmulasztásából eredő kárért." Tehát a magyar jogalkotók, élve a Rendelet nyújtotta lehetőséggel, kötelezően előírták a más tagállamban megindított főeljárás közzétételét, sőt kiegészítették a külföldi felszámoló felelősségének meghatározásával a közzététel elmaradásából származó kárra vonatkozóan.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
