(Szerk. Szabó Miklós és Vinnai Edina)
Miskolc, Bíbor Kiadó, 2018. 313 oldal
"Kétségtelen, hogy a demokráciákban a nép látszólag azt teheti, amit akar; a politikai szabadság azonban nem abban áll, hogy az emberek azt tehessék, amit akarnak […] A szabadság az a jog, hogy mindenki megteheti azt, amit a törvények megengednek; és ha valamely állampolgár megtehetné azt, amit a törvények tiltanak, nem lenne többé szabad, mert erre másoknak is meglenne ugyanez a lehetősége."
Charles-Louis Montesquieu: A törvények szelleméről; XI. könyv, III. fejezet. Budapest: Osiris Kiadó, 2000, 246. o.
A közelmúltban a miskolci Bíbor Kiadónál megjelent A törvény szavai címet viselő kötettel annak A jogi nyelv érthetősége és a joghoz való hozzáférés című konferenciának az írásos anyagát veheti kézbe a Tisztelt Olvasó, amelyet a résztvevők az OTKA-112172 kutatás lezárásaként 2018. május 25-én Miskolcon, a MAB-székházban tartottak. A mű a Prudentia Iuris sorozat 33. köteteként látott napvilágot. A benne szereplő 13 tanulmány révén a kutatói gárdának többéves, ha az előzményeket is hozzászámítjuk, akkor már a 2000-es évek elejétől folyó, a jog és a nyelv kapcsolatát többféle irányból is vizsgáló tevékenységéről és annak eredményeiről kapunk képet.
A munkában megközelítőleg fele-fele arányban vettek részt nyelvészek és jogászok, és már a közreműködők munkahelye és foglalkozása is garantálja a kérdéskör interdiszciplináris megközelítését. A nyelvészek között az alkalmazott nyelvészet (ezen belül is a pragmatika, a korpusznyelvészet, a szakfordítás és szaknyelv), a jogászok köréből szintén több részterület (a reklámjog, a fogyasztóvédelmi jog, a jogelmélet, a jogszociológia, illetve a jogtörténet) képviselői kutatták a valóban igen szerteágazó témát.
A Miskolci Egyetem jogászai és nyelvészei (3-3 fő) mellett az ELTE, a Corvinus Egyetem, a Pécsi Egyetem, a Szegedi Egyetem, a Neumann János Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárai és oktatói vettek részt a kutatási tevékenységben. A munkatársak között találjuk az MTA-SZTE Mesterséges Intelligencia Kutatócsoport és Szegedi Tudományegyetem, valamint a Centre for Philosophy of Natural and Social Science, London School of Economics and Political Science egy-egy képviselőjét is.
A jogi nyelvnek - akárcsak bármely más szaknyelvnek - a nyelvészeti megközelítése, elemzése számos tanulsággal járhat. A jogi nyelv lingvisztikai kutatása, amely Európa-szerte is az utóbbi néhány évtizedben lendült fel igazán, a legkevésbé sem öncélú tevékenység. A jogi szövegek legkülönbözőbb típusaival naponta emberek tömegei kerülnek kapcsolatba, akár életfontosságú ügyek, akár csak apróbb, de felettébb kínos, pl. családjogi perek kapcsán, és laikusokként azzal találják szemben magukat, hogy a kézhez kapott, anyanyelvükön írott szövegeket igencsak hellyel-közzel képesek felfogni, értelmezni. S ha ezen az alkalmazott nyelvészet képviselői - szorosan együttműködve a jogászi hivatás képviselőivel - változtatni akarnak, akkor még inkább megértjük, miért nevezhette a magyar alkalmazott nyelvészet egyik megteremtőjeként tisztelt Szépe György ezt a nyelvészeti területet "hasznos nyelvészetnek".
Ezeknek a soroknak az írója, aki a szaknyelvi fordítások és általában a szaknyelvek nyelvhelyességi problémáit (köztük a jogi nyelvéit is) saját oktatói tevékenysége során - főként fordítói programban részt vevő diákjaival - sok esetben elemezte (és aki nem mellesleg a jelen könyv anyanyelvi lektora is volt), szintén az említett alkalmazott nyelvészetet képviseli.
Ám a kezdeményezés a jogi nyelv érthetőbbé tételére - és ezt a kötet több írása is igazolja - ugyanolyan elemi erővel érkezett a jogászok részéről. Jól kifejezik a kérdéskör felelős jogászi megközelítését Szabó Miklós kutatásvezető tanulmányának záró szavai: "Ezért, hogy a joggal való élés előfeltételét képező megértés felé vezető legelső lépés a nyelvi befogadhatóság - mégpedig legelsőként a címzettek, a köznyelvi regiszterben kommunikáló laikusok számára. Mindenki más, a céhen belüliek csak ő utánuk jönnek, hiszen minden ostor vége az ő hátukon csattan, az ő sorsukat fordítja jobb vagy rosszabb irányba" (313. o.).
A bemutatandó kötet Előszavában a szerkesztők Montesquieu-re és fő művére, a De l'Esprit des lois-ra, azaz A törvények szellemére is utalnak. A tanulmánykötet azonban nemcsak Előszavával és persze címével, hanem - a benne található írások révén - szellemiségével is megidézi a nagy francia elődöt. Ennek a hatalmas munkának egyik fejezetére utal a jelen recenzió mottója is, amikor a törvényeknek és a szabadságnak a demokráciákban megvalósítandó viszonyáról elmélkedő gondolkodót idézi. A törvények adta szabadsággal helyesen való
- 17/18 -
élni tudás feltételei között az elsők egyikeként kell említeni azt, hogy az érintettek értsék a törvény szavait.
A tanulmányok négy-öt nagyobb témakörbe sorolhatók be. Az első hat tanulmány - beleértve a bevezetésként is szolgáló, a Miskolc Jogi Korpuszt (MJK) bemutató igen részletes munkát is - az ún. nyelvészeti modul részét képezi, melyen belül a tanulmányok a jogi nyelvi szövegek állítmányi és az alanyi szerkezeteiről, a bennük előforduló mellé- és az alárendelésekről, valamint a központozásnak a jogi nyelvben játszott szerepéről készültek. Mindegyik cím hangsúlyozza a magyar jogi nyelv kutatását, de a kötet több írásából a kérdés nemzetközi voltára is fény derül. Bizonyos, a jogi nyelvet érintő problémakörök valóban nyelv(ek)től függetlenül is megjelennek. A nem elsődlegesen nyelvészeti fogantatású tanulmányok közül három egészen szorosan a jogászi gyakorlathoz, mondhatjuk talán így is: a terepmunkához kapcsolódik, ezek a bírósági tolmácsolás kérdéseiről és a "devizahiteles perek" szereplőinek nyelvi attitűdjéről szólók, illetve az, amelyik A figyelmeztetések és a tájékoztatás közlése a büntetőeljárásban címet viseli. További két írás pedig - hazai és külföldi példák során át - a kérdéskör történeti megközelítését adja. Végül van ugyancsak még két, elvontabb kérdéseket tárgyaló munka is; az elvontságot címeik is jól kifejezik: A jogszabályok logikai mélystruktúrája, illetve A szavak ura: Pragma vs. praxis, ugyanakkor a gyakorlathoz ezek az utóbbi írások is - ahogy mondani szokás - ezer szállal kötődnek.
A munka alapját a Miskolc Jogi Korpusz (MJK) szolgáltatta. A korpuszról a legrészletesebb leírás és a legátfogóbb kvantitatív elemzések az első tanulmányban olvashatók, amelynek szerzője Vincze Veronika, aki A Miskolc Jogi Korpusz jellemzői címet adta tanulmányának. A korpusz ötféle, más-más elvontsági, illetve nyelvi nehézségi szintet jelentő írott jogi szövegből (részkorpuszból) és egy további, hangfelvételeket és ezek átiratait tartalmazó beszélt nyelvi részkorpuszból áll. A teljes (írott és beszélt nyelvi) korpusz pontosan 2 386 902 szövegszót és 147 209 mondatot tartalmaz. A további számadatok sokaságához az informatika, a statisztikai nyelvészet és a korpusznyelvészet együttes felhasználásával lehetett eljutni. A jogi korpusz legelvontabb szövege az ún. kódexjog, ezt követik elvontságban a jogszabályok, majd az ítéletek, ezután a magyarázó szövegek és végül a jogi fórumok következnek. A leghosszabb, csaknem 20 szavas mondatok a magyarázó szövegekben és az ítéletekben vannak. A köznyelvvel való összehasonlításra az ún. Szeged Korpusz (SzK) szolgált. A korpuszok különböző szempontú elemzése, jellemzése nemcsak itt jelenik meg, hanem a konkrét nyelvészeti kérdéseket kifejtő tanulmányokban is megtalálható, az adott részterületre koncentrálva.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
