A beszámoló első részében főként a nemzetközi eljárásjog legújabb brüsszeli fejlesztéseiről szeretnék tudósítani, ezzel kapcsolatban tájékoztatni a Hágai Konferencia fejleményeiről, valamint a Luganói Egyezmény felülvizsgálatáról. Végül az EK-Szerződésben rögzített, az igazságügyi együttműködéshez kapcsolódó jogalkotói kompetencia kérdéséből kiindulva néhány részletkérdéssel fogok foglalkozni a beszámoló második részében.
Az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról szóló EK-rendeletet1 (EuFmhR) 2006 végén - azaz még az Európai Unió finn elnöksége alatt - fogadták el. Ez a meghatározott összegű nem vitatott pénzkövetelések gyors és költséghatékony behajtását célozza a határon átnyúló ügyekben. A rendelet értelmében határokon átnyúló ügyről akkor beszélhetünk, ha a kérelem benyújtásának időpontjában legalább az egyik fél az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel [EuFmhR 3. cikk (1), (3) bekezdések]. Az európai fizetési meghagyásos eljárásból származó jogcím egy a rendelet hatálya alá tartozó másik tagállamban végrehajthatóvá nyilvánítás nélkül végrehajtható [EuFmhR 3. cikk (1) bekezdés b) pont]. A rendelet gyakorlati szempontból jelentős rendelkezései csak 2008. december 12-én lépnek hatályba. Ez a gyakorlat számára elegendő időt jelent az új előírásokra való felkészülésre.
Amint tudjuk, jelenleg Németország tölti be az Európai Unió soros elnökségét. Minden elnökség arra törekszik, hogy a hathónapos védnöksége alatt befejezze a tervbe vett projekteket. Ezen okból reméljük, hogy még a német elnökség alatt elfogadják a kis értékű követelések esetén alkalmazható európai eljárás bevezetéséről szóló EK-rendeletet (EuKéKR). A rendelet azon követelésekből eredő jogvitákra terjed ki, melyek értéke az eljárás megkezdésekor nem haladja meg a 2000 euró összeget [EuKéKR 2. cikk (1) bekezdés]. Ahogy az európai fizetési meghagyásos eljárás2, a kis értékű követelések esetén alkalmazható európai eljárás is csak akkor folytatható le, ha a tényállás két tagállamhoz kapcsolódik. Szükséges, hogy legalább a felek egyike az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezzen állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel [EuKéKR 3. cikk (1) bekezdés].3 Egy ítélet, ami a kis értékű követelések esetén alkalmazható európai eljárásból származik, a többi EK-tagállamban (Dánia kivételével) előzetes végrehajthatóvá nyilvánítás nélkül végrehajtható [EuKéKR 20. cikk (1) bekezdés].
A kézbesítési rendelet4 már röviddel a hatályba lépése után is bírálat tárgya volt.5 A Bizottság ezért 2005 júliusában indítványozta a rendelet módosítását.6 A rendelettervezet kapcsán megindult munkálatok brüsszeli viszonyok között viszonylag gyorsan haladtak, így a Tanács hamarosan elfogadja a közös álláspontot.
Brüsszelben jelenleg két olyan jogi aktust tárgyalnak, amelyeknek - a korábban megvalósított projektekkel ellentétben - nem csak nemzetközi eljárásjogi szabályozás a tárgya.7 Az első rendelettervezet 53 cikkben szabályozza a nemzetközi tartási jogot.8 Legfőképpen a rendeletjavaslat joghatóságra vonatkozó előírásai méltóak figyelemre. Első pillantásra azt a benyomást keltik, hogy a tervezet a Brüsszel-I. rendelet9 joghatósági szabályait a tartással kapcsolatos jogviták tekintetében csak kis mértékben változtatja meg. Közelebbről szemügyre véve azonban jelentős különbségeket fedezhetünk fel.10 A rendelettervezet alapján a tartásra jogosult azon EK-tagállam (Dánia kivételével) bírósága előtt indíthat eljárást, amelyikben az alperes lakóhellyel rendelkezik. A Brüsszel-I. rendeleten túl a tervezet - a Brüsszel-I. rendelet 5. cikke 2. pontjának első vagylagos okát tükrözően - annak a tagállamnak a joghatóságát is felkínálja, amelyikben az alperes szokásos tartózkodási helye van. Ezen túl a tartásra jogosult azon hely bírósága előtt is perelhet, ahol ő szokásos tartózkodási hellyel vagy lakóhellyel rendelkezik. A Brüsszel-I. rendelethez képest forradalmi, hogy ez a joghatóság már nem függ többé attól, hogy az alperes lakóhelye valamely tagállamban legyen. A német bíróságok tehát alapozhatják a joghatóságukat a rendeletre, ha egy Németországban lakó német egy Kanadában lakó tartásra kötelezettet perel. Ezt a joghatóság-kiterjesztést a Bizottság az Európai Bíróság Owusu-döntésével11 igazolhatja. Ebben a döntésében a Bíróság világossá tette, hogy a Brüsszeli joghatósági és végrehajtási egyezmény (Brüsszeli Egyezmény)12 akkor is alkalmazható lehet, ha egy jogvitát a határon átnyúló vonatkozásai csupán egy harmadik országhoz és nem a Brüsszeli Egyezmény más szerződő államához kötnek. Hasonló elv vonatkozik a Brüsszel-I. rendeletre is. A Brüsszel-I. rendelet 5. cikke 2. pontjának második félmondata alapján a személyállapotot érintő eljárásban elvileg meghatározott tartási jogvitákat is eldönt-het az a bíróság, amely a saját joga alapján a státuszkérdések elbírálására jogosult. Az új rendelet is párhuzamos szabályozást irányoz elő. Végül a Brüsszel-I. rendelethez képest új és nem elhanyagolható jelentőségűek a rendeletjavaslat megszorítóan13 kialakított fennmaradó joghatósági szabályai.14
A tartási jogot szabályozó rendeletjavaslat azonban nem csak a joghatóságot szabályozza, hanem átveszi a Brüsszel-I. rendeletnek a perfüggőségre vonatkozó előírásait is. A bizottsági javaslatban további rendelkezések találhatóak az alkalmazandó tartási jogra, a kézbesítésre, valamint az előzetes végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás nélküli végrehajtásra. Emellett a tagállamoknak központi szerveket kell létrehozniuk az együttműködésre. Végrehajtási jogi szempontból új területre lép a rendelettervezet a határon átnyúló letiltásra, a bankszámla ideiglenes befagyasztására vonatkozó előírásaival éppúgy, mint a tartási követeléseknek a végrehajtás során érvényesülő rangsorára vonatkozó előírásaival.15 A tagállamok különösen ezeket a végrehajtási jogi előírásokat sérelmezik. A Brüsszeli Tanács Munkacsoportjának tárgyalásai során megfigyelhető az az irányzat, hogy a határon átnyúló letiltásra és a bankszámla ideiglenes befagyasztására vonatkozó előírásokat töröljék a tartási projektből16 és ezekkel a kérdésekkel egy általános végrehajtási jogi projekt keretében foglalkozzanak alaposabban, amire még később kitérek.17
A bizottsági javaslat átfogó változatának az az előnye, hogy a gyakorló jogászok egy joganyagban találják meg a nemzetközi tartási jogra vonatkozó összes közösségi jogi előírást. Más oldalról viszont elősegíti a joganyag szétesését18; mivel a tartási jogra vonatkozó joghatósági szabályokat ezidáig a Brüsszel-I. rendelet tartalmazta, ami senkit sem zavar. A tagállamok bizonyára mégis az új joganyag átfogó változatában fognak megegyezni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
