https://doi.org/10.59851/jk.79.07-08.7
A jelen kor globális környezeti válságának kezelésére alkalmas egyik eszközként az összehasonlító alkotmányjoggal foglalkozó szakirodalom a környezeti alkotmányosság elméletét ajánlja. Az elmélet kiindulópontja az, hogy az 1970-es évektől kezdődően globális környezeti alkotmányosodási folyamat indult be, melynek részeként mára a világ legtöbb alkotmányába bekerültek a környezeti célokat megfogalmazó rendelkezések. A környezeti alkotmányossággal foglalkozó szakirodalom azt vizsgálja, hogy ez a folyamat mennyiben segíti elő a környezeti célok hatékonyabb érvényre juttatását. Még a környezeti alkotmányosság hívei között is elterjedt nézet ugyanakkor, hogy a környezeti jogok alkotmányba foglalása jórészt szimbolikus gyakorlat maradt, hiszen a környezeti ügyekben eljáró bíróságok általában vonakodnak alkalmazni az alkotmányos környezeti rendelkezéseket. Jelen írás a környezeti alkotmányosság kortárs angolszáz jogirodalomban megjelenő elméletének, irányzatainak és dilemmáinak bemutatására törekszik, valamint kitér annak legújabb jelenségére, az éghajlati alkotmányosságra is. Az elmélet ismertetésével egyfelől az alkotmányos környezeti rendelkezések közötti fogalmi tisztázást végzi el a szöveg (mely a magyar szakirodalomban általában kevésbé differenciált formában jelenik meg), másrészt azt kívánja bemutatni, hogy a környezeti célok alkotmányos rögzítésének igénye egyszerre régi és új törekvés, az új lendületet pedig éppen az antropogén klímaváltozás jogi megoldásának keresése adta. Ez a lendület akár a hazai klímavédelmi törekvések számára is új viták kiindulópontjául szolgálhat.
Tárgyszavak: összehasonlító alkotmányjog, környezeti alkotmányosság, klímavédelem
In order to address the global environmental crisis of our time, the comparative constitutional law literature proposes the theory of environmental constitutionalism. The starting point of this theory is that a global process of environmental constitutionalisation has been underway since the 1970s, which has led to the inclusion of environmental provisions in most constitutions worldwide. The literature on environmental constitutionalism examines the extent to which this process facilitates a more effective implementation of environmental goals. However, even among would-be proponents of environmental constitutionalism, there is a widespread view that efforts to constitutionalize environmental law remain largely symbolic exercises, with environmental courts generally reluctant to apply constitutional environmental provisions. This paper seeks to outline the theory, trends, and dilemmas of environmental constitutionalism and also addresses its more recent phenomenon, climate constitutionalism.
Keywords: comparative constitutional law, environmental constitutionalism, environmental law enforcement, climate constitutionalism
Korunk egyik különös sajátossága, hogy összeköti az emberiség tagjait egy közös probléma: a környezeti válság globális és komplex jelensége. Tudományos konszenzus figyelmeztet arra, hogy az ember okozta éghajlatváltozás a tengerszint emelkedéséhez, időjárási eseményekhez és közegészségügyi katasztrófákhoz vezet.[1] A 2022-es európai hőhullámok következtében[2] a hőmérséklet meghaladta a 40 Celsius-fokot, így katasztrofális tüzeket okozott Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és Görögországban, megolvasztotta az infrastruktúrát az Egyesült Királyságban és a Meteorológiai Világszervezet becslése szerint mintegy 15 000 ember halálát okozta.[3] Az éghajlattal kapcsolatos katasztrófák, mint például az árvizek, aszályok, hurrikánok és szélviharok az Aon biztosítótársaság becslései szerint 29 milliárd dollárba kerültek és több ezer emberéletet követeltek.[4] Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) előrejelzései szerint 3,3-3,6 milliárd ember él az éghajlatváltozás által erősen veszélyeztetett területeken.[5] Mégis, a több mint 30 éve tartó nemzetközi megállapodások ellenére a globális szén-dioxid-kibocsátás 1990 és 2020 között 70%-kal
- 373/374 -
nőtt.[6] A biológiai sokféleség soha nem látott mértékben omlik össze: néhány évtizeden belül egymillió állat- és növényfajt fenyeget a teljes pusztulás elsősorban az emberi tevékenység miatt.
Ez a "hármas bolygóválság" korszaka, amely az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és a széles körű szennyezés egymással összefüggő válságait foglalja magában. A tudomány antropocén korszaknak nevezi a jelenkort, ugyanis egyértelműen az emberi tevékenységet teszi felelőssé a kialakult környezeti válságért.[7] A bolygóhatárok keretrendszer, amely egy biztonságos működési teret határoz meg az emberiség számára a Föld rendszerének stabilitását szabályozó, eredendő biofizikai folyamatok alapján, 2009-ben került kidolgozásra. A keretrendszert azóta többször átdolgozták, 2023 szeptemberében egy tudóscsoport először számszerűsítette mind a kilenc olyan határt, amely a Föld rendszerének stabilitását és rugalmasságát szabályozza.[8] A kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy ebből a kilenc határból már hatot átlépett az emberiség. A határok átlépése növeli a nagyszabású, hirtelen vagy visszafordíthatatlan környezeti változások kialakulásának kockázatát. A kutatás azt is hangsúlyozza, hogy a határok egymással összefüggő folyamatok a Föld komplex biofizikai rendszerében. Ez azt jelenti, hogy az éghajlatváltozásra való globális összpontosítás nem elegendő a fenntarthatóság növekedéséhez.[9]
Az összehasonlító alkotmányjogot alkalmazó, környezeti válság megoldásával foglalkozó kutatók egyik legfontosabb kortárs válasza a környezeti problémák hatékony kezelésére a környezeti alkotmányosság. Az írásom célja, hogy bemutassam a környezeti alkotmányosság koncepcióját, valamint annak kortárs vitáit, irányzatait, az elmélet gyengeségeit és megoldási javaslatait. Ezt követően kitérek az ennek keretei között kialakult legújabb trendre, az éghajlati alkotmányosságra.
Az elmúlt ötven évben a környezet egyre fontosabb szerepet kapott az alkotmányos tervezésben és az alkotmánybíráskodásban. Ez számszerűsíthető a nemzeti alkotmányok szövegében: 1972-ben összesen nyolc nemzeti alkotmány tett utalást a környezeti szempontokra. Ez a szám 1992-re 77-re nőtt. Ma már legalább 141 ENSZ-tagállam alkotmánya foglalkozik kifejezetten környezeti kérdésekkel, köztük 110 olyan alkotmány van, amely kifejezetten vagy hallgatólagosan elismeri a meghatározott minőségű - úgymint az "egészséges" vagy az "ökológiailag kiegyensúlyozott" - környezethez való jogot.[10] Valójában a Földön ma már a legtöbb ember olyan alkotmányok alapján él, amelyek valamilyen módon védik a környezeti jogokat.[11] Ezt a jelenséget nevezte el a szakirodalom környezeti alkotmányosságnak, amely azt a felismerést testesíti meg, hogy a környezet az alkotmányos szövegekben és az alkotmánybíróságok által világszerte védelmezendő.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
