Szilovics Csaba: Az egykulcsos adó Magyarországon (GJ, 2013/4., 9-13. o.)

1. Az egykulcsos adó bevezetésének előzményei Magyarországon

A magyar politikai életet viszonylag későn érintette meg az egykulcsos adó bevezetésének lehetősége. Ez a gondolat elsőként a 2006. évi választásokat megelőzően az SZDSZ és az MDF választási programjának gazdaságpolitikai tervei között jelent meg. Az SZDSZ javaslata szerint - szlovák mintára - mind az általános forgalmi adó, mind a személyi jövedelemadó, mind a társasági adó, továbbá a nyugdíjjárulék is 20%-os lett volna. Az MDF javaslata 18%-os egykulcsos személyi jövedelemadó rendszert tartalmazott. Az akkori Fidesz és az MSZP gazdaságpolitikai programjai még utalást sem tartalmaztak az egykulcsos adóra. A 2010-es választásokat megelőzően a nagy pártok gazdasági programjában sem jelent meg ez a megoldás. Társadalmi vita sem folyt az egykulcsos adó alkalmazásáról, annak lehetséges előnyeiről és hátrányairól. Ezért keltett meglepetést, hogy 2010-ben az új magyar Kormány - nemzetközi összehasonlításban vizsgálva is - radikálisan alakította át a személyi jövedelemadóztatás rendszerét. A változtatás középpontjában az egykulcsos családi kedvezményekkel bővített, az adójóváírást megszüntető, 16%-os általános mértékű kulcs állt.

A következőkben áttekintem, hogy milyen tényezők hatására vezette be a magyar Kormány az egykulcsos személyi jövedelemadó rendszerét, és milyen út vezetett annak elfogadásáig. Ebben az áttekintésben nem foglalkozom a nemzetközi adóverseny egyébként fontos szerepet játszó hatásaival, hanem alapvetően a magyar rendszer belső összefüggéseire koncentrálok. A természetes személyek adóztatására a rendszerváltás óta a gyakori változtatás, tehát a kiszámíthatatlanság és a csökkenő adókulcsok ellenére is magas járulékok voltak jellemzőek. A magyar fiskális rendszer a folyamatos reformok, megszorítások állapotában állt az elmúlt negyven évben és áll jelenleg is. Ahogy a Közpénzügyi Füzetek szerzői fogalmaztak, az egykulcsos adó bevezetését megelőző időszakra vonatkozóan: "Magyarországon túl szűk az adóalap és túl magasak az adókulcsok, különösen a munkát terhelő adóké. Azt sem vitatja senki, hogy az adórendszer túlságosan bonyolult és kiszámíthatatlan. Abban már eltérnek a vélemények, hogy a kialakult helyzetért milyen mértékben felelős az adócsalás, a jóléti ellátások vagy a munkaerőpiac rendszerváltással összefüggő szerkezeti változásai." (Scharle Á.-Benczúr P.-Kátay G.-Váradi B.: Hogyan növelhető az adórendszer hatékonysága? In: Közpénzügyi füzetek. 26. ELTE TATK 2010. 4. o.)

Lakatos Mária 2010-ben megjelent tanulmányában (Személyi adófizetői magatartások modellezése. Vállalkozás és Innováció 4. évf. 1. sz. 2010. IV. negyedév) a magyar személyi jövedelemadózás helyzetét a rendszerváltást megelőző időszaktól napjainkig vizsgálta. Megállapította, hogy "a magyar adórendszer alapelvei­ben, elfogadásában, végrehajtásában már az 1988-as adóreform bevezetése óta nem különbözik sem az EU-országaiban alkalmazott szisztémáktól, sem az OECD országok többségében alkalmazott felépítéstől és a gyakorlati végrehajtástól." (Lakatos: i. m. 66. o.) A magyar személyi jövedelemadó rendszernek azonban volt néhány jellegzetes tulajdonsága is. Említhető a magas járulék- és közteher szint a számos adókulcs és adókedvezmény alkalmazása. Az 1994-2005 közötti időszakról megállapította, hogy "egyértelműen növekedett a személyijövedelemadó-terhelés. Ha az adóterhelés mellé tesszük a társadalombiztosítási járulék adatsorát is látszik, hogy feltűnően magas az élőmunka adó és járulék terhelése, még akkor is, ha társadalombiztosítási járulék részaránya csökken a GDP-ből. A terhelés évről évre növekszik, míg 1988-ban a befizetett szja adta a GDP 4,3 százalékát, a TB bevételek pedig 15,49 százalékot tettek ki, addig 1995-ben a mérték 6,8 százalék illetve 14,05 százalék, tíz év múlva pedig 2005-ben az szja részesedése 6,9 százalék, a TB alapoké pedig 13,29 százalékra mérséklődött. Erőteljesen növekedett a személyi jövedelemadó súlya az összes adóbevételből, az 1995-ös 16,1 százalékról 2005-ig 18,9 százalékra emelkedett a személyi jövedelemadó súlya az összes adóbevételen belül és ez az arány 2008-ra elérte a 22,4 százalékot, míg a TB bevételek aránya ugyanebben az évben 35,6 százalékra emelkedett." (Lakatos: i. m. 67-68. o.) E korszakot vizsgálva megállapítható, hogy az adóterhelés mértéke 1994 és 2000 között növekedést mutat az adófizetők számával együtt, de feltűnő az is, hogy a személyi jövedelemadóból származó befizetések nagy részét az alkalmazottak teljesítik.

Az adóztatás helyzete az ezredforduló után sem alakult át jelentősen. "Magyarországon 2000 és 2006 között mérséklődött a beszedett adók bruttó hazai termékhez viszonyított aránya és a 2000. évi 38,5%-os elvonás 2006-ra 36,9%-ra mérséklődött. Ugyanakkor 2007-ben jelentős változás következett be, amelynek következtékben 2,5% százalékponttal 39,4%-ra nőtt. Az arányváltozás azzal magyarázható, hogy egyfelől az adóbevételek aránya nagyobb mértékben nőtt, mint a bruttó hazai termék növekedése, másrészt 2006-tól bevezették a magánszemélyeket is terhelő 4%-os szolidaritási különadót." (Idézi: 2007-es KSH összefoglalót Brother Layman: Az offshore halála. Budapest, 2011. 328. o. 381. lj.)

Lényeges változásként értékelhető a személyi jövedelemadózás rendszerében, hogy 1999-hez képest 2010-re jelentősen nőtt a személyi jövedelemadót fizetők száma és az egy adófizetőre jutó fizetett adó mértéke is. A szá­mok azt mutatják, hogy 1999-ben a személyi jövedelemadót bevallók száma összesen 4 344 346 fő, az egy főre jutó fizetendő adó mértéke 186 000 forint/fő volt. Ezzel szemben 2004-ben a bevallók száma összesen 4 380 460 főre változott, a fizetendő adó mértéke pedig 400 000 forintra nőtt adófizetőnként, 2010-ben, pedig már a 4 567 985 fő bevalló 422 000 forint fizetendő adóval számolhatott. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy 2008-ban az egy főre jutó fizetendő adó mértéke

9/10

473 000 Ft volt, tehát nominálisa is magasabb, mint a 2010-es adat. Az egy adófizetőre jutó fizetendő adó mértékével kapcsolatban megállapítható, hogy ez az összeg 11 év alatt nominálisan jelentősen növekedett, két és félszeresére nőtt. A pontos értékeléshez azonban meg kell jegyeznünk azt is, hogy az adóalanyok növekvő számával arányosan nem nőtt az egy fő által fizetendő adó mennyisége, és tovább rontaná a helyzetet, ha a nominális összeget az infláció tényezőjével korrigálva vennénk figyelembe. Másként fogalmazva ez azt jelenti, hogy az adóalap szélesítésével párhuzamosan csökkent az egy adózóra jutó fizetendő adó mennyisége. Tehát 2004-2010 között ez az összeg valójában nem emelkedett, sőt reálértékben jelentős mértékben csökkent.

Ezzel párhuzamosan megfigyelhető még egy folyamat, amely azt mutatja, hogy az önbevallók száma és az adóbevallást készítők aránya jelentősen megnőtt, míg 1999-ben az adóbevallók 49,89%-a készítette el önmaga a bevallását, ez az arány 2010-re 84,43%-ra emelkedett. Ebben jelentős szerepe lehetett az egyszerűsített bevallás lehetőségének és annak a ténynek, hogy a legtöbb adóalanynak nem volt más forrásból származó, vagy más forrásból származó jelentős mértékű jövedelme. Ha igaz az, hogy az egyszerűsített bevallás lehetősége növelte meg az önbevallók számát, akkor itt gyakorlatilag kizárható az adócsalás lehetősége, és ugyanezt mondhatjuk el azoknál is, akik helyett a munkáltató készíti el az adóbevallást. Hozzátenném, hogy ezeknek a száma 2010-ben 711 285 fő volt, ami drasztikus visszaesést jelent a 2004-es 2 080 800 főhöz képest. Ez a tény már önmagában megmagyarázza azt, hogy miért nem jelenthetett a 2011-ben bevezetett személyi jövedelemadózás jelentős bevétel-növekedést és e terület kifehérítését, hiszen ennek elvi feltételeit az egyszerűsített önbevallások és a munkáltatók által elkészített bevallások nagy aránya miatt nem volt meg. Ez azt jelenti, hogy a szakértők túlbecsülték a személyi jövedelemadóval kapcsolatos fekete- vagy szürkegazdaság arányát. Ugyanerre a következtetésre jutott Brother Layman már idézett munkájában, hogy "a személyi jövedelemadó kifehérítő hatása az állami alkalmazottaknál (kb. 700 ezer fős réteg) nem érvényesül." (Brother Layman: i. m. 332. o.)