Az érdekes és sok szempontból új perspektívát adó főreferátumot Dr. Brávácz Ottóné, az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Magánjogi Főosztályának vezetője mondta el, többek között a Főosztály munkájáról, a legfrissebb uniós és hazai jogalkotási tervekről, teendőkről.
Jelen cikk terjedelme nem teszi lehetővé az ülés teljes anyagának publikálását, ennél fogva a krónikás - a kialakult tudományos vitákat e helyütt mellőzve - inkább a jogászok, joghallgatók informálására törekedett, mivel a gyakorlatban tájékozatlanság uralkodik a nemzetközi magánjog egyes újabb kérdéseit illetően, holott e diszciplína szerepe, jelentősége napjainkra rendkívül megemelkedett.
A Főosztályvezető Asszony előadását a Nemzetközi Magánjogi Főosztály feladatai sajátos kettősségének bemutatásával kezdte, ugyanis az részben bizonyos kodifikációs feladatokat lát el, részben ügyintézést folytat (magyar jogszabályok, két- és többoldalú
- 181/182 -
nemzetközi szerződések, Európai Közösségi rendeletek alapján). Az ügyintézési feladatkör keretében: eljár külföldi gyermektartási ügyekben, jogellenes gyermek elviteli ügyekben (akár Magyarországról viszik jogellenesen külföldre, akár külföldről hozzák jogellenesen hazánkba a kiskorúakat), hitelesítéseket, felülhitelesítéseket végez, egyéb jogsegély ügyeket (bizonyítás felvétel, megkeresések, kézbesítés) intéz. A konkrét ügyek száma az elmúlt másfél évben ugrásszerűen megemelkedett, ami azt jelzi, hogy a nemzetközi magánjog jelentősége nagymértékben megnövekedett. Ez utóbbi a nemzetközi kapcsolataink kiszélesedésének köszönhető. A folyamatban lévő feladatok közül Brávácz Ottóné kiemelte a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia egyes egyezményeihez történő csatlakozást. E tekintetben jelenleg öt egyezmény érintett. Bár a '80-as évek közepén Magyarország ismét bekapcsolódott a szervezet munkájába, ennek ellenére a legutóbbi időkig összesen csupán négy hágai egyezménynek tagja hazánk (perjogi egyezmény, gyermektartásdíj fizetési kötelezettség tárgyában hozott határozatok végrehajtásáról szóló egyezmény, gyermekelviteli egyezmény, diplomáciai hitelesítést felülhitelesítés mellőzését lehetővé vevő egyezmény).
A közelmúltban öt egyezménnyel kapcsolatban történtek előrelépések, sőt közülük kettő tekintetében már bekövetkezett a csatlakozásunk, melyek "A polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok belföldön történő kézbesítéséről szóló hágai egyezmény" (1965, továbbiakban: Kézbesítési egyezmény), valamint "A polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő bizonyítás felvételről szóló hágai egyezmény" (1970, továbbiakban: Bizonyításfelvételi egyezmény). A két egyezmény különösen jelentős, mert belőlük nőtt ki, alapjukon fejlesztették tovább az 1348/2000 és a 1206/2001 EK rendeleteket. Ez azért fontos - tette hozzá az előadó -, mert a magyar igazságszolgáltatásnak nem a régi, 1954-es Hágai Perjogi Egyezmény alapján kell eljárni, mely ugyan egyben kézbesítési és bizonyítás felvételre is lehetőséget ad, de egy bonyolult, hosszadalmas diplomáciai utat tesz kötelezővé. Az 1965-ös és 1970-es hágai egyezmények alapján egyfelől nincs szükség diplomáciai út igénybevételére, sőt a Kézbesítési egyezmény lehetőséget ad arra, hogy a bíróságok akár közvetlenül kézbesítsék egymásnak a periratokat, másfelől olyan formanyomtatványokat, technikai újdonságokat vezet be, amelyeket egyébként a rendelet is alkalmaz. Egy harmadik jelentős összetevője az egyezményeknek, hangsúlyozta Brávácz Ottóné, hogy Magyarországnak egyszerre nagyszámú olyan országgal is lehetősége nyílik szerződéses alapon jogsegély-forgalmat (az iratok kézbesítésére, bizonyítás felvételre) folytatni, amelyekkel eddig nem, vagy elavult jogsegélyszerződése volt. Ilyen új szerződéses kapcsolat jött létre: az USA-val, Japánnal, Koreával. Régi szerződéseket vált fel az 1938-as magyar-brit szerződés helyébe lépve Kanada és Ausztrália vonatkozásában. A legnagyobb előnye pedig a Kézbesítési egyezménynek, hogy az alperes fokozott védelmét biztosítja.
"A szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködés, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról szóló hágai egyezmény" (1996) ismét példát nyújt arra, hogy egy hágai egyezmény továbbfejlesztéséből lesz európai közösségi rendelet. A Brüsszel II (bis) rendeletnek és az 1996-os hágai egyezménynek a jelentősége több irányú. Ugyan nem fogják át az egész családjogot, ám felölelik a házassági ügyeket és a gyermekkel szembeni szülői felelősségi kérdéseket. Az előadó tájékoztatójában kitért a két jogforrás viszonyára, ti. a hágai egyezményt harmadik országok, a Brüsszel
- 182/183 -
II (bis) rendeletet pedig az EU tagországok viszonylatában kell alkalmaznunk. Igaz -tárta fel az összefüggést - a Brüsszel II (bis) tárgyi hatálya valamivel szélesebb, mint a hágai egyezményé, hiszen ez utóbbi nem foglalkozik a gyermekelvitellel kapcsolatos kérdésekkel, mert azt egy külön hágai egyezmény tartalmazza. A Brüsszel II (bis) volt az egyike azoknak a közösségi rendeleteknek, amelyek bevezették az Európai Unióban, az ún. exequatur nélküli eljárás lehetőségét. Ennek azért van jelentősége, mert a nemzetközi jogban általános elv egy ítéletnek másik országban történő végrehajtásához, hogy a végrehajtás helye szerinti államban le kell folytatni egy eljárást (amelyet elismerhetővé nyilvánítási, vagy exequatur eljárásnak is neveznek) ahhoz, hogy megállapítsák, hogy a külföldi ítéletet olybá kell venni mint egy belső ítéletet és ennek megfelelően kell végrehajtani. A rendelet ezt vezette be a gyermekkel való kapcsolattartási ügyekben hozott határozatok tekintetében és bizonyos feltételekkel a gyermek feletti szülői felügyelettel kapcsolatos határozatok tekintetében. (Hasonlóan, mint az európai végrehajtási jogcím bevezetéséről a nem vitatott követelések tekintetében szóló 805/2004 Európai Közösségi Rendelet.) Tehát tulajdonképpen az ítélkező bírónak a felelőssége hogy az ítélet végrehajtható lesz-e. Ehhez szemléletváltásra van szükség, szögezte le a Főosztályvezető Asszony. Eddig a magyar bíróságnak, az ügyvédségnek nem kellett törődnie azzal, hogy az ítélettel a pernyertes fél tud-e valamit kezdeni.
Megtettük a csatlakozási előkészületeket "A nemzetközi örökbefogadások terén a gyermekek védelméről szóló hágai egyezmény" (1993), valamint "A bírósághoz való szabad fordulásról szóló hágai egyezményhez" (1980). Ez utóbbinak azért van különös jelentősége, mert egyértelműen kimondja, hogy a jogi személyek esetében is van lehetőség a perköltség-biztosíték alóli mentességére (szemben a magyar szabályozással és gyakorlattal, mely csak a természetes személyek számára biztosítja a perköltség-biztosíték letétele alóli mentességet).
Ezt követően az európai uniós jogalkotás vonatkozó lépései kerültek górcső alá, hiszen az utóbbi években az európai, és általában véve a polgári igazságügyi együttműködés jelentősen felértékelődött. Az Amszterdami Szerződés óta az Európai Alapszerződés (ún. Grundgesetz) 65. cikke foglalkozik jelenleg a polgári igazságügyi együttműködés témájával, a vízumok, menekültügy, bevándorlás és a személyek szabad mozgása című fejezetek keretében. (Az alkotmánytervezete külön fejezetben foglalkozik ezzel a témával (3. fejezet, 170. cikk).)
A nemzetközi magánjog klasszikus triásza: joghatóság, alkalmazandó jog, külföldi határozatok elismerése és végrehajtása, egységesen a polgári igazságügyi együttműködés területébe tartozik. Az európai nemzetközi polgári eljárásjog "keménymagja" lényegileg elkészült.[1] Ugyanakkor a kollíziós jog területéről még nem mondható
- 183/184 -
el, hogy ennyire előrehaladott lenne az egységes európai jog megteremetése, vázolta az előadó. A Brüsszeli Egyezmény létrehozásával már 1968-ban felmerült, hogy a közösségen belüli egységes joghatósági rendszer önmagában nem fogja a tagállamok eltérő belső jogának versenytorzító hatásait enyhíteni. Ti. amíg a tagállamok fórumai nem azonos jog alapján bírálják el a nemzetközi ügyeket, addig párhuzamos joghatóság esetén mindig fennáll a forum shopping lehetősége, amely befolyással van a piaci szereplők magatartására. A nemzetközi magánjog egységesítése terén a közösségben elért első eredmény a szerződéses kötelmekre alkalmazandó jog meghatározásáról szóló Római Egyezmény (1980) volt. A tendencia - ismertette Brávácz Ottóné -mind a kollíziós jogi, mind a nemzetközi polgári eljárásjogi kérdésekkel kapcsolatban az, hogy az európai jogalkotás ezeken a területeken rendkívül intenzívvé vált az utóbbi időben. Egyrészt megpróbálják a polgári és családi jog utolsó fehér foltjaira vonatkozó egységes nemzetközi szabályozást előkészíteni. Megkezdődött a házasság felbontása valamint az öröklési jog egységesítésére vonatkozó rendelettervezetek kidolgozása, amelyek nemcsak joghatóság és elismerés-végrehajtás, hanem alkalmazandó jogi kérdésekre is ki fognak terjedni. Másrészt megtörtént a korábbi években évtizedekben kidolgozott nemzetközi magánjogi egyezmények közösségi rendeletté történő átalakítása. Ez utóbbi programba illeszkedik a Római Egyezménynek közösségi rendeletté történő átalakítása, annak korszerűsítésével. Ehhez kapcsolódik egy másik, már folyamatban lévő jogalkotási tárgykör, nevezetesen a Róma II. rendelet kidolgozása. Utóbbi szervesen kiegészíti a Római Egyezmény rendelkezéseit, mintegy kiterjeszti egységes kollíziós szabályozását a kötelmi jog egészére (ez a magyarázata annak, hogy az említett rendelet a közösségi szakzsargonban Róma II. elnevezéssel kerül említésre).
Ezek után a Római Egyezmény egyes kérdéseinek elemzésére került sor. Az Egyezmény alapvető elve a felek akarati autonómiája az alkalmazandó jog meghatározása tekintetében, ennek megfelelően a szerződéses kötelmi jogviszony elsősorban annak az államnak a joga alapján bírálandó el amelyet a felek választottak. Így szinte korlátlanul lehetővé teszi a jogválasztást és annak módosítását is. Ennek fenntartása legalább annyira indokolt, mint a fogyasztói- és munkaszerződésekre vonatkozó korlátozások fenntartása. A Róma I. rendelet egységesen és átfogóan kívánja szabályozni a szerződéses kötelmi jogviszonyok nemzetközi magánjogát, azaz annak hatálya valamennyi szerződéses jogviszonyra kiterjedne. Ezáltal véget lehetne vetni annak a jelenségnek, hogy a nemzetközi magánjogi kollíziós normák a közösségi jogban "vadon nőnek" azaz a speciális területeket érintő közösségi rendeletek irányelvek gyakran tartalmaznak nemzetközi magánjogi kollíziós szabályokat. A Konferencián egyetértés mutatkozott abban a kérdésben, hogy szerencsés volna, ha a Róma I. és Róma II. rendelet-tervezeteket egységes rendeletté alakítanák át és ezáltal létrejönne egy egységes nemzetközi magánjogi kódex. Ezáltal elkerülhető lenne a szerződéses és deliktuális kötelmi jogviszonyok határterületén elhelyezkedő jogviszonyok (pl.: culpa in contrahendo) jogi minősítésének problémája is. Célszerű lenne a Római Egyezményben nevesített két szerződés típus speciális szabályainak a kiegészítése a biztosítási szerződésekre vonatkozó szabályokkal, ugyanis a biztosítási szerződésekre vonatkozó közösségi jogi normákat jelenleg különböző közösségi jogszabályok (rendeletek, irányelvek) szétszórva tartalmazzák, így indokoltnak tűnik ezen kollíziós
- 184/185 -
normák beépítése a Róma I. rendelet-tervezetbe, vagy legalább annak mellékletébe fel kellene sorolni utalásszerűen az ilyen kollíziós szabályokat tartalmazó közösségi jogszabályokat.
A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra vonatkozó egységes kollíziós szabályok kialakítása a célja a Róma II. rendelet-tervezetnek. A tervezet kidolgozásába Magyarország 2004. júliusában kapcsolódott be. A tervezet a szerződésen kívüli kötelmi jogviszonyok vonatkozásában vezetne be egységes kollíziós szabályokat, polgári és kereskedelmi ügyekben amelyeket a bíráskodás fajtájára tekintet nélkül kellene alkalmazni. A tervezet kollíziós szabályai harmadik állam jogát is felhívhatják, a közösségen kívüli jogrendszerek nem jogállami jogszabályainak alkalmazását a tervezet közrendi záradékkal védené ki. A rendelet-tervezet két nagy csoportban kezeli a szerződésen kívüli kötelmeket, egyrészt a jogellenes károkozásból eredő kötelmi jogi jogviszonyokra, másrészt az egyéb szerződésen kívüli kötelmekre (jogalap nélküli gazdagodás, megbízás nélküli ügyvitel) terjedne ki a szabályozás. A jogellenes károkozásra irányadó általános kollíziós szabály mellett a rendelet külön nevesít speciális kapcsoló elveket az egyes főbb károkozási típusokra (pl.: környezet szennyezéssel okozott károk, termékfelelősség). Nem terjedne ki a rendelet hatálya egyebek mellet adó, vám és közigazgatási ügyekre. E rendelet-tervezet is - a Római Egyezményt követve - kizárná a renvoi-t, azaz a kollíziós szabályai által felhívott lex causae kizárólag az adott jogrendszernek a kérdéses életviszonyokat közvetlenül rendező anyagi jogi szabályait foglalná magába. A közrendi záradék értelmében a rendelet által felhívott jog alkalmazása megtagadható, amennyiben az eljáró bíróság államának közrendjével nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen lenne. Utóbbi rendelkezés főleg a biztosítási ágazat szorgalmazására került be a tervezetbe, figyelemmel a biztosítóknak az USA joga szerint kiszabható extrém összegű kártérítéstől való félelmére.
A polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködés magyar belső jogi kereteit a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendelet, a polgári perrendtartásról szóló törvény, valamint a bírósági végrehajtásról szóló törvény képezi. Az említett jogterületeken a magyarországi jogalkotás már hosszú ideje figyelembe veszi az EK jogalkotásának legújabb vívmányait. Felmerült, hogy célszerű lenne módosítani a nemzetközi magánjogi törvényerejű rendelet kötelmi jogi fejezetét is.
A tudomány és jogalkotás prominens képviselői azon egyezséggel búcsúztak - amely a rendezvény legkiemelkedőbb eredménye volt -, miszerint mindent megtesznek egy kodifikációs bizottság felállítása érdekében, hogy a nemzetközi kollíziós magánjog hazai szabályai Európa útjain helytálljanak.■
JEGYZETEK
[1] Ezek a 44/2001 EK rendelet A polgári kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, a 1347/2000/EK rendelet A házassági ügyekben és a házastársaknak közös gyermekükkel szembeni szülői felelősséget érintő eljárásokban irányadó joghatóságról határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, ám utóbbit azonban a Brüsszel II (bis) azaz 2201/2003/EK rendelet 2005. március 1-jétől hatályon kívül helyezte, 1348/2000/EK rendelet A kézbesítésekről, 1206/2001/EK rendelet A bizonyítás felvételről, 1346/2000/EK rendelet A fizetésképtelenségi eljárásokról, 805/2004/EK rendelet Az európai végrehajtási jogcím bevezetéséről a nem vitatott pénzkövetelések tekintetében
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanársegéd
Visszaugrás
