Írásom Svédország gyermektartásdíjra, elsősorban a gyermektartásdíj behajtására vonatkozó szabályozását vázolja a teljesség igénye nélkül. A releváns joganyag kimerítő ismertetésre, elemzésére tehát nem vállalkoztam, s bár sok esetben nem tartózkodtam összehasonlító jogi következtetések levonásától, az azonos tárgyú hazai rendelkezésekkel, gyakorlattal való átfogó összevetést sem tekintettem feladatomnak. Kutatásaim során az észak-európai országok közül Dánia, Finnország és Norvégia, a common law országok közül Ausztrália, az Egyesült Királyság és az USA, továbbá egyes kontinentális európai államok gyermektartási jogrendszerével is közelebbi kapcsolatba kerültem, ezért az ezen országok és Svédország vonatkozó jogalkotása és jogalkalmazása különbözőségeiről illetve azonosságairól szóló észrevételeim sem hiányoznak a dolgozatomból. A svéd jogalkalmazó szervek honlapjainak angol nyelvű változatai következetes és pontos angol szaknyelvi fogalomhasználatot rendszeresítenek, így kissé szokatlan módon nem a vizsgált állam anyanyelvén, azaz svédül említem a fontosabb jogi szakkifejezéseket, intézményeket hanem angolul, mivel az angol szakszavak az Olvasó esetleges további tájékoztatására is kiválóan alkalmasak.
Gyermektartásdíj behajtásán nem pusztán a végrehajtási eljárást érintő előírásokat, joggyakorlatot értem, hanem a végrehajtást és még inkább az önkéntes teljesítést akár többszörösen közvetetten elősegítő szabályozást is. Ilyen tág értelemben tehát akár a gyermektartásdíj igazságos, egyszerű és gyors megállapítására (módosítására) irányuló, ezért a jogkövető adósi magatartásra kihatással bíró szabályok is a gyermektartásdíj behajtása körében tárgyalandó rendelkezések, csak úgy, mint a behajtás szervezetrendszerét érintő sajátosságok és a gyermektartásdíj állam általi előlegezése.
Előre kell bocsátanom, hogy nem értek egyet azokkal a nézetekkel, amelyek a külföldi országok családjogi jogintézményeinek átvételét az eltérő kulturális, erkölcsi hagyományok miatt nem vagy csak kivételes jelleggel tartják lehetségesnek illetve indokoltnak, még ha a kötelező óvatosság természetesen e körben is erény. E tekintetben meggyőzőnek érzem Masha Antokolskaia nézeteit. A kiváló hollandiai családjogásznő szerint az adaptációt ilyen okok alapján ellenző érvek statikus és nem dinamikus természetűnek tartják egy-egy ország kultúráját, és gyakran minden reform elutasítása, a stagnálás kényelemszerető igenlése áll az efféle hivatkozások mögött, ráadásul sok tradíció ellentétes az emberi jogokkal, a demokráciával, a nyitott gondolkodással (open-mindedness). Ettől még természetesen igaz, hogy a kapkodó, túlzottan vakmerő változtatások a családjogban különösen ellenjavalltak.
Antokolskaia az Európai Családjogi Bizottság (Commission on European Family Law - CEFL) egyik motorja, a szervezet célja az európai családjogi jogharmonizáció elősegítése. 2001. szeptember 1-jén Utrechtben alakult meg a Bizottság az ún. európai családjogi alapelvek (Principles of European Family Law) megalkotása céljából. Antokolskaia úgy véli, hogy a XX. században az európai családjog az egységesülés felé halad, s az sem hagyható figyelmen kívül, hogy nem országonkénti, hanem országon belüli eltérésekről lehet szó a családjogi értékválasztást illetően, így a falvakban és a városokban élők között, a tanult, kevésbé tanult polgárok között tehetünk különbséget e körben. A haladó-konzervatív törésvonal abban ragadható meg, hogy a konzervatívok szerint az olyan elvont értékek mint a házasság stabilitása, felbonthatatlansága megelőzik az egyéni érdekeket. Antokolskaia hitet tesz a haladó nézetek mellett, szerinte pl. a házasság értelme a benne élők boldogságában gyökerezik, ezért a váláshoz való jog senkitől nem tagadható meg.
Svédország és általában az észak-európai országok jogrendszere, annak bármely részterülete, így a tartási jog ezen országok általános fejlettségére, kiterjedt és bőkezű szociális rendszerére, a gyermekszegénység alacsony szintjére, a kiváló népesedési mutatókra figyelemmel bízvást tekinthető tanulmányozásra érdemesnek. A gyermektartásdíjjal kapcsolatos eljárás, szabályozás és azok hatékonysága nem értelmezhető, meg sem ítélhető önmagában, ezért tanulmányom az összehasonlító jogi tanulságok feltárását megkönnyítendő rövid áttekintést is ad Svédország (és érintőlegesen a többi észak-európai állam) társadalmi-gazdasági viszonyairól.
Svédország egy főre eső vásárlóerő-paritáson (PPP) számított 29 600 USD összegű GDP-je meghaladja az Európai Unió átlagát (28 100 USD/fő),1 és az életminőségről a GDP-adatoknál többet eláruló mutató, az ún. emberi fejlődés-index2 (Human Developement Index - HDI) alapján is a szoros élboly tagja, az ötödik a világon. A szegénységi ráta (Human Poverty Index - HPI) Európában a legalacsonyabb. A jövedelmi egyenlőtlenségek a világ országai közül az észak-európai országokra a legkevésbé jellemzőek az ún. GINI-kofficiens szerint, az egyesült államokbelihez és a brithez képest majdnem fele akkorák, de a fejlett kontinentális európai államokéhoz viszonyítva is érdemben kisebbek (átlagosan 5-15%-al). 2007. február 1-jén az egyes országok árszínvonala összehasonlítására jó megközelítéssel alkalmas Big Mac index3 szerint a svédországi4 árak nagyobbak, mint az egyesült államokbeli, illetve a brit árak, s az észak-európai országok közül csak Norvégiában drágább az élet.5
Svédország a gyermekszegénység felszámolása tekintetében is remekül áll, az UNICEF által készített gyermekjóléti rangsorban Hollandia után az előkelő második helyet foglalja el, a szegény gyermekek aránya az összes gyermek kevesebb mint 3%-át teszi ki. Európai összehasonlításban a termékenységi ráta6 által számszakilag is megragadható gyermekvállalási kedv is magasnak7 tekinthető, hiszen a kontinentális jogrendszerű országokat, a kiemelkedően magas gyermektámogatásokat bevezető Franciaország kivételével megelőzi. Tény azonban, hogy a hasonló finn, norvég, dán adatot alulmúlja, s a szociális szempontok és az életminőség tekintetében lekörözött Egyesült Államokbeli és nagy-britanniai mutatók alatt marad.
Svédországban az egyéni jogok tisztelete, az egyéni felelősség és a társadalmi szolidaritás egymást feltételező értékek, érvényesítésük előfeltétele a hatékony közszféra működtetése, a nagy összegű szociális juttatások, a magas adók.
Ami a szociális támogatásokat illeti, a családok bevételeinek átlagosan 20%-a állami támogatás, de még így is a gyermekek 14%-a, az egyszülősök 30%-a élt 1999-ben a nemcsak magyar szemmel magas szinten meghatározott létminimum (social welfare norm) alatt. 2005-ben a szociális kiadások 14%-a a család- és a gyermektámogatásokra, 32%-a beteg- és fogyatékos támogatásokra ment el.
A legfontosabb családi és gyermekjóléti kiadásokra rátérve a parental benefit-et (a magyarországi szülési szabadság és a GYED, GYES idején nyújtott ellátásokhoz hasonlítható szülői gyermekgondozási támogatás, amely azonban részmunkaidős szülést megelőző foglalkoztatás esetén is jár) a gyermek 8 éves koráig ill. iskolája megkezdése évéig lehet igénybe venni, folyósítására az anya már a gyermek születése előtti 60 naptól jogosult. 480 napig jár, 390 napig a jogosult keresményének 80 százalékát, de legalább napi 180 svéd koronát (SEK)8 tesz ki egy változó maximális összeg erejéig. Ezt követően naponta 180 svéd korona, de a teljes időre, azaz 480 napra csak akkor folyósítják, ha legalább 60 napig nem az a szülő veszi igénybe a támogatást, amelyik addig, hanem a másik szülő vállalja a munkahelyétől távolmaradást a gyermek gondozása céljából (kivéve ha csak az egyik szülő rendelkezik felügyeleti joggal). Sok svéd szülő csak a 3/4-ét, 1/4-ét, 1/8-át veszi ki, mert él a már másfél éves kor után is kötelező helyhatósági feladatként fenntartott bölcsődei-óvodai szolgáltatással (child care).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
