Bátran nevezhetjük a "Magyar Fogyasztóvédelmi magánjog - európai kitekintéssel" című kötet egyik legfontosabb fejezetének a szerződések hibás teljesítéséről, szavatosságról, jótállásról és a minőségi kifogások intézéséről írt részt. A fogyasztóvédelemmel, fogyasztói tanácsadással foglalkozó fogyasztói szervezetek tapasztalatai alapján[2] ugyanis a fogyasztói panaszok 60-70 %-a a hibás teljesítéshez kötődik. A könyvrészlet elkészítésére ezért Csécsy Andrea docens asszony, a DE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének oktatója kapott felkérést, aki már több, kitűnő tanulmányt publikált a szerződésszegés témakörében, és akinek szakmai érdeklődését, hozzáértését a témakörben folytatott doktori kutatás és megszerzett PhD fokozat is bizonyítja. A szerződéstan hazai és európai fejlődési irányvonalát figyelemmel kísérőknek ezúttal sem kell csalatkozniuk, hiszen alapos, tudományos igénnyel készített, ám a didaktikai megfontolásokat is szem előtt tartó munka született. A néhány - javító szándékú - kritikai megjegyzésem ellenére nyugodt szívvel ajánlom a jogászképzésben vagy igazgatási képzésben részt vevő hallgatók, fogyasztóvédelmi szakemberek, oktatók, sőt az információéhes jogkeresők számára is. A megjegyzéseimet a következő ezer példány kiadásának előkészítése során ajánlom megfontolásra a szerzőnek és a szerkesztőnek.
A hibás teljesítést tárgyaló könyvrészlet a hibás teljesítés "újraszabályozásával" kezdi feldolgozni a témakört és felidézi, hogy a Ptk. vonatkozó hatályos rendelkezéseit (Ptk. 305 - 311. §§) a 2002. évi XXXVI. törvény iktatta be a magánjogi kódexünkbe azért, hogy az 1999/44/EK irányelvben meghatározott követelményeknek eleget tegyen a jogalkotó. A szerző figyelmet szentelt az irányelv átfogó ismertetésének is és bemutatta a minimum-harmonizáció szabályozási technikáját. Bemutatta, hogy az irányelvi szabályozást a Ptk. kötelmi jog általános részében implementálták, emiatt annak hatálya jóval meghaladja a közösségi jogalkotó által megkövetelt alanyi és tárgyi kört. A szerző számára megfontolásra ajánlom ezeknek a részeknek a fogalom-meghatározások utáni ismertetését. Véleményem szerint a szerző által alkalmazott - tehát a szabályozás változásából kiinduló - felépítés abban az esetben indokolt, ha a jogszabályok módosítására közvetlenül a tanulmány, értekezés megjelenése előtt került sor. Ez a körülmény véleményem szerint már nem áll fenn, hiszen az 1999-es irányelv rendelkezéseit 2002-ben implementálták, ezért ennek a résznek - a következő kiadásban - már egy külön "történeti" részt javaslok nyitni.
A következő cím alatt a szerző definiálta a későbbi anyagrészek elsajátításához nélkülözhetetlen fogalmakat (fogyasztó, fogyasztói szerződés), majd a hibás teljesítés lényegét fejtette ki a tőle elvárható alapossággal. A leírtak megértését, feldolgozását nagyban megkönnyíti, hogy a szerző a tárgyalt részekhez szervesen illeszkedő, a gyakorlatból merített jogesetekkel világít rá a jogszabályok alkalmazásával kapcsolatban felmerülő kérdésekre. Az említett jogesetek természetesen - a forrás megjelölése mellett - BH-kon alapulnak, azonban azokból az irreleváns körülményeket, információkat "kiszűrte" Docens Asszony, így a gondos szerkesztésnek köszönhetően sikerült elkerülni a - főleg kezdő publikálóknál jelentkező tipikus - hibát, hogy az egyes jogesetek lényegtelen mozzanatai "rátelepszenek" a fontosabb mondanivalóra.
A kellékszavatosság fogalmának, illetve a szavatosság alóli mentesülés szabályainak ismertetése után bemutatja a szavatossági jogokat. A fogyasztóvédelemmel foglalkozó szakemberek véleménye általában megegyezik abban, hogy a szavatossági, jótállási igények
- 74/75 -
intézéséről szóló 49/2003. GKM. rendelet 4. § (2) bekezdésében található az a szabály, amely szerint a forgalmazónak a kijavítás vagy kicserélés 15 napon belüli elvégzésére csak törekednie kell, igencsak megnehezíti az igényérvényesítést, bizonytalanságot teremt a joggyakorlatban, ezért a határidőnek ily módon történő meghatározása méltatlan a fogyasztóvédelem magyarországi vívmányaihoz. Csécsy Andrea ezt a szabályt tárgyszerűen, pontosan, a szakmai elfogulatlanság követelményének megfelelve ismertette, azonban itt inkább egy valamivel kritikusabb nézőpontot javasolnék a későbbiekben alkalmazni, amely rávilágítana az angolszász szabályozási minták szolgai, reflektálatlan átvételében rejlő veszélyekre is. Mindezeken túl a bemutatott szabályokhoz ez alatt a cím alatt is tipográfiailag elhatárolt, jól szerkesztett, hasznos, gondolkodást serkentő jogesetek kapcsolódnak.
A szerző logikus, áttekinthető rendben ismerteti a szavatossági jogok érvényesítésére nyitva álló határidők szabályait és az egyes - gyakorlatban gondot jelentő - kérdéseket is felveti, majd megválaszolja, például a "tartós használatra rendelt dolgok" fogalmának bizonytalanságait, vagy az állatszavatosság tekintetében a szavatossági jog érvényesítésének végső jogvesztő határidejét.
Csécsy Andrea felvázolja a szavatossági igény teljesítésével kapcsolatos költség viselésének szabályait, majd a vonatkozó BH-k pontos megjelölésével a bírói gyakorlatot is, ami a könyvet forgató, hibás teljesítéssel kapcsolatos ügyekben eljáró jogászok, fogyasztóvédelmi szakemberek, és a törvény betűire és szellemiségére is fogékony forgalmazók számára nélkülözhetetlen információkat szolgáltathat. Az alcím végén a Bundesgerichtshof egyik jelentős, nemzetközi visszhangot kiváltó, Quelle és Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbande AG közötti esetet is feldolgozta. A német döntés ismertetése nem öncélú, hiszen implicit módon arra is rávilágít, hogy az európai uniós jogalkotás felgyorsulásával, a közösségi joganyag terjedelmének növekedésével, az unió szabályozási területének kiszélesedésével a német ügyben hozott ítélet is precedenst jelent a magyar jogalkotó és jogalkalmazók számára.
A hibás teljesítés szubjektív szankciójának és a fogyasztói szerződés esetén a kötelezett regressz igényének szabályait is a már többször méltatott, alapos, joggyakorlatot és a közösségi jogalkotás eredményeit is feldolgozó módszerrel tárgyalja.
A jogászképzésben résztvevő hallgatók számára gyakran komoly nehézséget jelent a szavatosság és a jótállás szabályai közötti különbségtétel, e két jogintézmény elhatárolása és a jótállás ismertetése. A szerző az olvasóit az általában problematikusnak bizonyuló pontok cizellált, áttekinthető, logikus kifejtésével, a klasszikusok (pl.: Eörsi) gondolataiból építkezve igyekszik átsegíteni. A cím tárgyalása során nem marad érzéketlen a leggyakoribb aktuális problémákra sem (pl.: a reklámban közölt feltételek alapján fennálló jótállás esetkörére vagy a jótállási nyilatkozatokkal kapcsolatos vissza-visszatérő kérdésekre). Összehasonlítja a jótállás és a szavatosság jogintézményét, felfedi a közöttük lévő alapvető különbségeket. Csak remélni tudom, hogy a joghallgatók közül nagyon sok értő és érdeklődő olvasó veszi kezébe a könyvet és így az oktatók kellemetlen vizsgatapasztalatainak száma, aránya csökken.
A hibás teljesítésről szóló fejezetet bátran ajánlom az érdeklődők, szakmabeliek figyelmébe, hiszen logikus felépítésű, kitűnő rálátást biztosít erre az igen ingoványos, bonyolult szabályokon alapuló, közösségi jogalkotás által is "behatárolt" jogterületre. A szerző kiemelkedő szakmai tájékozottságáról, jártasságáról és a kapcsolódó szakirodalom alapos, körültekintő feldolgozásáról tanúskodik.■
JEGYZET
[2] Forrás: FOME, Joó Imre
- 75 -
Lábjegyzetek:
[1] Andorkó Imre, PhD hallgató, DE-ÁJK
Visszaugrás
