Nagy örömmel fogadtam el a megtisztelő felkérést a hazai és nemzetközi jogvédelmi mechanizmusokkal foglalkozó 9. Emberjogi Konferenciára, mert alkotmánybírói és elnöki hitvallásom értelmében az Alkotmánybíróság egyik legfontosabb feladatának az alapjogok védelmét tartom, amely téma jól illeszkedik a rendezvény tematikus keretei közé.
Ahhoz, hogy pontosabban megértsük, mit is jelent pontosan az alapjogok védelme, érdemes röviden áttekinteni e szempontból a magyar Alkotmánybíróság történetét, jelenlegi, az Alaptörvény által biztosított mozgásterét (hatásköreit), majd egyfajta helyzetjelentésként azt, hogy a konkrét ügyekben miképp tud e feladatának megfelelni.
A rendszerváltás korabeli magyar Alkotmánybíróság a pártállami önkényt felváltó új, jogállami korszak emblematikus intézménye volt, három jellemzőjét emelném e helyütt ki.
A magyar Alkotmánybíróság történelmi küldetése a diktatúrából a jogállamba történő békés átmenet korszakában elsőként az volt, hogy megsemmisítse az alkotmányba ütköző jogszabályokat. Fő feladata a rendszerváltás lezárása, a jogrendszer "diktatúrátlanítása" volt, ezt a feladatát a 2000-es évekre sikeresen és magas szakmai színvonalon, nagy nemzetközi presztízst szerezve elvégezte. Munkájának fő eszköze az actio popularis volt, az absztrakt utólagos normakontrol, amelynél nem volt szükség személyes érintettségre, az indítványhoz kötöttség a mainál jóval kisebb mértékben érvényesült, így széles tér nyílt a politikailag is érzékeny aktivizmusra. Gondoljunk csak a halálbüntetés eltörlésére, a reprivatizáció tilalmát kimondó határozatra. Ezen erős jogosítványai révén az Alkotmánybíróság nemcsak negatív jogalkotóként funkcionált, hanem a jogpolitikát is alakította, amely unikális helyzetet teremtett számára Európában. Egyszóval az Alkotmánybíróság a politika centrumába került.
Ez természetesen jelentős hátrányokkal járt. Egyrészt a jogrendszer absztrakt alkotmányosságának védelme mellett a rendszerváltás alkotmánya lényegesen kisebb súlyt helyezett az individuális, vagyis szubjektív alapjogvédelemre. Másrészt az actio popularis miatt több ezres ügyhátralék halmozódott fel, működési elégtelenségek mutatkoztak, harmadrészt a bírói jogértelmezés feletti alkotmányos kontroll hiánya következtében a bíróságok nem alkalmazták az alkotmányt, a bírói esetjog nem mindig követte az Alkotmánybíróság esetjogát.
2012. január 1-jével, az Alaptörvény hatálybalépésével jelentős változások következtek be. Mindenekelőtt eltörlésre került az actio popularis, egyúttal az utólagos absztrakt normakontroll indítványozói köre jelentősen leszűkült, ezzel szemben az utólagos konkrét normakontroll hatáskörök bővültek. Mindezen változások eredményeképpen a szubjektív jogvédelem került a fókuszba, az Alkotmánybíróságon is erősebben megjelent az egyedi ügyhöz kötődés.
Kialakult továbbá az alapjogi bíráskodás strukturált rendszere. A bíró köteles az Alaptörvény szerint értelmezni és alkalmazni a szakági jogszabályokat, ennek köszönhetően lényegében a teljes bírósági rendszer alapjogi bíráskodást is végez, azonban az Alkotmánybíróságnál marad a végső szó, hiszen ő folytathatja le az ultima ratio jellegű alkotmányossági vizsgálatot. Ezen változások eredményeképpen az Alaptörvény az Alkotmánybíróságot az európai mainstream felső harmadába helyezte el, igen erős hatáskörökkel.
E helyütt szólnom kell az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdésébe foglalt hatásköri korlátozásról is. Ennek értelmében amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság egyes pénzügyi tárgyú (a központi költségvetéssel, adónemekkel kapcsolatos) törvényeket kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó joggal összefüggésben vizsgálhat felül.
Ezt a részleges és ideiglenes hatásköri rendelkezést az Alkotmánybíróság a gyakorlatban alapjogvédő módon értelmezi, anélkül, hogy ezáltal utat engedne a felelőtlen költségvetési gazdálkodásnak. A hatásköri korláttal érintett törvények körét ugyanis szűken, míg a megjelölt - az alkotmányos felülvizsgálatot kivételesen lehetővé tevő - alapjogokat pedig tágan értelmezi,
- 96/97 -
így biztosítva azt, hogy az alkotmányos védelem minél kiterjedtebb lehessen.
Bízunk abban, hogy az alkotmányozó előbb-utóbb megszünteti ezt a korlátot, de a gyakorlatban ez a korlátozás jóval jelentéktelenebb, mint a hatáskör bővülés és következményeinek pozitív hatásai. Ezen pozitívumok közül mindenképp kiemelném, hogy a fokozottabban az individuális jogvédelemre épülő hatáskörök nem adnak akkora lehetőséget a politikai aktivizmusra, így az Alkotmánybíróság részben kikerült a politikai erőtér centrumából, tevékenysége inkább jogilag szigorúbban behatárolt hatáskörökben folyik. Ezzel összefüggésben megváltozott az Alkotmánybíróság hatalmi ágakkal összefüggő státusza. Míg 2012 előtt csak a törvényhozó hatalom felett gyakorolt alkotmányos kontrollt, azóta az Alkotmánybíróság mindhárom hatalmi ág felett - közvetlenül, illetve közvetve - ellátja az alkotmányos kontrollt.
Örömmel jelenthetem, hogy az Alkotmánybíróság teljes létszámban működik. Az Országgyűlés négy új tagját és az elnököt a kormánypártok és az LMP konszenzusa alapján választották meg. A másik jó hír, hogy az ügyhátralék lényegében megszűnt, az Alkotmánybíróság a legtöbb ügyet egy éven belül le tudja zárni. Számos újítást vezettünk be annak érdekében, hogy kilépjünk az elefántcsonttoronyból. Igyekszünk döntéseinket közérthető nyelven kommunikálni, ennek érdekében módosítottuk a nyilvános hirdetések protokollját és a sajtóközlemények stílusát is. Megújult a kommunikációs és a protokoll munka, ezt mutatja honlapunk és Facebook-oldalunk is, illetve a közösség felé nyitás politikájába illeszthető a mai találkozó is. Mindemellett nemzetközi kapcsolataink ápolása jóval szervezettebben és dinamikusabban folyik.
A következőkben öt nagy területen szeretném bemutatni milyen eredményeket mutathatunk fel az alapjogvédelem területén. Ez az öt kategória a klasszikus polgári szabadságjogok területe, a gyengék védelme, az igazságszolgáltatás védelme, a hatóság önkényétől való védelem, és végül a környezetvédelem. Természetesen e felsorolás cseppet sem kimerítő, csupán néhány érdekesebb, nagyobb közfigyelmet kapó ügy kapcsán kívánja érzékeltetni, hogy az Alkotmánybíróság milyen hatékonyan látja el jogvédelmi, alapjogvédelmi feladatát.
A polgári szabadságjogok védelme területén három, a sajtószabadság védelmét megvalósító határozatunkat emelném ki.
Az első ügy[1] lényegében a sajtó szabadságáról mint a demokrácia egyik legfontosabb intézményes előfeltételéről szólt. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a büntetőeljárások során a hatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk az érintett ártatlanság vélelméhez fűződő jogát, ez azonban nem érintheti a sajtó szabadságát. Így nem alaptörvény-ellenes, ha a sajtóban közölt tudósításhoz olyan képi illusztrációt csatolnak, amelyen az érintett a jogerős ítélet meghozatala előtt vezetőszáron és bilincsben látható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
