A döntés: a Kúria Mfv.VIII.10.023/2022/6. számú határozata.
A bemutatásra kerülő esetben a Kúriáig kellett menni ahhoz, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 208. § (2) bekezdése szerinti minősített vezetővel közölt felmondás kapcsán két jogértelmezési kérdés helyesen kerüljön elbírálásra. A minősített vezető munkavállalóval közölt felmondás végső soron azért volt jogellenes, mert meghatározott személyi körre - beleértve a vezető állású munkavállalókra vonatkozóan - az iparági jogszabály által kijelölt munkáltatói jogkör gyakorlója, nevezetesen a felügyelőbizottság helyett az intézkedés az elnök-vezérigazgatótól származott.[1]
1. A tényállás
2. Az első- és másodfokú ítélet
3. A Kúria döntése
4. Tanulságok
A felperesi munkavállaló 2014. április 1-jén létesített munkaviszonyt az alperesi munkáltatóval határozatlan időtartamra, stratégiai és vállalati kapcsolatok tanácsadó munkakörre. A munkaszerződés 5. pontja értelmében a felperesi munkavállaló az Mt. 208. § (2) bekezdése alapján az alperesi munkáltató működése szempontjából fokozottan bizalmi jellegű munkakört töltött be. E körülményre tekintettel a felek az Mt. XV. fejezet 91. alcímében foglaltakat irányadónak tekintették pár eltéréssel.
Az alperesi munkáltató felügyelőbizottsága 2015. január 1-jétől egy évre és azt követően minden évben a tárgyévre az igazgatóság tagjává választotta a felperesi munkavállalót, és azt a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a továbbiakban: Get) rendelkezései szerint bejelentette a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (a továbbiakban: MEKH) felé. Utoljára 2019. január 1-jétől választották meg felperesi munkavállalót igazgatósági taggá.
Az alperesi munkáltató szállítási rendszerüzemeltető engedélyes, amelyből következően működésére irányadó kógens iparági jogszabály a Get. A Get 121/C. § (1) bekezdése szerint a szállítási rendszerüzemeltető vezető tisztségviselője, cégvezetője, vezető állású munkavállalója, szervezetiegység-vezetője (a továbbiakban együtt: operatív irányítást ellátó személy) munkaviszonyának létesítéséről, meghosszabbításáról, munkafeltételeiről - ideértve a díjazását is -, valamint munkaviszonya megszüntetéséről a felügyelőbizottság dönt.
Az alperesi munkáltató alapszabályának 37. pontja értelmében a társaság munkavállalói felett a munkáltatói jogokat a vezérigazgató, valamint az irányításuk alá rendelt szervezeti egységek tekintetében az Mt. 208. § (2) bekezdése szerint vezetőnek minősített munkavállalók és a társaság SzMSz-ben meghatározott szervezeti egység vezetői jogosultak gyakorolni.
A felperesi munkavállaló nyugdíjkorhatárának elérését követően létszámgazdálkodási szempontok figyelembevételével az elnök-vezérigazgató a felperesi munkavállaló munkaviszonyát megszüntette 2019. március 12-én közölt felmondással arra hivatkozással, hogy felperesi munkavállaló az Mt. 294. § (1) bekezdés g) pontja alapján nyugdíjasnak minősül. Felperesi munkavállaló a felmondás átvételét megtagadta, állítva, hogy sem a vezérigazgatónak, sem az elnök-vezérigazgatónak nem volt joga felette munkáltatói jogot gyakorolni. A felügyelőbizottság 2019. március 13-án azt a határozatot hozta, miszerint "[a]z [munkáltató neve] felügyelőbizottsága úgy határoz, hogy [munkavállaló neve] felett a munkáltatói jogokat az eddigi helyzetnek megfelelően a továbbiakban sem a felügyelőbizottság gyakorolja".
Felperesi munkavállaló 2019. március 22-én hatósági ellenőrzést kezdeményezett a MEKH-nél a munkaviszonya megszüntetése tárgyában azzal az indokolással, hogy az alperesi munkáltató a munkaviszonyát a felügyelőbizottság döntése nélkül szüntette meg. A MEKH a szétválasztási szabályok megsértése tárgyában 2019. június 6-án kelt végzésével az eljárást megszüntette arra hivatkozva, hogy a felperesi munkavállaló munkaszerződése alapján nem minősül sem cégvezetőnek, sem szervezetiegység-vezetőnek, nem látja el az alperes vezetői feladatait, illetve nem minősül vezető munkavállalónak.
A felügyelőbizottság 2019. április 1-jén hozott határozatával a felperesi munkavállalót igazgatósági tagsági tisztségéből 2019. április 30-ával visszahívta, amely döntés ellen a MEKH nem emelt kifogást.
A felperesi munkavállaló bírósághoz fordult. Keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit kérte alkalmazni.
Elsődleges kereseti kérelme szerint munkaviszonyát nem az arra jogosított személy, szerv, testület gyakorolta, ezért
- 39/40 -
eljárása érvénytelen.[2] Ennek keretében egyrészt hivatkozott arra, hogy az igazgatósági taggá történő kinevezésével egyidejűleg történt munkaszerződés-módosítás körülményei alapján kapcsolt munkakör jött létre az addigi stratégiai és vállalati kapcsolatok tanácsadó munkakör és az igazgatósági tagsági munkakör ellátására, melynek következtében már az Mt. 208. § (1) bekezdése alapján mint általános vezető a törvény erejénél fogva vezető állású munkavállalónak minősült. Arra a nem várt esetre, ha az előző érvelésével nem értene egyet a bíróság, hivatkozott arra, hogy egyébként is vezető állású munkavállaló figyelemmel arra, hogy a stratégiai és vállalati kapcsolatok tanácsadó munkakörre létrejött munkaszerződés értelmében az Mt. 208. § (2) bekezdése szerinti minősített vezető. Mivel pedig a Get 121/C. § (1) bekezdése szerint vezető állású munkavállalóként operatív irányítást ellátó személy volt, ezért a munkaviszony-megszüntetés jogát csak a felügyelőbizottság gyakorolhatta volna irányában, következésképpen az elnök-vezérigazgatótól származó felmondás érvénytelen. Másodlagos kereseti kérelmében joggal való visszaélésre alapozta a felmondás jogellenességét. Előadta, hogy az alperesi munkáltató vezérigazgatójával több alkalommal konfliktusa volt, munkaviszonya megszüntetésére ennek retorziójaként került sor.
Az alperesi ellenkérelem a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a munkáltatói jogokat a vezérigazgató gyakorolta. Álláspontja szerint a felperesi munkavállaló két egymástól független, eltérő jogviszonyban állt az alperes alkalmazásában: egyrészt határozatlan idejű munkaviszonyban, másrészt igazgatósági tagként határozott időre szóló megbízási jogviszonyban. A felperes munkaviszonya tekintetében nem minősült operatív irányítást ellátó személynek, mert nem volt az alperesi munkáltató vezető tisztségviselője, cégvezetője, illetve vezető állású munkavállalója sem, így felette nem a felügyelőbizottság volt jogosult a munkáltatói jogkört gyakorolni. A joggal való visszaélés körében létszámgazdálkodási szempontok meglétére hivatkozott, és hivatkozta az összefüggés hiányát az állítólagos konfliktusok és a felmondás között.
Tekintettel arra, hogy végső soron a Kúria az elsődleges kereseti kérelem, azaz az érvénytelenség alapján találta jogellenesnek a felmondást, a peres eljárás másodlagos kereseti kérelem körébe tartozó részleteinek ismertetésétől itt eltekintek.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
