"Az Államok iktassanak törvénybe hatékony környezeti jogszabályokat."
(Riói Nyilatkozat 11. Elv)
2001. október 30-án lépett hatályba Magyarországon a 193/2001. (X. 19.) Korm. rendelet az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról. Ez a hír az első fél évben igazából a szakmabelieknek jelentett sokat, fontosat. 2002 áprilisának végére a környezethasználók, az üzemek legjobb környezetvédői ébredtek rá, hogy itt és most valami új kezdődik. Egy év elteltével áll a bál, a jog úthengere elindult végrehajtani a magyar közjogban szokatlan tartalmú, hátterű és jövőjű kormányrendeletet. Szokatlan tartalmú, mert kilátásába helyezi, hogy egy eljárás keretében, egy határozatba foglalva kaphat meg minden környezetvédelmi feljogosítást és feltételt az a jelentősebb környezethasználó, aki megküzdi a maga igazát. Szokatlan a háttér is, hiszen az Európai Unió ezzel tényleg azonos elvek, és eljárások mentén kíván, mindenki által átlátható és hozzáférhető környezethasználatot elérni a kontinensen. Régi és új környezethasználó kerülne belátható időn belül azonos feltételek közé, feloldva az átmenetiségnek a verseny esélyeit rontó mellékhatásait. Szokatlan a szabályozás jövője is, hiszen a már tagállamok mellett a belépés előtt állókra is kötelezettségeket ró, méghozzá olyan feszített ütemben, amellyel beérhetik az előttük járókat, legalábbis a környezethasználat területén. A jövő, a végrehajtás ugyan a tagállamok felelőssége, ám a közösség ezúttal konkrét ellenőrzésekkel kívánja (sőt már teszi) egy irányban tartani a környezetügy hajóját.
A 96/61 EU tanácsi irányelvet 1996 szeptemberében bocsátották ki, viszonylag gyors, 1996. október 30-ai hatályba lépési záradékkal. Igaz az érintettek kaptak három évet, azaz 1999. október 30-ig határidőt arra, hogy a nemzeti jog keretei közé illesszék a minden környezeti elemre és veszélyeztető tényezőre, továbbá a teljes, összefüggő technika, technológia engedélyezésre, és ellenőrzésre kiterjedő szabályozást.
Magyarországon a környezetvédelem irányítói, a közigazgatás szereplői és a jogterület nem túl nagy számú művelői 1999-ben már találkoztak a téma első jogszabály tervezeteinek debütálásakor. A Budapesti Ügyvédi Kamara dermesztőre hűlt dísztermében, egy november végi napon hallgatták meg a szakma képviselői Gellérthegyi István és Bencze László ügyvédek jogszabály tervezeteit. A légkör fizikai értelemben fagyos volt, a fogadtatás nem: tulajdonképpen mindenki ünnepelt, az Európai Unió képviselői, a jogterület ismert arcai és a felügyelőségek képviselői. Az akkori tervezet ugyanis közérthető, fogyasztható, határozattá fogalmazható formában illesztette össze a környezeti hatásvizsgálat, felülvizsgálat és az egységes környezethasználati engedély anyagi jogi és eljárási szabályait. Az épület elromlott fűtése azonban rossz jelnek bizonyult, mivel a következő három évben - a jogalkotás műhelyein kívül - szinte semmi sem történt. Azaz mégis: 2000. március 17-én megjelent a 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet a felszín alatti közeg, a felszín alatti víz védelméről és hát persze elfogadta az Országgyűlés a 2000. évi XLIII. törvényt, a hulladékgazdálkodásról.
2001-ben azután végképp felgyorsultak az események, február 14-én jelent meg az új levegővédelmi jogszabály és a környezeti hatásvizsgálat új végrehajtási joganyaga kormányrendelet formájában. Május végén Brüsszelben ideiglenesen lezárták az Unió és Magyarország képviselői a környezetvédelmi fejezetet. Megváltozott a vélemény rólunk az előző évi országértékelés környezetvédelemmel foglalkozó fejezetének sarkos megállapításaihoz képest. A környezetvédelem központi szervezeti egységeinek címzett kritikai megjegyzések után az év második felében is intenzív jogalkotás kezdődött, folytatódott. A hulladékjog végrehajtási rendeleteinek többsége megjelent, hasonlóan a víz minőségének védelmét teljesen újraszabályozó, a régi OVH-rendelkezéseket fokozatosan felváltó három kormányrendelethez. Egészen újszerű, friss, a korábbi szemléletet megtörő egységes hulladékgazdálkodási bírságrendelet [271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet] született.
A jogszabályok fokozatos hatályba lépési előírásai ellenére tagadhatatlanul gyorsan, szinte váratlanul zúdult e sok új jogszabály a jogalkalmazókra, elsősorban a környezetvédelmi felügyelőségekre és a települési önkormányzatokra, a jegyzőkre és természetesen a környezetügy legfontosabb szereplőire, magukra a környezethasználókra. E folyamat lényege tehát nem csupán az egységes környezethasználati engedélyezési eljárások megjelenése, hanem a teljes, az épített és a természetes környezet egészére kiterjedő, generális újraszabályozás valósága. Ennek nyomán a címben feltett kérdések igazából arra irányulnak, hogy képesek lesznek-e a környezethasználók és a velük közvetlen, elsődleges kapcsolatban lévő környezetvédelmi hatóságok átvenni, elsajátítani a sok új jogszabályt, képesek lesznek-e azokat közokirattá formálva egységes követelmény rendszerbe foglalni, képesek lesznek-e mindezt a nyilvánosság előtt is átlátható, hozzáférhető formában megjeleníteni? Reményeink szerint persze, igen a válasz, de nézzük meg közelebbről e szabályokat.
Mindig az első levél, az első iktatóbélyegző, az első szakhatósági megkeresés, majd az első jegyzőkönyv és persze az első határozat az, amely valójában hatályba léptet egy közigazgatási, környezetvédelmi jogszabályt. A jogalkotás - egyébként messze nem lebecsült - folyamatában az aláírás és a kihirdetés még a jól végzett munka örömét, az elképzelés útra bocsátásának pozitív érzését jelenti. Az igazi jogalkotás azonban maga a jog alkalmazása, az első kibocsátási határérték kérelmek benyújtása, elbírálása és meghatározása, az első szakhatósági kérelemnek álcázott tevékenység meghatározás lesz az, amely akár évekre eldöntheti, hogy lesz-e füstölgő üzem a szomszédságunkban, vagy sem, lesz-e tiszta és elegendő víz kertünk talajában, vagy folyóinkban újra gond nélkül fürödhetünk-e majd?
Nyilvánvaló, hogy a tervező, a szakértő és a hatósági ügyintéző kezében válik jogszabállyá a közlönyből kikandikáló paragrafus, vagy válik félreértett, elszalasztott lehetőséggé. 2002 áprilisában Magyarországon megjelentek az Európai Unió első olyan képviselői, akik immár nemcsak az általános felkészítő, segítő, felzárkóztató előkészítésben, hanem a gyakorlati végrehajtás konkrét lépéseiben működtek közre. A kiválasztott üzemek együttműködési készségének birtokában a szakértők megkezdték az első átvilágításokat, az első elemzéseket, majd a nyár végére összeálltak az első határozattervezetek. Az egységes környezethasználati engedély hatálya alá tartozóknak pedig be kellett jelenteni a nevüket és a címüket, azaz önként nyilatkozni kellett arról, hogy alanyai-e az új jogszabálynak. A válaszokból kiderült, hogy a korábban, az előző három évben elvégzett előzetes felméréssel szemben nem 300, hanem mintegy 800 engedélyre kötelezett, meglévő tevékenységet folytató gazdasági társaság, vállalkozás van Magyarországon.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
