Az információ a köznyelvben, a szaktudományokban az információs forradalom kulcsfogalma.
A társadalom szellemi kommunikációs rendszerében keletkezett, megszerzett és továbbított hasznosnak minősülő ismeretközlés. Fontos szerepet játszik a világban, mert a világot alkotó rendszerek információs kapcsolatok segítségével egésszé szerveződhetnek. Az információ nem jellemezhető a megmaradás törvényszerűségével, mert megsemmisíthető és létrehozható. Az információ az üzenet hírtartalmát jelenti, sokféle szempontból lehet megközelíteni, ilyenek például az időszerűség (információt akkor kell szolgáltatni, amikor szükség van rá), az aktualitás (érvényes, naprakész információt kell szolgáltatni), gyakoriság (olyan gyakran kell szolgáltatni, amilyen gyakran szükség van rá), a megbízhatóság (a hibamentesség alapkövetelmény), tömörség (teljesség, egyértelműség, világosság), megjelenés (elbeszélő szöveges, numerikus, grafikus, hang), teljesség (a döntés meghozatalához minden információ rendelkezésre áll-e).[1]
Az OSINT az Open Source Intelligence (nyílt forrású információ és hírszerzés) angol nyelvterületről származik, a nyilvánosan elérhető információkból származó adatok gyűjtését, elemzését és kiértékelését jelenti. Létrehozásához William Donovan (Colquhoun) járult hozzá, aki a második világháború alatt megalapította a Stratégiai Szolgálatok Hivatalát, amelyből később a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA), az Egyesült Államok Külföldi Hírszerző Szolgálata lett.
Hazánkban először a nyílt forrású információszerzés definícióját - a hírszerzéstől és a katonai felderítéstől elkülönítve - Lévay Gábor meghatározása szerint "az OSINT a katonai felderítés és a hírszerzés rendszerén kívül létező, a publikum (tehát minden egyén) számára nyilvánosan, legális eszközökkel megszerezhető, vagy korlátozott körben terjesztett, de nem minősített adatok szakmai szempontok alapján történő felkutatását, gyűjtését, szelektálását, elemzését-értékelését és felhasználását jelenti."[2]
A Hadtudományi Lexikon szerint, nyílt, nem titkos, publikus, hozzáférhető források felhasználásával végzett felderítés.[3] Az információ beszerzése során érdemes tisztázni, hogy mire irányul az információ és mi annak a konkrét tárgya. Ebben az esetben, az információszerzés a saját felhasználásra irányul.
Mindezeken túl külön kiemelném a NATO kézikönyvében leírt meghatározást,[4] ami úgy fogalmaz, hogy "open sources of informatio" vagyis nyílt információforrás. Másként megközelítve, a hírszerzés bevált eljárási módszereit alkalmazza a sokféle nyílt információgyűjtés során (hagyományos média, az internet, online kereskedő szolgáltatók, szürke irodalom, szakértők és megfigyelők, kereskedelmi műholdak felvételei), mely értesülések megszerzéséhez vezet."[5]
Jogforrási szinten a 2013. évi L. törvény szerint az információ bizonyos tényekről, tárgyakról vagy jelenségekről hozzáférhető formában megadott tapasztalat, megfigyelés vagy ismeret, amely valakinek a tudását, ismeretkészletét, annak rendezettségét átalakítja, megváltoztatja, illetve befolyásolja, továbbá bizonytalanságát csökkenti vagy megszünteti.[6]
A nyílt forrásokhoz törvényes eszközökkel hozzá lehet férni, mint például megfigyelés, előfizetés, személyes megkeresés, megvásárlás, lekérdezés vagy internetes keresés.[7]
A nemzetbiztonsági szolgálatok felvilágosítást kérhetnek; információt gyűjthetnek, titkos kapcsolatot létesíthetnek magánszeméllyel, az információgyűjtést elősegítő információs rendszereket hozhatnak létre, sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó csapdát állíthatnak, saját személyi állományuk és a velük együttműködő természetes személyek védelmére, valamint a nemzetbiztonsági jelleg leplezésére fedőokmányt, fedőokiratot, fedőadatot készíthetnek és használhatnak fel, fedőintézményt hozhatnak létre és tarthatnak fenn. A feladatszabásban meghatározott személyt, a személlyel kapcsolatba hozható lakást, egyéb helyiséget, bekerített helyet, továbbá nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló helyet, illetve járművet titokban megfigyelhetnek. A történésekről információt gyűjthetnek, az észlelteket technikai eszközzel rögzíthetik.[8]
A nyílt forrású információk bárki számára hozzáférhetők, nyilvános és legális eszközökkel megszerezhetők
- 29/30 -
olyan információk, melyeknek forrása lehet az elektronikus média, az írott sajtó, az internetes oldalak, az ingyenes és kereskedelmi adatbázisok. Ezen adatok szisztematikus gyűjtése, feldolgozása révén hírszerzési szempontból releváns információk keletkeznek.
Vida Csaba szerint "a tevékenység során illegális, erkölcsi, jogi következményekkel járó tevékenységek is előfordulhatnak. Ilyen például a természetes személyek profiljának engedély nélküli feltörése, hozzáférési adataik megszerzése és felhasználása. Az információk négy típusát a következő módon határolja körül: OSINT-tevékenység (a nyílt forrású adatszerzés során személy vagy szervezett által nyilvánosan vagy legális eszközzel beszerezhető); OSINT-adat (az eredeti, elsődleges forrásból származó nem feldolgozott adat, valahol kinyomtatott, szóbeli információ, valamint konferencia által); OSINT (amely egy nyílt forrású adatszerzésből összeállított anyag, több oldalról szerzik be, mint például újság, rádió, tévéműsor és konferenciaanyagokból.); hitelesített OSINT(olyan információ, ami elemzők és szakértők által beszerzett megbízhatónak minősülő információ). A szerzői jogi kérdéseket is figyelembe kell venni a megszerzett dokumentumok, fényképek felhasználásakor, világossá kell tenni, hogy az információt milyen tevékenységre kívánják felhasználni.
A második világháborúban 80%-os teljesítménnyel gyűjtötték az információt. A magánnyomozásban és a nemzetbiztonsági szolgálatoknál egyre jobban teret kap a nyílt forrású adatszerzési módszer. Ez a tanulmány rávilágít arra, hogy a két szakma honnan és milyen forrásokból szerzi az információt A kémelhárítás és a magánnyomozás mellet az OSINT-ot a civil szektorban is használják. A tanulmányban érdemes rávilágítani az OSINT törvényi szabályozására. A szerzőt idézve, a XXI. században kiemelten a globális háló, az internet elterjesztése következtében a nyílt adatszerzés a hírszerzés önálló ágává vált és nagy szerepe lett a politikai életben, gazdaságban és az üzleti életben.
A tanulmány két alapvető szempontot vizsgál: a hazai törvényi szabályozást, illetve milyen közös vonásai vannak a nemzetbiztonság szolgálatoknál és magánnyomozásban. Az összehasonlítás során a két hivatás közötti hasonlóságokat és különbséget vizsgálom. Emellett kitérek arra is, hogy milyen forrásokból gyűjtik be az információt a két szakma képviselői
Az OSINT egy nyilvános adatszerzési forma, ami törvényi szempontból nézve legális. Az adatgyűjtés minőségi és mennyiségi módszereket tartalmaz. A nyílt forrásból beszerzett adatok több különböző forrást tartalmaznak. A Szövetségi Nyomozóiroda (Federal Bureau of Investigation) szerint több forrása is létezik: médiából szerzett információkból (újságok, rádió, televízió, internet), vagy történhet szakmai és a tudományos konferenciából beszerzett információk során. Vannak olyan nyilvános adatok, ilyen például a demográfiai adatok, a kormányzati jelentések, amelyekhez hozzá lehet férni nyílt adatként. Az első szempont az, hogy kik és hogyan használják az OSINT-ot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
