A választék folyamatos bővülésével a fogyasztók tudatosan jobban figyelnek az egészséges táplálkozás követelményére és a megvásárolt élelmiszerek összetételére. Az élelmiszeripar akként reagál erre a fejlődési folyamatra, hogy tápanyag-összetételre, egészségre és betegség megelőzésére vonatkozó állításokat tesznek közzé, termékeiket pedig ekként reklámozzák. Ebben az összefüggésben egyre komolyabb jelentőségre tesz szert az az általános követelmény, hogy az élelmiszerek címkézése, kiszerelése és reklámozása során alkalmazott nyilvános kijelentések és tápanyag-összetételre vonatkozó állítások egyértelműek, pontosak és valóságosak legyenek az egészség és fogyasztók megtévesztéssel szembeni védelme érdekében.
Nemzetközi szinten a ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezete (FAO), valamint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által létrehozott Codex Alimentarius Bizottsága 1979-ben fogadott el ilyen, tápanyagra és egészségre vonatkozó állítások alkalmazásának általános elveit (General Guidelines on Claims) meghatározó útmutatót[1], amely két alapelven nyugodott: ez egyrészről rögzítette, hogy az élelmiszer kiszerelése vagy leírása során tilos olyan állítások alkalmazása, melyek félrevezetők, megtévesztők vagy bármely vonatkozásban az élelmiszer jellemzőinek hamis benyomását kelthetik; másrészről az élelmiszer forgalmazója az ilyen élelmiszerek tulajdonságaira vonatkozó állítások valóságtartalmát adott esetben és felhívásra igazolni köteles[2]. A Codex élelmiszerekkel kapcsolatos állításokra vonatkozó általános útmutatója állításokat nevesít, melyek tilalmazottak (3. pont): így amelyek nem igazolhatóak, vagy amelyek azt a benyomást keltik, hogy a kiegyensúlyozott táplálkozás vagy hagyományos élelmiszerek nem alkalmasak minden vonatkozásban megfelelő tápanyagmennyiség szolgáltatására, továbbá bizonyos kivételekkel azon állításokat is tilalmazza, melyek emberi betegségek megelőzésére, kezelésére vagy gyógyítására vonatkozó tulajdonságokra utalnak[3].
A Bizottság az élelmiszerbiztonságról szóló Fehér Könyvében[4] akként foglalt állást, hogy az élelmiszerjog átfogó európai harmonizációja keretében szabályozni szükséges az élelmiszerekkel kapcsolatos "hatásra" vonatkozó kijelentéseket (például amelyek egy tápanyag pozitív hatására utalnak a normális testi funkciókra nézve) és a "tápanyagra vonatkozó állításokat" (egy élelmiszer tápanyag összetevőjének megléte, hiánya vagy mennyisége vagy a tápanyag-érték összehasonlítása más, hasonló élelmiszerekhez viszonyítva). Az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló ún. Health Claims-rendeletet hosszas előkészítés után és politikai kompromisszumok árán az Európai Parlament 2006. május 16-án fogadta el második olvasatban, melyet a Tanács követett 2006. október 12-én. A 1924/2006. számú európai parlamenti és tanácsi rendelet 2007. január 19-én lépett hatályba[5]. A rendelet, amely európai közösségi szinten közvetlenül és tagállami átültető rendelkezések nélkül alkalmazandó, a Codex Alimentarius standardját figyelembe véve egységesítette az élelmiszerekkel kapcsolatos egészségre és tápanyag-összetételre vonatkozó állítások használatát.
A jelen tanulmány az alábbiakban Health Claims-rendelet élelmiszerekkel kapcsolatos egészségre vonatkozó állítások kereskedelmi közlés során történő alkalmazásának szabályozását és az ilyen állításokat tartalmazó reklámok jogi megítélését mutatja be.[6]
A rendelet célja, hogy a belső piac hatékony működése és a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása mellett összehangolja a tagállamok élelmiszerekkel kapcsolatos tápanyag-összetételre és egészséggel vonatkozó állításokat szabályozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit. A rendelet hatálya [1. cikk (2) bek.] kereskedelmi közlésben - a végső fogyasztónak ilyen formában szolgáltatott élelmiszerek címkézésén, megjelenítésén (kiszerelésén) vagy reklámjában - szereplő, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazására vonatkozik.
A "címkézés" fogalmát az élelmiszerek címkézéséről szóló 2000/13/EK rendelet 1. cikk (3) bek. a) pontja[7], míg a megjelenítés (kiszerelés) fogalmát ugyanezen irányelv a 2. cikk (3) bek. a) pontja rögzíti. Utóbbiba beletartozik az élelmiszer formája, megjelenése vagy csomagolása, a használt csomagolóanyagok, az elrendezés módja, és a kiállítás kellékei. A reklám fogalmával kapcsolatban a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv[8] fogalom-meghatározására lehet utalni.
A "kereskedelmi kommunikáció" (kereskedelmi közlés)[9] a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv 2. cikk d) pontjában rögzített, a reklámot és a marketing bármely formáját általánosan átfogó fogalom.
A rendelet preambulumának negyedik bekezdése szerint azt kell figyelembe venni, hogy a közlemény kitől, mely személytől származik, ugyanis a rendelet kereskedelmi közlésnek minősíti a "részben vagy egészben hatóságok által támogatott reklámkampányokat", ám kiveszi ebből a körből a közegészségügyi szervek (hatóságok) táplálkozási útmutatóit, tanácsait és a sajtóinformációkat, melyek ezáltal a rendelet hatályán kívül esnek.
Az "élelmiszer" és "végső fogyasztó" fogalom-meghatározásait az élelmiszerjog általános elveiről szóló 178/2002/EK rendelet (bázisrendelet) rögzíti.[10] Eszerint élelmiszernek minősül minden olyan feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan anyag vagy termék, amelyet emberi fogyasztásra szánnak, illetve amelyet várhatóan emberek fogyasztanak el. Az élelmiszer fogalmába beletartoznak az étrend-kiegészítők, ugyanakkor elhatárolandóak ezektől a gyógyszerek.
A rendelet bizonyos speciális szabályokkal védjegyek és más árujelzők egészségre vonatkozó állításként történő alkalmazására is kiterjed, továbbá az 1. cikk (4) bekezdés alapján olyan általános megjelölésekre (megnevezésekre) is alkalmazandó, melyeket hagyományosan élelmiszerfajták vagy italfajták olyan sajátosságának jelzésére használnak, amely hatással lehet az emberi egészségre. Ebben a tekintetben a rendelet preambulumának ötödik bekezdése az "emésztéssegítő" és a "köhögés elleni cukorka" megjelöléseket emeli ki példaként.
A rendelet alkalmazásának legfontosabb korlátját nem a rendelet hatályát rögzítő első cikk tartalmazza, hanem a 2. cikk (2) bekezdés 1. pontban megadott "állítás"-okra vonatkozó fogalom-meghatározás, ez utóbbi fogalom ugyanis kizárólag az önkéntesen feltüntethető állításokat fogja át, amelyek alkalmazását tehát sem közösségi, sem pedig nemzeti jogszabály nem írja elő kötelezően.[11] A rendelet értelmében "állítás"-nak minősül minden olyan közlés vagy ábrázolás - beleértve a képi, grafikus vagy jelképes ábrázolás bármely formáját - amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az élelmiszer különleges jellemzőkkel rendelkezik.
A rendelet 2. cikkében rögzített fogalom-meghatározás szerint "egészségre vonatkozó állítás" (5. pont), amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az adott élelmiszer, élelmiszercsoport vagy annak valamely alkotóeleme és az egészség között összefüggés van, míg "betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos állítás" (6. pont), amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az élelmiszer, élelmiszercsoport vagy valamely alkotóelemének fogyasztása jelentősen csökkenti valamely emberi betegség kialakulásának valamely kockázati tényezőjét.
A rendeletet az 1. cikk (5) bekezdés a)-d) pontjaiban felsorolt közösségi rendelkezések sérelme nélkül kell alkalmazni: így a 89/398/EGK irányelv és az ezen irányelv alapján a különleges táplálkozási célú élelmiszerekkel kapcsolatban elfogadott irányelvek; a 80/777/EGK tanácsi irányelv (természetes ásványvizek), 98/83/EK tanácsi irányelv (emberi fogyasztásra szánt víz) és az étrend-kiegészítőkről szóló 2002/46/EK irányelv esetén. Ez azt jelenti, hogy e közösségi irányelvek hazai átültető rendelkezései a rendelet viszonyában speciális szabályokként alkalmazandóak, ha a rendelet szabályaitól ezek eltérően rendelkeznek.
A rendelet élelmiszerrel kapcsolatos egészségre vonatkozó állítások esetén ún. "preventív engedélyezési eljárást" vezet be, amely az általa érintett területen teljes jogegységesítés útján 2007. július 1-jével közösségi szintű szabályozással váltotta fel az eddig a 2000/13/EK irányelv alapján harmonizált, élelmiszerreklámokra vonatkozó nemzeti szabályozást. Az egészségre vonatkozó állítások ennél fogva csak abban az esetben alkalmazhatóak élelmiszerrel kapcsolatos kereskedelmi közlésekben, ha ezek a Health Claims-rendelet feltételeinek megfelelnek, és a Bizottság az állítást megfelelő eljárás útján engedélyezte.
Az egészségre (és tápanyag-összetételre) vonatkozó állítás használatának feltétele, hogy az élelmiszer megfelelő tápanyagprofillal rendelkezzen [lásd a 4. cikk (1) bekezdését], melyeknek az étrendre, a táplálkozásra és azok egészséggel való kapcsolatára vonatkozó tudományos ismereteken kell alapulniuk. Ez bizonyos tápanyagok és egyéb anyagok (például zsír, telített zsírsavak, transz-zsírsavak, cukrok és só/nátrium) referencia és határértékeit rögzítik a rendeletben meghatározott feltételek szerint, melyeket a Bizottság az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal egyeztetve 2009. január 19-éig határoz meg. A Bizottság általi engedélyezést követően ezeket az állításokat nyilvántartásba veszik, melyeket ezt követően bármely élelmiszeripari vállalkozás, újabb engedélyezési eljárás lefolytatása nélkül, szabadon használhat az ott rögzített feltételeknek megfelelően.
A rendelet 22. cikke szerint a tagállamok - a Szerződés, és különösen az áruk szabad forgalmára vonatkozó 28. és 30. cikke sérelme nélkül - nem korlátozhatják vagy tilthatják meg az e rendeletnek megfelelő élelmiszerek kereskedelmét vagy reklámozását olyan, nem harmonizált nemzeti rendelkezések alkalmazása révén, amelyek egyes élelmiszerekkel vagy általában az élelmiszerekkel kapcsolatos állítások alkalmazását szabályozzák.
Az Európai Közösség a rendelet hatályba lépését és alkalmazandóvá válását megelőzően[12] már részletes szabályozással rendelkezett az élelmiszerek jelöléséről és tápérték feltüntetéséről. Az egészségre vonatkozó állítások egy élelmiszerkategória, egyes élelmiszer vagy annak összetétele és az egészség kapcsolatára utalnak. Ilyen állítások esetén a Health Claims-rendelet hatályba lépéséig megtévesztéssel kapcsolatos általános tilalom volt irányadó azzal, hogy a 2000/13/EK irányelv - amely az élelmiszerek címkézéséről, kiszereléséről és reklámozásáról rendelkezik - tilalmazta, hogy élelmiszereket emberi betegségek megelőzésének, kezelésének vagy gyógyításának tulajdonságával ruházzanak föl, vagy hogy a címkézés kiszerelés vagy reklám során bármely ilyen jellegű tulajdonságra hivatkozzanak. Problémát jelentett, hogy tagállamonként eltérően értelmezték e fenti követelményt. Az Európai Bíróság szerint az élelmiszerjelölési irányelv a jelölésre és reklámkijelentésekre vonatkozóan bármiféle emberi betegségre vonatkozó kijelentést vagy arra való utalást kategorikusan tilalmaz.[13] Ezzel összefüggésben kérdésként vetődött föl, hogy ez az általános tilalom a tudományos kutatás és élelmiszertechnológia fejlődése, valamint a fogyasztói elvárásra (Verbrauchererwartung) való különös tekintettel alkalmas és szükséges-e az egységes közösségi élelmiszerjog közegészségügyi és fogyasztóvédelmi céljai elérése érdekében, melyre felemás választ[14] a Health Claims-rendelet elfogadása adott.
A Bíróság tehát az élelmiszerekkel kapcsolatos, egészségre vonatkozó állításokkal összefüggésben kimondta, hogy a preventív-kontrollra épülő, ilyen állítások használatának nemzeti szinten történő előzetes engedélyezését megkövetelő tagállami rendszerek nem egyeztethetőek össze az élelmiszercímkézési irányelv rendelkezéseivel.[15] Az Európai Bíróság szerint tehát az irányelv által biztosított, élelmiszerek közösségi szabad forgalmát lehetővé tevő nemzeti szabályozás - szükségességi és arányossági követelményként - csak utólagos és megtévesztés tilalmán alapuló hatósági ellenőrzésen alapulhat.[16].
Az egészség-megóvó életszemlélet terjedése itthon különösen kedvezett az ezzel kapcsolatos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megjelenésének, ezért a Versenytanács az elmúlt években számos eljárást folytatott le és több esetben elrettentő jellegű bírságot alkalmazott a fogyasztókat ily módon megtévesztő magatartások visszaszorítása érdekében.[17] A fogyasztók tájékoztatásának általános követelményeit rögzítő fogyasztóvédelmi törvényi rendelkezéseket (8-11. §) és a Versenytörvény fogyasztók megtévesztését általánosan tilalmazó 8. §-át a közösségi jog által lezáró módon egységesített magyar élelmiszerjog területén a bázisrendelet 16. cikke, az élelmiszerekről 2003. évi LXXXII. törvény 10. § (2) bekezdése, és az élelmiszerjelölési együttes rendelet 3. §-a[18] tölti ki tartalommal, melyek specifikusan, élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásokra vonatkozóan tilalmazzák a fogyasztó megtévesztését.
A Versenytanács a Health Claims-rendelet alkalmazandóvá válását megelőző gyakorlata során az egészségre vonatkozó állítások esetén azoknak csupán a megtévesztésére alkalmas használatát tilalmazta. Betegségekre vonatkozó állításokkal összefüggésben (az egészségre vonatkozó állítások abszolút korlátjaként) a Versenytanács szerint élelmiszer nem hozható összefüggésbe betegséggel, annak kezelésével, továbbá ilyen, betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos hatásnak a látszatát is tilos kelteni[19]. E rendelkezések megsértésének megállapításához a Versenytanács a betegség fogalmát minden esetben tágan értelmezte és elegendőnek tekintette pusztán a betegség tüneteinek felsorolását - ha ezek egyértelműen betegségre vonatkoztak vagy ha megállapította, hogy ezeket az állításokat egy ésszerűen eljáró átlagos fogyasztó a Tpvt. 9. §-ában foglalt értelmezési szabály alkalmazásával gondolatilag valamely megbetegedés kezelésével vagy annak megelőzésével kötötte össze. Gyakorlatában[20] a Versenytanács az ilyen állítások megtévesztésre alkalmasságának elbírálásával kapcsolatban eltért az ésszerűen eljáró átlagfogyasztó modelljétől és megállapította, hogy a betegségekkel és a gyógyhatásra utalással kapcsolatos megtévesztéssel érintett fogyasztók az egyik legérzékenyebb, legkiszolgáltatottabb fogyasztói körhöz tartoznak. Eszerint a betegségben szenvedő, a termékek gyógyhatásában bízó vásárlók fogékonyan reagálnak bármilyen gyógyulást, javulást ígérő közlésre, sokkal hiszékenyebbek, mint az egészségesek, és a gyógyulás vagy gyógyító hatás reményében lényegesen érzékenyebben reagálnak az ezt ígérő tájékoztatásra, ezért a gyógyszerek, gyógyhatású termékek és általában az egészség megőrzésével, helyreállításával kapcsolatos termékek bizalmi termékeknek tekinthetők, ahol fokozottan jelentkezik a valós és túlzásoktól mentes tájékoztatás követelménye.[21] A Versenytanács szerint az egészségügyi tájékoztatás területén jelentkező anomáliák olyan súlyos problémákat vetettek fel, hogy a közérdek fokozott védelme indokolta még a kis mértékben zavart keltő reklámok elleni fellépést is[22].
A Versenytanács az egészségre vonatkozó állítások alkalmazásának határát akként rögzítette, hogy "élelmiszer" esetében nem állítható az, hogy annak az emberi egészséget megőrző és helyreállító hatása, illetve az emberi szervezetre gyakorolt általános kedvező hatáson túl gyógyhatása is lenne[23]. Funkcionális élelmiszerek reklámozásának határát "általános kedvező hatásra" való utalás[24] mellett a Versenytanács akként tágította, hogy ez kiegészíthető azzal, hogy az ilyen termékek hozzájárulhatnak bizonyos kedvező egészségi állapotbeli változások bekövetkezéséhez, az emberi szervezet egy vagy több funkciójára jótékony hatással lehetnek, segíthetik ilyen hatás bekövetkezését - ugyanakkor azonban nem állítható az, hogy funkcionális élelmiszerek önmagukban alkalmasak lennének az emberi egészséget megőrző és helyreállító hatás, tehát gyógyhatás kiváltására. A Versenytanács túlzónak, nem igazolhatónak, ezzel pedig megtévesztőnek minősítette például azt a kijelentést, hogy a reklámozott termék "az egyedi összeállítású tartalma hatékonyan növeli a szervezet természetes védekezőképességét", azonban joggyakorlatában nem ítélte jogsértőnek például azon állításokat, amely szerint a termék "tele egészséggel, tele életerővel," "egész nap fitten tart," "egy palacknyi egészség".[25]
Az élelmiszerek és gyógyszerek elhatárolása[26] különösen étrend-kiegészítők és ún. funkcionális élelmiszerek (pl. probiotikus joghurtok) esetén okozhat komolyabb nehézséget, ugyanis egy emberi fogyasztásra rendelt szer alternatív módon élelmiszernek vagy pedig gyógyszernek minősül, ebben a tekintetben köztes termékkategória nem létezik[27]. Az élelmiszerek[28] és a gyógyszerek jogszabályi fogalmából kiindulva egy adott termék besorolása a termék objektív tulajdonságai összességének figyelembevételével, az ún. forgalmi felfogást figyelembe véve, annak rendeltetése alapján határozható meg.[29] A termék besorolását tehát annak az objektív tulajdonságokra alapított rendeltetése szabja meg, melynek a megítélésénél - az Európai Bíróság joggyakorlatát figyelembe véve - egy átlagosan tájékozott, figyelmes és értelmes fogyasztót kell alapul venni. Ezen rendelkezés jogpolitikai indoka, hogy gyógyhatás esetén, ha ez ténylegesen és tudományosan igazolhatóan létezik, az ilyen termékeknek a gyógyszerekre vonatkozó, megfelelő jóváhagyási eljáráson kell átesniük, ami közegészségügyi okokból még abban az esetben is szükségesnek tekinthető, ha a szer használata nem befolyásolja károsan az egészséget és nem jelent veszélyt a közegészségügyre sem.[30]
Összefoglalva a fentieket megállapítható, hogy a Health Claims-rendelet elfogadását megelőzően mind a közösségi, mind pedig a magyar jogban különbséget tettek betegségre, továbbá egészségre vonatkozó állítások között. Míg az előbbire teljes tilalom érvényesült, addig az utóbbit utólagos megtévesztésre vonatkozó kontrollnak vetették alá, amely rendszert az Európai Bíróság a Belső Piaccal összeegyeztethetőnek minősítette.
A rendelet hatályba lépése és alkalmazandóvá válása a fent leírt rendszertől való teljes eltérést jelent. A rendelet 10. cikk (1) bekezdése ugyanis engedélyezés hiányában immár főszabályként az élelmiszerekkel kapcsolatos egészségre vonatkozó állítások teljes tilalmából indul ki. Eszerint az élelmiszerek címkézése, kiszerelése és reklámja során tilos az egészségre vonatkozó állítások használata, kivéve, ha ezek a rendelet II. fejezetben foglalt általános követelményeknek és az egészségre vonatkozó állításokról szóló IV. fejezetben foglalt különös szabályoknak megfelelnek, továbbá azokat engedélyezik és ezáltal a 13. és 14. cikkben meghatározott engedélyezett állítások listáján szerepelnek. A listára való felvétel a rendelet 20. cikk (2) bekezdés c) pontja értelmében konstitutív hatályú, tehát a listára való felvétel előtt - a 28. cikkben rögzített átmeneti szabályok hiányában - az állítások nem alkalmazhatóak.
A rendelet meghatározza az egészségre vonatkozó állítások fogalmát. Ez olyan állítás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az adott élelmiszer, élelmiszercsoport vagy annak valamely alkotóeleme és az egészség között összefüggés van. Ez a meghatározás nem tesz különbséget betegség és egészség között, hanem a rendelet fogalom-meghatározásait figyelembe véve a "betegség" fogalma az egészségéhez képest éppen negatívan határozandó meg. Ez annyit jelent, hogy a betegség és egészség közötti különbségtétel a rendelet rendszere alapján a korábbi jogi szabályozástól eltérően már nem bír jelentőséggel.[31] A rendelet alapján történő egészségre és betegségre vonatkozó állítások egységes megítélése komoly kritikát váltott ki az élelmiszeripar részéről, ugyanis az eddig csupán a fogyasztók megtévesztésének tilalmát meghaladóan szabadon feltüntethető "egészségre vonatkozó" állítások immár csak engedélyezést követően használhatóak. Másrészről azonban a rendelet lehetővé teszi korábban kategorikusan tilalmazottnak minősülő állítások használatát, melyek betegségek kockázatának csökkentésére vonatkoznak, amely a funkcionális élelmiszerek reklámozási lehetőségeinek új, komoly tárházát nyitja meg.
Az "egészség" fogalmát a rendelet nem határozza meg, a Tanács és a Parlament kifejezetten elvetette bármely ezzel kapcsolatos meghatározás rendeletbe történő felvételét. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az "egészség" nemzetközi-, politikai, és emberi jogi fogalom, melyet akként definiálnak, hogy az "a testi (fizikai), a szellemi (pszichikus) és a társas-társadalmi (szociális) jólét állapota, nem csupán a betegség és nyomorékság hiánya." A WHO fenti meghatározásának rendelet alkalmazási körébe való bevonása annyit jelentene, hogy élelmiszer fogyasztására vonatkozó bármilyen állítás egészségre vonatkozó állítássá lenne minősíthető, ami a rendeletben előírt tág tilalmak és az abban megfogalmazott kötelezettségek miatt szükségtelen és aránytalan terhet jelentene az élelmiszeripari vállalkozásoknak és nem felelne meg a szabályozás céljának. Tehát az egészség fogalma a rendelet alapján a fenti WHO-meghatározásnál szűkebben értelmezendő.[32] Ekként nem tartoznak az egészségre vonatkozó állítások fogalmába az "általában a jó közérzetre vonatkozó" kijelentések, amelyet a Bizottság 2003. októberében az akkor még tervezet formájában létező rendelettel kapcsolatos félreértések tisztázására "Myths & Misunderstandings" cím alatt közzétett sajtónyilatkozata[33] is mutat: így nem egészségre vonatkozó állítás "a Red Bull szárnyakat ad" vagy "A Haribo boldoggá teszi a gyermekeket", míg egészségre vonatkoznak a "Tisztítja szervezetét" vagy "Fiatalon tart" állítások.
A rendelet 3. cikke valamennyi, így egészségre vonatkozó és tápanyag-összetétellel kapcsolatos állításokra egyaránt vonatkozó általános elveket rögzít. Ilyen állításokat a Közösségen belül forgalomba hozott élelmiszerek címkézésén, megjelenítésén vagy reklámjában csak akkor lehet alkalmazni, amennyiben ezek megfelelnek a rendelet előírásainak. Eszerint az állítások alkalmazása:
a) nem lehet valótlan, félreérthető vagy megtévesztő;
b) nem kelthet kétséget más élelmiszerek biztonságos voltát és/vagy táplálkozásra való alkalmasságát illetően;
c) nem ösztönözheti vagy helyeselheti az élelmiszer túlzott fogyasztását;
d) nem jelentheti ki, sugallhatja vagy sejtetheti, hogy a kiegyensúlyozott és változatos étrend általában nem biztosítja a tápanyagok megfelelő mennyiségét; továbbá
e) nem utalhat sem szövegesen, sem képi, grafikus vagy szimbolikus ábrázoláson keresztül a testi funkciók olyan változásaira, amelyek a fogyasztóban félelmet kelthetnek, és nem használhatja ki a fogyasztó félelmét.
Az élelmiszerrel kapcsolatos megtévesztő állításokat a 178/2002/EK bázisrendelet 16. cikke, a magyar élelmiszerekről szóló törvény 10. §-a és a címkézési rendelet 3. § (1) bekezdése tilalmazza. Ezzel összefüggésben e tilalmak megsértése egyidejűleg a fogyasztók megtévesztésének tilalmával kapcsolatos Tpvt. 8. §-át is kimeríti, amely tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül és az élelmiszeripari vállalkozás verseny-felügyeleti elmarasztalásával járhat.[34]
Arra való utalás, hogy a kiegyensúlyozott és változatos étrend általában nem biztosítja a tápanyagok megfelelő mennyiségét, szintén megtéveszti a fogyasztót és tilalmazott. Hasonló szabályt az étrend-kiegészítőkről szóló 37/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet 7. §-a tartalmaz (ami a 2002/46/EK irányelv 7. cikkének hazai átültetése), melynek értelmében az étrend-kiegészítő jelölése, megjelenítése, reklámozása során nem állítható vagy sugallható, hogy a változatos, kiegyensúlyozott étrend nem alkalmas a szükséges tápanyagok bevitelére. Más élelmiszer biztonságos voltával vagy táplálkozásra való alkalmasságával való kétely keltése és a fogyasztó félelmének kihasználása szintén tisztességtelenül befolyásolja a fogyasztót és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok irányelv alapján szintén a vállalkozás elmarasztalásához vezethet, ha ezekről megállapítható, hogy jelentősen torzíthatja az átlagfogyasztó tájékozott döntését[35].
Az 5. cikk második bekezdése az általános feltételek körében rögzíti, hogy a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása csak akkor megengedett, ha az átlagfogyasztótól elvárható, hogy megértse az állításban kifejtett kedvező hatásokat. Ebben a tekintetben - a rendelet preambulumának 16. bekezdése alapján - a kereskedelmi közlés által megcélzott és az Európai Bíróság joggyakorlatában irányadónak tekintett kellőképpen tájékozott, figyelmes és körültekintő átlagfogyasztót kell alapul venni, hogy az valószínűleg miként értelmezné a kijelentést.[36] Ezen preambulumbekezdés szerint, amennyiben egy állítás egy bizonyos fogyasztói csoportot - például a gyermekeket - célozza meg, kívánatos, hogy a csoport átlagtagja szempontjából vizsgálják az adott állítás hatását.
Az 5. cikk (1) bekezdése alapján a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások csak akkor megengedettek, ha azt a tápanyagot vagy egyéb anyagot, amelyre az állítás vonatkozik, maga a késztermék tartalmazza jelentős mennyiségben, ezek a szervezet számára hasznosítható formában vannak jelen és a késztermékből ésszerűen várhatóan elfogyasztandó mennyiség az állítás szerint általánosan elfogadott tudományos bizonyítékokkal igazolt táplálkozási vagy élettani hatást eredményez. Ezzel összefüggésben a rendelet egészségre vonatkozó állításokkal kapcsolatos 10. cikk (2) b) pontja az állításban megfogalmazott kedvező hatás eléréséhez szükséges élelmiszer-mennyiség és fogyasztási minta kötelező megadását írja elő. Az, hogy mely tápanyagok vagy egyéb anyagok minősülnek az élelmiszerben "jelentős mennyiségben jelen levőnek", közösségi jogszabályok tekintetében az élelmiszerek tápértékjelöléséről szóló 90/496/EGK irányelv rendelkezései, egyéb speciális jogszabályok és a rendelet mellékletében meghatározott határértékek rögzítik. Végül az 5. cikk (3) bekezdése határozza meg, hogy a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításoknak a gyártó utasításainak megfelelően fogyasztásra elkészített élelmiszerre kell vonatkozniuk.
A rendelet 7. cikke szerint egészségre vonatkozó állítások alkalmazása esetén tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatás kötelező feltüntetését írja elő a tápértékjelölésről szóló 90/496/EGK irányelv szabályainak megfelelően. A 7. cikk második bekezdése szerint ebben az esetben - az általános reklámozást és termékkategóriákat átfogó kijelentéseket (Például "A gyümölcs egészséges") meghaladóan - mindig az ún. "BIG EIGHT", tehát az irányelv 4. cikk (1) bekezdés szerinti 2. csoportban rögzített nyolc adat: az energiatartalom és a fehérje-, szénhidrát-, cukor-, zsír-, telített zsírsav-, rost- és nátriumtartalom feltüntetése alkalmazandó.[37] A 7. cikk harmadik bekezdése szerint az egészségre vonatkozó állításban szereplő olyan anyagok mennyiségét, amelyek a fenti tápértékjelölésben nem jelennek meg, a tápanyag-összetétellel kapcsolatos tájékoztatás közvetlen közelében, azzal azonos látómezőben[38] kell feltüntetni.
Egészségre vonatkozó állítás alkalmazása esetén az élelmiszereknek bizonyos jelölési követelményeknek[39] (10. cikk) kell megfelelniük, címkézés hiányában pedig [így amelyek tekintetében az összetevők felsorolása nem kötelező, így nem előrecsomagolt élelmiszerek esetén, vagy az élelmiszerek jelöléséről szóló 19/2004. (II. 26.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet 7. § (2) pontjában felsorolt élelmiszereknél] a tájékoztatásnak a megjelenítésen (kiszerelésen) vagy a reklámban kell szerepelnie, az alábbi módon:
- Kijelentés a változatos és kiegyensúlyozott étrend és az egészséges életmód jelentőségére vonatkozóan;
- Tájékoztatás, hogy melyik fogyasztási mintában milyen élelmiszer-mennyiség szükséges ahhoz, hogy az állításban megfogalmazott pozitív hatás elérhető legyen;
- Szükség esetén külön figyelmeztetés feltüntetése, hogy kiknek kell kerülniük az élelmiszer fogyasztását; és
- Megfelelő figyelmeztetés olyan termékek esetében, amelyek túlzott fogyasztása valószínűsíthetően egészségügyi kockázatot[40] hordoz.
Mivel a rendelet nem írja elő az alkalmazandó tájékoztatást szó szerinti formában, ezért a fenti követelményeknek minden oly módon megfogalmazott tájékoztatás megfelel, ami a fenti figyelmeztetési kötelezettségek lényegét lefedi. Ebből a szempontból - a rendelet preambulumának tizenhatodik pontját alapul véve - a fenti figyelmeztetések olyan megfogalmazására kell törekedni, melyet egy kellőképpen tájékozott, figyelmes, körültekintő és az Európai Bíróság gyakorlatában normatív módon értelmezett, tipikus átlagfogyasztó jól megért [lásd 5. cikk (2) bekezdését], figyelembe véve a hazai társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőket is.
A rendelet 10. cikk (3) bekezdése speciális többlettájékoztatási kötelezettséget ír elő abban az esetben is, ha a kereskedelmi közlésben a tápanyag vagy az élelmiszer olyan kedvező hatásaira történik hivatkozás, amely általánosan és nem részletezett módon az egészségre (pl. "A tej egészséges") vagy az egészséggel kapcsolatos jó közérzetre utal (pl. "Az X gyümölcs fitten tart"). A rendelet szerint az ilyen jellegű kijelentéseket, melyek általános jellegű megfogalmazása nem teszi lehetővé a 13. és 14. cikk szerinti engedélyeztetést, a 13. vagy 14. cikkben meghatározott engedélyezett állítások listájában szereplő egyedi állításnak kell kísérnie. A "kísérés" fogalma a rendeletben nincs meghatározva, ebben a tekintetben a jogszabály nem írja elő a látómezőben történő feltüntetést és egyéb, külön feltüntetésre vonatkozó helymeghatározást sem ad.
A rendelet 10. cikk (3) bekezdése egyértelművé teszi, hogy az "egészséggel kapcsolatos általános közérzetre vonatkozó állítások" az "általános közérzetnek" csak egy szűkebb szeletét jelentik. Az, hogy mely állítások minősíthetők ilyen "nem specifikus" állításnak, a rendelet 13. cikk (1) bekezdés a)-c) pontjában foglalt, bizonyos funkciókra utaló egészségre vonatkozó állításokból és a 14. cikk (1)-(2) bekezdéséből vezethetőek le[41]. Eszerint, ha az állítást egy átlagfogyasztó akként értékelné, hogy az utal:
- a tápanyag vagy egyéb anyag szerepére a növekedésben, fejlődésben és a szervezet működésében,
- a pszichés és magatartási funkciókra; vagy
- a fogyás vagy testtömeg-kontroll, illetve az éhségérzet csökkentésére vagy a jóllakottság érzésének növelésére, vagy az étrendből hasznosítható energiamennyiség csökkentésére, vagy
- betegségek kockázatának csökkentésére, feltéve, hogy ezen állítás olyan általános, "nem specifikus" módon került megfogalmazásra, hogy az a rendelet alapján történő engedélyezést nem tesz lehetővé. Ebben az esetben az állítás "egészséggel kapcsolatos általános közérzetre vonatkozó állításnak" minősül és alkalmazandó rá az egyedi kísérő állítás feltüntetésére vonatkozó kötelezettség.
Olyan állítások azonban, melyek a fent említett funkciókra még csak közvetve sem tesznek utalást és általában a "jó közérzetre" vonatkoznak (pl. "wellness"), nem tartoznak a jelen rendelet hatálya alá, tehát értelemszerűen az egyedi kísérő-állítás feltüntetésére vonatkozó kötelezettség sem irányadó ezekre. A 10. cikk (3) bekezdése alapján tehát az általános, nem részletezett módon az egészségre vagy egészséggel kapcsolatos jó közérzetre vonatkozó állításnak nem kell tartalmi összefüggésben lennie az ilyen esetben kötelezően feltüntetendő, az ilyen állítást kísérő, 13. és 14. cikk alapján engedélyezett állítással, azonban utóbbi állításnak valamilyen módon a reklámozott termékre kell vonatkoznia.[42]
A rendelet 13. cikk (1) bekezdése határozza meg azokat az egészségre vonatkozó állításokat, melyek a Bizottság által engedélyezett állítások közösségi listáján (nyilvántartásában) kerülnek felvételre, míg ugyanezen cikk (5) bekezdése alapján a listára utólagosan is, egyszerűsített eljárás keretén belül is fel lehet tüntetni állításokat és azok utólagos módosítását is lehet kérelmezni.
A fent hivatkozott közösségi listán azon egészségre vonatkozó állítások szerepelnek, amelyek az alábbiak leírását vagy említését tartalmazzák:
a) a tápanyag vagy egyéb anyag szerepére utalnak a növekedésben, fejlődésben és a szervezet működésében; - Megjegyzendő, hogy a gyermekek fejlődésére és egészségére vonatkozó állítások a 14. cikkben kerülnek szabályozásra, ezért az ilyen állítások engedélyeztetése a 15. cikk, és nem a 13. cikk alapján történik. A 14. cikk azonban nem vonatkozik a gyermekek növekedésére, ezért a 13. cikk irányadó az ilyen állításokra.
b) "pszichés állapotra és magatartásra utalnak"; - a jelen pont hivatalos magyar fordítása pontatlan és nem fejezi ki a hivatkozás lényegét, ugyanis az angol, francia és a német nyelvű szöveg is egyértelműen pszichés és magatartási "funkciókra" utal. A funkciókra való kifejezett utalás a korábbi rendelet-tervezetben szereplő sokat kritizált és ott "pszichés magatartás"-ként szereplő szöveget váltotta, amely módosítás célja a "Haribo boldoggá teszi a gyermekeket", a "Red Bull szárnyakat ad" és a hasonló jellegű szlogenek rendelet alkalmazási köréből történő kizárása volt, ami pedig e pont megszorító jellegű értelmezését teszi szükségessé, ugyanis ezt a módosítást a magyar szöveg nem tükrözi.
c) a fogyásra vagy testtömeg-kontrollra, illetve az éhségérzet csökkentésére vagy a jóllakottság érzésének növelésére, vagy az étrendből hasznosítható energiamennyiség csökkentésére utalnak. - E ponttal összefügg a rendelet 12. cikk b) pontja, amely általánosan tilalmaz minden olyan állítást, amely a súlycsökkenés ütemére vagy mértékére utal. A 13. § (1) bekezdés c) pontja alapján a testtömeg-csökkentéssel kapcsolatos állítások mint "implicit egészségre vonatkozó állítások", külön engedélyezés hiányában tilalmazottnak minősülnek. A szabályozás hátterét a fogyásra vonatkozó kereskedelmi közlések Európán belüli eltérő szabályozása és a fogyasztók megtévesztésével kapcsolatos itthon is gyakorta jelentkező panaszok jelentették (lásd Vj-8/2005/29; Vj-57/2006/45.; Vj-115/2006/32.) Említésre méltó ezzel kapcsolatban az Európai Bíróság Douwe Egberts ügyben meghozott döntése[43], amely azt a belga szabályozást nyilvánította közösségi jogba ütközőnek, amely a fogyásra utaló minden állítást általánosan tilalmazott a kijelentés megtévesztésre alkalmasságától függetlenül.
A 14. cikk alapján - a korábbi teljes és kivételek nélküli 2000/13/EK élelmiszercímkézési irányelvben rögzített tilalommal ellentétben és az alóli kivételszabályként - az élelmiszerrel kapcsolatban betegség kockázatának csökkentésére vonatkozó állítások tehetőek, ha a címkén vagy - címkézés hiányában - a megjelenítésen vagy a reklámban azt is közlik, hogy az állításban szereplő betegségnek több kockázati tényezője is van, és a kockázati tényezők egyikének megváltoztatása kedvező hatást eredményezhet, vagy nem feltétlenül eredményezheti azt. A rendelet 2. cikk (2) bekezdés 6. pontjában rögzített fogalom-meghatározás szerint a "betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos állításnak" minősül bármely olyan állítás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az élelmiszer, élelmiszercsoport vagy valamely alkotóelemének fogyasztása jelentősen csökkenti valamely emberi betegség kialakulásának kockázati tényezőjét. A kockázati tényező csökkentésének jelentőségét az engedélyezési eljárás során való tudományos igazoltság ténye határozza meg, melynek megalapozottságát az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság bírálja el, azonban ennek kritériumai nincsenek rögzítve, ugyanis az általánosan a kijelentés tudományos megalapozottságától függ. A fenti szabályozással az európai jogalkotó egyértelművé tette, hogy a betegség kockázatának csökkentése nem minősül a közösségi gyógyszerkódex 1. cikk 2. bek. b) pontja értelmében vett "farmakológiai hatásnak", azonban az Élelmiszerbiztonsági Hatóság gyógyszer- vagy élelmiszer-minősítés elhatárolására vonatkozó hatáskörének hiánya ezzel kapcsolatban valószínűsíthetően még problémákat fog felvetni a gyakorlatban.[44]
A 14. cikk szintén szabályozza a gyermekek fejlődésére és egészségére vonatkozó állítások használatát, amelynek szabályozása eddig az élelmiszercímkézési irányelv hatókörén kívül maradt, ezért e cikkben a 2000/13/EK irányelvre történő hivatkozás ilyen állítások vonatkozásában nem irányadó. A rendelkezés célja a gyermekek védelme, ezért az ilyen állítások nem engedélyeztethetők egyszerűsített eljárásban.
A rendelet 12. cikke rögzíti, hogy nem alkalmazhatóak azok az egészségre vonatkozó állítások:
a) amelyek azt sugallják, hogy az élelmiszer fogyasztásának mellőzése hatással lehet az egészségre;
b) olyan állítások, amelyek a súlycsökkenés ütemére vagy mértékére utalnak;
c) olyan állítások, amelyek egyes orvosok vagy egészségügyi szakemberek, valamint egyéb, a 11. cikkben nem említett szervezetek ajánlásaira hivatkoznak.
Az orvosok vagy egészségügyi szakemberek ajánlásaira vonatkozó állításokat vagy ilyen szervezetek ajánlásaira hivatkozást korábban a magyar jog külön nem tilalmazta, azonban a megtévesztés és tisztességtelen fogyasztói befolyásolás körében a szakemberek ajánlásaira a gyakorlatában a Versenytanács akként tekint, mint amely hitelesíti a fogyasztók előtt a reklámkijelentések abszolút helytállóságát[45]. A Versenytanács álláspontja szerint a reklámkijelentéseket orvosoknak, más szakembereknek tulajdonító, vagy akár reklámfilmekben a szereplőket orvosként felvonultató "pszeudó-szakmai" reklámoknak az ebben a tekintetben hangsúlyosan jelentkező fogyasztói információs aszimmetria miatt az általános reklámjognál (különösen a megtévesztés és tisztességtelen fogyasztói befolyásolás) szigorúbb követelményeknek kell megfelelniük. A 12. cikk c) pontja alapján tehát tilalmazottak az egyes orvosok vagy egészségügyi szakemberek ajánlásaira hivatkozás, történjen az valós személy vagy akár egy reklámban szereplő színész által. Ezzel együtt a szabályozás - külön tagállami tilalom hiányában - megengedettnek minősíti az orvosi, táplálkozástudományi és dietetikus szakemberek nemzeti egyesületei és az egészségügyi jótékonysági intézmények által kiadott ajánlásaira vagy jóváhagyásaira történő hivatkozás, feltéve, hogy ezek "kereskedelmi közlésnek" minősülnek és a rendelet hatálya ezekre kiterjed.
A rendelet a jövőre nézve előzetes engedélyeztetési eljárást vezet be, amelyben minden egészségre vonatkozó állításnak - tényleges alkalmazás előtt - engedélyeztetési eljáráson kell átesnie. Az engedélyezési eljárás módja az állítás minősítésétől függ.
A tápanyag egészségre vonatkozó szerepére, pszichés funkciókra utaló vagy súlycsökkentéssel kapcsolatos [13. cikk (1) bekezdés a)-c) pontjában említett] állítások közösségi listán kerülnek jóváhagyásra, feltéve, hogy ezek általánosan elfogadott tudományos bizonyítékokon alapulnak és az átlagos fogyasztó számára jól érthetőek. Az ilyen állítások jóváhagyását az élelmiszeripari vállalkozás maga kérheti. Itthon az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) létrehozott egy munkacsoportot, melynek tagjai gyűjtik az általánosan elfogadott tudományos bizonyítékokon alapuló, egészségre vonatkozó állításokat és azokból egy nemzeti listát állítanak össze. Élelmiszeripari vállalkozásoknak 2007. augusztus 31-éig volt lehetőségük adatok küldésére, a lista bővítésére. A tagállamoknak 2008. január 31-éig kell a Bizottság rendelkezésére bocsátaniuk az állítások nemzeti listáját a rájuk vonatkozó feltételekkel és a vonatkozó tudományos alátámasztásra való hivatkozásokkal együtt. A Bizottság az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatósággal folytatott konzultációt követően - legkésőbb 2010. január 31-éig - fogadja el az engedélyezett állítások közösségi listáját és az állítások alkalmazására vonatkozó valamennyi szükséges feltételt. Ezt a listát a 13. cikk (3) és (4) bekezdése alapján a tudomány állásának megfelelően frissítik, újabb állítások felvételét az élelmiszeripari vállalkozás a 18. cikk alapján kérelmezheti.
A betegség kockázatának csökkentésével, illetve gyermekek fejlődésre és egészségére vonatkozó állítások esetén az élelmiszeripari vállalkozásnak a rendelet 15. cikke szerinti egyéni engedélyezés iránti kérelmet kell előterjesztenie, melyet az illetékes tagállami hatóságnak kell megküldeni. A hatóság haladéktalanul értesíti az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot a kérelem és a kérelmező által benyújtott további információk Hatóság rendelkezésére bocsátásával. A Hatóság a 16. cikk alapján a kérelemről öt hónapon belül véleményt ad. A 17. cikk szerint az engedélyezésről a Hatóság véleményének kézhezvételétől számított két hónapon belül a Bizottság hoz határozatot, amely a Hivatalos Lapban kerül közzétételre. Az eljárás során az élelmiszeripari vállalkozásnak a kérelmét az alkalmazni kívánt állítások valamennyi tudományos bizonyítékainak, kutatási eredményeinek előterjesztésével kell alátámasztania, amely leginkább tőkeerős vállalkozásoknak kedvez.
A rendelet 17. cikk (5) bekezdése alapján a jóváhagyás eredménye, hogy a 13. cikk szerinti közösségi listán és 14. cikkben meghatározott betegségek kockázatának csökkentésével, valamint a gyermekek fejlődésére és egészségére vonatkozó listákban szereplő, ott közzétett egészségre vonatkozó állításokat a rájuk vonatkozó feltételeknek megfelelően és újabb engedélyezési eljárás lefolytatása nélkül bármely élelmiszeripari vállalkozás felhasználhatja. A költséges tudományos kutatások és innovatív tevékenységek támogatása érdekében azonban a rendelet szerint a kérelemben bizonyos információkat védett adatként lehet megjelölni. E védett adatokkal kapcsolatos állítások nem a nyilvános listán kerülnek feltüntetésre, hanem ezeket a 20. cikk (2) bekezdése szerint a nyilvántartás külön mellékletébe kell felvenni a védelemre történő hivatkozás és a használat korlátozására való utalás mellett. A 21. cikk adatvédelemre vonatkozó rendelkezései szerint az ekként nyilvántartott védett állítások használatára a kérelmező határozott, öt éves időtartamra kap kizárólagosságot, melynek lejártát követően az állítást bármely élelmiszeripari vállalkozás további korlátozás és ismételt engedélyezés nélkül használhatja fel.
A rendelet szabályai 2007. július 1-jétől alkalmazandóak, azonban a 28. cikk az átmeneti szabályok bonyolult és politikai kompromisszumokat tükröző rezsimjét tartalmazza. Az 28. cikk első bekezdése rögzíti, hogy a rendelet alkalmazásának időpontja előtt forgalomba hozott vagy felcímkézett azon élelmiszerek, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek, a lejárati idejükig, de legkésőbb 2009. július 31-éig hozhatók forgalomba. Az igen nagyvonalúan meghatározott egészségre vonatkozó állításokkal kapcsolatos további határidőket a 28. cikk (2), (5) és (6) bekezdése rögzíti. Ebből a szempontból elválasztandóak egymástól az árujelzők és védjegyjogi oltalom alatt álló, illetőleg az ilyen oltalmat nem élvező állítások.
a) Olyan egészségre vonatkozó állításokat, amelyek a tápanyag vagy egyéb anyag szerepére utalnak a növekedésben, fejlődésben és a szervezet működésében [13. cikk (1) bekezdés a) pont], a vonatkozó közösségi lista 2010. január 31-éig történő bizottsági elfogadásáig lehet alkalmazni. A listára való felvétel hiányában további átmenet nincs, az ilyen állítások alkalmazását meg kell szüntetni, azonban a Bizottság várhatóan további átmeneti időt fog biztosítani a lista elfogadásakor. Az állítások átmeneti időszak alatt történő alkalmazásának feltétele az is, hogy ezen állításoknak a rendelet alkalmazandóvá válásától, azaz 2007. július 1-jétől meg kell felelniük a rendeletnek, melynek feltételeit "valamennyi állításra vonatkozó általános elvek"-ként, tehát tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokra egyaránt irányadóan a rendelet 3. cikke rögzít, különös tekintettel a fogyasztók megtévesztésével kapcsolatos általános tilalomra.
b) Betegség kockázatának csökkentésével, illetve gyermekek fejlődésére és egészségére vonatkozó állítások esetén a rendelet nem nyújt átmeneti szabályozást. Ezen állításokat 2007. július 1-jét követően a megfelelő eljárás lefolytatása alapján kell engedélyeztetni.
c) A fent felsoroltaktól eltérő, egyéb egészségre vonatkozó állítások esetén, melyeket a nemzeti rendelkezéseknek megfelelően a rendelet hatálybalépésének időpontja előtt alkalmaztak, és amelyeket valamely tagállam értékelt és engedélyezett (például ilyen rendszer volt 2003-ig Ausztriában annak közösségi jogba ütközésének megállapításáig), a tagállamok legkésőbb 2008. január 31-ig közlik a Bizottsággal, az azt alátámasztó tudományos adatok értékelését tartalmazó jelentéssel együtt. A Bizottság határozatában nem engedélyezett egészségre vonatkozó állításokat a határozat elfogadását követően hat hónapig lehet még alkalmazni.
d) Azon egészségre vonatkozó állítások esetén, melyek nem tartoznak a fent említett a)-c) csoportba, tovább alkalmazhatóak, ha ezekre a rendelet szerint engedélyezési kérelmet nyújtanak be 2008. január 19. előtt. Ha ezeket a Bizottság nem engedélyezné, akkor az ilyen állítások a 17. cikk (3) bekezdése szerinti végleges bizottsági engedélyezést elutasító határozat meghozatalát követő hat hónapig alkalmazhatóak tovább, azt követően további átmenetet a rendelet nem ad és a használatot haladéktalanul meg kell szüntetni.
Az árujelzők rendelet hatálya alá történő vonása a rendelet elfogadásával kapcsolatban komoly vita tárgyát képezte. A kompromisszumot az árujelzők rendelet hatálya alá rendelése mellett egy igen nagyvonalúan meghatározott határidő elfogadása jelentette. Eszerint az olyan, 2005. január 1-je előtt létező védjegyet vagy kereskedelmi nevet viselő termékeket, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek, 2022. január 19-ig továbbra is forgalomba lehet hozni. Ezen időpontot követően az ilyen árujelzőkre a rendelet rendelkezései irányadóak.
Az árujelzők használatát rendezi a rendelet 1. cikk (3) bekezdése, melynek értelmében az élelmiszer címkéjén, megjelenítésén vagy reklámjában megjelenő - tápanyag-összetételre vagy egészségre vonatkozó állításként értelmezhető - védjegy, létező vagy kitalált kereskedelmi név anélkül alkalmazható, hogy azt az e rendeletben meghatározott engedélyezési eljárásoknak alávetnék, azzal a feltétellel, hogy az élelmiszer címkéjén, megjelenítésén vagy reklámjában a tápanyag-összetételre vagy egészségre vonatkozó, e rendelet előírásainak megfelelő kapcsolódó állítást is feltüntetnek.
A fenti rendelkezés tehát akkor ad felmentést a rendelet szerinti engedélyezés alól védjegyek vagy kereskedelmi nevek használata esetén, melyek tápanyag-összetételre vagy egészségre vonatkozó állításként is értelmezhetőek, "ha... a tápanyag-összetételre vagy egészségre vonatkozó, e rendelet előírásainak megfelelő kapcsolódó állítást is feltüntetnek". Megjegyzendő hogy "általános", nem specifikus egészségre vagy egészséggel kapcsolatos jó közérzetre vonatkozó állításokat kísérő engedélyezett "health claim"-ek esetén a 10. cikk (3) bekezdése ilyen jellegű kifejezett tartalmi "kapcsolódást" nem követel meg, ami vitára adhat okot védjegyként bejegyzett, egyidejűleg a 10. cikk (3) bekezdésének hatálya alá eső állítások esetén.[46]
A kísérő állítás feltüntetésére vonatkozó kötelezettség a 2022. január 19-éig átmeneti szabályozást élvező árujelzőkre természetesen nem vonatkozik: így védjegyekre, melyek bejelentése 2005. január 1. napja előtti, vagy olyan árujelzőkre és kereskedelmi nevekre, melyeket már ezen időpontot megelőzően - akár bejelentés nélkül - viselt a termék (akár annak forgalomba hozatala nélkül). A fenti határidő lejártát követően engedélyezési kötelezettség nincs, azonban ezekre is megfelelően irányadó lesz az 1. cikk (3) bekezdése szerinti engedélyezett kísérő állítás egyidejű feltüntetésére vonatkozó kötelezettség.
Az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló rendelet élelmiszerek reklámozásával kapcsolatban egységes kritériumokon alapuló engedélyezési rendszert vezet be, amely a korábbi egészséggel vagy betegséggel kapcsolatos állítások túlnyomóan esetjogon alapuló megkülönböztetését számolja fel. A rendelet a funkcionális élelmiszerek piacának közösségi harmonizációjával az egészségre vonatkozó állítások alkalmazását engedélyezéshez köti, azonban egyidejűleg lehetővé teszi az eddig kategorikusan tilalmazott, betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos állítások használatát, ami új távlatokat nyit az ilyen jellegű állítások marketing célú felhasználásában, azonban a jelenleg alkalmazott egészségre vonatkozó reklámok jogi megítélése a rendeletben előírt átmeneti szabályozás miatt 2010 elejéig várhatóan nem fog változni. ■
JEGYZETEK
1 Lásd Codex General Guidelines on Claims, CAC/GL 1-1979 (Rev. 1-1991); Tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokra nézve a Codex Alimentarius 1997 óta rendelkezik az általános útmutatót kiegészítő szabályozással. Lásd CAC/GL 23-1997, (Rev. 1-2004)
2 CAC/GL 1-1979 (Rev. 1-1991) 1.2 és 1.3 pont
3 CAC/GL 1-1979 (Rev. 1-1991) 3.4 pont
4 Az élelmiszerbiztonságról szóló Fehér Könyv [COM (1999) 719 végleges] 84, 2000. január 12.
5 Az Európai Parlament és a Tanács 1924/2006/EK rendelete (2006. december 20.) az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról (helyesbítés) HL L12, 2007. 1. 18.
6 A tápanyag-összetételre vonatkozó állítások terjedelmi okok miatt nem képezik külön tárgyát a dolgozatnak.
7 "Címkézés": bármilyen szöveg, tulajdonság, védjegy, márkanév, ábra és jelzés, amely egy élelmiszerre vonatkozik, és amelyet az élelmiszert kísérő vagy arra vonatkozó csomagoláson, dokumentumban, megjegyzésben, címkén, gyűrűn vagy galléron helyeznek el;
8 84/450/EGK irányelv, melyet 2006/114/EK szám alatt B2B viszonyokra újrakodifikáltak.
9 A rendeletben szereplő "commercial communication" - "kereskedelmi kommunikáció" fordítás helyett és azzal azonos értelemben a jelen tanulmányban a "kereskedelmi közlés" fogalmat és fordítást használom, ez utóbbi áll ugyanis összhangban a 2001. évi CVIII. törvény (Ekertv.) újonnan bevezetett fogalomhasználatával.
10 A végső felhasználó fogalom-meghatározása szempontjából kérdéses lehet, hogy a rendelet alkalmazható-e a szakmai reklámra, ha ezeket az állításokat közvetlenül orvosoknak, gyógyszerészeknek vagy táplálkozási tanácsadóknak címezték.
11 Ennek megfelelően a 2000/13/EK irányelv alapján előírt kötelező jelölések alkalmazását a rendelet nem érinti.
12 A "hatályba lépés" és az "alkalmazandóvá válás" fogalmak uniós jogszabályok esetén nem feltétlenül fedik egymást, mert ezek a fogalmak a magyar jogalkotásról szóló törvényben foglaltaktól eltérően értelmezendőek: A Health Claims-rendelet hatálybalépésről szóló 29. cikke szerint a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon (2007. január 19-én) lépett hatályba, míg a rendelet szabályait 2007. július 1-jétől kell alkalmazni. A rendeletek és határozatok - irányelvekkel és kerethatározatokkal szemben - kifejezett átültetési határidőt nem állapítanak meg (ezek esetében használható a tagállami jogalkotás tekintetében a végrehajtási határidő kifejezés). Sokszor a rendeletnek (határozatnak) a kihirdetéséhez képest későbbi időpontra előírt hatálybalépése, illetve a hatálybalépéstől különböző alkalmazási időpontja jelenti a tagállami jogszabályok hatálybaléptetésének legvégső időpontját. Lásd a jogharmonizációs célú jogalkotásról szóló 7001/2005. (IK 8.) IM irányelv 37. pontját
13 C-421/00., C-426/00. és C-16/01. sz., Sterbenz és Haug egyesített ügyek (EBHT 2003., I-1065. o.)
14 A jogirodalomban a rendelet megalkotásával összefüggésben vált vitássá, hogy abban az esetben, ha a tagállami jogalkotó előzetes engedélyezésen alapuló rendszert nem írhat elő, akkor a közösségi jogalkotó miért tehetné ugyanezt a Helath Claims rendelettel, amely főszabály szerinti tilalmat előíró rendelkezései olyan állításokat is tilalmaznak, melyek valósak és nem megtévesztőek. A kritika további súlyponti kérdése az élelmiszeripari vállalkozások aktív és a fogyasztók passzív információs és véleménynyilvánítással kapcsolatos jogait érinti. A Bizottság a fenti kritikára a rendelet elfogadása során igyekezett választ adni, a rendeletet azonban várhatóan az Európai Bíróságon és az Európai Emberi Jogi Bíróságon is támadni fogják. (lásd Mesiterenrst/Haber WRP 4/2007. 365. o.)
15 Sterbenz és Haug ítélet 37-38. sarokpontja: "Az élelmiszercímkézési irányelv egyrészről tilalmaz minden állítást, ami emberi betegségre vonatkozik, függetlenül attól, hogy az alkalmas-e a fogyasztó megtévesztésére, másrészről tilalmaz minden egészségre vonatkozó megtévesztő állítást. A közegészségügy védelmével, feltéve, hogy egy egészségre vonatkozó ilyen kockázatok adott helyzetben egyáltalán elképzelhetőek, az áruk szabad forgalmát ily módon korlátozó szabályozás nem indokolható, ami egy olyan előzetes engedélyezési eljárásból ered, ami az élelmiszerek címkéjén minden egészségre utaló állításra vonatkozik, közöttük olyanokra is, melyeket más tagállamokban jogszerűen állítanak elő és ott szabadon vannak forgalomban. Az egészségre vonatkozó ilyen maradék-kockázatok ugyanis kevésbé korlátozó intézkedések útján is elkerülhetőek, különösen ilyen lehet kétség esetén az érintett termék gyártójának vagy forgalmazójának a kötelezése, hogy a címkén levő tényállítások helyességét bizonyítsa." és ugyanezen ítélet 42. sarokpontja, C-77/97 számú Unilever-ügyben hozott ítélet 34. sarokpontja (EBHT 1999, I-431) és a Linhart és Biffl-ügy (EBHT 2002, I-0000) 45. sarokpontja.
16 Lásd erről Liber Ádám - Nemzeti fogyasztóvédelem és közösségi szabad áruforgalom - az információs modell az EK Bíróságának gyakorlatában, Európai Jog 2007/1 43, 46-47
17 Vj-5/2003., Vj-30/2003., Vj-103/2003., Vj-122/2003., Vj-68/2004., Vj-160/2005., Vj-184/2005., Vj-75/2006; Vj-86/2006.
18 Lásd az élelmiszerek jelöléséről 19/2004. (II. 26.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet 3. § (1) bekezdése, amely a lezáró harmonizációt megvalósító 2000/13/EK élelmiszerjelölési rendelet hazai átültetése. A megtévesztésre vonatkozó tilalom a 3. § (2) bekezdése alapján a reklámozásra is vonatkozik.
19 Pl. a Vj-8/2005. "VIVAX"; a Vj-64/2005 "NONI"; a Vj-74/2005. "POTEMIX"; Vj-37/2006; Vj-86/2006. "VigRX"; Az étrend-kiegészítőkről szóló 37/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet 6. § (2) bekezdése szerint az étrend-kiegészítő jelölése, megjelenítése és reklámozása során tilos a terméknek betegséget megelőző vagy gyógyító hatást tulajdonítani, illetve ilyen tulajdonságra utalni.
20 Lásd Vj-132/1991., Vj-199/1992., Vj-200/1992., Vj-13/1994. a Vj-160/1999., Vj-193/1999., Vj-150/2001., Vj-172/2001., Vj-199/2001., Vj-1/2002., Vj-20/2003., Vj-30/2003., Vj-96/2003., Vj-103/2003., Vj-122/2003., VJ-90/2004., VJ-196/2004., Vj-192/2005., Vj-75/2006; Vj-86/2006. etc, melyet a Fővárosi Bíróság is számos ítéletében megerősített (2.Kf.27.216/2003/6., 7.K. 30.319/2004/5. és 7.K. 30.739/2004/4)
21 Lásd VJ-10/2005/17. sz. ügy 40. sarokpontja
22 Lásd Vj-2/2004. ügyet
23 Vj-107/2004/27, 47. skk.
24 A Fővárosi Bíróság Vj-103/2003. és Vj-122/2003. számú ügyek felülvizsgálata során hozott 7.K. 30.319/2004/5. és 7.K. 30.739/2004/4. számú ítéletei értelmében a szervezetre gyakorolt általános kedvező hatás nem tekinthető gyógyhatásnak.
25 Lásd Vj-107/2004/27, 49. skk; Ilyen kijelentésekkel kapcsolatban, melyek olyan jogszerű reklámtevékenység részei, melyek felismerhetően túlzó vagy nem szó szerint értendő kijelentéseket tartalmaznak, az Európai Bíróság gyakorlatából kiemelendő Mischo főtanácsnok a Gut Springenheide és Tusky ügyben előterjesztett indítványa, melyben a főtanácsnok utalt arra, hogy "A tojás, ami egész nap fitten tart" szlogen olyan túlzásnak tekinthető, melyet ezáltal nem lehet szükséges tilalmazni (Lásd Mischo főtanácsnok C-210/96. sz. Gut Springenheide-ügyben előterjesztett 1998 március 12-ei véleményének 97. sarokpontját; (EBHT 1998, I-04657), továbbá Geelhoed főtanácsnok a Sterbenz ügyben hivatkozott arra, hogy még a sérülékeny fogyasztó sem tarthatja azt, hogy az orvoshoz fordulás egyszerűen elhalasztható, ha valaki almát fogyaszt. Lásd erről Geelhoed főtanácsnok Bizottság/Ausztria C-421/00, C-426/00 és C-16/01 számú egyesített ügyekben 2002. július 4-én előterjesztett véleményének 64. sarokpontját, (EBHT 2003 I-1007, I-1009)
26 A gyógyszerkódex 1. cikk 2. pontja értelmében "gyógyszer": bármely anyag, vagy azok kombinációja, amelyet emberi betegségek kezelésére vagy megelőzésére készítenek (angol szövegben "presented as"); (megjelenítése szerint gyógyszernek minősülő termék) vagy azok az anyagok vagy anyagok kombinációi, amelyek farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus hatások kiváltása révén az ember valamely élettani funkciójának helyreállítása, javítása vagy módosítása, illetve az orvosi diagnózis felállítása érdekében alkalmazhatók. (funkcionális gyógyszer) Az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről szóló 2005. évi XCV. törvény szerint gyógyszernek minősül bármely anyag vagy azok keveréke, amelyet emberi betegségek megelőzésére vagy kezelésére állítanak elő vagy azok az anyagok vagy keverékei, amelyek farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus hatások kiváltása révén az ember valamely élettani funkciójának helyreállítása, javítása vagy módosítása, illetve az orvosi diagnózis felállítása érdekében alkalmazható. A Magyarországon forgalomba kerülő, emberi fogyasztásra szánt termékek esetében kizárólag a jogszabályi felhatalmazással rendelkező intézmény jogosult annak elbírálására, hogy egy adott termék milyen típusú, milyen hatásmechanizmusú árukategóriába - gyógyszer, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termék, vagy különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszer stb. - sorolható be. Gyógyhatást vagy annak látszatát pedig akkor lehet egy készítménynek tulajdonítani, ha azt gyógyszerként, vagy gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termékként engedélyezték, s ehhez a hatásokat vizsgálatokkal igazolták, melyek eredményeit a szakhatóság (az OGYI) elfogadta.
27 A bázisrendelet 2. cikk (2) bekezdés d) pontja értelmében nem minősülnek élelmiszernek a gyógyszerek. Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelv 2. cikk (2) bekezdése szerint kétséges esetben, amikor valamely termék - valamennyi sajátosságát figyelembe véve - a "gyógyszer" fogalom-meghatározása és más közösségi jogszabály által szabályozott valamely termék fogalom-meghatározása alá is tartozhat, a gyógyszerkódex irányadó. Lásd C-211/03., C-299/03. és C-316/03. - C-318/03. sz. a HLH Warenvertriebs GmbH, az Orthica BV kontra Bundesrepublik Deutschland egyesített ügyekben meghozott 2005. június 9-ei ítélet 35. sarokpontját. Eszerint "kizárólag a közösségi jognak a gyógyszerekre vonatkozó külön rendelkezései alkalmazhatók arra a termékre, amely éppúgy megfelel az élelmiszer, mint a gyógyszer feltételeinek".
28 178/2002/EK rendelet 2. cikk
29 Lásd a C-211/03., C-299/03. és C-316/03. - C-318/03-egyesített ügyek 30. és 32. sarokpontja; A funkcionális gyógyszerként való besorolás során az Európai Bíróság szerint a farmakológiai tulajdonságok mellett olyan relevánsnak nyilvánított jellemzők veendők figyelembe, mint az "alkalmazási módjai, a terjesztésének terjedelme, a fogyasztók ezzel kapcsolatos ismeretei, valamint az alkalmazásával együtt járó kockázatok".
30 Vö. VJ-10/2005/17. sz. ügy 40. sarokpontja.
31 Jung - Die Health Claims Verordnung - Neue Grenzen gesundheitsbezogener Werbung, WRP 4/2007, 389, 391-392;
32 Meisterenst/Haber - Die VO (EG) 1924/2006 über nährwert- und gesundheitsbezogener Angaben, WRP 4/2007, 363, 375
33 The proposed Regulation on health & nutrition claims: Myths & Misunderstandings; MEM0/03/188, Brussels, 1st October 2003.
34 Az élelmiszerjog és a tisztességtelen verseny elleni jog kapcsolatáról lásd Streinz: Werbung für Lebensmittel - Verhältnis Lebensmittel und Wettbewerbsrecht GRUR 1996/1, 16, 24. o.
35 Lásd Liber Ádám - A hazai versenyjog és jogharmonizáció - megjegyzések a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hazai átültetéséhez, Gazdaság és Jog 2007/5 16-17. o.
36 Az átlagfogyasztó értelmezésével kapcsolatos európai bírósági joggyakorlat részletes bemutatását lásd Liber Á., Európai Jog 2007/1, 43. o.
37 Lásd Codex Alimentarius Hungaricus, 1-1-90/496 számú előírás 4. § (1) bek. 2. csoport.
38 Látómező: lásd a 19/2004. (II. 26.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet 14. § (5) bekezdését.
39 Speciális jelölési követelmények esetén [lásd a rendelet 1. cikk (5) bekezdésében felsorolt jogszabályokat], amennyiben azok lezáró jellegűek, a rendelet 10. cikk (2) bekezdésében felsorolt tájékoztatási kötelezettségek nem alkalmazandóak.
40 Fogalom-meghatározását lásd 178/2002/EK rendelet 3. cikk 14. pont.
41 Ugyanígy Meisterernst/Haber WRP 4/2007, 363, 376. o.
42 A jogirodalomban (Epping/Greifender, WRP 7/2006 830, 834; Loosen ZLR 2006 521, 527; Jung WRP 4/2007 389, 396) vitás, hogy az általános, nem részletezett egészségre vagy egészséggel kapcsolatos jó közérzetre vonatkozó állítás és a feltüntetendő kísérő állítás között tartalmi jellegű kapcsolódásnak kell-e fennállnia.
43 C-239/02. sz. Douwe Egberts-ügyben 2004. július 15-én meghozott ítélet (EBHT 2004 I-07007. o.).
44 Meisterernst/Haber - WRP 4/2007 363, 380
45 A Versenytanács ezzel kapcsolatos gyakorlatából kiemelendő a Grapefruit-cseppre vonatkozó döntés, amely szerint a "Kérje ki orvos, természetgyógyász vagy gyógyszerész tanácsát" szöveg feltüntetése megtévesztő, ugyanis ezen szakemberek ajánlása teszi hitelessé a fogyasztó számára a "bizonyított" gyógyító hatást. (Vj-160/2005/20.)
46 Összevetve a rendelet 1. cikk (3) bekezdésének és 10. cikk (3) bekezdésének angol, német, francia és magyar hivatalos szövegét, megállapítható, hogy a német szövegben nincs különbség e két cikk megfogalmazása között. A német hivatalos szövegváltozat tehát nem követel meg az állításra vonatkozóan "kapcsolódást", míg az angol és francia szövegváltozatok különbözőségét Meisterernst és Haber azzal magyarázza, hogy az 1. cikk (3) bekezdése mind a tápanyag-összetételre, mind pedig egészségre vonatkozó állításokra egyaránt vonatkozik, tehát magának az állításnak kell magára a tápanyag-összetételre vagy pedig az egészségre vonatkoznia, ennek megfelelően ezt meghaladó tartalmi kapcsolódást a jogszabály nem követel meg. (lásd Meisterernst/Haber WRP 4/2007; 363, 378) A rendelet 1. cikk (3) bekezdésének magyar szövege "…feltéve, hogy az élelmiszer címkéjén, megjelenítésén vagy reklámjában a tápanyag-összetételre vagy egészségre vonatkozó, e rendelet előírásainak megfelelő kapcsolódó állítást is feltüntetnek."; Német szöveg: "…sofern der betreffenden Kennzeichnung, Aufmachung oder Werbung eine nährwert- oder gesundheitsbezogene Angabe beigefügt ist, die dieser Verordnung entspricht."; Angol szöveg: "…provided that it is accompanied by a related nutrition or health claim in that labelling, presentation or advertising which complies with the provisions of this Regulation."; Francia szöveg: "...à condition que cet étiquetage, cette présentation ou cette publicité comporte également une allégation nutritionnelle ou de santé correspondante qui est conforme aux dispositions du présent règlement."
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Liber Ádám, ügyvédjelölt, Budapest
Visszaugrás
