Az előadás röviden összefoglalja a Kúria feladatait a jog egységes értelmezése és az egységes bírói gyakorlat biztosítása, azaz a jogegységesítés tekintetében. Megállapítja, hogy a Kúria átalakulása befejeződött: másodfokú bíróságból átalakult a jogegységet biztosító legfőbb bírói fórummá. Majd a választási ítélkezés sajátos jellemzőiből kiindulva, jogesetek alapján mutatja be ennek a területnek a speciális kihívásait, beleértve az egységes jogalkalmazási gyakorlat biztosításának kötelezettségét is.
Kulcsszavak: választási ítélkezés, jogegység, esetjog
The presentation briefly summarises the functions of the Curia (Supreme Court) in terms of ensuring unity of interpretation of the law and unity of judicial practice: unification of the law. It concludes that the transformation of the Curia (Supreme Court) is complete: from a court of second instance to a supreme judicial forum ensuring unity of law. Taking the specific characteristics of election judge adjudication as a starting point, it presents the specific challenges in this area on the basis of case law, including the obligation to ensure uniform application of the law.
Keywords: electoral adjudication, unity of law, case law
Ha a Kúria elnökeként (is) hívnak meg, azonnal korlátozzák is az előadásom kereteit. Bíróként a saját ügyeimről nem beszélhetek, illetve csak azt mondhatom, amit a határozat tartalmaz. Más tanácsok ügyeiről szintén nem beszélhetek, illetve csak azt mondhatom, amit a határozat tartalmaz. Vagyis legfeljebb egy szintézisre vállalkozhatok mindenféle értékelés, és nagyobb részt mindenféle következtetés nélkül. Talán némi általánosítás fér bele ebbe a keretbe.
- 33/34 -
Tudjuk, hogy a Kúria Alaptörvényben foglalt, kitüntetett és kizárólagosan ellátott feladata a jog egységes értelmezése és az egységes bírói gyakorlat biztosítása, a jogegységesítés. A 2020-ban hatályba lépett jogszabályváltozások, a korlátozott precedensrendszer bevezetése óta a jogegységesítés elsődlegesen a felülvizsgálati eljárások keretében zajlik: valamennyi eljárási törvény biztosítja a felülvizsgálati eljárás lehetőségét a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés esetén. A jelenlegi jogegységi rendszerben egyfajta garanciális elemként van jelen a felek által kezdeményezhető jogegységi panasz eljárás arra az esetre, ha a Kúria a felülvizsgálati eljárásban az eltérést nem orvosolta, vagy az eltérés éppen a Kúria eljárása során valósult meg. Emellett a jogegység biztosításának az Alaptörvényben is nevesített, a bíróságokra kötelező eszköze a jogegységi határozat.
Azt is többször elmondtuk már általánosítható tapasztalatként, magam is az Országgyűlésben, hogy a korlátozott precedensrendszer bevezetését követő ötödik évre a kezdeti időszak útkeresései a Kúria megújult szerepét megalapozó döntések meghozatalával véget értek. Lényegében világossá vált, hogy a Kúria összes eljárása a jogegységet szolgálja. Ugyanakkor ennek felelőssége is egyre nyilvánvalóbb. Ezt támasztják alá az Alkotmánybíróság 2024. őszi megsemmisítő határozatai, amelyek kiemelik, hogy a felülvizsgálati kérelmek befogadása, a felülvizsgálat engedélyezése során is elsősorban ezt a célt kell szem előtt tartani. Mégpedig úgy, hogy a korábbi informális eszközök helyett a Kúria közzétett döntéseire kell támaszkodni. A klasszikus eszköz, az előzetes döntéshozatali indítványra hozott jogegységi határozat pedig csak a jövőre nézve jelent megoldást.
Ezek a felismerések vezettek az év végén az Igazságügyi Minisztériummal kötött megállapodáshoz. Amint ezt a Kúriai bírák számára le is írtam: egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy elmondhassuk: a Kúria átalakulása befejeződött. Lassan véget ér az a hosszú folyamat, amelynek eredményeként a Kúria másodfokú bíróságból átalakult a jogegységet biztosító legfőbb bírói fórummá. A Kúria más, mint ami volt, már nem egyszerűen legfelsőbb bíróság. Működésének kiindulási alapja csak az lehet, hogy nem létezik fölösleges, indokolatlan vagy túlzó eszköz, ha az a jogegységet szolgálja. Az elégséges jogegység fogalmilag kizárt, még ha az abszolút jogegység nyilvánvalóan nem is érhető el.
A 2024-ben hozott jogegységi és jogegységi hatályú határozatok alapján az sem lehet kétséges, hogy a Kúria tanácsai nem mellőzhetik az előzetes döntéshozatal indítványozását, ha - akár dogmatikai megfontolásaik, akár
- 34/35 -
az EUB vagy az Alkotmánybíróság döntése eredményeként - el kívánnak térni a korábban közzétett határozatok jogértelmezésétől. Erre csak abban az esetben van lehetőség, ha az alkalmazandó jogszabály változik. Ilyen esetben ugyanis nyilvánvalóan nem köti a tanácsot egy korábban hatályban volt másik jogszabályi rendelkezés értelmezése. Minden más esetben a Jogegységi Panasz Tanács hatáskörébe tartozik a korábbi közzétett határozatok jogértelmezései kötelező erejének megszüntetése.
Általában így van ez. Csakhogy a választási ítélkezésben ez a megközelítés több okból nem alkalmazható. Mindenekelőtt azért, mert választási ügyekben a Kúria nem felülvizsgálati, kasszációs szerepben jelenik meg, hanem elsőfokon jár el. Első- és a rendes bírósági rendszeren belül végső fokon. Ráadásul nagyon szűk határidőkkel. Jellemzően három nap, az önkormányzati ügyekben elért kedvezményes esetekben nyolc nap, de időnként a szinte lehetetlenséget ostromló egyetlen nap alatt határoznia kell a kérelemről. Ebbe nehezen fér bele a különleges jogegységesítő eszközök használata.
Felismerte ezt a jogalkotó is, amikor a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 41/D. § (1) bekezdésének ba) alpontjában úgy rendelkezik, hogy ha a panaszt olyan ügyben nyújtották be, amelyben törvény a bíróság eljárására legfeljebb ötnapos határidőt állapít meg, és a jogegységi panasz tanács megállapítja a Kúria korábban közzétett határozatától jogkérdésben való eltérést, a panasszal támadott határozatot hatályában fenntartja. Ez a kicsit hermetikus, de nagyon pontos eljárási szabály azt jelenti, hogy az öt napos vagy annál rövidebb eljárási határidő esetén a jogegységi panasz eredményeként sem orvosolható az esetleges eltérés a korábbi határozat jogértelmezésétől. Más megfogalmazással: ilyenkor a jogegységi hatályú határozat elveszíti a jogorvoslati jellegét, a döntés elvi természetű marad, és csak a jövőre nézve irányadó. Ez nyilván különleges felelősséget telepít a Kúria tanácsaira - és ilyenkor sokféle összetételű tanácsok járnak el, 2024-ben lényegében a 13 tanácselnök párban, és kiegészülve egyenként a további 20 bíró valamelyikével - akiknek a rövid határidőn belül úgy kellene odafigyelniük a párhuzamosan eljáró tanácsokra, hogy ha azoktól eltérnek, a jogsérelem legfeljebb az Alkotmánybíróság által lesz orvosolható.
Érdemes megnézni néhány esetet, amikor ez a felelősség elvi vagy gyakorlati okból ténylegesen érzékelhető volt.
1. Tipikus jogegységi kérdést vetett fel, de a korábbi döntés kötőereje látszólagosnak bizonyult egy nemzetiségi önkormányzati választási ügyben
- 35/36 -
(Kvk.VII.39.033/2024/3.). Egy nemzetiségi jelölő szervezetet a Területi Választási Bizottság nyilvántartásba vett, a határozatot a Nemzeti Választási Bizottság helybenhagyta. Egy érdekelt, szintén nemzetiségi jelölő szervezet kifogására a Kúria a határozatokat részben megváltoztatta és a kérelmezőnek a jelölő szervezetként történő nyilvántartásba vételét visszautasította (Kvk.V.39.025/2024/4.). A kérelmező ismételten kezdeményezte a nyilvántartásba vételét arra hivatkozva, hogy ugyanilyen feltételekkel a 2019. évi általános nemzetiségi önkormányzati választásán jelölő szervezetként részt vehetett. A NVB a kérelmét visszautasította a Kúria korábbi döntésére hivatkozva. A jelölő szervezet ismételten a Kúriához fordult, mégpedig korábbi kúriai határozatokra hivatkozva állította, hogy nem tartható fenn a Kvk.I.37.934/2019/2. és Kvk.III.39.021/2024/3. számú végzésekben foglalt azon kúriai gyakorlat, amely szerint a nemzetiségi szervezet és a nemzetiségi egyesület törvényi definíciója két eltérő tevékenységet feltételez, ezért joga van indulni a választásokon. Az újabb eljárásban a Kúria megállapította, hogy az előző, Kvk.V.39.025/2024/4. számú határozathoz vezető kérelemben nem hivatkoztak a 2019. évi nyilvántartásba vételre, ezért nincs ítélt dolog. Végül megállapította, hogy a kérelmező levezetése szerinti megoldás, miszerint a két eltérő törvényi definíció átfedésben áll, kiüresítené a törvényt, márpedig a nemzetiségi szervezet meghatározását nem a kúriai gyakorlat, hanem a törvény fogalmazta meg. A Kúria gyakorlata pedig a törvényen alapul (Kvk.V.39.025/2024/4. számú határozatában felhívott Kvk.III.37.927/2019/2., Kvk.I.37.934/2019/2., Kvk.IV.37.946/2019. és Kvk.III.39.021/2024. számú végzések). A 2019-es döntésnek a 2024-es nyilvántartásba vétel szempontjából általános jelleggel nincs is relevanciája. A bármely választáson jelöltként nyilvántartásba vételt kérő szervezeteknek minden választás esetén eleget kell tenniük a törvényi feltételeknek. Az a körülmény, hogy valamely korábbi választáson a szervezetet azonos vagy hasonló feltételekkel nyilvántartásba vették, nem mentesít a törvényi feltételeknek megfelelés ismételt vizsgálata alól, a korábbi nyilvántartásba vétel az újabb választás tekintetében nem eredményez szerzett jogot, nincs kivételes elbánást megalapozó joghatása.
2. Tiszta jogegységi helyzetet eredményezett a Budapest XIV. kerület több egyéni választókerületét érintő sorozat-ügy. Mindegyikben az történt, hogy egy választópolgár több jelölő szervezet közös jelölése alapján igényelt ajánlóíveket, amelyet a Helyi Választási Iroda kiadott. Utána ezeket a választópolgár visszaadta azzal, hogy "ebben a formában" nem kíván ajánlásokat gyűjteni, jelöltként indulni. Ezzel egyidejűleg ugyanazt a személyt
- 36/37 -
további jelölő szervezetekkel együtt közös jelöltként bejelentették, és az újabb jelöltségének megfelelő ajánlóíveket felvették. A Kúriának abban a kérdésben kellett döntenie, hogy ez az eljárás nem sérti-e a kettős jelölés törvényi tilalmát. Végül a Kúria arra jutott, hogy a képviselőjelöltként indulni szándékozó választópolgár nem a helyi választási iroda nyilvántartásba vételével, hanem a helyi választási bizottság határozatával válik jelöltté. Ha a helyi választási bizottság nem veszi kétszer nyilvántartásba ugyanazt a választópolgárt, a kettős jelölés fel sem merülhet, márpedig ebben az ügyben ez történt. Röviden: a jelölés elfogadásával és az ajánlóívek átvételével a választópolgár még nem válik jelöltté. Csakhogy Budapest XIV. kerületében ez több egyéni választókerület tekintetében előfordult, és ezeket különböző tanácsok vizsgálták. Furcsa lett volna, ha eltérő eredményre jutnak a különböző választópolgárok, de ugyanazon jelölőszervezetek tekintetében.
3. Hasonló volt a helyzet a Békéscsabai Helyi Választási Bizottság több, szavazólap adattartalmát megállapító határozata ügyében. Egy jelölő szervezet mindegyik egyéni választókerületet érintően azonos kifogást terjesztett elő a saját és egy másik jelölő szervezet által használt jelképek összetéveszthetősége miatt. A jelképeket a korábbi nyilvántartásba vételről hozott határozatok már tartalmazták. A Kúria tanácsai végül arra a következtetésre jutottak - mégpedig a kivételes egynapos határidőn belül -, hogy a szavazólap adattartalmával kapcsolatos jogorvoslat lehetősége nem nyitja meg újra a nyilvántartásba vételéről szóló határozat elleni jogorvoslatot, ebben az eljárásban a jelkép használatával kapcsolatos jogvita nem dönthető el. A sorozat-ügyben igen sok tanács járt el. Furcsa lett volna, ha nem ugyanarra az eredményre jutnak.
4. Egy másik ügyben azt kellett megvizsgálni, hogy a jogegységesítés keretei kiterjednek-e más, hasonló eljárásokra. A kérelmező választópolgár érintettségét arra alapította, hogy kampányüzenetként értékelt egy e-mailt, amelyet a Kormánytól kapott úgy, hogy adatait nem e célból adta meg, hanem az oltásra való regisztrációhoz. Erre alapozva kérte, hogy a Kúria az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 267. cikke és más - hazai - jogszabályok alapján függessze fel az eljárását és kérje az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatalát abban a tekintetben, hogy a magyar jogszabályok előírásai megfelelnek-e az európai parlamenti képviselők választása során irányadó európai jognak. A Kúria három vonatkozásban zárta le az ehhez hasonló jogvitákat.
- 37/38 -
Egyrészt megállapította, hogy a bírósági felülvizsgálat, mint választási jogorvoslat anyagi jogi és eljárásjogi értelemben is zárt szabályozási rendszer. Ezért ez a felülvizsgálat általában nem kapcsolható össze semmilyen más bírósági vagy hatósági útra tartozó igényérvényesítéssel. A bírósági felülvizsgálati kérelmet a Kúria érdemben akkor vizsgálhatja, ha fennáll a kérelmező Ve. szerinti érintettsége. A Ve. hatálya alá nem tartozó jogszabálysértés állítása az érintettséget nem alapozza meg.
Erre alapozva és a korábbi gyakorlatát megerősítve kijelentette, hogy a bírósági felülvizsgálati eljárás esetében nem elegendő az érintettség körében a választópolgári minőség állítása és a Ve. alapelveinek megsértésére történő utalás. Az is szükséges, hogy az állított alapelvi sérelem a jogorvoslati kérelmet előterjesztő konkrét jogára vagy kötelezettségére közvetlen kihatással legyen. A Ve. arra sem ad lehetőséget, hogy a választópolgár a bírósági jogorvoslat során a választópolgárok meghatározott köre jogainak megóvása érdekében lényegében "közérdekű keresetet" nyújtson be.
Végül - és ez új megállapítás volt - a Kúria úgy rendelkezett, hogy az érintettséget nem alapozza meg az sem, ha a bírósági felülvizsgálati kérelem a Ve. valamely rendelkezésének alaptörvény-ellenességét állítja, vagy álláspontja szerint a jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben az Európai Unió jogának értelmezése szükséges, mert a Ve.-ben meghatározott és a választási eljárásra jellemzően irányadó rendkívül rövid határidők a Ve.-ben szabályozott bírósági felülvizsgálati eljárásban ezt nem teszik lehetővé.
A Kúria állápontja szerint tehát a választási ügyekben nemcsak jogegységi határozatot célzó előzetes döntéshozatali eljárás, de alkotmánybírósági normakontroll vagy európai előzetes döntéshozatali eljárás érdekében sem függeszthető fel a bírósági felülvizsgálat. A rendkívül rövid határidő pedig azt sem teszi lehetővé, hogy az eljárás felfüggesztése nélkül, de a saját döntése előtt ilyen indítvánnyal éljen a Kúria. Nem mellesleg: erre jogszabályi lehetősége sem lenne. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző a Kúria elnöke, tanszékvezető egyetemi tanár (PPKE).
Visszaugrás
