A zálogjogosult felel azért, hogy az értékesítést e feltételek szerint elvárható gondosság mellett elfogadható eredménnyel végezte. Ha kísérlete nem járt eredménnyel, ennek kockázatát neki kell viselnie.
Az új Ptk. 5:143. § a zálogtárgy értékesítésének módját szabályozza. Ennek egyaránt megfelelhet a zálogtárgy akkori állapotában vagy észszerű feldolgozás, illetve átalakítás után történő értékesítése.
A feldolgozás és az átalakítás rendszerint a körülírással meghatározott zálogtárgyak esetében lehetséges. Az egyedileg meghatározott zálogtárgyak esetén helyes lenne ennek a rendelkezésnek olyan értelmezése, hogy kiterjed azok megjavítására, felújítására is, ha ez az értékesítést előnyösebbé teszi (pl.: a zálogjog tárgya gépkocsi, amit a zálogkötelezett használt.)
Az értékesítés másik jellemző módja a "magánúton" vagy nyilvánosan történő átruházás.
A magánúton való értékesítésen azt kell érteni, hogy a zálogjogosult a közvetlenül a vevővel kötötte meg az adásvételi szerződést. Az mindegy, hogy már korábban ismerte-e a vevőt, vagy hirdetés, közvetítés stb. eredményeként került vele kapcsolatba.
A nyilvános értékesítés az új Ptk. 6:74. §-a szerint lefolytatott versenyeztetési eljárással történhet. Ezenfelül a zálogjogosult lakóingatlan értékesítését a 66/2014. (III. 13.) Korm. rendelet 5-13. §-a szerint az adóhatóság által üzemeltetett Elektronikus Árverési Felület igénybe vételével is végezheti.
A zálogjogosult a zálogtárgy tulajdonjogát annak "tulajdonosa helyett és nevében eljárva" ruházhatja át. Ezúttal a vevő tulajdonszerzése szintén származékos jellegű, ezenfelül a szerződés érvénytelenségének, megszegésének stb. következményeit a zálogtárgy addigi tulajdonosa viseli, vele szemben pedig a megbí-
- 7/10 -
zási szerződés szempontjai szerint a zálogjogosult felelős.
A régi Ptk. hatályának idején a bírósági gyakorlatban kialakult a vételi jog biztosítéki célú alkalmazásának elfogadása (BH 1998.350.) és ezzel kapcsolatban gyakran felmerült a feltűnő értékkülönbség kérdése. Bár az ítélkezési gyakorlat bizonytalan volt, a biztosítási célt szolgáló szerződések esetén is az értékkülönbözetet nem teljes egészébe, hanem csak annyira küszöbölte ki, hogy az már ne legyen feltűnően nagy (Pk. 267.) Ez példa arra az esetre, ha a zálogjogosult által megkötött szerződésnél jelentkezik a feltűnő értékaránytalanság; erre továbbra is hatályos Pk. 267. sz. állásfoglalást kell-e alapul venni vagy a kereskedelmi észszerűség követelményét?
Az új Ptk. eredeti 6:99. §-a a fiduciárius hitelbiztosítékokat teljes egészében semmisnek nyilvánította. Ezt a szabályt a Mód. tv. 19. §-a úgy módosította, hogy a fiduciárius hitelbiztosítékok közül csak az a kikötés semmis, amelyben a fogyasztó az őt terhelő kötelezettség biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházásra, vagy vételi jog alapítására vállal kötelezettséget.
Amennyiben a vételi jog létrehozásakor meghatározott vételár feltűnően alacsonynak minősül, meg kellene fontolni, hogy a PK. 267. sz. állásfoglalást csak akkor lehet-e figyelembe venni, ha a vételi jog az ingó vagy ingatlan dolgok forgalmát szolgája; viszont, de ha hitelbiztosítéknak minősül, azt a Ptk. 5:133. §-ának megfelelően a kereskedelmi észszerűség követelményei szerint kell megítélni.
A zálogjogosult egyoldalú elhatározásával az értékesített vagyontárgy tulajdonjogát akkor szerezheti meg, ha azzal a tőzsdén kereskednek. Ez nem azt jelenti, hogy a zálogjogosult csak a tőzsdei kereskedésben való részvétellel szerezheti meg a zálogtárgy tulajdonjogát, hanem akkor, ha azt az aktuális tőzsdei árfolyamnak megfelelő ellenérték fejében veszi saját tulajdonába.
Az új Ptk. 5:135. §-a az értékesítés bevételével való elszámolásról és annak felosztásáról rendelkezik. Ez a szabályozás lényegében azonos a régi Ptk. 258. §-a (3) bekezdésével, de a zálogjogosult kötelezettségeit sokkal részletesebben határozza meg.
Először is írásbeli elszámolást kell készíteni. Ebben fel kell tüntetni a zálogtárgyat, annak befolyt hasznait és a vételárát, a felmerült összes költségekkel együtt. Továbbá az ismert zálogjogosultakat is rangsoruk szerint.
Az elszámolást mindazoknak meg kell küldeni, akiket megilletett az előzetes értesítés az új Ptk. 5:131. § szerint.
Mindezt követi az elszámolás: a költségekkel csökkentett befolyt összeget rangsoruk szerint fel kell osztani a zálogjogosultak között; a maradék pedig a zálogkötelezettet illeti meg.
7.4. Az új Ptk. 5:136. és 5:137. §-a a zálogtárgy tulajdonjogának a zálogjogosult által történő megszerzéséről szól.
A zálogjogosult a zálogtárgy megszerzése végett csak kielégítései jogának megnyílását követően léphet fel. Az ezt megelőző ilyen célú megállapodás semmis.
A tulajdonjog megszerzésének menete a következő.
A zálogjogosult írásbeli ajánlatot tesz arra, hogy a zálogjog tulajdonjogát elfogadja a biztosított követelés teljes vagy részleges kielégítése fejében, (ide értve annak lehetőségét is, hogy a zálogjogosult értékkülönbözetet fizet a zálogkötelezettnek). Az ajánlatnak tartalmaznia kell minden jelentős körülményt: a zálogjogosult és a zálogkötelezett megnevezését, a zálogtárgyat, amelyre az ajánlat vonatkozik, a zálogjoggal biztosított követelés fennálló összegét, a kielégítési jog megnyílásának okát és időpontját. Ezt minden érdekelthez el kell juttatni.
Az érdekeltek kifogást emelhetnek az ajánlat ellen, ha az követelésük kielégítését veszélyeztetné. Erre az ajánlat kézhezvételét követő 20 nap áll rendelkezésükre.
Ha a zálogkötelezett - szintén 20 napon belül - írásban elfogadja az ajánlatot, ezáltal adásvételi szerződés jön létre.
7.5. Az új Ptk. 5:138. § - az óvadékból való közvetlen kielégítést szabályozza.
Figyelemmel az óvadék már megtárgyalt jellegére, a kielégítés lehetősége és mértéke a biztosított követelés keletkezésének és összegének megállapításától függ. Ennek mértékéig a zálogjogosult követelését egyoldalú nyilatkozattal kielégítheti, de köteles az óvadék tárgyát képező értékkel elszámolni.
Készpénz és fizetési számlán lekötött pénzösszeg esetén ez nem jár nehézséggel. Más a helyzet akkor, ha az óvadék tárgya értékpapír; akkor a Ptk. 7:5. § (2) bekezdése szerint az értékpapírral való elszámolás kétféle módon lehetséges. Az egyik: "a nyilvánosan jegyzett piaci árral rendelkező értékpapír", ennek értékét a tőzsdei árfolyam alapján kell megállapítani és elszámolni. Kérdéses azonban, hogy melyik tőzsdei napon kialakult árfolyamot kell alapul venni. Nyilván azt, amelyiken a zálogjogosult kielégítési joga megnyílt. A másik eset: az "adott időpontban az értékpapírban foglalt feltételek szerint a felektől függetlenül meghatározható értékkel rendelkező értékpapír". E bonyolult megfogalmazás nyilván a Tpt. 5. §-a (1) bekezdésének 57. pontja alatt definiált hitelviszonyt megtestesítő értékpapírra utal. Ennek értéke a lejáratkor esedékes kamattól és egyéb hozamtól függ. Hasonló a helyzet a befektetési jegy esetén is.
A (3) bekezdés "tulajdonjogot megtestesítő" értékpapírról szól. E fogalom tartalma kétséges. Talán a Tpt. 5. §-a (1) bekezdésének 119. pontja szerint definiált tagsági jogokat megtestesítő értékpapírról van szó, amely kiterjed a tagot megillető vagyoni értékre is. Az ilyen értékpapír többnyire részvény formájában jelenik meg. Ugyancsak kétséges az arra való utalás, hogy "a tulajdonjog tárgyát olyan dolog képezi, amely tőzsdei vagy egyéb nyilvánosan jegyzett piaci árral rendelkezik." Az értéktőzsdén maguk a részvények forgalmazhatók, az árutőzsdén pedig a közraktári jegyek. Valószínű, hogy a (3) bekezdés rendelkezései ezekre vonatkoznak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
