A 2006. évi VI. törvénnyel módosított Csődtörvény az adós és a végelszámoló tekintetében nem tartalmazott fizetésképtelenségi okot, a bíróságok "alkotó joggyakorlata" tette kizárólag lehetővé, hogy ilyen esetekben is meg lehessen indítani a felszámolást. Ezt a hiányt hivatott pótolni a 2007. szeptember 1-jén hatályba lépő - Módosítás 1. (2007. évi LXI. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény és egyéb törvények módosításáról - MK 75. szám) 33. § (1) bekezdése, mellyel az ő tekintetükben bevezette a vagyonalapú fizetésképtelenségi okot (a hitelezők tekintetében csak a likviditás alapú fizetésképtelenségről beszélhetünk). Az adósnak és a végelszámolónak csak nyilatkozatot kell tennie arról, hogy tartozásait az esedékességkor nem tudta, vagy előre láthatóan nem tudja majd kielégíteni, a bíróságnak ezt nem kell - nem is szabad - vizsgálnia. Ha véletlenül nem volt mégsem fizetésképtelen - tehát a vagyona elég lett volna a tartozásai kielégítésére - örvendezhetnek a hitelezők, mert a követeléseiket teljes egészében megkapják, és még a tulajdonosok is kaphatnak valamit. Az eljárás megindítása tehát senkinek nem árt, ezért nincs rajta mit vizsgálódni.
Az azonban biztos, hogy - pontosan a korábbi időszak átvizsgálása érdekében - mindenképpen új céget kell kijelölni felszámolónak, kizárt a végelszámoló felszámolókénti továbbfoglalkoztatása.
A Módosítás 1. rendelkezéseinek nagy többsége már 2007. június 16-tól hatályban van, azaz az ekkortól kezdődő eljárásokban kell majd alkalmazni. Mire irányulnak alapvetően ezek a módosítások?
Ezek azok a rendelkezések, amelyek a tulajdonosok kielégítési jogával kapcsolatos változtatásokat tartalmazzák: a Cstv. 57. § (1) bekezdésének h) pontja és a Cstv. 49/D. § új (5) bekezdése.
A 2006. évi VI. törvénnyel bevezetett új 49/D. § óta tulajdonképpen a felszámolónak négy kielégítési sorrendet kell vezetnie. Egyet a határidőben bejelentett zálogjogos hitelezők részére, egyet a határidőn túl bejelentkezett zálogjogos hitelezőknek, egyet a határidőben bejelentkezett nem zálogjogosoknak és egyet a határidőn túli nem zálogjogosoknak.
Az új 57. § (1) bekezdés h) pont azt mondja ki, hogy nem minden tag minden követelése kerül a kielégítési sorrend utolsó helyére, hanem
- csak a több mint 50% szavazati joggal vagy befolyással (közvetlen és közvetett) rendelkező tulajdonosoknak
- azon követelései, amelyek a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően keletkeztek az adóssal szemben. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalmát a tulajdonosok tekintetében a 49/D. § új (5) bekezdése tartalmazza [a korábbi (5) bekezdés (6) bekezdéssé változott.] Nem vitásan a módosításra itt azért került sor, mert előfordult, hogy egyes banki követeléseket az adós részvényei felett kikötött óvadékkal és a vagyontárgyain létrehozott zálogjoggal is biztosítottak. Az adós nem fizetése esetén a bank élt óvadék biztosította jogával, így tulajdonossá vált, de a korábbi szabályok szerint hiába volt zálogjogos igénye, a tulajdonosi mivolta miatt mindenképpen a h) pontba sorolódott.
Kérdés azonban, hogy vajon a ló egyik oldaláról nem esett-e át a jogalkotó a másik oldalra, hiszen korábban akár 1 darab részvénytulajdonnal h) pontossá válhatott a zálogjogos hitelező igényével, most azonban csak az 50% fölötti tulajdonosokat sújtja ez a szabály. Egy társaságot azonban - ha kellően szétszóró-dottak a tulajdoni hányadok - akár 30%-kal is lehet vezetni, tehát megfontolandó lenne egy másik százalék vagy másik módszer kidolgozása. Miután a 49/D. §-ra utal vissza az 57. § (1) bekezdés h) pont is, nézzük, mit tartalmaz ez az új bekezdés!
"49/D. § (5) Nem alkalmazandó az (l)-(2) bekezdés abban az esetben sem, ha a zálogjog jogosultja a gazdálkodó szervezet többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkező tagja (részvényese), és a zálogjoggal biztosított követelés a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően keletkezett. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet tagja (részvényese) előre látta vagy ésszerűen előre láthatta, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket."
A zálogjogi szabályok kizárásának tehát két feltétele van itt is:
a) a jogosult hitelező az adósban többségi befolyással (több mint 50% közvetlen és közvetett) rendelkezzen és
b) a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetről való tudomásszerzését követően keletkezzen a zálogjog. A hitelezőnek - lévén ő a többségi befolyással rendelkező tulajdonos - biztosítania kell az iratok teljes körű átadását a felszámoló részére - ugyanis ennek hiányában a felszámoló nem tudja eldönteni, hogy vajon a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetről való tudomásszerzése mikor következett be.
Érdekes kérdést vet fel az a helyzet is, hogy ha a többségi befolyással rendelkező tulajdonos-zálogjogosult - "eladja" a tulajdoni hányadát a felszámolás kezdő időpontja előtt, zálogjoga azonban fennmarad, vajon a 49/D. §-ba kell-e sorolni?
Álláspontom szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztéről való tudomásszerzés időpontja ebben a tekintetben is perdöntő lehet. Ha ugyanis a volt tulajdonos-zálogjogosult zálogjoga a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetről való tudomásszerzését követően jön létre, majd a többségi befolyással rendelkező tulajdonos értékesíti tulajdoni hányadát annak érdekében, hogy a 49/D. § alapján kielégítést kereshessen, úgy nem fogadható el ilyen privilegizált hitelezőnek. A felszámolónak meg kell tagadnia az ebbe a pontba sorolását, s kifogása alapján a bírósághoz fordulhatnak.
Ilyen esetben is a hitelezőnek kell bizonyítania, hogy bár tulajdonos volt és zálogjoga is fennállt az adós vagyonán, de tulajdoni hányadának értékesítésekor a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet még nem következett be.
A felszámolónak tehát - a felszámolás megindulásakor még tulajdonos - zálogjogosult besorolásánál meg kell néznie, hogy
1) volt-e érvényes zálogjog az adós vagyontárgyain a felszámolás kezdő időpontjában, ha volt, akkor
2) vajon a közvetlen és közvetett tulajdoni hányada a zálogjogot bejelentő hitelezőnek az adósban meghaladja-e az 50%-ot,
a) ha nem haladja meg, akkor zálogjogos, nem kell mást vizsgálni,
b) ha meghaladja, akkor
3) meg kell vizsgálni, hogy vajon mikor jött létre a zálogjog,
- ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetről való tudomásszerzését megelőzően, akkor zálogjogosnak minősül,
- ha azt követően, akkor nem, és az 57. § (1) bekezdés h) pontjába sorolandó.
Ha a felszámolás megindulásakor már nem tulajdonos - de korábban az volt - a zálogjogosult, a felszámolónak a besorolásnál meg kell vizsgálnia, hogy
1) volt-e érvényes zálogjog az adós vagyontárgyain a felszámolás kezdő időpontjában, ha volt, akkor
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
