Az írott és az íratlan szakmai szabály megszegése is büntetőjogi felelősséget alapoz meg.
A vádlott 2 csillagos CMAS (Búvár Világszövetség) búvároktató, a búvárklub vezetője, akit a pótmagánvádló, a sértett több éve ismert.
A sértett szóbeli megállapodás alapján vállalta a vádlott és a klub által szervezett búvártanfolyamon részt vevő, főleg mozgássérült személyek fuvarozását a kempingbe. Az út hozzávetőlegesen 7 órán át tartott.
A szóbeli megállapodás részét képezte, hogy a sértett szívesen kipróbálja a búvárkodást. Ezért a vádlott a búvárklub nevében "Gyöngyhalász" biztosítást kötött a sértettre. Utazás közben a vádlott beszélt a búvárkodással kapcsolatos tudnivalókról, viszont azt sofőrként a sértett nem figyelte és nem is hallhatta, mivel a vádlott a hátsó sorban ült.
A vádlott a búvárbázison oktatást tartott a búvártanfolyamon részt vevő mozgássérült személyeknek, azonban az ott elhangzó elméleti oktatásban a sértett nem vett részt.
A vádlott másnap délelőtt felvetette a sértettnek a búvármerülés lehetőségét, egyidejűleg a korábbi merüléseire vonatkozóan tőle olyan tájékoztatást kapott, hogy több mint egy évtizede volt medencében merülése búvárruhában körülbelül 5 perces időtartamban, illetőleg egy éve maszkban néhány alkalommal szabad tüdős merülést végzett. A vádlott ekkor arról is tudomást szerzett, hogy légzőkészülékes merülésben a sértettnek nem volt része korábban, egyéb típusú merülést pedig sem az előző napo(ko)n, sem a megelőző 6 hónapban nem hajtott végre. Ezekhez képest a vádlott a Magyar Búvár Szakszövetséghez benyújtott baleseti bejelentőlapon valótlanul olyan adatot rögzített, miszerint a sértett összes merülésének száma 4 alkalom, balesetet megelőző merülése 4 nappal korábban történt, valamint a balesetet megelőző 6 hónapban 3 alkalommal merült. A vádlott a sértettől egy évnél nem régebbi orvosi igazolást nem kért, és nem is kapott.
A vádlott részéről a sértett búvárruhába öltözése közben az alapfelszerelés működéséről szóló tájékoztatás, illetve a tengerpartra történő lemenetel, majd a tengerparti rész sekélyebb, védett vízi környezetében történő oktatás összességében kb. 30 percig tartott. Ezt követően a sértett a vádlott felügyeletével élete első nyílt vízi légzőkészülékes búvármerülését hajtotta végre. A merülést a horvát búvárbázis által szervezett merülés keretében, merülőpárban végezték. A vádlott és vezetésével a sértett egy 15 méteres hátság felett áthaladva megtekintették a hozzávetőlegesen 11-13 méter mélységben lévő Mária-szobrot, egy perc időzés után onnan visszaindultak. A sértett 20-25 méter megtétele után kapkodó mozdulatokkal a felszín felé kezdett úszni, a búvármaszkja félig telt vízzel, eközben vizet nyelt, fuldokolni kezdett, pánikba esett.
A vádlott a pánikreakciót érzékelve a sértett mellényét levegővel feltöltötte. Körülbelül 10 méterrel a felszín alatt a sértett levette az arcáról a maszkot, feltolta a homlokára, majd a légzőautomatát is kivette a szájából. Eközben a vádlott saját testi épségét is veszélyeztetve, a sértett - pánikreakcióból adódóan - nehezen kontrollálható mozdulataira is figyelemmel a biztonságosnál gyorsabb sebességgel a felszínre emelkedett a sértettel. A vádlott mentőúszással, a sértett tüdejébe levegőt fújva vitte ki őt a partra. A sértett a felszínen erős mellkasi fájdalmat érzett, majd eszméletét vesztette, a parton a búvárbázis helyi búvárai segítségével a mentő kiérkezéséig oxigént kapott.
A sértettnek a mentőszállítás közben epilepsziás rohamai voltak, valamint többször újraélesztették. Eszméletlen állapotban került a kórházba, ahol továbbra is jelentkeztek nála az agyi hypoxia következtében kialakult epilepsziás görcsök, mely miatt altatásra, mesterséges lélegeztetésre, azt követően pedig kétoldali tüdőgyulladás miatt antibiotikumos kezelésre szorult. Hét nap után választották le a lélegeztetőgépről. Ezt követően 4 nap múlva bocsátották el a kórházból további magyarországi kezelésre.
A sértett a merülés során a nem megfelelő gyakorlatából, képzettségéből kifolyólag a légzőautomatát nem megfelelően tartotta a szájában, emiatt abba beszivárgott a víz, a légutakba beszivárgó víz nála fulladásérzetet, pánikot eredményezett.
A sértettnél dekompressziós betegség utáni állapot, maradványtünetekkel, járási és mobilitási rendellenesség alakult ki, amely a megfelelő ellátás ellenére is maradandó fogyatékosságot és súlyos egészségromlást okozott, és 60%-os munkaképesség-csökkenéssel járt.
A vádlott azzal, hogy nem részesítette megfelelő idejű elméleti és védett vízi környezetben gyakorlati oktatásban az első nyílt vízi merülését megelőzően a képzés alatt álló sértettet, megszegte a szakszövetség Merülési Szabályzatának 3.1. pontja alapján a 3.3 pontja által előírt, a biztonsággal összefüggő minimális követelmények teljesítéséhez szükséges, valamennyi búvár vagy képzés alatt álló személy merülésére vonatkoztathatóan hatályos MSZ EN 14153-1. számú honosított európai szabvány 3.8, 7.1, 8.1, 9.2, 9.3, 9.4 pontjában foglaltakat, amely a szabadidős légzőkészülékes merülésnek minősülő merülésben a sértett képzésének alapvető biztonsági követelményeiről, a merüléshez szükséges alapvető ismeretek sértett általi készség szintű elsajátításáról szól; elmulasztotta a honosított szabvány által megkövetelt, a tanulónak minősülő sértettnek a maszkürítés, a légzőautomata víztelenítési módjainak megfelelő idejű képzését és gyakoroltatását; nem megfelelően választotta ki azon vízmélységet, amelynél esetlegesen bekövetkező vészhelyzetet, pánikreakcióból eredő következményeket a sértett vagy ő biztonságosabb módon tudta volna elhárítani; megszegte a szakma általános szabályai, "ökölszabálya", "szokásjoga", "egyéniesítés" alapelvéből fakadó azon, a szakma által elvárt minimális, a fokozatosság elvéből fakadó követel-
- 55/56 -
ményt, szakmai minimumot, hogy első nyílt vízi légzőkészülékes merülést megelőző maximum 20 perces védett vízi gyakorlást, minimális elméleti oktatást követően a tanuló egyéni adottságaitól, vízbiztonságától függően 3-5-8 méternél mélyebbre nem szokás tanulót a víz alá vinni.
A sértettnél a nem megfelelően kiválasztott mélység és a merülési profil által kialakult érzelmi állapot, de különösen a képzettség és a gyakorlat hiánya okán felmerülő veszélyhelyzet elhárítására való képtelenség miatt a vádlott magatartása közvetlen veszélyhelyzetet idézett elő a sértett élete, testi épsége tekintetében, és a sértett maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségkárosodást szenvedett el.
Amennyiben a sértett élete első nyílt vízi merülése során a biztonságos merüléshez szükséges alapvető ismereteket, köztük például a maszkürítést, légzőautomata-víztelenítés módjait, megfelelő idejű képzést gyakorlást követően készség szinten elsajátítja, elkerülhető lett volna a nála fellépő pánikreakció, ezáltal a maradandó egészségkárosodással járó eredmény.
A járásbíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében [Btk. 171. § (1), (2) bekezdés a) pont], ezért őt megrovásban részesítette.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
