A jelen tanulmány célja a leverage elektronikus hírközlési koncepciójának vizsgálata és kritikai elemzése.
Ennek érdekében a tanulmány első lépésben fogalmi alapvetésként meghatározza a leverage szektorspecifikus jogintézményének lehetséges jogpolitikai céljait és értelmezését, valamint helyét a jelentős piaci erő meghatározásának rendszerében.
Ezt követően kerülnek elemzésre a kérdéskör közösségi jogi szabályai. Bár a tanulmány a leverage szektorspecifikus fogalmát vizsgálja, ezt megelőzően érdemes kitérni a leverage versenyjogi fogalmára, amely a szektorális szabályozás egyfajta kiindulópontjaként szolgált és szolgál. Ebben a körben indokolt ismertetni az Európai Bíróság által a Tetra Pak II ügyben1 lefektetett koncepciót, amely bevallottan a szektorális fogalom alapját képezi. Ezt követően kerülhet sor a vonatkozó közösségi szabályozási rezsim vonatkozó rendelkezéseinek elemzésére.
A leverage fogalmát az Európai Parlament és a Tanács 2002/21/EK irányelve (2002. március 7.) az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról2 (a továbbiakban: Keretirányelv) vezette be az elektronikus hírközlés jogába. A Keretirányelvvel kapcsolatban értelmező megállapításokat tartalmaz a piacelemzésről és a jelentős piaci erő megállapításáról szóló bizottsági iránymutatás (a továbbiakban: Iránymutatás).3
A közösségi jogi keretek vizsgálatát követően kerül sor a magyar jog és joggyakorlat elemzésére. Ennek során vizsgálom az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) vonatkozó rendelkezéseit és a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsának (a továbbiakban: NHH Tanácsa) gyakorlatát.
A tanulmány záró részében kerülnek megfogalmazásra a kutatás konklúziói. Ennek során mind a közösségi, mind pedig a magyar jog megoldását összevetjük a kiindulópontul szolgáló versenyjogi fogalommal, valamint a leverage szektorális fogalmának jogpolitikai indokaival. Emellett vizsgálom a közösségi és a magyar jog egymáshoz való viszonyát a Magyar Köztársaságot terhelő jogharmonizációs kötelezettség szempontjából. Tekintettel arra, hogy az elektronikus hírközlés szabályozásának Európában két rétege van, az elemzésnek nemcsak az egyes rétegek vizsgálatát és kritikai értékelését kell magában foglalnia, hanem egyben ki kell terjednie az egyes rétegek egymáshoz való viszonyára. Ennek megfelelően a magyar szabályozás és jogalkalmazási gyakorlat kapcsán vizsgálandó kérdés, hogy az implementáció megfelel-e a szabályozás keretét jelentő közösségi jogi aktusoknak. Végül pedig javaslatokat fogalmazok meg a joggyakorlat számára.
A leverage jogintézménye a jelentős piaci erő (a továbbiakban: JPE) meghatározása és a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozás kijelölése körében rendelkezik relevanciával. A jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásként való kijelölés következménye, hogy a nemzeti szabályozó hatóság kötelezettségeket vet ki az érintett vállalkozásra. Az Európai Parlament és a Tanács 2002/19/EK irányelve (2002. március 7.) az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról4 (a továbbiakban: Hozzáférési irányelv) 8. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a Keretirányelv szerint végzett piacelemzés eredményeként egy üzemeltetőt egy bizonyos piacon jelentős piaci erővel rendelkezőként jelölnek ki, a nemzeti szabályozóhatóságok szükség szerint előírják az irányelv 9-13. cikkében meghatározott kötelezettségeket. Ebbe a körbe a következő kötelezettségek tartoznak: az átláthatóságra vonatkozó kötelezettség, a diszkriminációmentességre vonatkozó kötelezettség, a számviteli szétválasztásra vonatkozó kötelezettség, a meghatározott hálózati eszközökhöz való hozzáférésnek és azok használatának a lehetővé tételére vonatkozó kötelezettségek, árellenőrzési és költségszámítási kötelezettségek.
A kötelezettségek kiszabása több célt szolgál, amelyek közül a legfontosabb a hozzáférés lehetővé tétele, valamint a hozzáférés feltételeinek kontrollja. Emellett az elválasztás és az átláthatóság előírása - bár nem feleltethetők meg visszaélési tilalmaknak - az olyan jogellenes magatartások tekintetében is előmozdítja a hatósági bizonyítási eljárás sikerességét, amelyeket maga a Hozzáférési irányelv nem tilt. Összességében tehát az állapítható meg, hogy az előírt kötelezettségek a hozzáférési kötelezettség és annak feltételei meghatározása mellett elősegítik az olyan visszaélési magatartásokkal kapcsolatos vizsgálatok lefolytatását és bizonyítás elvégzését, amelyek során a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozás ezen a piacon meglévő erejét felhasználva megpróbál kedvezőbb pozíciót elérni egy szomszédos, kapcsolódó piacon. Amennyiben ugyanis a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozás kísérletet tesz arra, hogy a meglévő jelentős piaci ereje felhasználásával egy szomszédos, kapcsolódó piacon is jelentős piaci erőre tegyen szert, például keresztfinanszírozás vagy árprés segítségével, akkor ez a versenyjogi visszaélés - a szétválasztás és az átláthatóság következtében - könnyebben megállapítható lesz.
A leverage szektorspecifikus jogintézménye két fő funkciót tölthet be. Az egyik értelmében a leverage segít a jelentős piaci erő fogalmi körébe vonni olyan eseteket, amelyek során valamely vállalkozás magas fokú piaci hatalommal rendelkezik, azonban amelyek egyébként a hagyományos JPE fogalomnak nem lennének részei. Mivel mind a JPE-koncepció, mint pedig a JPE-eljárás célja azoknak a helyzeteknek az azonosítása, amelyek során egy vállalkozás - a megfelelő szintű versenynyomás hiányában - versenytársaitól, ügyfeleitől és a fogyasztóktól nagymértékben független magatartást folytathat, a jogintézmény alkalmazási körét értelemszerűen ki kell terjeszteni olyan esetekre is, amelyek során az érintett vállalkozás ugyan nem rendelkezik erőfölénnyel a vizsgálat alá vont piacon, azonban egy másik, kapcsolódó piacon meglévő erőfölénye alapján az előbbi piacon képes a versenytársaitól, ügyfeleitől és a fogyasztóktól nagymértékben független magatartás folytatására. Ez a szabályozási szempont adja a leverage elektronikus hírközlési jogi jogintézményének elsődleges vagy tradicionális indokát. Ugyanis ez az a szempont, amelyet az Európai Bíróság a Tetra Pak II ügyben alkalmazott,5 amely pedig a szektorspecifikus leverage-fogalom kiindulópontját jelenti.
A leverage koncepció alkalmazásának másik indokát az adhatja, hogy bár a JPE-határozatok felülvizsgálata rendszeres, és mind a szabályozás, mind a nemzeti szabályozó hatóság - a JPE-kijelöléseknek a megváltozott piaci környezethez történő adaptálása céljából - követi a piaci folyamatokat, a piaci körülmények változását, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a JPE-határozat és annak revideálása között eltelt időben a piaci körülmények olyan mértékben változhatnak, hogy az a korábbi JPE-kijelölés kiterjesztését teheti indokolttá. Ezáltal a leverage elektronikus hírközlési jogi koncepciója lehetővé teszi, hogy - megelőző célzattal - olyan piacok tekintetében is lehessen JPE-kötelezettségeket előírni, amelyeken ugyan nem áll fenn jelentős piaci erő, azonban amelyek jó eséllyel erőfölényessé válhatnak a közeljövőben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
