2. A törvény jelenleg csak a vitatás formáját - írásbeliség - határozza meg, a korábbiakkal ellentétben nem szabályozza azonban annak részletes tartalmát. Ebből következően a fizetésképtelenség feltételeinek vizsgálatánál vitatásnak minősül a követelés bármely okból történő el nem ismerése: akár a jogalap, esedékesség, összegszerűség tekintetében. A gyakorlat szerint azonban a fizetési felszólításnak tartalmaznia kell az alábbiakat: az adós, valamint a hitelező nevét és címét, a követelés - ezen belül a főkövetelés és járulékai (tőkekövetelés és kamatok) - összegét, mértékét és esedékességét, a tartozás jogcímét, az engedményező nevét és az engedményezés időpontját, ha a hitelező a követelést engedményezés útján szerezte, a hitelező meghatalmazott képviselőjének nevét és címét, ha a hitelező képviselő útján jár el, a hitelező vagy a hitelező meghatalmazott képviselőjének aláírását (illetve a meghatalmazás egy példányát).
Vitatott a követelés, ha az adós a teljesítést valamely ténybeli vagy jogi indokra hivatkozással tagadja meg; úgyszintén akkor is, ha a jogosultnak járó pénzösszeget vagy annak egy részét bármely okból kifolyólag visszatartja. Visszatartásnak minősül pl. ha az adós a hitelezői követelést azért teszi kétségessé, mert építőipari szavatossági munkák elvégzésének hiánya miatt vele szemben a megrendelő pert indított, és az építési munka ellenértékének egy részét nem fizeti ki. Ilyenkor ugyanis nem a jogalap, hanem az esedékesség teszi a követelést vitatottá - mondta ki a Legfelsőbb Bíróság BH 1996/387. sz. eseti döntése. Ugyanígy nem teszi a követelést elismertté az, ha az adós a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtását megelőzően közli a hitelezővel: arra tekintettel, hogy a jogosult személye bizonytalan - tehát a követelés vitatott -, ügyvédi (vagy akár bírói) letétbehelyezéssel teljesít (Legfelsőbb Bíróság EBH 2000/232. sz., illetve BH 2000/221. sz.).
A Legfelsőbb Bíróság 2/1999. PJE határozata szerint az a hitelező, akinek az adóssal szembeni jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton alapuló követelése van, a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján akkor kérheti az eljárás lefolytatását, ha a végrehajtás eredménytelenségét igazolja. E körben a bizonyítás során már nincs jelentősége annak, hogy az adós a tartozását vitatta, hiszen az csak hivatkozott jogszabályhely a) pontjában rögzített fizetésképtelenségi feltételnél vehető figyelembe (Legfelsőbb Bíróság EBH 2002/777. sz.). Más álláspont szerint a Cstv. 27. § (2) bekezdés b) és c) pontja alapján megindított fizetésképtelenség megállapítása iránti eljárásokban a követelés vitatása fogalmilag kizárt, ugyanis a kérelem alapja jogerős bírósági vagy hatósági határozat. E körben a törvény a fizetési felszólítást sem teszi kötelezővé. Jogerős végrehajtható okirat esetén tehát a hitelező választhat a bírósági végrehajtás vagy a fizetésképtelenség megállapítása (felszámolási eljárás kezdeményezése) között.
A hitelező bizonyítja 1. a követelés fennállását 2. az írásbeli fizetési felszólítás megtörténtét 3. amennyiben a követelés nem vitatott, a tartozás elismerését.[1] Bár a törvény nem ír elő a fizetési felszólításra alaki és tartalmi követelményt, a felek korábbi fennálló szerződéses kapcsolata irányadó erre is. Mint azt a Legfelsőbb Bíróság BH 2010/255. sz. eseti döntése kimondta, nem állapítható meg az adós fizetésképtelensége, ha a hitelező által küldött fizetési felszólítás nem felel meg a köztük fennálló szerződésben a kapcsolattartás nyelvére vonatkozó kikötésnek. A fizetési felszólítás dokumentáltságára a Cstv. 24. § (1) bekezdése miatt van szükség; ennek értelmében ha felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat, esedékesség időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat - az adós írásbeli felszólításának igazolását is - csatolni kell. Ha a benyújtott kérelemből egyértelműen megállapítható, hogy az adósnak nem küldték el a fizetési felszólítást, vagy a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 15 nap még nem telt el, a bíróság a felszámolási kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. A fizetésképtelenség megállapítását a teljesítési határidőt követő 15 nap eltelte előtt feladott fizetési felszólítás nem alapozza meg. A felszólítás hiányossága a bírósági eljárás alatt megküldött fizetési felszólítással már nem pótolható (Pécsi Ítélőtábla BDT 2007/1675. sz.). A hitelezőnek meg kell várnia tehát 1) egyrészt a teljesítési idő lejártát 2) másrészt pedig az ezt követő 15 napot is, és csak ekkor élhet a fizetési felszólítással:
Ezzel szemben az adósnak kell bizonyítania azt, hogy 1) a teljesítési határidőt követő 15 napon belül a hitelező követelését írásban vitatta és 2) levele a hitelezőhöz megérkezett, vagyis a vitatás tényéről a hitelező tudomást is szerzett. Nagy jelentősége van a 15 napos határidőnek az adós szempontjából is. A fizetésképtelenség megállapításának mellőzésére nem adhat alapot, ha az adós a követelést korábban nem, csak a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem kézhezvételét követően (tehát már a részére nyitva álló 15 napos határidőn túl) vitatja; azt már a felszámolási eljárásról való tudomásszerzés előtt meg kell tennie (Szegedi Ítélőtábla BDT 2008/1808. sz.).
A Cstv. 27. § (3) bekezdése értelmében az írásbeli vitatást és a fizetési felszólítást - ha azokat postán küldik - minimálisan ajánlott küldeményként kell az ellenérdekű félnek eljuttatni. A megküldött iratot a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, ajánlott küldemény esetében pedig - ellenkező bizonyításig - a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. Amennyiben az adós a hitelező felszólítására határidőben nem reagál és a követelést nem teljesíti, vagy az elismert tartozását nem egyenlíti ki, a hitelező jogosult vele szemben felszámolási eljárás megindítását kezdeményezni: vagyis beáll az adóssal szemben a fizetésképtelenségi vélelem. Ennek kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy a hatályos szabályok nem adnak lehetőséget a bírói mérlegelésre, vagyis annak vizsgálatára, hogy az adós milyen okból nem tudja kielégíteni a fennálló követeléseket. A fizetésképtelenség a jogszabály szerint pénzforgalmi szemléletű, megállapításához elegendő a fizetés hiánya és a törvényi feltételek bekövetkezése. Nincs mód annak figyelembevételére, hogy az adós vagyona egyébként meghaladja tartozásait. Relevanciával nem bír az sem, hogy az adós tartósan fizetésképtelen-e, avagy csupán - kintlévőségei behajthatatlansága miatt - időleges likviditási gondokkal küszködik. Így nincs lehetőség annak figyelembevételére sem, hogy az adós az általa hivatkozott perben várható pernyertessége esetén őt megillető pénzeszközből a hitelező követelését ki tudja elégíteni (Legfelsőbb Bíróság BH 1995/482. sz. és BH 2001/392. sz.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
