1. Drinóczi Tímea "Többszintű alkotmányosság működésben - alkotmányos párbeszéd Magyarországon" c. akadémiai doktori értekezése[1] nagyívű munka az alkotmányjog egyik alapvető témájában: az alkotmányos párbeszéd elmélete fogalmi körében tette vizsgálat tárgyává a magyar berendezkedést annak 2010-2014 közötti állapotában. A közel négyszáz oldalnyi dolgozat három részből, összesen tíz fejezetből áll, ezeket fogja keretbe "az alkotmányos párbeszéd létéről, létjogosultságáról és felhasználhatóságáról" szóló bevezetés, továbbá az értekezés végén található "Összegzés és következtetések" c. befejezés. A dolgozat tartalmát tekintve a szerző mintegy félszáz korábbi publikációnak részben átdolgozott és aktualizált változata. A szerző az értekezés első, felvezető fejezetében - elméletét igazolandó - az alkotmányos párbeszéd gyökereit kutatja s azt leginkább a kanadai Alapjogi Charta körüli bírói döntésekben, s azok parlamenti felülbírálásában találja meg. A második fejezet bepillantást nyújt a szuverenitásról szóló mai, tudományos párbeszédbe. A hatalommegosztásról szóló harmadik fejezetben a szerző színvonalasan mutatja be az eltérő felülvizsgálati modelleket és jól látja a fő kérdést is, nevezetesen: kinél van a végső szó? A dolgozat második része az alkotmányos párbeszéd működési mechanizmusait vizsgálja Magyarországon 2010-2014 között, alkotmánytörténeti pontossággal rögzíti az alkotmányozás menetét, főbb eseményeit, dokumentumait, a kiválasztott alanyok (leginkább a parlament és az Alkotmánybíróság) között.[2] Az ötödik fejezetben a szerző kritikusan értékeli az Alaptörvény öt módosítását, különösen az átmeneti rendelkezéseket az Alaptörvénybe emelő negyedik módosítást. A tisztességes eljáráshoz való jogról, annak négyéves "kálváriájáról" szóló hatodik fejezet a korabeli alkotmányozás két, az igazságszolgáltatást érintő kérdésével, nevezetesen a legfőbb ügyész különleges vádemelési jogosítványával, továbbá az Országos Bírósági Hivatal elnökének ügyáthelyezésre vonatkozó hatáskörével foglalkozik. A következő fejezetek a lelkiismereti és vallásszabadságról, majd az alkotmányos párbeszéd a választási elvekről és jogokról szól. A dolgozat harmadik részét indító kilencedik fejezetben a szerző régóta ismert és következetesen képviselt álláspontja teljes fegyverzetben jelenik meg: az alkotmányozó és alkotmánymódosító hatalom két külön hatalmi ág, alkotmányellenes alkotmánymódosítások pedig léteznek, s ha ez így van, akkor ezekkel szemben az Alkotmánybíróságnak fel kell lépnie, végső soron a megsemmisítés eszközével. A dolgozat tizedik fejezete a jogalkotás demokratizmusáról és alkotmányosságáról szól, a szerző pedig a végén 19 pontban foglalja össze - tézisszerűen - dolgozatának lényegét.
2. A három opponens - Horváth M. Tamás, Kukorelli István és Vörös Imre - véleménye lényegében eltérő szerkezetű, abból Vörös Imre véleménye kiegészítő jellegű, Horváth M. Tamásé a módszertant kritizálta, Kukorelli István pedig szintén az alkalmazott módszert, illetve - ebből is következően - a tézisek jelentős részét vitatta. Ezekből néhány lényegesebbet emelnénk ki.
Már önmagában az időbeli lehatároltság is kritikát váltott ki - nemcsak Kukorelli István opponensi véleményében[3], de a védésen a bírálóbizottság tagjaként felszólaló Prugberger Tamás részéről is -, amivel Drinóczi maga is egyetértett, hogy ti. ez a négyéves metszet csalóka lehet, mert atipikus, viszont ő éppen az atipikussága miatt választotta a 2010 és a 2014 közötti időszakot.
Vörös Imre akadémikus, professzor a dolgozatban kifejtett megállapításokat támogatta meg egyrészt a joggal való visszaéléssel - azaz valamely jogintézmény nem rendeltetésszerű alkalmazásával - is kapcsolatos 18/2008. (III. 12.) AB határozat főbb téziseivel, és vonta le azt a következtetést, amely szerint a "visszaélésre (is) alapozó felülvizsgálat így hasznosan járulhat hozzá az érintett hatalmak közötti alkotmányos párbeszédhez", másrészt a
- 418/419 -
"közlekedőedények" működésének felhívásával[4] tette még plasztikusabbá a jelölt állami szuverenitásra vonatkozó álláspontját.
3. Drinóczi Tímea az opponensi véleményekre adott válaszában kifejtette, hogy a célja nem volt más, mint az alkotmányos párbeszédre vonatkozó elméletek áttekintése után azt mind prizmaként és módszerként, illetve empirikus és normatív szempontból alkalmazni annak érdekében, hogy értékelni tudja a vizsgált időszak magyar alkotmányjogi fejlődését, a politikai döntéshozó jogállami és alkotmányos elkötelezettségét, illetve mindezekből az alkotmánytan számára is hasznosítható következtetéseket vonjon le. A dolgozatban és a tézisekben tehát a szerző nem egy módszert tesztelt, hanem annak megközelítésbeli helyességét. A dolgozat a (politikai) döntéshozatali eljárásokat újszerű megközelítésben, több dimenzióban és egyszerre vizsgálta. A kutatásnak ezen a pontján alkotta meg az alkotmányos párbeszéd fogalmát, jelezve azt, hogy milyen folyamatot tekint annak (döntéshozatali, flexibilis, alkotmányos szervek döntenek valamilyen alkotmányi eljárásban adott alkotmányi tartalomról). Ezek a következők: a politikai döntéshozatal és a főhatalom gyakorlása kapcsolata; a politikai döntéshozatal (főként az alkotmánymódosító hatalom) és az alkotmánybíráskodás közötti interakció; az alkotmányozás; a jogalkotásban megnyilvánuló politikai döntéshozatal és annak alkotmánybírósági értékelése.
Drinóczi az alkotmányos párbeszéddel 2010-ben kezdett el behatóbban foglalkozni, azzal a kezdeti céllal, hogy kidolgozza az alkotmányos párbeszéd elméletét, amely nem a bíróságok közötti alkotmányos párbeszédre vonatkozik. Ezekben az írásokban azt vizsgálta, hogy adott döntéshozatali eljárás (alkotmányozás, egyes módosítások, néhány alapjog) eredményeként hogyan alakult az adott alkotmányi jelentéstartalom, egyes aktoroknak milyen szerepük volt, és az eredmény mit mond a politikai döntéshozó jogállami és demokratikus elkötelezettségéről. Túlzás nélkül állítható, hogy a magyar alkotmányjogi jogirodalomban - a nemzetközi kutatások eredményeit is feldolgozva[5] - lényegében Drinóczinak köszönhető az alkotmányos párbeszéd fogalmának elterjedése, aminek létjogosultságát pedig már mások is elismerték: Trócsányi László Az alkotmányozás dilemmái c. könyvében például azt írja, hogy az alkotmányjogi kultúra azt kívánja, hogy ne verseny, hanem az intézményekre vonatkozó szabályok adta lehetőségek között dialógus alakuljon ki az állami szervek között, építve a nemzetközi alkotmányos párbeszéd tapasztalataira; a dialógus ugyanis a "jó kormányzás" alapja.[6]
4. A védésen és a hazai jogirodalomban is talán a legélesebben vitatott tézise a szerzőnek az alkotmányozó és az alkotmánymódosító hatalom természetével függ össze. A hazai szakirodalomban is megoszlanak a nézetek a tekintetben, hogy a magyar alkotmányos berendezkedésben elfogadható-e az alkotmányozó és alkotmánymódosító hatalom megkülönböztetése.[7] Kukorelli István opponensi véleményében úgy vélte, hogy az alkotmánymódosító hatalomról akkor lehetne külön beszélni, ha tartalmilag is meg tudnánk ragadni, hogy mi az egyszerű alkotmánymódosítás az új alkotmányhoz, az alkotmányrevízióhoz, vagy az alkotmányreformhoz képest, amely szerinte jó lenne, ha megmaradna az alkotmányozó hatalom kizárólagos kompetenciájában. Kukorelli professzor szerint az alkotmányellenes alkotmánymódosítás kifejezés olyan, mintha egy politikus azt mondaná az egyik kollégánkra, hogy "alkotmányellenes alkotmányjogász". Az alkotmányozó hatalom és az alkotmánymódosító hatalom közötti különbségtétel tagadása miatt így nem tudta elfogadni a jelölt azon elméleti következtetéseit, amelyek ezen a különbségtételen alapulnak (hatalommegosztás ajánlott deliberatív felfogása, az alkotmányellenes alkotmánymódosítások léte, és emiatti felülvizsgálati szükségesség), és így azt sem, hogy alkotmányos demokráciában létezne alkotmányellenes alkotmánymódosítás. Ez azonban Drinóczi szerint azt a kérdést veti fel, hogy - függetlenül az Alkotmánybíróság konkrét értékelésétől - a korábbi Alkotmány 70/I. §-ának - visszamenőleges adóztatást lehetővé tévő - módosítása alkotmányos
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
