Az információs társadalom új típusú bűncselekményeinek alapvető jellemzője, hogy az információ mint vagyoni értéket megtestesítő dolog és annak környezete válik a bűncselekmények tárgyává. A számítógéppel elkövetett bűncselekmények jogi minősítésének nehézsége abban ragadható meg, hogy az elektromágneses impulzus, a számítástechnikai adat hogyan értelmezhető a bűntetőjog tradicionális kategóriáival. Ezért a számítástechnikai bűncselekmények dogmatikáját kizárólag az informatika és a jogi informatika önálló fogalmi alapjaiból kiindulva lehet felépíteni.
Az információs társadalom egyik meghatározó tulajdonsága, hogy az információ előállítása, terjesztése, elosztása és felhasználása alapvető gazdasági, politikai és kulturális tevékenységként jelenik meg. A közgazdaságtanban ezzel a megközelítéssel összhangban áll a tudásgazdaság fogalma, melynek lényege, hogy az értelem, mint az emberi erőforrás gazdasági hasznosításán keresztül nemcsak szellemi, de anyagi értelemben is kifejezhető érték jön létre. Az információs társadalom lényegi elemei így a következőképpen is összegezhetők: az információ vagyoni értéke elsődleges szerephez jut például az elektronikus kereskedelemben, amely immár virtuális aktusokra épül, szemben a hagyományos gazdaság működési mechanizmusaival. Az információ alapvetően része a politikai hatalomgyakorlásnak is, hiszen azt megszerezni és birtokolni csak az képes, aki az információt előállítja és elosztja.[1] Az információs társadalom tehát minőségileg új formája a társadalmi együttélésnek, azonban a gazdasági, társadalmi változások kulturális vonatkozásai részben új jellegű devianciákat termeltek ki. Az új devianciák közül a számítástechnikai eszközökkel érintett bűncselekmények szabályozása - korábbi minták hiányában - gyakran nem megfelelően kiérlelt, a büntetőjogi dogmatika a legújabb kori kommunikációs forradalom előtti fogalomkészletével és jogi alapjaival még nem mindig képes megfelelően kezelni az új bűncselekményeket, ami gyakran vezethet egyes büntetőjogi értékek feloldásához. Ezt elkerülendő, a számítástechnikai bűncselekmények szabályozását a maguk önálló, interdiszciplináris fogalmai segítségével törekszem értelmezni.
A klasszikus bűncselekmények mellett pár évtizeddel ezelőtt a tilalmazott magatartásoknak egy olyan új köre jelent meg, amely céljai már maguk a számítógépek, a kommunikációs berendezések, adatátviteli hálózatok, és az adatok, ugyanakkor az elkövetők szándéka irányulhat ezen eszközök felhasználásával más, hagyományos értékekre is. Az információs társadalom új bűncselekményeinek alapvető jellemzője tehát az, hogy az információ maga - mint vagyoni értéket megtestesítő dolog -, és annak környezete válik a bűncselekmények tárgyává.[2] A számítógéppel elkövetett bűncselekmények jogi minősítésének nehézsége abban ragadható meg, hogy az elektromágneses impulzus, az adat - mint testetlen, kézzel nem fogható dolog - értelmezhető-e a büntetőjog tradicionális kategóriáival vagy sem.[3]
- 169/170 -
Az Európa Tanács 2001-ben fogadta el a Számítástechnikai Bűnözésről Szóló Egyezményét (Conviction on Cyber-crime, a továbbiakban: Egyezmény).[4] A Budapesti Egyezmény néven is ismert megállapodást 2001. november 23-án írta alá Budapesten mintegy harminc ország. Az Egyezmény több lényeges szempontból meghaladja az elődjeit, mivel definíciókat ad a számítástechnikai rendszer elemeire vonatkozóan, az anyagi jogi, eljárásjogi és a nemzetközi jogi összefüggéseket együtt tárgyalja, így magába építi az anyagi jogi kérdésekkel foglalkozó (89) 9. ET ajánlást, és az eljárásjogi kérdéseket tárgyaló (95) 13. ET ajánlást. További előremutató újdonsága az Egyezménynek, hogy abban a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmények mellett[5] megjelentek a hálózatokon elkövethető "tartalom-bűncselekmények" is, úgymint a gyermekpornográfia és a szerzői jogi bűncselekmények, és mindezek mellett igyekezett választ adni az olyan elterjedten jelentkező problémákra is, mint az illegális fájlcserélő rendszerek alkalmazása, a kéretlen kereskedelmi levelek küldözgetése, vagy az adathalászat.[6]
Az Európai Unió jogalkotása szempontjából a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségként a tagállamokkal megosztott hatáskörbe tartozik a tagállamok közötti bűnügyi együttműködés irányítása, amelynek területén ma már szabályozási minimumok írhatók elő a számítástechnikai bűncselekményekre vonatkozóan is. Korábban az Európai Unió Bizottsága több közleményben és megrendelt tanulmányban hangsúlyozta és hangsúlyozza a szupranacionális fellépés szükségességét, kiemelve azt a körülményt, amely szerint az információs rendszerek elleni támadás komolyan veszélyezteti a biztonságosabb információs társadalom, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítását, ezért az Európai Unió szintjén kell fellépni ellene.[7] A Tanács éppen ezért rövid időn belül, 2005. február 24. napján megalkotta a 2005/222/IB[8] számú kerethatározatot, amely ha nem is szó szerint, de gyakorlatilag átvette az Egyezmény számítástechnikai bűncselekményekre vonatkozó tényállásait. Mivel a kerethatározat továbbra is uniós jogforrás, ezért kötelező az unió valamennyi tagállamára nézve, ezzel máris jelentősebb lépés az informatikai bűncselekmények elleni nemzetközi együttműködésben, mint az ihletadó Egyezmény.
Az információkra vonatkozó jogi szabályokat nem lehet analógia útján levezetni a testi dolgokról szóló rendelkezésekből, hanem a maguk önálló alapjából kell kidolgozni őket. Ezért mindenekelőtt a tanulmány egységes fogalomhasználatának megalapozására, másrészt az információk környezetének megértéséhez nélkülözhetetlen az alábbi fogalmak érintőleges tárgyalása.
Bár a konvergenciának nincs pontos, általánosan elfogadott használata a szakirodalomban, témánk szempontjából különböző hálózati platformok azon képességét jelenti, hogy alapvetően hasonló szolgáltatási fajtákat hordoznak, de olyan fogyasztói eszközök összefonódását is jelöli, mint például a telefon, televízió és a személyi számítógép.[9] A digitalizáció a tartalmak platform-független közvetítésének lehetőségét teremtette meg, olyan korábban elkülönült ágazatok konvergenciáját indítva el mint az informatika, a távközlés és a média.[10] Másként fogalmazva az infokommunikációs konvergencia olyan technológia gyökerű, több szinten zajló folyamat, amelyet a piac és szabályozás csupán követni próbál. Meghatározó technológiai alapja a digitalizáció, amely műszaki megoldás lehetővé teszi, hogy ugyanaz a tartalom a korábban egymástól elkülönült hálózatokon is átvihető legyen.[11] A konvergencia tehát a média, informatika és távközlés területein végbemenő változás, amely folyamatnak a figyelemmel kísérésére többek között azért van szük-
- 170/171 -
ség, mert meghatározza az informatikai bűncselekmények elkövetésének környezetét nem csak infrastrukturális, hanem kulturális értelemben is. Az informatika fogalma is változik attól függően, hogy használója mely tudományterület művelőjeként kívánja azt meghatározni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
