"Európa nem volt, hanem lesz" - parafrazeálják Széchenyi István jól ismert mondását a szerkesztők. Olyan kötetet tarthat kezében az olvasó, mely a nemzetközi magánjog elismert művelői által készített tanulmányokat tartalmazza, azzal a céllal, hogy a közelmúltban megalkotott két kollíziós kötelmi jogi tárgyú közösségi rendelet alkalmazásához nyújtson segédkezet a gyakorlat művelőinek, valamint elemzésekkel örvendeztesse meg a nemzetközi magánjog tudományában elmélyülni vágyókat. Az Európai Közösségben a kollíziós kötelmi jog kodifikációja és harmonizációja sokkal nagyobb lendülettel halad előre, mint az anyagi jogok közelítése. A jogegységesítés eredményeképpen született meg 2007-ben a Parlament és a Tanács 864/2007/EK-rendelete (továbbiakban: R. II.) (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.), mely 2009. január 11-től már hatályos. Tavaly pedig elfogadták az 593/2008/EK-rendeletet (továbbiakban: R. I.) (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma mely 2009. december 17-étől alkalmazandó. A szerzők és a szerkesztők, hangsúlyozva, hogy "az alkalmazandó jog meghatározása legalább olyan fontos, mint a jogvita anyagi jogi feloldása"[1] a kötetet teljesen e két rendeletnek szentelték.
A könyv három nagyobb részből áll össze. Függelékben tartalmazza a két említett rendelet magyar és angol nyelvű szövegváltozatait, ám jelentős részét, mintegy kétharmadát, a rendeletekkel kapcsolatban született tanulmányok teszik ki, témánkénti bontásban: az első felében a Róma I. rendelethez (R. I.) kapcsolódó, a második felében pedig a Róma II. rendelethez (R. II.) kapcsolódó írásokat találja az olvasó.
A könyv logikus sorba szedi a közölt tanulmányokat: témájuk szerint halad az olvasó előre a rendelet megismerésében - az előzmények, a jogalkotási folyamat ismeretétől indulva jut el a részletszabályokhoz.
Czigler Dezső Tamás (tudományos segédmunkatárs, MTA Jogtudományi Intézet) és Gyöngy Mónika (ügyvédjelölt, Budapest) közös tanulmánya a R. I. elfogadásának előzményeit, megalkotásának folyamatát taglalja. Az Európai Közösségen belül adottak voltak az együttműködés feltételei,[2] ám a tagállamok nem elégedtek meg az elért szinttel, hanem előirányozták a szerződésekre alkalmazandó jogot szabályozó nemzetközi egyezmény: a Római Egyezmény [kihirdette: 2006. évi XXVIII. tv. (továbbiakban: R. E.)] rendeletté alakítását. Az Európai Közösség (EK) Bizottsága 2003 januárjában jelentette meg a R. E.-nek közösségi jogintézménnyé való alakításáról és modernizációjáról készült Zöld Könyvet, ezzel a lépéssel a Bizottság célja nyilvános vita elindítása volt, a Zöld Könyvre végül 82 válasz érkezett. A rendelet együttdöntési eljárásban formálódott, végleges állapota jó néhány - a Parlament által kezdeményezett - változtatást tartalmaz, például a biztosítási szerződésekkel, a munka- és fogyasztói szerződésekkel kapcsolatban. A végleges szöveget a Parlament 2007. november 27-én fogadta el, a Tanács pedig december 7-én hagyta jóvá.
A rendelet közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban. Hatálybalépése után automatikusan a nemzeti jogrendszer részévé válik, így a R. I. 2009. december 17-étől felülírja a magyar nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (Kódex) megfelelő szabályait. Alkalmazásának vagy nem alkalmazásának kérdésére tehát hatálya ad választ. Nagy Csongor István (egyetemi tanársegéd, SZTE) tanulmánya a rendelet hatályát vizsgálja részletesen. Az írás elemzi a polgári és kereskedelmi ügyek, valamint a szerződéses kötelmek fogalmait, és felhívja a figyelmet arra, hogy az EK-n belül az egyes rendelkezések között, de különösen a Brüsszel I. rendelet, a R. I. és a R. II. értelmében alkalmazott fogalmak között összhangnak kell lennie. A R. I. hatályának értelmezése illeszkedik ahhoz a célkitűzéshez, hogy a Közösség egyes magánjogi instumentumai egységesen alkalmazzák az egyes fogalmakat, s "[r]emélhetőleg ez a tendencia elvezet majd bennünket egy közösségi szintű átfogó európai-nemzetközi magánjogi rezsim kialakulásához."[3]
A jogválasztással kapcsolatos szabályok külön figyelmet kaptak a kötet szerzői részéről. Csöndes Mónika (egyetemi tanársegéd, PTE) és Nemessányi Zoltán (egyetemi ad-
- 165/166 -
junktus PTE) közös cikke a jogválasztás jogintézményét a R. E. tükrében tárgyalja. A tanulmány nagy érdeme, hogy az egyes kérdések kapcsán egyrészt a R. E. nem hivatalos kommentárjaként közismert ún. Guiliano-Lagarde jelentés[4] lényeges megállapításait, másrészt a Zöld könyvet alapul véve ad részletes elemzést a jogválasztás kérdéséről. A szerzők elhatárolják a hallgatólagos jogválasztást a hipotetikus jogválasztástól, felhívják a figyelmet az ezzel kapcsolatos nyelvi nehézségekre, és rámutatnak a magyar fordítás hibájára. A jogirodalomban vita alakult ki a fórumválasztás és a jogválasztás összekapcsolhatóságáról. A magyar jogirodalomban tartja magát az a nézet, hogy a fórumválasztás nem jelent jogválasztást, a gyakorlatban azonban az eljáró bíróság - jogválasztás hiányában - a saját jogát alkalmazza. A rendeletben a fórumválasztás ténye, mint az alkalmazandó jog eldöntésénél figyelembe vehető tényező szerepel (Preambulum 12. bekezdés). A rendelet a felek számára lehetővé teszi, hogy nem állami joganyagot építsenek be szerződésükbe (Preambulum 13. és 14. bekezdés). Annak a kérdésnek az eldöntése pedig, hogy mely jogi eszközöket jelenti a Preambulum 13. bekezdésében szereplő "nem állami joganyag" kifejezés, az Európai Bíróságra maradt.
A R. I. rendszerében a szerződésre elsődlegesen a felek által választott jogot kell alkalmazni (3. cikk), a hagyományos kapcsolóelvek csak jogválasztás hiányában kapnak szerepet (4-8. cikkek). Palásti Gábor (egyetemi adjunktus, ME) tanulmánya a jogválasztás hiányában alkalmazandó jogra koncentrál. A R. I. 4. cikke a Kódex szerkesztési elveivel egybeeső lépcsőzetes rendszerbe foglaja ezen objektív kapcsolóelveket. A szerző a nevesített szerződési tényállásokkal kapcsolatban kiemeli azokat, melyek értelmezése a magyar jogalkalmazó számára nehézséget jelenthet, például a franchise szerződést, a forgalmazási szerződést, és felhívja a figyelmet arra, hogy egyes szerződéseket maga a közösségi jog értelmez. A tanulmány külön elemzi az egyes kapcsolóelveket is. A szerző rámutat arra, hogy a legszorosabb kapcsolat elvének két nagy veszélye van: alkalmas arra, hogy gumiszabállyá váljon, és hogy a hazafelé törekvés eszköze legyen. Ezen törekvések kiküszöbölésére szolgálnak az egyértelműség és a nyilvánvalóság (3) bekezdésbe foglalt kritériumai, valamint a (4) bekezdés superlativusza. A garanciákkal körülbástyázott bírói diszkrécióval a tanulmány amellett foglal állást, hogy a rendelet kiegyensúlyozott és megfelelő megoldást nyújtott, elkerülve az alkalmazandó jog meghatározásának Szkülláját és Kharübdiszét: a merev életszerütlenséget és a kiszámíthatatlanságot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
