https://doi.org/10.59851/csj.24.2.6
A gyermeki jogok kérdése ma már nem periférikus, hanem a jogrendszerek egyik központi, identitásképző eleme. A modern jogállam egyik fokmérője, miként képes biztosítani a gyermekek jogait - nem csupán a védelem, hanem az aktív részvétel és érdekérvényesítés szintjén is. Visontai-Szabó Katalin legújabb monográfiája, Fő- vagy mellékszereplő? A gyermek jogai, részvétele és képviselete a családjogi perekben címmel, e kérdéskört átfogó, interdiszciplináris és kifejezetten gyakorlatorientált megközelítésben tárgyalja. A mű egyszerre kézikönyv, elméleti alapvetés és szakmapolitikai iránymutatás - olyan munka, amely képes újragondolni a családjogi eljárások középpontjában álló gyermekképet.
A könyv egészét áttekintve, annak különlegessége abban rejlik, hogy a szerző nem csupán a gyermeki jogok doktrinális, hanem azok funkcionális, társadalmi és pszichológiai dimenzióját is elemzi. Az olvasó egyértelműen érzékeli, hogy a szerző nemcsak kutatóként, hanem gyakorló szakemberként és oktatóként is ismeri a gyermekekkel kapcsolatos eljárások nehézségeit és dilemmáit. Ez a tapasztalati tudás átszövi az egész kötetet, és hitelessé teszi mind a jogdogmatikai, mind a gyakorlati következtetéseket.
A bevezető fejezet a gyermekjogokról általában szól, elméleti alapvetést ad, amelyben a szerző a gyermekjogok fejlődéstörténetét az emberi jogok tágabb összefüggésébe helyezi el. A gyermek, mint jogalany koncepciója az 1989-es ENSZ Gyermekjogi Egyezményben nyert végleges elismerést, ám a szerző rámutat: a gyakorlatban e paradigmaváltás korántsem zárult le. A gyermekek továbbra is gyakran "mellékszereplői" saját ügyeiknek - döntéseik helyett mások beszélnek, érdekeiket mások képviselik. A szerző azt is kiemeli, hogy a gyermeki jogok valódi érvényesülése csak akkor biztosítható, ha a jogrendszer nemcsak normatív szinten, hanem intézményi, eljárási és kulturális dimenzióiban is gyermekközpontúvá válik. E gondolat képezi a monográfia alapvető szemléleti tengelyét, amelyhez minden fejezet visszatér: a gyermek nem csupán az eljárás tárgya, hanem olyan jogalany, akinek saját véleménye, érdeke és részvételi joga van.
A nemzetközi és hazai szabályozás vizsgálata gondosan strukturált, lépésről lépésre vezeti végig az olvasót a gyermeki jogok nemzetközi elismerésének útján. A munka első nagy része a nemzetközi dokumentumok - az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, az Európa Tanács ajánlásai, valamint az Európai Unió joganyaga - elemzése. E fejezet anyaga megerősíti azt, hogy a nemzetközi fórumok jogi aktusai mind a gyermek részvételi jogainak megerősítését szolgálják. A munka külön hangsúlyt helyez arra, hogy ezek a dokumentumok nem csupán normatív hivatkozási alapok, hanem értékközvetítő eszközök, amelyek fokozatosan alakították át a tagállami jogi gondolkodást.
Kifejezetten erős része a kötetnek, hogy a szerző e dokumentumokat nem pusztán ismerteti, hanem részletesen bemutatja. Ezzel hangsúlyossá válik az, hogy hogyan formálta a nemzetközi hatás a magyar jogfejlődést a gyermekbarát (gyermekközpontú) igazságszolgáltatás irányába. A munka kiterjed arra is, hogy részletesen bemutassa a polgári perrendtartás (2016. évi CXXX. törvény) és a Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) releváns rendelkezéseit. Kiemeli, hogy a gyermekek meghallgatására és képviseletére vonatkozó hazai szabályozás mögött közvetlenül felismerhető az ENSZ Gyermekjogi Egyezmény 12. cikkének szellemisége, amely a gyermek véleményének figyelembevételét írja elő minden őt érintő eljárásban. Ugyanígy megjelenik az Európa Tanács 2010-ben elfogadott, Guidelines on Child-Friendly Justice című ajánlásának hatása is, amely a bírósági eljárások gyermekbarát szemléletét, a kommunikáció és a részvétel biztosítását sürgeti. Rámutat, hogy ezek az elvek nem egyfajta mechanizmus alapján kerültek a magyar jogrendbe, hanem fokozatos jogalkotási folyamat eredményeként.
A szerző nemcsak a jogszabályi szövegek párhuzamait mutatja be, hanem a mögöttük álló intézményi és jogpolitikai folyamatokat is elemzi. Rámutat, hogy a nemzetközi normák hatása nem egyirányú, hanem kölcsönös, azaz a tagállami gyakorlat visszahat a nemzetközi követelmények értelmezésére is. A magyar példán keresztül a szerző azt is érzékeltetni tudja, hogy a gyermeki jogok érvényesülése nem csupán jogalkotás kérdése, hanem a jogalkalmazói kultúra fejlődésének tükre is. A fejezet így nem pusztán a téma bevezető áttekintése, hanem a kötet egyik legfontosabb elméleti pillére. Azt bizonyítja ugyanis, hogy a gyermekjogok rendszere bár átfogóan értelmezhető, ugyanakkor a nemzeti jogfejlődés sajátosságain keresztül válik valóságossá. Ezzel a szerző sikeresen egyensúlyoz a nemzetközi és a hazai nézőpont között, miközben világosan megfogalmazza azt az üzenetet,
- 41/42 -
hogy a gyermekjog nem különálló, hanem összesítő elve a modern jogrendszereknek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
